Mi nehéz a home-office-ban, avagy táv-vezetési és táv-munka csapdáink…

Képzett és tapasztalt kollégáim a neten sokan azt boncolgatják a járvány kapcsán, mi nehéz a táv-vezetésben és a táv-munkában, én hagy kezdjem azzal, miért szeretik az emberek ezt. Hátha az ebből nyert motiváció segít átlendülni a nehézségein. Lássuk, miért akartunk már évekkel ezelőtt is home-office-t, vagy remote work-öt és mennyire állnak ezek a motivációk ma is?

A felmérések élén áll a „rugalmas időbeosztás” iránti igényünk, lássuk be, hogy jó mindenkinek ha a munkavállalók kiegyensúlyozottabbak és ennek kapcsán jobban teljesítenek. Aki maga kombinálhatja relatíve szabadon a koncentrációt a felüdüléssel, vagy éppen a zombulással, frissebben tud újra ráhangolódni a nehezebb témákra. Erre most munkakörtől függően jó lehetőségeink adódnak, amikor az irodától távol dolgozunk. Könnyű vele elszállni? – igen, de aki megtanulja beosztani a napját, sokat profitálhat belőle.

Második a sorban az, hogy szabadon megválaszthatom, honnan dolgozom. Nevezzük ezt „geo-freedom”-nak: főképp a fiatalabb munkavállalók vágya ez és azoké, akik élethelyzetüknél fogva nem kötődnek épp szülőhelyükhoz, megszokott lakóhelyükhöz – nos, most ezt kissé nehezebb megvalósítani, de aki már berendezkedett rá, hogy pl. Délkelet-Ázsia valamely nagyvárosából, vagy tengerpartjáról dolgozik, az kiélvezheti ezt. Nem fogja útját állni sokminden, csak ne akarjon ingázni.

A másodikkal egyenértékű a „családdal töltött idő kimaxolás”-ára irányuló igényünk. Hozzám hasonlóknak, akiknek ez élethelyzetből kifolyólag aktuális.

A harmadik komoly ok pedig az, hogy sokan azt gondoljuk: „otthonról dolgozni jó…”, …lenne, nem kell ingázni. Kényelmes és lehet, hogy mulatságos is. Most, hogy ezt kipróbálhattuk, lehet, hogy már megoszlanak róla a vélemények… de miért is?

És miért szerették volna ezt a vezetők már régen? Nos, röviden a véleményem az, hogy többségében nem szerették volna, ennek okaira szintén kitérek lentebb.

Fogalmazzunk inkább így: annak érdekében, hogy a fenti előnyöket kihasználhassuk, meg kell tanulnunk egyet és mást. Nem elég, ha lehetőséget kapunk rá, azzal élni is tudni kell és az éremnek, mint mindig, itt is két oldala van. Hogy miket kell megtanulni, érthetőbbé válik, amint belenézünk, milyen kihívásokkal találkoznak a felmérésekben megkérdezettek. Íme: 

Arra derült fény a kutatások során, hogy egyéni szinten:

  • legtöbb távdolgozónak (22%) nehezére esik elkülöníteni a nap dolgozós részétől a magánéletét, főképp a nap végén
  • ezt követi a szociális igényeink kielégítésének hiánya, a magkérdezettek közel egy ötöde magányosnak érzi magát
  • 17%-uk számol be együttműködési és kommunikációs nehézségekről
  • 10%-ukat zavarja az otthoni egyéb történések
  • 8%-uk küzd motivációvesztéssel

A csapatokat a következő tényezők izgatják leginkább a témával kapcsolatban:

  • Hogyan menedzseljék projektjeiket hatásosan?
  • Hogyan kommunikáljanak egymással megfelelő módon?
  • Hogyan tartsák fenn a bizalom és az elkötelezettség szellemét?
  • Hogyan találják meg és integrálják a megfelelő technikai eszközöket, amelyekre nem volt szükség az irodában?
  • Hogyan tartsák fenn a csapat vezetésének gyakorlatait? (Négy szem közti kommunikáció, megfelelő visszajelzések és támogató légkör)

Vezetőként legfőbb kihívásainkat a kollégáink kihívásaiból vezethetjük le. Ha tudunk nekik segíteni, hogy a fentiekkel megküzdjenek, akkor vélhetőleg nem a távmunka által képezett akadályok fogják útját állni, hogy csapatunkkal sikerekre törjünk.

Nos, ha jobban megnézzük ezen kihívásokat, könnyen a szemünkbe tűnhet pár dolog:

  • Arra vágytunk, hogy rugalmas időbeosztással végezhessük a dolgunkat és most azt látjuk, hogy sokaknak nehéz kikapcsolniuk a gépet a nap végén…

  • Arra vágytunk, hogy otthonunk kényelméből, a családunkhoz közel ülve dolgozhassunk, majd kiderült, hogy ezzel távolságot veszünk az irodai szociális együttléttől is, ami hosszú távon nem optimális…

  • Kiderült, hogy távolról dolgozva máshogy kell kommunikáljunk. Új szokásokra, rutinokra van szükségünk és ezek kialakítása nem minden esetben kézenfekvő…

Kollégáimmal azt valljuk, hogy túlnyomó többségében nem új dolgokra van szükség, nem speciális „távmunkás”, vagy „távvezető” képességeket kell kialakítani, hanem érdemes előbb megnézni, hogy mik azok a szokások, működésmódok, amelyek az irodában is hasznosak a kommunikáció és az együttműködés terén és kiderül majd, hogy többségüket telefonon, online messengeren keresztül pont, vagy közel olyan jól lehet működtetni, mint az irodában ülve.

Mikre gondolok? Részletezés nélkül álljon itt pár kézenfekvő javaslat a fenti kihívások kezelésére, melyeket távmunkásként éppúgy, mint távmunkásokkal dolgozó vezetőként építhetsz:

  1. Rakj rendet magad körül: Azonosítsd be, milyen témákon, projekteken dolgozol, tervezd meg őket, priorizálj, kezdd a legfontosabbal, ne próbálj multi-task-olni, fejezz be dolgokat. Akkor vonj be másokat, ha érted mit szeretnél kapni tőlük, majd mondd el nekik egyszerűen és érthetően. Tervezd meg, miket akarsz aznap lezárni és kövesd a terved a nap során, kezeld a megszakításokat…

  2. Szabj határokat a munkának és a magánéletednek is: ha jól esik napközben sportolni, amit az irodában nem tennél meg, akkor tudatosítsd magadban, hogy cserébe este rá kell majd húzzál kicsit annak érdekében, hogy be tudd fejezni, amit a napra kitűztél. Kelj fel korán, ne lustálkodj és alakíts ki egy munkahelyet a lakásodban, ott dolgozz, ha végeztél, hagyd el azt a helyet. Tarts szüneteket legalább óránként, frissítsd fel magad a nap során többször.

  3. Tarts rendszeres kapcsolatot a kollégákkal munka- és szociális térben egyaránt. Szervezzetek virtuális összejöveteleket, megbeszéléseket, ahol mindenki elmondhatja, mivel foglalkozik, mi okoz nehézséget, milyen sikerélményei vannak. Kávézzatok, csacsogajtok online, de amikor dolgozol kapcsold ki a telefonon az értesítéseket, legyenek határai, mikor reagálsz az érkező „social commentek”-re.

  4. Beszélj rendszeresen a vezetőiddel és a kollégáiddal, oszd meg velük ne csak az aktuális céges információkat, de azt is, rád miként hat a kialakult helyzet, mi okoz nehézséget, mit értékelsz benne és kérdezd meg őket is erről. Légy elérhető számukra, de számíts rá, hogy nem futtok össze a kávégépnél, ha nem tervezitek meg. Segíts nekik, hogy saját maguk fogalmazzanak meg megoldási lehetőségeket a problémáikra, majd érdeklődj a szerzett tapasztalataikról elhatározásaik kapcsán, vezesd a tanulásukat…

  5. Alakítsatok ki egy hatékony folyamat és eszközparkot, amely alkalmas a munkafolyamataitok támogatására, kérjétek szakértők segítségét, akik sok időt és szívást spórolhatnak meg nektek a megfelelő eszközök kiválasztásakor. Közös to-do listák, online dokumentációs rendszerek, kommunikációs platformok, issue-trackerek és társai, a lehetőségek tárháza végtelen…

  6. A komplex feladatok kezelésére használjatok megfelelő eszközöket. Egyedi, komplex, innovatív, kockázatos feladatok megoldására használjatok projektmenedzsment eszközöket, a visszatérő komplikált feladatokra alakítsatok ki folyamatokat és szabványokat. Mérjétek az előrehaladást és a minőséget, ismerjétek fel a problémákat és oldjátok meg őket hatékonyan. Figyeljetek rá, hogy közben mindenki tanuljon valami újat.

  7. Vezetőként tartsd fenn a bizalmadat a kollégáiddal szemben. Ha kritikus észrevételed van, ne tartsd magadban, hanem beszéld meg az érintettekkel konstruktívan és tényszerűen. Jussatok következtetésre és legyenek elhatározások, amik mentén tovább fejleszthetitek együttműködéseteket. A jó dolgokról kiemelten beszélj, hisz nem mindenki figyelheti meg, ami a szervezetben történik.

Maximális tisztelettel azok iránt, akik a fenti kihívásokat a home-office alatt ismerték fel, de nagy a gyanúm, hogy ezek többségét nem a távmunka megjelenése szülte, hanem jelen voltak az irodában is, csak elfedte a közvetlen kommunikáció lehetősége.

Amennyiben szeretnél többet megtudni remote work-kel kapcsolatos programunkról, keress minket elérhetőségeinken:

Kapcsolat


A fenti kutatás forrása:
https://buffer.com/state-of-remote-work-2019

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Hogyan válsz a saját sztorid túszává?

Egy vezető megkért, hogy segítsek már neki, mert folyamatosan konfliktusai vannak az egyik beosztottjával. A történet nagyon tanulságos volt… Onnan kezdődött, hogy a medve elindult nyuszikához, hogy kölcsönkérje a fűnyíróját… Végül inkább idejekorán megb@szatta vele… 🙂

Bővebben »

Ötletek pozitív visszajelzéshez

Mások teljesítményének, viselkedésének vagy hozzáállásának elismerése nem kerül semmibe, mégis szűkmarkúan bánnak vele az emberek, tisztelet a kivételnek. A Gallup Intézet évtizedeken át tartó, milliós nagyságrendű mintán végzett kutatásának lepárlásaként rajzolódott ki az a tizenkét állítás, amivel az átlagosnál magasabb teljesítményt leadó szervezetek/szervezeti egységek munkatársai nagy mértékben egyetértenek (Q12).

Bővebben »

Az érzelmek hozzák létre a szokásokat, nem a 21 napos ismétlés

Ha a szokások kialakításával kapcsolatban olvasgatunk vagy tanácsokat kapunk, gyakran felbukkan az az elgondolás, hogy 21 napon át kell hozzá ismételni a tevékenységet. Más források a 66 napot jelölik meg ugyanehhez. Egyébként mindkét szám egy-egy megfigyelés-alapú kutatásból jön. De hiába végzek valamit véres verejtékkel 21 napig, aminek minden percét rühellem, hosszú távon fennmaradó szokás, azaz tartós viselkedésváltozás nemigen lesz belőle.

Bővebben »

Miért beszélünk 60%-ban magunkról?

Annyi mindenről lehetne társalogni, beszélgetéseink nagyobbik hányadában mégis saját magunk a téma. Adrian F. Ward, a University of Colorado kutatója a Scientific American hasábjain röviden és kevésbé tudományosan meg is mondja, miért: mert jó érzéssel tölt el az önfeltárás. Aztán persze kifejti a jelenség idegtudományi hátterét.

Bővebben »

Hogyan termel a gondolkodás és a cselekvés jobb érzéseket?

Már régóta terveztem, hogy egyszer egy kicsit közelebbről megismerkedek a kognitív viselkedésterápiával (CBT), amiről számos forrás egybehangzóan állítja, hogy az egyik leghatékonyabb pszichoterápiás eszköz. Legalábbis a legtöbb tudományos kutatási bizonyíték ennek a megközelítésnek az eredményességét támasztja alá, összehasonlítva más irányzatokkal.

Bővebben »

Már több a kérdésünk mint a válaszunk

Beszélgettem egy gyerekkori barátommal, aki egy nemzetközi vizeken is sokat próbált, hosszú évek óta sikeres cégtulajdonos. Azt mondta, hogy minden tudása és tapasztalata ellenére 48 éves korára a benne felmerülő kérdésekből jóval több van, mint válaszokból. Mivel nekem is hasonló érzésem van, nem lepődtem meg a felvetésén.

Bővebben »

Mikor vedd át az irányítást a robotpilótádtól?

“Vajon milyen mértékben irányítják tudatos ismereteink a napi tevékenységünket?” – teszi fel a kérdést David Eagleman, a houstoni Baylor Orvostudományi Egyetem idegtudomány docense Az agy (2016) című könyvében. Aztán meg is válaszolja, miszerint a tudatos “én” agyunk tevékenységének elenyésző részét jelenti.

Bővebben »

A legnagyobb hülyeség a munkavállalói elkötelezettség mérésében

Dobjon egy kommentet az, aki NEM szeretne proaktív, lelkes, a szervezet céljait szem előtt tartó munkatársakat, eredményes csapatokat és minimális fluktuációt!
Úgy tippelem, ez a poszt se lesz „széjjekommentelve”. Mindenki ezt szeretné elérni, ami totál rendben is van. Azonban, amikor a „hogyanra” kerül a sor rendszerint szétcsúsznak a dolgok.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: