Vezetőknek az irreális elvárásokon való nyafogás helyett

Az év elején többször is megfigyelhettem azt, hogy a vezetőkkel folytatott coachingok gyakori témája az irreális célkitűzések miatti picsogás. Valahogy úgy pattog ez a szervezeti ábra dobozai között, hogy a nagyfőnik frankón megvizslatnak mindenféle gazdasági, vállalati mutatókat és behasalják a trombitába, hogy idén 10 malac köll gyerekek, sálálálálá.

Azé’ mégiscsak nemsemmi ez – hümmögnek belátóan – úgyhogy, felszeletelik kisebb cubákokra, aztán elkezdik lefelé osztogatni a szervezetben, mint az ingyenes ételmintát a szupermarketben. Egyszercsak Pista, a karbantartó részleg vezetője kerül sorra, aki rácsodálkozik, hogy hát ezt a baromságot meg ki találta ki? Honnan vették ezeket a számokat? Pista magában még puffog egy kicsit, és mint a bölcsis kisgyerek, szót fogad és tovább disztributálja a cafatokat a csapattagoknak.

Kb. ekkor jövök én a gépére, épp velem virtualizálódik egy meetingen. Mondd meg, miféle dolog ez? Miért kell mindig többet elérni? Minek osztogatnak ilyen irreális elvárásokat az elefántcsonttoronyból?

Kérdem én a Pistáktól úgy direktbe a képernyőn keresztül-átellenben: 

Feltetted-e esetleg azt a kérdést a főnöködnek, amit nekem? Jelesül, hogy milyen információk, adatok alapján kerültek meghatározásra ezek a számok (KPI-ok)? Mert, ha esetleg megértenéd az értelmét, az is elképzelhető lenne, hogy nem is annyira logikátlan a célkitűzés.

Miért kell mindig többet csinálni?

Mert ezt hívják fejlődésnek. Valamiből többet vagy épp kevesebbet (pl. hibából) csináltok vagy esetleg ugyanazt, de hatékonyabban. Ha évről-évre ugyanazt éritek el, állítjátok elő, akkor mondhatjuk, nem léptetek semmit előre.

Irreálisak a célok?

Meglehet. Mi lenne reális szerinted? Mondjuk a cél 85%-a? Mi történik akkor, ha a kitűzött 100% helyett csak 85-öt érsz el? A bónuszod 85%-át kapod csak meg? Mennyi az? 100e Ft? Mi van, ha onnan nézzük, hogy éves szinten százezer forintért vettél magadnak nyugalmat? Nem hangzik annyira rossz dealnek.

Ha irreális az, amit kapsz, tűzz ki saját célt és érd el azt! Esetleg tegyél javaslatot arra, hogy szerinted mi lehet reális és miért.

Azért legyél körültekintő. Más tudja-e hozni azokat a KPI-okat? Mert, ha igen, akkor nyomós indokodnak kell lennie, hogy te miért nem. Esetleg megkérdezted őt arról, hogy hogyan csinálná, hátha neked is sikerülhet.

Akár meg is lehetne csinálni, de hát ahhoz kell ez meg ez és ilyen meg ilyen társosztály… 

Szuper, úgy hangzik számomra, mintha már terved is lenne. Volt esetleg alkalmad arra, hogy megbeszéld a főnököddel azt, hogy milyen peremfeltételeknek kellene teljesülnie ahhoz, hogy meg tudj felelni az elvárásoknak? Mi lenne, ha kezdeményező lennél a javaslataid alapján? Akár jól is kijöhetnél belőle…

De nem tudom átvinni az ötletem, mert mindig elakad valakin. 

Jogos, ez mindenhol így szokott lenni. Kik nem működnek együtt és miért? Mik akadályozhatják őket abban, hogy az ötleted mellé álljanak? Miért nem kezdeményezték ők a változást? Hogyan lehetne kimozdítani őket a status quo-ból? Milyen dolgoktól félnek, tartanak leginkább? Hogy lehetne egyszerűbb, kisebb dolgot kérni tőlük?

Ha ilyesmi kérdésekre szisztematikusan keresed a válaszokat, akkor olyan hatásfokod lesz, mint egy taktikai plazmaágyúnak és léptél egyet előre a vezetői készségeiben is.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Mások sikere az igazi örömforrás

Legalábbis a magamfajta tanító-fejlesztő emberkének. És talán más hasonszőrűeknek, vagy akár a vezetők egy részének is. Persze nyilván jól esik, amikor azt mondja egy résztvevő, hogy már sok fejlesztőprogramon volt már, de ez az első, aminek értelmét is látta, vagy amit a gyakorlatba tudott ültetni, és elégedettséggel tölt el, amikor egy-egy üzleti célkitűzés teljesül. De ezeken egész gyorsan átlépek.

Bővebben »

Egyének és csapatok megfordítása és irányba állítása

Rengetegszer volt már alkalmam megfigyelni, ahogy a vezetői viselkedés és/vagy a szervezetben uralkodó kultúra kiszívja az összes életerőt az ott dolgozó emberekből. Ahol ez történik, jellemzően olyan témákra fókuszálnak a mindennapokban, mint hogy mi minden szar, ki a hibás, milyen problémák vannak X-szel vagy Y-nal, és milyen előnytelen személyiségjellemzőket tulajdonítunk másoknak.

Bővebben »

Amikor a nagy cél helyett inkább az orrunk elé érdemes fókuszálni

Bár egy vonzó jövőkép vagy egy kihívást jelentő cél komoly hajtóerőt tud biztosítani számunkra, gyakran előfordul, hogy épp az lomboz le bennünket, hogy ijesztően nagynak találjuk az elefántot, amit meg szeretnénk enni. Az sem ritka, hogy fogalmunk sincs, végül hogyan juthatnánk el az áhított célhoz.

Bővebben »

Vezetőknek az irreális elvárásokon való nyafogás helyett

Az év elején többször is megfigyelhettem azt, hogy a vezetőkkel folytatott coachingok gyakori témája az irreális célkitűzések miatti picsogás.

Valahogy úgy pattog ez a szervezeti ábra dobozai között, hogy a nagyfőnik frankón megvizslatnak mindenféle gazdasági, vállalati mutatókat és behasalják a trombitába, hogy idén 10 malac köll gyerekek, sálálálálá.

Bővebben »

Ok és okozat a munkatársak motivációjában

Sokszor beszélünk arról, hogy a tudás és annak alkalmazása milyen nagy távolságra lehet egymástól, és hogy az ismerethiány szakadékát számottevően könnyebb betömni, mint azt elérni, hogy a tudásból cselekvés legyen. Ennek rendkívül látványos bizonyítéka, amikor egy több mint fél évszázaddal korábban elővezetett innovatív gondolatot elolvasunk mondjuk a vezetéssel kapcsolatban, és azt látjuk, hogy még mindig messze van attól, hogy általánosan elterjedt legyen.

Bővebben »

Heteim a neurobiológia mocsarában

A 2020-21-es év fordulóján úgy döntöttem, hogy nekifogok a University of Chicago Understanding the Brain: The Neurobiology of Everyday Life című MOOC kurzusának, Peggy Mason professzor előadásában. Sose gondoltam volna magamról, hogy én valaha önszántamból még egyszer biológiával kapcsolatos tanulmányokat fogok folytatni közel három évtized után, hiszen mindig is utáltam ezt a tantárgyat, és középiskolában is csak kegyelemből kaptam meg a kettest belőle az egyik évvégén.

Bővebben »

A puhány megmondóember antagonisztikus ellentét?

A legtöbb vezetőt akkor tekintik kompetensnek, ha képesek megoldani problémákat, ki tudják találni, hogy mit kellene tenni egy adott helyzetben vagy épp össze tudják szedni, hogy egy feladat elvégzéséhez milyen támogatásra van szükségük. A sikereikhez hozzájárul az is, hogy ügyesen érvelnek vagy vitatkoznak olykor, így gyakorolva hatást a kollégáikra. Mondhatnánk úgy is, hogy a vállalatok vezetői ideálja egy „határozott faszagyerek”.

Bővebben »

A kreativitás szokásáról pár gondolat

Több helyen olvastam már arról, hogy a kreativitás tulajdonképpen szokás, nem egy különleges, veleszületett tehetség megnyilvánulása néhány kiváltságos ember esetében. Mindannyian lehetünk kreatívak, amikor kitalálunk valamit, és azt meg is valósítjuk. A fiam például kapott egy pirográfot (ha esetleg valaki nem tudná, mint ahogy én se hallottam még róla egészen a közelmúltig, ez egy olyan eszköz, amivel fába lehet égetni különféle mintákat, feliratokat, tehát egy írószerszám), a téli szünetben rendszeresen kiment a kertbe, fűrészelt magának egy deszkadarabot, aztán arra rajzolgatott, írogatott.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: