Van-e értelme manapság a személyes évtervezésnek?

Annak ellenére, hogy jópár éve lelkes gyakorlója és propagálója vagyok a december végén aktuális személyes évértékelésnek és évtervezésnek, az idén felmerült bennem, hogy egy ilyen bizonytalan és nehezen kiszámítható időszakban mennyi értelme van egyáltalán ennek az egésznek. Lehet, hogy le se töltöm az aktuális doksit, lamentáltam.

Érzésre ugyanis úgy tűnt nekem ez az év, hogy suhantam az űrhajóban ki tudja hova, a gombokhoz nem nyúltam, de a disznókat azért becsülettel igyekeztem megetetetni. Közben pislogtam kifelé az ablakon, és amikor oda sikerült férkőzni végre a botkormányhoz, akkor próbáltam tekergetni legjobb tudásom szerint, alkalmazkodva a folyamatosan változó körülményekhez és lehetőségekhez. Szóval a feeling végképp nem az volt, hogy tudatosan és tervezetten masírozok az utamon.

De kíváncsi lettem arra, hogy vajon a tavaly decemberben összerakott éves tervem tényszerűen is alátámasztja-e az érzést, hogy kuka volt az egész, úgy ahogy van. Eszembe jutott az “impact bias” nevű kognitív torzítás, ami szerint a pozitív és a negatív dolgokkal kapcsolatban is hajlamosak vagyunk túlértékelni a hatásuk mértékét és időtartamát. Csak hogy két példát mondjak rá: egy új tárgy megszerzése, amire vágyakozunk, kevesebb örömet fog okozni, mint ahogy gondoljuk, és hamarabb beleszürkül a természetességbe, mint remélnénk. De ugyanígy egy pocsék változás az életünkben sem húz le minket érzelmileg annyira és olyan sokáig, mint amennyire tartunk tőle.

Szóval előkapartam a legutóbbi évrendező munkafüzetet, és azt találtam benne, hogy egyáltalán nem mondható teljes körűnek a pusztítás, amit a vírus a terveimben végzett. Amire végképp nem gondoltam volna, hogy az üzleti célkitűzések egész jól teljesülnek végül, igaz, ehhez kellett egy padlógázas ősz és egy erős évindulás, elválasztva persze egy fos középső 5 hónappal. Aztán azt is láttam, hogy a tanulással, az írással, a nyárral, a sportolással és a szűkebb családdal kapcsolatban megfogalmazott tervek is nagyrészt megvalósultak, részben túl is teljesültek. Amik a legkevésbé jöttek össze, azok a társas és kultúr programok, valamint az utazási tervek értelemszerűen. De ha fair szeretnék lenni, akkor azt is látom a naptárból, hogy az év első két és fél hónapjában azért még voltak ilyenek, a nyári két és fél hónapban pedig sor került jó néhány kisebb létszámú magán és céges társas programra is. Szóval mégiscsak volt 5 olyan hónapunk a 12-ből, amikor nem nullázódtak le a tervek ezeken a területeken sem. Ami ment még a levesbe, az néhány céges fejlesztés, amiket elhalasztottunk későbbre. Szóval durván összefoglalva, a tervek fele megvalósult, negyede részben, és a fennmaradó negyede lett kuka.

Úgyhogy arra jutottam, hogy mégis csak letöltöm azt a munkafüzetet, és 2020 decemberében is átgondolom, mire szeretnék fókuszálni jövőre. Nyilván azzal a tudattal, hogy a jövő év első felében még több szempontból hátra lesz kötözve a kezünk, de azzal a reménnyel, hogy fokozatosan egyre kevésbé. 2021-ben is lesznek dolgok, amik elsősorban rajtunk múlnak, aztán olyanok is, amelyekre tudunk valamennyi hatást gyakorolni, és persze fogalmunk sincs róla, hogy kedvezőtlen esetben mekkora élőlény szarik bele a orcánk előtt felállított, szélturbina méretű ventilátorba. Tehát kellő szerénységgel most is érdemes azért konkretizálni a céljainkat, aztán majd kiderül, mire kapunk abból lehetőséget. Legalábbis ez lett a saját konklúzióm.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Töltsd le Dobay Róbert ebookját!

Korábbi bejegyzések

A téglákra figyelj, ne a falra!

Mostanában rászoktam vezetés közben podcastok hallgatására. A Karizma podcastban hallottam a következő történetet Will Smith önéletrajzi könyvéből, és nagyon tudtam rezonálni rá. A színész 11 éves volt, amikor az apja úgy döntött, hogy egy új falat akar építeni a műhelye elé. A régi már mállott szét, és ez nem tetszett neki. Ahelyett, hogy kőművest hívott volna, azt gondolta, hogy jó kis projekt lesz Willnek és az öccsének. Lerombolta a falat, a gyerekeknek pedig nem sok hite volt abban, hogy ott valaha is új fal fog állni.

Tovább »

Megyünk előre, csak nem mindegy, melyik irányba!

Az elmúlt két hétben három olyan tapasztalatom is volt, amivel egy kicsit belekukkanthattam a jövő lehetséges alakulását fürkésző varázsgömbbe. Épp pár hónapja ostoroztam azokat a szakértőket és tanácsadókat, akik magabiztosan spekulálnak minimális információs bázison, sőt, nem átallanak azzal hitegetni másokat, hogy a megoldásuk egyenesen jövőbiztos. Már abban az írásomban is hozzátettem, hogy az adatelemzésnek és a trendvizsgálatnak természetesen van értelme, mint ahogy a lehetséges scenario-k és forgatókönyvek felvázolásának is.

Tovább »

További bejegyzések:

Mennyire vagy termelékeny?

Tavaly pont ilyentájt, a nyár végén indított egy felmérést Bob Pozen és csapata az MIT-ről személyes termelékenység (personal productivity) témában a Harvard Business Review honlapján kitölthető kérdőív segítségével, az eredményeketpedig idén tavasszal publikálták ugyanott.

Bővebben »

Az etikátlan vezetői működés három gyilkos hatása a szervezetre

Orwell annak idején nem tankönyvnek és nem is megvalósítandó ötletgyűjteménynek írta az 1984-et és az Állatfarmot. Ugyanígy a neves szociálpszichológus, Robert Cialdini sem e célból publikálta, egyébként épp 1984-ben, Hatás című könyvét a meggyőzés pszichológiájáról, hanem pont annak érdekében, hogy a fogyasztók számára észrevehetővé és megakadályozhatóvá tegye a nemkívánatos befolyásolási kezdeményezéseket.

Bővebben »

Konzultáció helyett inzultáció?

Pár éve egy jól prosperáló nagyvállalat tulajdonosa kért fel tanácsadónak. Dacára annak, hogy minden királyság volt náluk, nagyon szenvedett attól, hogy mennyire hiányolja a “tulajdonosi szemléletet” a vezetőitől. Láthatóan bizonytalan volt abban, hogy mit is kellene tennie.

Bővebben »

Hogyan kérjünk elnézést, ha hibáztunk?

Amikor vezetők leszünk, magunk is nagy várakozással tekintünk a jövőbe, nem beszélve a környezetünk elvárásairól.
Érthetően az első pillanattól fontos, hogy jó benyomást tegyünk, magabiztosnak tűnjünk vagy jó döntéseket hozzunk.

Bővebben »

Ha már a könyöködön jönnek ki a SMART célok…

Nincs kétség, a célok fontosak, motiválóan hatnak ránk és a csapatunkra is. A legtöbb vállalatnál különböző szinteken tűznek ki célokat, hogy segítsék a kollégákat a teljesítmény javításában. Sokan megtanulhattuk már, hogy hogy néz ki egy jó cél…

Bővebben »

Hogyan erősítsd a felelősségvállalást a kollégákban?

Akár vezetőkről, a háttérben vagy épp a frontvonalban tevékenykedő munkatársakról legyen szó, nagyon ritkán találkozom olyan kollégával, aki végsősoron ne szeretne felelősséget vállalni a munkájáért, eredményeket felmutatni és segíteni a csapatát vagy épp a vállalatot abban, hogy elérje a célkitűzéseit.

Bővebben »

Miért vegyünk fel csapatokat egyének helyett?

Egyre több cég életében jelenik meg a rugalmas, divatosabban szólva agilis munkavégzés igénye, így nem csoda, hogy rengeteg pénz és idő megy el az együttműködés fejlesztésére csapaton belül vagy épp csapatok között.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: