Van-e értelme manapság a személyes évtervezésnek?

Annak ellenére, hogy jópár éve lelkes gyakorlója és propagálója vagyok a december végén aktuális személyes évértékelésnek és évtervezésnek, az idén felmerült bennem, hogy egy ilyen bizonytalan és nehezen kiszámítható időszakban mennyi értelme van egyáltalán ennek az egésznek. Lehet, hogy le se töltöm az aktuális doksit, lamentáltam.

Érzésre ugyanis úgy tűnt nekem ez az év, hogy suhantam az űrhajóban ki tudja hova, a gombokhoz nem nyúltam, de a disznókat azért becsülettel igyekeztem megetetetni. Közben pislogtam kifelé az ablakon, és amikor oda sikerült férkőzni végre a botkormányhoz, akkor próbáltam tekergetni legjobb tudásom szerint, alkalmazkodva a folyamatosan változó körülményekhez és lehetőségekhez. Szóval a feeling végképp nem az volt, hogy tudatosan és tervezetten masírozok az utamon.

De kíváncsi lettem arra, hogy vajon a tavaly decemberben összerakott éves tervem tényszerűen is alátámasztja-e az érzést, hogy kuka volt az egész, úgy ahogy van. Eszembe jutott az “impact bias” nevű kognitív torzítás, ami szerint a pozitív és a negatív dolgokkal kapcsolatban is hajlamosak vagyunk túlértékelni a hatásuk mértékét és időtartamát. Csak hogy két példát mondjak rá: egy új tárgy megszerzése, amire vágyakozunk, kevesebb örömet fog okozni, mint ahogy gondoljuk, és hamarabb beleszürkül a természetességbe, mint remélnénk. De ugyanígy egy pocsék változás az életünkben sem húz le minket érzelmileg annyira és olyan sokáig, mint amennyire tartunk tőle.

Szóval előkapartam a legutóbbi évrendező munkafüzetet, és azt találtam benne, hogy egyáltalán nem mondható teljes körűnek a pusztítás, amit a vírus a terveimben végzett. Amire végképp nem gondoltam volna, hogy az üzleti célkitűzések egész jól teljesülnek végül, igaz, ehhez kellett egy padlógázas ősz és egy erős évindulás, elválasztva persze egy fos középső 5 hónappal. Aztán azt is láttam, hogy a tanulással, az írással, a nyárral, a sportolással és a szűkebb családdal kapcsolatban megfogalmazott tervek is nagyrészt megvalósultak, részben túl is teljesültek. Amik a legkevésbé jöttek össze, azok a társas és kultúr programok, valamint az utazási tervek értelemszerűen. De ha fair szeretnék lenni, akkor azt is látom a naptárból, hogy az év első két és fél hónapjában azért még voltak ilyenek, a nyári két és fél hónapban pedig sor került jó néhány kisebb létszámú magán és céges társas programra is. Szóval mégiscsak volt 5 olyan hónapunk a 12-ből, amikor nem nullázódtak le a tervek ezeken a területeken sem. Ami ment még a levesbe, az néhány céges fejlesztés, amiket elhalasztottunk későbbre. Szóval durván összefoglalva, a tervek fele megvalósult, negyede részben, és a fennmaradó negyede lett kuka.

Úgyhogy arra jutottam, hogy mégis csak letöltöm azt a munkafüzetet, és 2020 decemberében is átgondolom, mire szeretnék fókuszálni jövőre. Nyilván azzal a tudattal, hogy a jövő év első felében még több szempontból hátra lesz kötözve a kezünk, de azzal a reménnyel, hogy fokozatosan egyre kevésbé. 2021-ben is lesznek dolgok, amik elsősorban rajtunk múlnak, aztán olyanok is, amelyekre tudunk valamennyi hatást gyakorolni, és persze fogalmunk sincs róla, hogy kedvezőtlen esetben mekkora élőlény szarik bele a orcánk előtt felállított, szélturbina méretű ventilátorba. Tehát kellő szerénységgel most is érdemes azért konkretizálni a céljainkat, aztán majd kiderül, mire kapunk abból lehetőséget. Legalábbis ez lett a saját konklúzióm.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Az akaraterő csapdája

Amikor látunk másokat megvalósítani a vágyaikat, elérni a céljaikat gyakran csodáljuk a karakterüket, elszántságukat, amivel megáldotta őket a sors. Azt gondolhatjuk, hogy ha valamit igazán eltökélten akarunk, akkor az sikerülni fog. Sajnos azonban túlságosan leegyszerűsítjük a változtatások természetét, amikor azt a tanulságot vonjuk le, hogy pusztán az akaraterőn múlik, hogy elérjük-e a kitűzött célt.

Bővebben »

Ne hidd el, hogy minél több, annál jobb!

Át vagyunk itatva azzal a meggyőződéssel, hogy a több szükségszerűen jobb is. Többet akarunk keresni, nagyobb alapterületen akarunk élni, drágább cuccokkal venni körül magunkat, magasabbra törni akármiféle rangsorban vagy hierarchiában, bővebb listára szert tenni végzettségekből, gyakrabban és messzebbre utazni, szélesebb olvasóközönséghez elérni, ismertebbé válni.

Bővebben »

Miért találunk kevés jó vezetőt?

Sok szakembernek relatíve ködös elképzelése van arról, hogy mi tesz vezetővé valakit, mit is csinál egy vezető pontosan. Számtalan cikket olvasni arról, hogy mi a 21. századi vezető 3-5 legfontosabb ismérve, több előadásban karcolgatják az érthetetlen fogalmak felszínét, így hevítve a fingot a volfrám olvadáspontja fölé. Kb. ilyesmikre bukkanhatunk: brilliáns stratéga, kreatív megoldóember, tulajdonosi szemlélet, magas EQ, optimista, és más hasonló adottságok.

Bővebben »

A jóllét tudománya

A 2020-as évet egy MOOC kurzussal indítottam (ami aztán egy új e-könyv megírására is inspirált tavasszal), és egy másik MOOC képzéssel fejeztem be, a neves Yale Egyetemtől. Ez utóbbi a jóllét tudományos hátteréről szólt, ahogy a címéből is félreérthetetlenül kiderül: The Science of Well-being. Már régóta rajta volt a listámon, hogy egyszer végigmegyek rajta az akácos út helyett.

Bővebben »

Van-e értelme manapság a személyes évtervezésnek?

Annak ellenére, hogy jópár éve lelkes gyakorlója és propagálója vagyok a december végén aktuális személyes évértékelésnek és évtervezésnek, az idén felmerült bennem, hogy egy ilyen bizonytalan és nehezen kiszámítható időszakban mennyi értelme van egyáltalán ennek az egésznek. Lehet, hogy le se töltöm az aktuális doksit, lamentáltam.

Bővebben »

Ha nincs kimondott szenvedélyed, a vízhólyagokat is követheted

Érdekes kérdést feszeget Dan Cable, a London Business School szervezeti viselkedés professzora a Harvard Business Review honlapján nemrég megjelent írásában. Úgy érzi, hogy túl általános és nehezen megfogható az a tanács, hogy “kövesd a szenvedélyed”, és annak megfelelően válassz vagy módosíts karriert.

Bővebben »

Megpróbáltad-e már egyáltalán, és hányszor?

Munkám során folyamatosan találkozom azokkal a különféle nehézségekkel, amikkel a vezetők küzdenek a mindennapokban. Nem meglepő módon ezek a kihívások jelentős arányban kötődnek emberekhez, legyenek azok beosztottak, középvezetők, vezetőtársak, felettesek vagy épp külföldi kollégák. Gyakran tapasztalom, hogy idejekorán feladják a próbálkozást, hogy nekifeszüljenek a probléma megoldásának.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: