Választás az autopilot és tudatos működés között

Gurulok a jól bevált útvonalamon Szentendre felé, jön egy kereszteződés, ahol kábé soha nem szoktak balról érkezni. De most mégis jön onnan egy autó, elég lendületesen. Mire mindezt felfogom, az ujjaim már rég behúzták a féket, simán meg tudtam állni.

Rögtön eszembe jutott, milyen jó is, hogy van nekünk kétféle gondolkodási rendszerünk, ahogy azt Daniel Kahneman leírta számunkra. Az 1-es számú rendszer “automatikusan, és gyorsan dolgozik, kevés erőfeszítéssel vagy anélkül, és tevékenységéhez nem társul a tudatos kontroll élménye.” Ahogy ezeket a sorokat másoltam, ki sem tekintettem a Gyors és lassú gondolkodás című könyvből, bármiféle gépelési előtanulmányok nélkül csak verem be a betűket a számítógépbe, és egyet sem hibázom, mindaddig, amíg el nem bizonytalanodok, és nem kezdem tudatosan figyelni, hogy milyen betűket is ütök le. “A 2-es rendszer azokra az erőfeszítést igénylő mentális tevékenységekre összpontosítja a figyelmet, amelyeknél erre szükség van.” Számoláskor, folyamatok végiggondolásakor, tudatos választások esetén ezt használjuk, és az akaratlagossággal és a koncentrálással van összefüggésben. Ez utóbbi viszont nagy energiaigényű, fárasztó tevékenység.

Egyre többször eszembe jut, milyen sokat segít(ene) nekünk, ha jól választjuk meg, mikor hagyatkozzunk az autopilotra, a sok év alatt összegyűjtött mintázat-felismerésünkre (intuíció), az automatikussá gyakorolt képességeinkre, amit a tudatos odafigyeléssel inkább csak megzavarunk, és mikor érdemes inkább megállni, végiggondolni, mérlegelni a pro és kontra érveket, felmérni a kockázatokat, kidolgozni a terveket, kontrollálni a reakciónkat.

Azt már mindannyian megfigyelhettük, hogy a közlekedés, a sport és egyéb játékok során a testünk sokkal hamarabb cselekszik, mint ahogy ezt tudatosan felfognánk. Jó pár éve szórakozom a fent már említett  vakon gépeléssel, amire nyugodtan rábízhatom magam, de a szűk helyekre parkolásnál is rájöttem, hogy érdemesebb a személyes robotpilótámra bízni a betolatást, és minél kevésbé agyalni rajta, hogy miként fogok benavigálni. A munkám során pedig arra jöttem rá, hogy a tudatos gondolkodást a keretek megtervezésénél célszerű elővenni, megfontolni, hogy milyen megközelítésnek lenne a tapasztalataim szerint értelme, utána viszont úgysem tudom megtervezni a résztvevők teljesen kiszámíthatatlan reakcióira adott potenciális válaszaimat. Bíznom kell benne, hogy ott és akkor hagyatkozhatok majd a gyors és automatikus gondolkodásomra, a helyzetértékelés és az arra adott válaszaim tekintetében is. Hinni benne, hogy ha odafigyelek, fel fogom tudni ismerni a mintázatokat, és eszembe fog jutni a megfelelő reakció. Érdekes tapasztalat volt például, amikor úgy éreztem, meg kell erősítenem egy ügyfelemet abban, hogy mielőbb kezdeményezze az elválást egy munkatársától. Persze ez nem egy kellemes dolog, mások sorsa felett ismeretlenül befolyást gyakorolni. A rendelkezésre álló információk alapján azonban egyértelműnek tűnt a helyzet, ezért bíztam a megérzésben. Pár nappal később, amikor megtörtént a dolog, óriási csontvázak borultak ki a szekrényből, ami még inkább megerősítette a vezetői döntés helyességét és sürgősségének indokoltságát. Természetesen óvatosságra is szükség van, amikor a megérzéseinkre építünk, mert kognitív torzítások tucatjai vezethetnek bennünket félre. 

Olyan szituációk is vannak továbbá, ahol az a célunk, hogy az eddigi zsigeri, automatikus válaszainkat felülírjuk. Ott pedig pont az ellentétes irányba kell tolni magunkat: tudatosítani, hogy mik azok a helyzetek, ahol változtatni szeretnénk, észrevenni ezeket a mindennapokban, majd pedig lassítani és a kívánatosabb alternatívát választani. Mondjuk meghallgatni a kollégánkat ahelyett, hogy befejeznénk helyette a mondatait, kikérni a véleményét ahelyett, hogy azonnal osztanánk neki az észt, tízig elszámolni, mielőtt feldúltan reagálnánk, átgondolási időt kérni a komplexebb problémák esetén a válaszadásra, vagy nem mondani kapásból igent arra, amire inkább nemet kéne. Egy cégtulajdonos barátom például azt tanulta meg tapasztalati úton, hogy mindenképp érdemes építenie az 1-es rendszer által produkált megérzéseire, de mielőtt megvalósítaná az adott ötletet, előbb kiszámoltatja az analitikusabb gondolkodású kollégáival. Nekem is van egyébként egy ilyen szokásom: megmondom a munkatársaknak, amit üzen a megérzésem, de azt is hozzáteszem, hogy nem tudom logikusan végigvezetni hozzá az érvelést. Aztán ha ők találnak hozzá értelmes, alátámasztó gondolatmenetet vagy éppen cáfolatot, akkor mindannyian megnyugszunk, hogy jó döntést tudunk hozni.

Minél jobban értjük, hogy melyik szituációban melyik gondolkodási rendszerünk szolgál bennünket inkább, annál előnyösebben tudjuk megválasztani, hogy melyikre hagyatkozzunk.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Hogyan válsz a saját sztorid túszává?

Egy vezető megkért, hogy segítsek már neki, mert folyamatosan konfliktusai vannak az egyik beosztottjával. A történet nagyon tanulságos volt… Onnan kezdődött, hogy a medve elindult nyuszikához, hogy kölcsönkérje a fűnyíróját… Végül inkább idejekorán megb@szatta vele… 🙂

Bővebben »

Ötletek pozitív visszajelzéshez

Mások teljesítményének, viselkedésének vagy hozzáállásának elismerése nem kerül semmibe, mégis szűkmarkúan bánnak vele az emberek, tisztelet a kivételnek. A Gallup Intézet évtizedeken át tartó, milliós nagyságrendű mintán végzett kutatásának lepárlásaként rajzolódott ki az a tizenkét állítás, amivel az átlagosnál magasabb teljesítményt leadó szervezetek/szervezeti egységek munkatársai nagy mértékben egyetértenek (Q12).

Bővebben »

Az érzelmek hozzák létre a szokásokat, nem a 21 napos ismétlés

Ha a szokások kialakításával kapcsolatban olvasgatunk vagy tanácsokat kapunk, gyakran felbukkan az az elgondolás, hogy 21 napon át kell hozzá ismételni a tevékenységet. Más források a 66 napot jelölik meg ugyanehhez. Egyébként mindkét szám egy-egy megfigyelés-alapú kutatásból jön. De hiába végzek valamit véres verejtékkel 21 napig, aminek minden percét rühellem, hosszú távon fennmaradó szokás, azaz tartós viselkedésváltozás nemigen lesz belőle.

Bővebben »

Miért beszélünk 60%-ban magunkról?

Annyi mindenről lehetne társalogni, beszélgetéseink nagyobbik hányadában mégis saját magunk a téma. Adrian F. Ward, a University of Colorado kutatója a Scientific American hasábjain röviden és kevésbé tudományosan meg is mondja, miért: mert jó érzéssel tölt el az önfeltárás. Aztán persze kifejti a jelenség idegtudományi hátterét.

Bővebben »

Hogyan termel a gondolkodás és a cselekvés jobb érzéseket?

Már régóta terveztem, hogy egyszer egy kicsit közelebbről megismerkedek a kognitív viselkedésterápiával (CBT), amiről számos forrás egybehangzóan állítja, hogy az egyik leghatékonyabb pszichoterápiás eszköz. Legalábbis a legtöbb tudományos kutatási bizonyíték ennek a megközelítésnek az eredményességét támasztja alá, összehasonlítva más irányzatokkal.

Bővebben »

Már több a kérdésünk mint a válaszunk

Beszélgettem egy gyerekkori barátommal, aki egy nemzetközi vizeken is sokat próbált, hosszú évek óta sikeres cégtulajdonos. Azt mondta, hogy minden tudása és tapasztalata ellenére 48 éves korára a benne felmerülő kérdésekből jóval több van, mint válaszokból. Mivel nekem is hasonló érzésem van, nem lepődtem meg a felvetésén.

Bővebben »

Mikor vedd át az irányítást a robotpilótádtól?

“Vajon milyen mértékben irányítják tudatos ismereteink a napi tevékenységünket?” – teszi fel a kérdést David Eagleman, a houstoni Baylor Orvostudományi Egyetem idegtudomány docense Az agy (2016) című könyvében. Aztán meg is válaszolja, miszerint a tudatos “én” agyunk tevékenységének elenyésző részét jelenti.

Bővebben »

A legnagyobb hülyeség a munkavállalói elkötelezettség mérésében

Dobjon egy kommentet az, aki NEM szeretne proaktív, lelkes, a szervezet céljait szem előtt tartó munkatársakat, eredményes csapatokat és minimális fluktuációt!
Úgy tippelem, ez a poszt se lesz „széjjekommentelve”. Mindenki ezt szeretné elérni, ami totál rendben is van. Azonban, amikor a „hogyanra” kerül a sor rendszerint szétcsúsznak a dolgok.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: