Út a hülyeségtől hülyeségig, és a magabiztosságtól magabiztosságig

Borozgattunk és beszélgettünk a hétvégén egy nagy tapasztalatú fejlesztőmérnök cimborámmal, és szóba került egyik kedvenc témám, amivel kapcsolatban Besenyő Pista bácsi alkotott anno maradandót felejthetetlen előadásában: hogy “mi hülyeség és mi nem az”. Barátom rávilágított, hogy érdemes csínján bánni a magas lóról hülyeségnek minősítéssel, hiszen könnyen lehet, hogy elég szűk vonatkoztatási rendszerhez képest tűnik valami hülyeségnek. Valóban, igen gyakran előfordul, hogy tudás-, ismeret- vagy tapasztalathiány van a háttérben, vagy egyszerűen csak a beszélő nézőpontjából nincs értelme valaminek. Ha átsétálna az utca másik oldalára, vagy beleképzelné magát az adott személy helyzetébe, mindjárt kiderülne, hogy még sincs szó akkora baromságról. Máskor a dolog komplexitását nem látja át az illető, így kristálytisztának tűnik számára az értelmetlenség. Megesik az is, hogy kulturális vagy megszokásbeli okai vannak annak, hogy ki mit tart természetesnek vagy ökörségnek.

besenyő

Már többször előkerült a Tudatos Vezetés blogon a Dunning-Kruger hatás, mely szerint kevés tudás esetén hajlamosak az emberek nagy magabiztossággal nyilatkozni, ítélkezni. Fel sem merül, hogy lehetnek más opciók, nézőpontok vagy értelmezések. Amikor azonban valaki beleteszi az energiát a tanulásba, egyre fogy a magabiztossága, és lényegesen többször megfogalmazódik benne a kérdés, hogy vajon jól ítéli-e meg a szituációt, birtokában van-e minden szükséges információnak a helyes helyzetértékeléshez vagy döntéshez. Ilyenkor mondja azt a mérnök, hogy bár a fizikai magyarázatot nem tudja hozzá levezetni, mégis azt mutatja a tapasztalat, hogy egy segédeszköz használata furcsa módon pozitív befolyást gyakorol a végeredményre. Attól még igaz, hogy nem tudtuk megmérni.

Ahogy gyűlik-gyűlik a tapasztalat és a tudás, mégiscsak elkezd nőni az önbizalom, bár sose emelkedik olyan szintre, mint ami a tudatlanok esetében megfigyelhető. Itt mondom én azt, hogy a józan ész, a rutin és a tapasztalati bölcsesség birtokában az ember igenis kijelentheti néhány dologgal kapcsolatban, hogy mi hülyeség és mi nem az. Például nem tudom, hogy valaha készült-e olyan kutatás, ami feketén-fehéren bizonyította volna, hogy a vezető tapló viselkedése, érzéketlensége, és a hatalmával való rendszeres visszaélése hosszú távon rombolni fogja a teljesítményt és a munkaerő-megtartást. Ennek ellenére elég nagy magabiztossággal állíthatom, hogy az ilyen vezetői működést tanácsos kiirtani a szervezetekből. De afelől sincs kétségem a saját szakmámban, hogy előadások hallgatásából többnyire nem lesz számottevő tanulás, pláne nem viselkedésváltozás. Hasonlóképp, az alapvető fizikai törvényszerűségeket azért nem árt figyelembe venni a műszaki tevékenységeknél, és hülyeségekkel minél kevésbé égetni az időt. Attól függetlenül, hogy mindenre nem ad választ a tudomány jelenlegi állása. A tapasztalt szakemberek meg tudnak határozni olyan területeket, ahol tisztán világít a hülyeség, és ezt bátran szóvá is teszik. Egyúttal azt is ugyanolyan nyitottsággal vállalják, hogy egyes kérdésekre nincs válaszuk, fogalmuk sincs, mi lenne ott a helyes megoldás vagy eredményes megközelítés. Arra viszont lehet ötletük, hogy miként kéne megtenni az első lépést a tisztábban látás felé.

Megfigyelhető tehát, hogy a tanulási grafikon elején és évtizedekkel későbbi pontján másféle magabiztosságról és hülyeségnek nyilvánításról beszélhetünk

Szólj hozzá!

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

Kövess minket

További bejegyzések:

A jövőállóság kulcsa: a hozzáadottérték-termelő képesség

Természetes, hogy a vállalatok, vállalkozások mérettől függetlenül folyamatosan keresik a hosszú távú fenntarthatóság és növekedés kulcsát, mivel az üzleti életben nem túl reális opció a stagnálásra gyúrni. Sokan azonban a gyakorlatban csak az orruk hegyéig látnak el a mindennapi küzdelem és darálás során, ami csak a közelebbi jövőre biztosítja a túlélést. Bár vannak, akik azt is felismerik, hogy előre kellene gondolkodni, turbulens világunkban azonban baromira nehéz évekre tervezni, három-öt éves stratégiákat gyártani, mert a fene tudja, mi minden történik még addig.

Bővebben »

Kutatási beszámoló: Áttörés a vezetőfejlesztő programrésztvevők elköteleződésében

Hurrá, végre vannak adataink! Évek óta várjuk ezt a pillanatot! De mielőtt ismertetném a mini-kutatásunk eredményeit, szeretnék megosztani néhány háttérinformációt, és kontextust adni az adatelemzésünkből levont következtetéseknek. Már több mint egy évtizede fáradhatatlanul keressük a módját annak, hogy miképpen tudnánk a vezetőket rábírni olyan people management szokások beépítésére a mindennapjaikba, amelyek egyaránt szolgálják a beosztottaik és a szervezet érdekét, valamint természetesen egyúttal a sajátjukét is.

Bővebben »

Nem a távolságtartás a tekintély fő forrása. Íme 20 másik lehetőség.

Újra meg újra felbukkan az orrom előtt az az erőteljes meggyőződés, hogy egy rendes vezető nem barátkozik össze a beosztottaival, mert akkor azzal vissza fognak élni, és nem fog tudni tőlük követelni. Mintha a vezetői tekintély elsősorban a pozícióból vagy a távolságtartásból táplálkozna. Nem vitatva persze, hogy egyes embertársaink bármiféle helyzettel képesek visszaélni, felsorolnék húsz egyéb lehetséges alkotóelemet, a teljesség igénye nélkül, amiből felépülhet a (vezetői) tekintélyünk:

Bővebben »

Miért távoznak mégis a kollégák, ha egyébként normális a főnök?

Nem csak itthon gond a munkatársak, különösen a jó emberek megtartása, hanem olyan nagy és valószínűleg vonzó munkáltatóknál is, mint a Facebook. Tavaly írt egy cikket a Harvard Business Review-ban a kapcsolódó vizsgálódásaikról és tapasztalataikról három HR-esük egy Wharton professzorral együttműködésben. Szinte már természetes egy efféle cégnél, hogy a Google-hez hasonlóan van egy olyan csapatuk, akik a munkatársakkal kapcsolatos adatokat elemzik (People Analytics Team).

Bővebben »

Jön az interjúrobot. Ez jó vagy rossz hír a toborzóknak?

A mesterséges intelligencia keze kezdi betenni a lábát a klasszikusan humán területekre is. Bizarr, nem? Nem feltétlenül. Az emberek által végzett kiválasztási tevékenységek során jelentős befolyásoló hatása van az (ismert vagy nem tudatos) előítéleteknek: az első benyomás néhány másodperce vagy perce alatt bekerül a jelölt valamelyik skatulyánkba, aztán jó eséllyel ott is fog maradni, legyen az pozitív vagy negatív előfeltételezés.Olyan tényezőkre gondolhatunk itt, mint a nem, az életkor, a származás, a megjelenés, a beszédhang, a kinézet vagy a képzettség.

Bővebben »

Lehetőségek és tévhitek az irodai környezet kialakításával kapcsolatban

Azt hiszem, azt nem sokan vitatják, hogy a fizikai környezetünk hatással van a hangulatunkra, közérzetünkre, sőt akár a motivációnkra is. Ha nap mint nap deprimáló helyen kell huzamosabb ideig tartózkodnunk, akkor az kiszívja belőlünk az életkedvet. Nem véletlenül fotózkodnak az emberek mindenféle számukra kellemes helyeken, legyen az hegytető, tengerpart, csodás kilátással rendelkező irodai tárgyaló, vagy bármi szokatlan lokáció, és osztják meg ezeket a képeket országgal-világgal (bár ennek más okai is vannak).

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket az alábbi oldalon tekintheted meg: