Út a hülyeségtől hülyeségig, és a magabiztosságtól magabiztosságig

Borozgattunk és beszélgettünk a hétvégén egy nagy tapasztalatú fejlesztőmérnök cimborámmal, és szóba került egyik kedvenc témám, amivel kapcsolatban Besenyő Pista bácsi alkotott anno maradandót felejthetetlen előadásában: hogy “mi hülyeség és mi nem az”. Barátom rávilágított, hogy érdemes csínján bánni a magas lóról hülyeségnek minősítéssel, hiszen könnyen lehet, hogy elég szűk vonatkoztatási rendszerhez képest tűnik valami hülyeségnek. Valóban, igen gyakran előfordul, hogy tudás-, ismeret- vagy tapasztalathiány van a háttérben, vagy egyszerűen csak a beszélő nézőpontjából nincs értelme valaminek. Ha átsétálna az utca másik oldalára, vagy beleképzelné magát az adott személy helyzetébe, mindjárt kiderülne, hogy még sincs szó akkora baromságról. Máskor a dolog komplexitását nem látja át az illető, így kristálytisztának tűnik számára az értelmetlenség. Megesik az is, hogy kulturális vagy megszokásbeli okai vannak annak, hogy ki mit tart természetesnek vagy ökörségnek.

besenyő

Már többször előkerült a Tudatos Vezetés blogon a Dunning-Kruger hatás, mely szerint kevés tudás esetén hajlamosak az emberek nagy magabiztossággal nyilatkozni, ítélkezni. Fel sem merül, hogy lehetnek más opciók, nézőpontok vagy értelmezések. Amikor azonban valaki beleteszi az energiát a tanulásba, egyre fogy a magabiztossága, és lényegesen többször megfogalmazódik benne a kérdés, hogy vajon jól ítéli-e meg a szituációt, birtokában van-e minden szükséges információnak a helyes helyzetértékeléshez vagy döntéshez. Ilyenkor mondja azt a mérnök, hogy bár a fizikai magyarázatot nem tudja hozzá levezetni, mégis azt mutatja a tapasztalat, hogy egy segédeszköz használata furcsa módon pozitív befolyást gyakorol a végeredményre. Attól még igaz, hogy nem tudtuk megmérni.

Ahogy gyűlik-gyűlik a tapasztalat és a tudás, mégiscsak elkezd nőni az önbizalom, bár sose emelkedik olyan szintre, mint ami a tudatlanok esetében megfigyelhető. Itt mondom én azt, hogy a józan ész, a rutin és a tapasztalati bölcsesség birtokában az ember igenis kijelentheti néhány dologgal kapcsolatban, hogy mi hülyeség és mi nem az. Például nem tudom, hogy valaha készült-e olyan kutatás, ami feketén-fehéren bizonyította volna, hogy a vezető tapló viselkedése, érzéketlensége, és a hatalmával való rendszeres visszaélése hosszú távon rombolni fogja a teljesítményt és a munkaerő-megtartást. Ennek ellenére elég nagy magabiztossággal állíthatom, hogy az ilyen vezetői működést tanácsos kiirtani a szervezetekből. De afelől sincs kétségem a saját szakmámban, hogy előadások hallgatásából többnyire nem lesz számottevő tanulás, pláne nem viselkedésváltozás. Hasonlóképp, az alapvető fizikai törvényszerűségeket azért nem árt figyelembe venni a műszaki tevékenységeknél, és hülyeségekkel minél kevésbé égetni az időt. Attól függetlenül, hogy mindenre nem ad választ a tudomány jelenlegi állása. A tapasztalt szakemberek meg tudnak határozni olyan területeket, ahol tisztán világít a hülyeség, és ezt bátran szóvá is teszik. Egyúttal azt is ugyanolyan nyitottsággal vállalják, hogy egyes kérdésekre nincs válaszuk, fogalmuk sincs, mi lenne ott a helyes megoldás vagy eredményes megközelítés. Arra viszont lehet ötletük, hogy miként kéne megtenni az első lépést a tisztábban látás felé.

Megfigyelhető tehát, hogy a tanulási grafikon elején és évtizedekkel későbbi pontján másféle magabiztosságról és hülyeségnek nyilvánításról beszélhetünk

Szólj hozzá!

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

Kövess minket

További bejegyzések:

Nem menekülhetsz el az életfeladatod elől

Olyan jó lenne úgy kezdeni, hogy világ életemben tanár szerettem volna lenni. De eszemben se volt, több okból. Először is, az iskolában végigunatkozott tizenöt év során tanáraim 95%-ától egyáltalán nem vágytam tanulni, így ez a pálya végképp nem vonzott. Másrészt szüleim, akik elkötelezett, szigorú, de mégis kedvelt közép- és főiskolai tanárok voltak, egyetlen szakmától intettek óva, a sajátjuktól. Harmadrészt, nem szerettem volna én is úgy élni, hogy számolgatni kelljen a mindennapi kiadásokat, vagy hogy tizenöt évente vehessek egy új autót, karrierem során mindösszesen kettőt.

Bővebben »

A fejünkben se mindegy, miből főzünk

Azt hiszem, nem sokan vitatkoznának azon, hogy egy jó bográcsgulyásnál egyáltalán nem mindegy, milyen alapanyagokból főzöd. Lehetsz akármilyen gumiabroncs-csillagos séf, vagy tiszteletet parancsoló kiterjedésű, és az üstök világában emberöltőnyi tapasztalatot felhalmozó szakács néni, avas szalonnából, egy hete az ábécé hűtőpultjában szomorúan árválkodó mócsingos gulyáshúsból, vagy a tárolás során megfagyott krumpliból nem fogsz tudni értékelhető ebédet varázsolni.

Bővebben »

A közösségi média algoritmusok kinyírják a blogolást?

Sose gondoltam, hogy egyszer azon fogok töprengeni, érdemes-e folytatni a blogolást, pláne nem a Tudatos Vezetés blog közelgő tizedik születésnapja előtt pár hónappal. A Google mellett főleg a Facebook, de kisebb mértékben a LinkedIn is hosszú éveken át nagy segítségemre volt a forgalomterelésben, hálás köszönet érte. Szimbiózisban éltek a tartalomkészítők és az ingyenes közösségi média szolgáltatók, hiszen attól érdekes egy hírfolyam, hogy vannak benne értékes tartalmak. Persze a családi fényképek, az ételfotók, a macskák és a poénok adják a nagy közös tartalomgyártás gerincét…

Bővebben »

Út a hülyeségtől hülyeségig, és a magabiztosságtól magabiztosságig

Borozgattunk és beszélgettünk a hétvégén egy nagy tapasztalatú fejlesztőmérnök cimborámmal, és szóba került egyik kedvenc témám, amivel kapcsolatban Besenyő Pista bácsi alkotott anno maradandót felejthetetlen előadásában: hogy “mi hülyeség és mi nem az”. Barátom rávilágított, hogy érdemes csínján bánni a magas lóról hülyeségnek minősítéssel, hiszen könnyen lehet, hogy elég szűk vonatkoztatási rendszerhez képest tűnik valami hülyeségnek. Valóban, igen gyakran előfordul, hogy tudás-, ismeret- vagy tapasztalathiány van a háttérben, vagy egyszerűen csak a beszélő nézőpontjából nincs értelme valaminek.

Bővebben »

Mi mindent kaptam a TEDxEgertől?

Bár már sok éve nézegetek TED videókat, még csak most szombaton estem át a TED-tűzkeresztségen. Ez persze nem volt véletlen, valahogy eddig nem szántam rá magam, hogy egy egész délutánon keresztül előadásokat hallgassak, még akkor sem, ha több hazai rendezésű esemény szervezői és előadói között jó pár régi ismerősöm, kollégám is feltűnt már. Az előadásokkal ugyanis nem mondhatnám, hogy felhőtlen lenne a viszonyom. Életem során az előadásokon töltött nem kevés időm 95%-ában halálra untam magam. Oktatási felhasználásukban egyáltalán nem hiszek, legalábbis úgy semmiképp, ahogy azt jellemzően alkalmazzák…

Bővebben »

Most akkor a tartalom a király vagy az LMS?

Bill Gates egy 1996-ban írt esszéjében azt prognosztizálta, hogy az akkor még a maihoz képest igen szegényes Internet világában nem a technológiai szolgáltatás hanem a tartalom fogja az igazán nagy bizniszt generálni (“content is king”). Azt hiszem megállapíthatjuk, hogy eltalálta. Dobay Robi kollégám nemrég tért vissza Párizsból az Unleash Global kiállításról, leánykori nevén a HR Tech-ről. Azt mesélte, hogy a nagyvállalatok körében most az LMS-ek (Learning Management System) tarolnak, azaz nagy, integrált rendszerek segítségével igyekeznek a munkatársak fejlesztése területén választ adni a digitalizáció kihívásaira.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket az alábbi oldalon tekintheted meg: