Út a hülyeségtől hülyeségig, és a magabiztosságtól magabiztosságig

Borozgattunk és beszélgettünk a hétvégén egy nagy tapasztalatú fejlesztőmérnök cimborámmal, és szóba került egyik kedvenc témám, amivel kapcsolatban Besenyő Pista bácsi alkotott anno maradandót felejthetetlen előadásában: hogy “mi hülyeség és mi nem az”. Barátom rávilágított, hogy érdemes csínján bánni a magas lóról hülyeségnek minősítéssel, hiszen könnyen lehet, hogy elég szűk vonatkoztatási rendszerhez képest tűnik valami hülyeségnek. Valóban, igen gyakran előfordul, hogy tudás-, ismeret- vagy tapasztalathiány van a háttérben, vagy egyszerűen csak a beszélő nézőpontjából nincs értelme valaminek.

Besenyő Pista bácsi felejthetetlen előadása. Ha átsétálna az utca másik oldalára, vagy beleképzelné magát az adott személy helyzetébe, mindjárt kiderülne, hogy még sincs szó akkora baromságról. Máskor a dolog komplexitását nem látja át az illető, így kristálytisztának tűnik számára az értelmetlenség. Megesik az is, hogy kulturális vagy megszokásbeli okai vannak annak, hogy ki mit tart természetesnek vagy ökörségnek.

Már többször előkerült a Tudatos Vezetés blogon a Dunning-Kruger hatás, mely szerint kevés tudás esetén hajlamosak az emberek nagy magabiztossággal nyilatkozni, ítélkezni. Fel sem merül, hogy lehetnek más opciók, nézőpontok vagy értelmezések. Amikor azonban valaki beleteszi az energiát a tanulásba, egyre fogy a magabiztossága, és lényegesen többször megfogalmazódik benne a kérdés, hogy vajon jól ítéli-e meg a szituációt, birtokában van-e minden szükséges információnak a helyes helyzetértékeléshez vagy döntéshez. Ilyenkor mondja azt a mérnök, hogy bár a fizikai magyarázatot nem tudja hozzá levezetni, mégis azt mutatja a tapasztalat, hogy egy segédeszköz használata furcsa módon pozitív befolyást gyakorol a végeredményre. Attól még igaz, hogy nem tudtuk megmérni.

Ahogy gyűlik-gyűlik a tapasztalat és a tudás, mégiscsak elkezd nőni az önbizalom, bár sose emelkedik olyan szintre, mint ami a tudatlanok esetében megfigyelhető. Itt mondom én azt, hogy a józan ész, a rutin és a tapasztalati bölcsesség birtokában az ember igenis kijelentheti néhány dologgal kapcsolatban, hogy mi hülyeség és mi nem az. Például nem tudom, hogy valaha készült-e olyan kutatás, ami feketén-fehéren bizonyította volna, hogy a vezető tapló viselkedése, érzéketlensége, és a hatalmával való rendszeres visszaélése hosszú távon rombolni fogja a teljesítményt és a munkaerő-megtartást. Ennek ellenére elég nagy magabiztossággal állíthatom, hogy az ilyen vezetői működést tanácsos kiirtani a szervezetekből. De afelől sincs kétségem a saját szakmámban, hogy előadások hallgatásából többnyire nem lesz számottevő tanulás, pláne nem viselkedésváltozás. Hasonlóképp, az alapvető fizikai törvényszerűségeket azért nem árt figyelembe venni a műszaki tevékenységeknél, és hülyeségekkel minél kevésbé égetni az időt. Attól függetlenül, hogy mindenre nem ad választ a tudomány jelenlegi állása. A tapasztalt szakemberek meg tudnak határozni olyan területeket, ahol tisztán világít a hülyeség, és ezt bátran szóvá is teszik. Egyúttal azt is ugyanolyan nyitottsággal vállalják, hogy egyes kérdésekre nincs válaszuk, fogalmuk sincs, mi lenne ott a helyes megoldás vagy eredményes megközelítés. Arra viszont lehet ötletük, hogy miként kéne megtenni az első lépést a tisztábban látás felé.

Megfigyelhető tehát, hogy a tanulási grafikon elején és évtizedekkel későbbi pontján másféle magabiztosságról és hülyeségnek nyilvánításról beszélhetünk.

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

A kreativitás szokásáról pár gondolat

Több helyen olvastam már arról, hogy a kreativitás tulajdonképpen szokás, nem egy különleges, veleszületett tehetség megnyilvánulása néhány kiváltságos ember esetében. Mindannyian lehetünk kreatívak, amikor kitalálunk valamit, és azt meg is valósítjuk. A fiam például kapott egy pirográfot (ha esetleg valaki nem tudná, mint ahogy én se hallottam még róla egészen a közelmúltig, ez egy olyan eszköz, amivel fába lehet égetni különféle mintákat, feliratokat, tehát egy írószerszám), a téli szünetben rendszeresen kiment a kertbe, fűrészelt magának egy deszkadarabot, aztán arra rajzolgatott, írogatott.

Bővebben »

Az akaraterő csapdája

Amikor látunk másokat megvalósítani a vágyaikat, elérni a céljaikat gyakran csodáljuk a karakterüket, elszántságukat, amivel megáldotta őket a sors. Azt gondolhatjuk, hogy ha valamit igazán eltökélten akarunk, akkor az sikerülni fog. Sajnos azonban túlságosan leegyszerűsítjük a változtatások természetét, amikor azt a tanulságot vonjuk le, hogy pusztán az akaraterőn múlik, hogy elérjük-e a kitűzött célt.

Bővebben »

Ne hidd el, hogy minél több, annál jobb!

Át vagyunk itatva azzal a meggyőződéssel, hogy a több szükségszerűen jobb is. Többet akarunk keresni, nagyobb alapterületen akarunk élni, drágább cuccokkal venni körül magunkat, magasabbra törni akármiféle rangsorban vagy hierarchiában, bővebb listára szert tenni végzettségekből, gyakrabban és messzebbre utazni, szélesebb olvasóközönséghez elérni, ismertebbé válni.

Bővebben »

Miért találunk kevés jó vezetőt?

Sok szakembernek relatíve ködös elképzelése van arról, hogy mi tesz vezetővé valakit, mit is csinál egy vezető pontosan. Számtalan cikket olvasni arról, hogy mi a 21. századi vezető 3-5 legfontosabb ismérve, több előadásban karcolgatják az érthetetlen fogalmak felszínét, így hevítve a fingot a volfrám olvadáspontja fölé. Kb. ilyesmikre bukkanhatunk: brilliáns stratéga, kreatív megoldóember, tulajdonosi szemlélet, magas EQ, optimista, és más hasonló adottságok.

Bővebben »

A jóllét tudománya

A 2020-as évet egy MOOC kurzussal indítottam (ami aztán egy új e-könyv megírására is inspirált tavasszal), és egy másik MOOC képzéssel fejeztem be, a neves Yale Egyetemtől. Ez utóbbi a jóllét tudományos hátteréről szólt, ahogy a címéből is félreérthetetlenül kiderül: The Science of Well-being. Már régóta rajta volt a listámon, hogy egyszer végigmegyek rajta az akácos út helyett.

Bővebben »

Van-e értelme manapság a személyes évtervezésnek?

Annak ellenére, hogy jópár éve lelkes gyakorlója és propagálója vagyok a december végén aktuális személyes évértékelésnek és évtervezésnek, az idén felmerült bennem, hogy egy ilyen bizonytalan és nehezen kiszámítható időszakban mennyi értelme van egyáltalán ennek az egésznek. Lehet, hogy le se töltöm az aktuális doksit, lamentáltam.

Bővebben »

Ha nincs kimondott szenvedélyed, a vízhólyagokat is követheted

Érdekes kérdést feszeget Dan Cable, a London Business School szervezeti viselkedés professzora a Harvard Business Review honlapján nemrég megjelent írásában. Úgy érzi, hogy túl általános és nehezen megfogható az a tanács, hogy “kövesd a szenvedélyed”, és annak megfelelően válassz vagy módosíts karriert.

Bővebben »

Megpróbáltad-e már egyáltalán, és hányszor?

Munkám során folyamatosan találkozom azokkal a különféle nehézségekkel, amikkel a vezetők küzdenek a mindennapokban. Nem meglepő módon ezek a kihívások jelentős arányban kötődnek emberekhez, legyenek azok beosztottak, középvezetők, vezetőtársak, felettesek vagy épp külföldi kollégák. Gyakran tapasztalom, hogy idejekorán feladják a próbálkozást, hogy nekifeszüljenek a probléma megoldásának.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: