Tuti önkontroll-támogató stratégiák

Úgy tűnik, hogy ha nyár, akkor a viselkedéstudománynak van szezonja nálam, legalábbis tavaly is és az idén is erre kanyarodott az érdeklődésem 25 fok felett. A LinkedIn-en és a Tudatos Vezetés Facebook csoportban indítottam egy szösszenet-sorozatot a kognitív torzításokról (legutóbbi például a veszteségkerülésről szólt, ami lentebb fontos szerepet kap), valamint nemrég blogbejegyzést írtam saját magunk megzabolázásának négyféle módjáról, valamint a túlzott magabiztosságról, Richard Thaler viselkedési közgazdász Nudge című könyve alapján.

Ez a 2008-ban megjelent mű elképesztő tárházával szolgál az emberi működéssel és annak befolyásolási lehetőségeivel kapcsolatos érdekességeknek. Hozok ismét egy marékkal belőlük az önkontrollunk/akaraterőnk külső megsegítéséhez.

Az első, ami nagyon tetszett, a Clocky nevű ébresztőóra, amit jelenleg is lehet kapni 40 dollárért. Ha fel akarunk kelni reggel hatkor, mert mondjuk sportolni szeretnénk vagy nyugiban dolgozni, normál esetben beállítjuk a vekkert vagy a telefont. Hajnalban azonban a fenének sincs kedve rá felkelni, ezért lenyomjuk, és alszunk tovább. A Clocky viszont elkezd kukorékolni, és mielőtt le tudnánk csapni, elszalad. Pontosabban elgurul. Ha nem kelsz ki az ágyból, akkor igen kellemetlen zajt csap, te pedig kénytelen leszel felpattanni és megkeresni, hogy hol a fenében rikácsol az a rohadék. 🙂 Mire utóléred, kimegy a szemedből az álom.

A második sztori Thalerről és doktori disszertációját író kollégájáról szól, aki nem nagyon haladt az irományával. A rutinos viselkedéstudós a következő ajánlatot tette neki: a PhD hallgató minden hónapban kiállít egy százdolláros csekket Thaler részére. Ha a hónap utolsó napján éjfélig nem küldi el az anyag következő fejezetét számára, akkor készpénzre váltja a csekket, és elissza a munkatársaival úgy, hogy az érintett kollégát nem hívják meg a bulira. Mondanom sem kell, hogy egyetlen határidőt sem mulasztott el, és a disszertáció belátható időn belül elkészült.

Két másik közgazdász cimbora, Romalis és Karlan nagyobb tétekben játszott. Megállapodtak abban, hogy 9 hónap alatt mindketten lefogynak 30 fontot (13.6 kg-t). Akinek nem sikerül, a másiknak fizetnie kell 10.000 USD-t, ami mai árfolyamon kb. 3 millió Ft. Mindkettőnek összejött a fogyás, nem akartak ennyit bukni. A súlytartást azonban még nagyobb kihívásnak érezték. Megegyeztek, hogy egy nappal korábban bejelentve bármikor ellenőrizhetik a másik súlyát, és ha az meghaladja a céltartományt, büntetést kell fizetniük. A következő négy évben számos mérésre került sor, és csak egyetlen egyszer fordult elő túllépés, amit természetesen azonnali bírságolás követett. Ezt leszámítva tartották a súlyukat. Egyébként hasonló jellegű internetes szolgáltatás is létezik, ahol megadhatunk egy célt, melynek nem teljesítése alapján az általunk felajánlott tét összegét átutalják egy számunkra kifejezetten visszataszító alapítványnak.

Ahogy már írtam erről többször, véges akaraterő-készletünket érdemes olyan dolgokra tartogatni, amiket nem tudunk mással kiváltani. Teljesen jó módszer a nem kívánt elkóricálás megakadályozására, ha belelógatjuk a micsodánkat egy satuba, és megkérünk valakit, hogy húzza rá. 🙂

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Hol a határ az őszinteség és a manipuláció között?

Asszem most a céges értékek megújításának divatkorszakát éljük… Alig tudok beszélgetni egy HR-essel úgy, hogy ne kerülne szóba a corporate HR által kiköhögött új értékrend. Az egyik aktuális kedvencem az „őszinte vezetői kommunikáció”. Ez mégis mit jelent? – kérdeztem egyik alkalommal.

Bővebben »

Még mindig inkább a képzőknek jó biznisz a coaching?

Most tette közzé a PWC az International Coach Federation megbízásából immáron negyedszer, kb. négyévente végzett globális coaching kutatásának 2020-as eredményeit. A 2016-os riportról tavaly írtam egy összefoglalót, amit most nem ismételnék meg, mert olyan eszeveszett sok újdonság nincs benne.

Bővebben »

A gépies vezetés is csak egy kapufára elég

Míg mi itt kis hazánkban azon törpölünk, hogy a vezetőként ténykedők egyáltalán halljanak arról, hogy miket illene csinálniuk ebben a szerepkörben, valamint azon, hogy ha már hallottak róla, elkezdjék végre a gyakorlatban is kipróbálni a tanultakat, a fejlettebb vezetési kultúrával bíró országokban más típusú kihívásokat kellene megugraniuk a vezetőknek.

Bővebben »

A szívás, mint értékteremtő tevékenység

Mivel egész életemben idegenkedtem a műszaki és a gyakorlatiasságot igénylő dolgoktól, sose mertem belevágni egy építkezésbe, vagy egy olyan jellegű felújításba, ahol mindent szétverünk és onnan a ground zero-ról rendesen megcsináljuk az újat.

Bővebben »

A Nagy Távmenedzsment Parasztvakítás

Attól, hogy a kereslet és a kínálat egymásra talál, még nem biztos, hogy érték is teremtődik. Érthető és üdvözlendő módon, számos vállalatnak eszébe jut mapapság, hogy segítenie kellene a vezetőinek abban, hogy miképp boldoguljanak a megváltozott, flexibilisebb munkavégzést előhívó környezetben.

Bővebben »

A lufifújás és a finghevítés népszerűsége töretlen

Még az 1990-es évek közepén találkoztam először azzal a jelenséggel a hanyatló nyugaton, hogy a semmit vagy a közepeset bőséges meleg levegővel hogyan kell ellenállhatatlanná tuningolni. Az alkalmazott módszertant az elmúlt évtizedekben hazánkban is sikerült tökélyre fejleszteni, valamint széles körben elterjeszteni.

Bővebben »

A te felelősséged, amit beviszel a munkahelyre

Nemrég találkoztam egy indianai egészségügyi szolgáltató ajtaján lefényképezett felirattal, ami az oda belépőket figyelmeztette (szabad fordításban): “Kérjük vállalj felelősséget az energiákért, amiket ide behozol! A szavaid számítanak. A viselkedésed számít.

Bővebben »

Lesz-e vajon hómofisz-áttörés hosszabb távon?

Amikor első gyermekünk született, akkor hallottam egy jópofa dumát, miszerint három dolgot csinál egy pici baba: eszik, alszik és hasonlít. Amikor pedig először tapasztalhattuk meg életünkben ezt a tavaszi karanténosdit, a gondolataikat publikusan megosztók egy dolgot csináltak főállásban: jóslatokba bocsátkoztak.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: