Túlzásba lehet vinni az erősségek használatát?

Nemrég részt vettem egy fórumon, aminek a felvezetője egy amerikai szerzőpáros cikke volt. Az előadó Tom példáját emelte ki, akinek egyik fontos erőssége a határozottsága volt. Egy idő után azonban már inkább arroganciába csapott át a viselkedése, ami a hátrányára vált és jelentősen visszaesett a teljesítménye is.

Az előadó szerint az a magyarázat, hogy Tom túlzásba vitte az erősségének (határozottság) a használatát. Talán túlegyszerűsített ez a magyarázat, én egy picit másképp látom a dolgot. 

Szerintem nem tudod túlzásba vinni az erősségeid használatát! 

Elsőre úgy hangozhat, mintha igen, de nem. Ha Tom főnöke úgy gondolta, hogy túltolja az erősségeit, akkor a visszajelzése tulajdonképp arról szól, hogy Tom kevésbé legyen önmaga. „Hagyd már ezt az asszertivitást, az erősséged átalakult gyengeséggé!” Csavard le a potmétered! Mit válaszoljon a vezető, ha Tom azt kérdezi tőle, hogy oké, de hogyan csináljam? Hogyan legyek kevésbé önazonos, hogy megfeleljek? Legyek határozatlanabb? 1-2 bizonytalanság még belefér? Ha esetleg 4-5 csalás felett szemet hunyok, akkor az már jó? 

Persze lehet, hogy arra gondolt a vezető, hogy Tom legyen egy kicsit rugalmasabb a szabályok tekintetében, ne vegye olyan szigorúan a policy-ket, így könnyebbé tudná tenni az életét. Ez így értelmesebben hangzik, csakhogy nem a túlzásba vitt erősséggel van összefüggésben, nem a mennyiséggel van probléma.  

Egyrészről érdemes óvatosnak lenni az ilyen visszajelzésekkel, mert amikor értékelünk valakit, akkor azt a saját szűrőinken, saját lencsénken keresztül tesszük, így inkább szólnak arról, hogy mi mit szeretünk vagy utálunk, jobban minősít bennünket, mint a másik embert. 

Másrészről sokkal inkább az a helyzet, hogy Tom rosszul használja. Amiről valójában szó van, az az intelligencia: minden gond nélkül tudjuk unintelligensen használni az erősségeinket. Sok vezetővel találkozhattál már, akik bár nagyon tehetségesek, mégis kifejezetten unintelligensen viselkednek. Úgy értem, hogy a hozzáállásukkal nem azt az eredményt érik el, amit valójában szeretnének. 

Hogyan segíthetne Tomnak a vezetője? Például mondhatná akár úgy is, hogy nagyszerű erősséged az asszertivitás, de állj le azzal, hogy felbaszod mások agyát. Inkább használd arra ezt az adottságod, hogy megnyerd őket az ügyednek vagy hogy olyat tegyenek, amit alapból nem állt a szándékukban. Nem akarom, hogy kevésbé használd. Azt javaslom, hogy eredményesebben használd ki. 

Más lesz-e a helyzet, ha most merül fel Tomban a kérdés, hogy oké, de hogy csináljam? Talán igen. Ugyanis mondhatja azt a vezető, hogy ha engem kérdeznél, én azzal próbálkoznék, hogy mindig felmérném az adott szituációt, a partnert, akivel szemben állok és ahhoz mérten cselekednék. Megnézném, hogy megéri-e a harcot a szitu. Most van-e itt a jó pillanat, hogy beleállj a helyzetbe, stb. 

Lehetséges, hogy Tomot sokkal jobb érzések töltik el, mint amikor le kellene kapcsolnia magát, mást mutatni, mint amilyen valójában. Persze lehet, hogy nem sikerült neki elsőre. No para, ez természetes. Jobban meg kell figyelnie magát és a környezet reakcióit. Gyakorolni kell! 

Nem érdemes bárkitől is elvárni, hogy ne legyen önmaga. Mégis, ki más tudna lenni? Az erősségek fejlesztése arról szól, hogy fogod a természetes impulzusokat és az adott helyzetnek megfelelően kontrollálod őket. Ha például van ritmusérzéked, akkor azt úgy alakítod tánccá, hogy adott lépésekbe és kombinációkba terelgeted. Tedd ugyanezt az erősségek fejlesztése közben is. Találd meg a módját annak, hogyan irányíthatod őket. 

Vezetőként az a felelősségünk, hogy kíváncsiak legyünk a beosztottak értékeire, erősségeire, azért, hogy segítsünk nekik abban, hogy az erősségeikből kiváló teljesítmény kerekedjen. Senkinek nincs szüksége arra, hogy a saját értékítéletünk által vezérelve lefikázzuk őket. Miért gondolja bárki is azt, hogy ha az akadályokra irányítjuk a fókuszt, azokra amik nem mennek jól, akkor kreatív, sikeres megoldóemberet kapunk? Mi támasztja alá azt, hogy ha arra kérjük a beosztottat, hogy fejlessze a gyengeségeit, az elégedetté vagy elkötelezetté teszi? 

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Hogyan válsz a saját sztorid túszává?

Egy vezető megkért, hogy segítsek már neki, mert folyamatosan konfliktusai vannak az egyik beosztottjával. A történet nagyon tanulságos volt… Onnan kezdődött, hogy a medve elindult nyuszikához, hogy kölcsönkérje a fűnyíróját… Végül inkább idejekorán megb@szatta vele… 🙂

Bővebben »

Ötletek pozitív visszajelzéshez

Mások teljesítményének, viselkedésének vagy hozzáállásának elismerése nem kerül semmibe, mégis szűkmarkúan bánnak vele az emberek, tisztelet a kivételnek. A Gallup Intézet évtizedeken át tartó, milliós nagyságrendű mintán végzett kutatásának lepárlásaként rajzolódott ki az a tizenkét állítás, amivel az átlagosnál magasabb teljesítményt leadó szervezetek/szervezeti egységek munkatársai nagy mértékben egyetértenek (Q12).

Bővebben »

Az érzelmek hozzák létre a szokásokat, nem a 21 napos ismétlés

Ha a szokások kialakításával kapcsolatban olvasgatunk vagy tanácsokat kapunk, gyakran felbukkan az az elgondolás, hogy 21 napon át kell hozzá ismételni a tevékenységet. Más források a 66 napot jelölik meg ugyanehhez. Egyébként mindkét szám egy-egy megfigyelés-alapú kutatásból jön. De hiába végzek valamit véres verejtékkel 21 napig, aminek minden percét rühellem, hosszú távon fennmaradó szokás, azaz tartós viselkedésváltozás nemigen lesz belőle.

Bővebben »

Miért beszélünk 60%-ban magunkról?

Annyi mindenről lehetne társalogni, beszélgetéseink nagyobbik hányadában mégis saját magunk a téma. Adrian F. Ward, a University of Colorado kutatója a Scientific American hasábjain röviden és kevésbé tudományosan meg is mondja, miért: mert jó érzéssel tölt el az önfeltárás. Aztán persze kifejti a jelenség idegtudományi hátterét.

Bővebben »

Hogyan termel a gondolkodás és a cselekvés jobb érzéseket?

Már régóta terveztem, hogy egyszer egy kicsit közelebbről megismerkedek a kognitív viselkedésterápiával (CBT), amiről számos forrás egybehangzóan állítja, hogy az egyik leghatékonyabb pszichoterápiás eszköz. Legalábbis a legtöbb tudományos kutatási bizonyíték ennek a megközelítésnek az eredményességét támasztja alá, összehasonlítva más irányzatokkal.

Bővebben »

Már több a kérdésünk mint a válaszunk

Beszélgettem egy gyerekkori barátommal, aki egy nemzetközi vizeken is sokat próbált, hosszú évek óta sikeres cégtulajdonos. Azt mondta, hogy minden tudása és tapasztalata ellenére 48 éves korára a benne felmerülő kérdésekből jóval több van, mint válaszokból. Mivel nekem is hasonló érzésem van, nem lepődtem meg a felvetésén.

Bővebben »

Mikor vedd át az irányítást a robotpilótádtól?

“Vajon milyen mértékben irányítják tudatos ismereteink a napi tevékenységünket?” – teszi fel a kérdést David Eagleman, a houstoni Baylor Orvostudományi Egyetem idegtudomány docense Az agy (2016) című könyvében. Aztán meg is válaszolja, miszerint a tudatos “én” agyunk tevékenységének elenyésző részét jelenti.

Bővebben »

A legnagyobb hülyeség a munkavállalói elkötelezettség mérésében

Dobjon egy kommentet az, aki NEM szeretne proaktív, lelkes, a szervezet céljait szem előtt tartó munkatársakat, eredményes csapatokat és minimális fluktuációt!
Úgy tippelem, ez a poszt se lesz „széjjekommentelve”. Mindenki ezt szeretné elérni, ami totál rendben is van. Azonban, amikor a „hogyanra” kerül a sor rendszerint szétcsúsznak a dolgok.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: