Totál megváltozott a munka… Bullshit!

Manapság minden arról szól, hogy mennyi minden változott, mennyire más lett a munka. Másképp kell ellenőrizni, másképp kell motiválni a munkatársakat, máshogy kell tekinteni a munka és a magánélet egyensúlyára. Nem hiszem, hogy erről lenne szó! Átverjük magunkat ezzel a sok változásos rögeszmével.

Sokkal inkább lehet szó arról, hogy egyszerűen csak azt kapjuk, amire figyelünk. Ha azt keressük, ami változott, akkor a változást látjuk meg, míg, ha arra fókuszálunk, ami állandó, akkor pedig azt a sok mindent, ami továbbra is ugyanolyan, szemben azzal a néhány dologgal, ami meg nem.

Szerencsére, a mostani fránya helyzet ellenére, sok lehetőségem adódott a szivárvány minden szagát is megízlelni az argumentációkból, hogy mennyire oltárira-galaktikusan más ez a helyzet, mint korábban. A poszt terjedelmét szem előtt tartva, nem írok hosszabb listát azokról, amik úgy tűnnek, hogy változtak, de mégsem, hanem csak a leggyakrabban hallott dumákat szedtem össze; azokat melyek segítségével felismerhetjük a többi gondolkodásbéli torzszülöttet.

Annyira sok volt a feladatom, hogy nem tudtam elmenni az időgazdálkodás workshopra. 

Ezek szerint korábban sokkal jobb volt a helyzet? Mikor máskor lenne aktuális az időgazdálkodás témával foglalkozni, mint amikor elfoglalt vagy? Szerintem éppen akkor kell elmenni egy workshopra, tréningre, képzésre, amikor a téma aktuális. Azért, mert akkor van a legnagyobb esélyed kipróbálni, amit tanultál. Mi haszna van raktárra tanulni valami, amit majd előhúzol egyszer, ha szükségét érzed, ha egyáltalán emlékszel még belőle részletekre, hogy vajon ebben a szituációban adekvát-e használni? Nem nagyon változott a helyzet, hiszen eddig se tudtad normálisan beosztani az idődet és a sok semmi hatására, amit beletettél, nem is lett jobb.

Bocsánat, de sietnem kell, mert rögtön kezdődik a következő online meetingem.

Nem pontosan értem, hogy mi jó van abban, hogy egyik meetinget a másik után szervezed. Meg se próbáld, nem veszem be azt a dumát, hogy nem te szervezed. Valaki küld neked egy meghívót és mivel nagyon is simogatja az egodat az, hogy a felelősségteljesség és az együttműködés lekvárjában pancsikálhatsz, elfogadod. Hogy ezért miért a környezeted a hibás, azt nem igazán értem. Nézz tükörbe, a Home Office bumm előtt másképp volt? Akkor tudtad ezt jó kezelni? Nem lehet, hogy nem másokat kellene fikázni, hanem be kellene látnod, hogy egyszerűen rossz szervezés a részedről az, ha nem hagysz szünetet a mentingek között? Ja, nem azért, mert én mondom! Hanem azért, mert előbb-utóbb pisilned kell, szomjas leszel vagy ha nem te, akkor a gyerek és akár további opciók is felmerülhetnek input és output oldalon… Azt látom, hogy ez sem volt másképp azokban az időkben, amikor fegyverszünet volt a vírussal, csak most az a percepciónk, hogy a permananens elérhetőség a menő.

Online meeting közben: ezt a telefont fel kell vennem.

Bocsi, de mi vagy te, mentős vagy tűzoltó? Mégis ki fog meghalni, ha nem intézkedsz azonnal? Mi fog történni, ha nem veszed fel? Ha te vagy az egyetlen, aki segíteni tud, akkor egy brutális működési kockáztat vagy a vállalat számára. Esetleg lemondják a holnapi meetingeidet azzal, hogy bicsi-bocsi, de tönkrement a cég? Ha így is lenne, megnyugtatlak, nem miattad, voltak ott más krónikus betegségek is. Ezt a viselkedést nem csak online meetingeken látom, átéltem megannyiszor szimpla kávézás közben is.

Workshop közben: bocsi, de ki kell szaladnom egy pillanatra, van egy ügyfél reklamáció. 

Igazából ez a kedvencem. Már miért kellene? Azt gondolod, azzal mutatod meg, hogy nélkülözhetetlen vagy, hogy látványosan púposkodva kimész fontoskodni? Elfoglaltabb lettél, mert úgy érzed ezt kell tenned? Ó, dehogy! Mi lenne akkor, ha a workshop nem online lenne, hanem mondjuk a központban vagy szállodában ülnél egy tréningen? Nem hiszem, hogy akkor esélyes lenne átszáguldani a városon a fiókba. Sőt, még csak nem is értesülsz a panaszos ügyfélről, a kollégáid megoldják valahogy. Ez egyszerűen gondolkodásbeli hiba; birtokodban volt ez a Covid előtt is, csak nem derült rá fény, mert nem volt olyan a helyzet.

Sajnos most nincs időm plusz feladatokat vállalni. 

Amikor valami új módszert tanulsz, az nem plusz feladatot ró rád. Vegyünk egy példát: nem tudtam foglalkozni a coaching szemléletű vezetéssel, mert most nincs idő a kollégák coachingjára. Egyáltalán nincs szó plusz feladatról, ugyanazt a témát kellett volna megbeszéled a kollégáddal, csak ahelyett, hogy leoltod, kipróbálhattad volna, hogyan működik a coaching. Jaaa… Hacsak úgy nem…

Miért gondoljuk, hogy ezek új dolgok lennének, amit a szitu váltott ki? Nem inkább arról van szó, hogy eddig se csináltuk jól, csak a mostani helyzet hozza felszínre vagy erősíti fel? Eszembe jut villamosmérnöki tanulmányaimból az, amikor két köztes hibás mérés véletlenül jó végeredményt adott. Sz@r volt az már előtte is, csak nem éreztük a szagát… Asszem ugyanazokat a f..ságokat csináljuk, csak szegény vírust okoljuk érte. Eszembe jutott erről egy régi vicc: a gyerek előrekurjant az apjának biciklizés közben: – Idösapám, zörög a sárhányó. – Nem hallom fiam, mert zörög a sárhányó – hangzik a válasz.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Hogyan válsz a saját sztorid túszává?

Egy vezető megkért, hogy segítsek már neki, mert folyamatosan konfliktusai vannak az egyik beosztottjával. A történet nagyon tanulságos volt… Onnan kezdődött, hogy a medve elindult nyuszikához, hogy kölcsönkérje a fűnyíróját… Végül inkább idejekorán megb@szatta vele… 🙂

Bővebben »

Ötletek pozitív visszajelzéshez

Mások teljesítményének, viselkedésének vagy hozzáállásának elismerése nem kerül semmibe, mégis szűkmarkúan bánnak vele az emberek, tisztelet a kivételnek. A Gallup Intézet évtizedeken át tartó, milliós nagyságrendű mintán végzett kutatásának lepárlásaként rajzolódott ki az a tizenkét állítás, amivel az átlagosnál magasabb teljesítményt leadó szervezetek/szervezeti egységek munkatársai nagy mértékben egyetértenek (Q12).

Bővebben »

Az érzelmek hozzák létre a szokásokat, nem a 21 napos ismétlés

Ha a szokások kialakításával kapcsolatban olvasgatunk vagy tanácsokat kapunk, gyakran felbukkan az az elgondolás, hogy 21 napon át kell hozzá ismételni a tevékenységet. Más források a 66 napot jelölik meg ugyanehhez. Egyébként mindkét szám egy-egy megfigyelés-alapú kutatásból jön. De hiába végzek valamit véres verejtékkel 21 napig, aminek minden percét rühellem, hosszú távon fennmaradó szokás, azaz tartós viselkedésváltozás nemigen lesz belőle.

Bővebben »

Miért beszélünk 60%-ban magunkról?

Annyi mindenről lehetne társalogni, beszélgetéseink nagyobbik hányadában mégis saját magunk a téma. Adrian F. Ward, a University of Colorado kutatója a Scientific American hasábjain röviden és kevésbé tudományosan meg is mondja, miért: mert jó érzéssel tölt el az önfeltárás. Aztán persze kifejti a jelenség idegtudományi hátterét.

Bővebben »

Hogyan termel a gondolkodás és a cselekvés jobb érzéseket?

Már régóta terveztem, hogy egyszer egy kicsit közelebbről megismerkedek a kognitív viselkedésterápiával (CBT), amiről számos forrás egybehangzóan állítja, hogy az egyik leghatékonyabb pszichoterápiás eszköz. Legalábbis a legtöbb tudományos kutatási bizonyíték ennek a megközelítésnek az eredményességét támasztja alá, összehasonlítva más irányzatokkal.

Bővebben »

Már több a kérdésünk mint a válaszunk

Beszélgettem egy gyerekkori barátommal, aki egy nemzetközi vizeken is sokat próbált, hosszú évek óta sikeres cégtulajdonos. Azt mondta, hogy minden tudása és tapasztalata ellenére 48 éves korára a benne felmerülő kérdésekből jóval több van, mint válaszokból. Mivel nekem is hasonló érzésem van, nem lepődtem meg a felvetésén.

Bővebben »

Mikor vedd át az irányítást a robotpilótádtól?

“Vajon milyen mértékben irányítják tudatos ismereteink a napi tevékenységünket?” – teszi fel a kérdést David Eagleman, a houstoni Baylor Orvostudományi Egyetem idegtudomány docense Az agy (2016) című könyvében. Aztán meg is válaszolja, miszerint a tudatos “én” agyunk tevékenységének elenyésző részét jelenti.

Bővebben »

A legnagyobb hülyeség a munkavállalói elkötelezettség mérésében

Dobjon egy kommentet az, aki NEM szeretne proaktív, lelkes, a szervezet céljait szem előtt tartó munkatársakat, eredményes csapatokat és minimális fluktuációt!
Úgy tippelem, ez a poszt se lesz „széjjekommentelve”. Mindenki ezt szeretné elérni, ami totál rendben is van. Azonban, amikor a „hogyanra” kerül a sor rendszerint szétcsúsznak a dolgok.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: