Totál megváltozott a munka… Bullshit!

Manapság minden arról szól, hogy mennyi minden változott, mennyire más lett a munka. Másképp kell ellenőrizni, másképp kell motiválni a munkatársakat, máshogy kell tekinteni a munka és a magánélet egyensúlyára. Nem hiszem, hogy erről lenne szó! Átverjük magunkat ezzel a sok változásos rögeszmével.

Sokkal inkább lehet szó arról, hogy egyszerűen csak azt kapjuk, amire figyelünk. Ha azt keressük, ami változott, akkor a változást látjuk meg, míg, ha arra fókuszálunk, ami állandó, akkor pedig azt a sok mindent, ami továbbra is ugyanolyan, szemben azzal a néhány dologgal, ami meg nem.

Szerencsére, a mostani fránya helyzet ellenére, sok lehetőségem adódott a szivárvány minden szagát is megízlelni az argumentációkból, hogy mennyire oltárira-galaktikusan más ez a helyzet, mint korábban. A poszt terjedelmét szem előtt tartva, nem írok hosszabb listát azokról, amik úgy tűnnek, hogy változtak, de mégsem, hanem csak a leggyakrabban hallott dumákat szedtem össze; azokat melyek segítségével felismerhetjük a többi gondolkodásbéli torzszülöttet.

Annyira sok volt a feladatom, hogy nem tudtam elmenni az időgazdálkodás workshopra. 

Ezek szerint korábban sokkal jobb volt a helyzet? Mikor máskor lenne aktuális az időgazdálkodás témával foglalkozni, mint amikor elfoglalt vagy? Szerintem éppen akkor kell elmenni egy workshopra, tréningre, képzésre, amikor a téma aktuális. Azért, mert akkor van a legnagyobb esélyed kipróbálni, amit tanultál. Mi haszna van raktárra tanulni valami, amit majd előhúzol egyszer, ha szükségét érzed, ha egyáltalán emlékszel még belőle részletekre, hogy vajon ebben a szituációban adekvát-e használni? Nem nagyon változott a helyzet, hiszen eddig se tudtad normálisan beosztani az idődet és a sok semmi hatására, amit beletettél, nem is lett jobb.

Bocsánat, de sietnem kell, mert rögtön kezdődik a következő online meetingem.

Nem pontosan értem, hogy mi jó van abban, hogy egyik meetinget a másik után szervezed. Meg se próbáld, nem veszem be azt a dumát, hogy nem te szervezed. Valaki küld neked egy meghívót és mivel nagyon is simogatja az egodat az, hogy a felelősségteljesség és az együttműködés lekvárjában pancsikálhatsz, elfogadod. Hogy ezért miért a környezeted a hibás, azt nem igazán értem. Nézz tükörbe, a Home Office bumm előtt másképp volt? Akkor tudtad ezt jó kezelni? Nem lehet, hogy nem másokat kellene fikázni, hanem be kellene látnod, hogy egyszerűen rossz szervezés a részedről az, ha nem hagysz szünetet a mentingek között? Ja, nem azért, mert én mondom! Hanem azért, mert előbb-utóbb pisilned kell, szomjas leszel vagy ha nem te, akkor a gyerek és akár további opciók is felmerülhetnek input és output oldalon… Azt látom, hogy ez sem volt másképp azokban az időkben, amikor fegyverszünet volt a vírussal, csak most az a percepciónk, hogy a permananens elérhetőség a menő.

Online meeting közben: ezt a telefont fel kell vennem.

Bocsi, de mi vagy te, mentős vagy tűzoltó? Mégis ki fog meghalni, ha nem intézkedsz azonnal? Mi fog történni, ha nem veszed fel? Ha te vagy az egyetlen, aki segíteni tud, akkor egy brutális működési kockáztat vagy a vállalat számára. Esetleg lemondják a holnapi meetingeidet azzal, hogy bicsi-bocsi, de tönkrement a cég? Ha így is lenne, megnyugtatlak, nem miattad, voltak ott más krónikus betegségek is. Ezt a viselkedést nem csak online meetingeken látom, átéltem megannyiszor szimpla kávézás közben is.

Workshop közben: bocsi, de ki kell szaladnom egy pillanatra, van egy ügyfél reklamáció. 

Igazából ez a kedvencem. Már miért kellene? Azt gondolod, azzal mutatod meg, hogy nélkülözhetetlen vagy, hogy látványosan púposkodva kimész fontoskodni? Elfoglaltabb lettél, mert úgy érzed ezt kell tenned? Ó, dehogy! Mi lenne akkor, ha a workshop nem online lenne, hanem mondjuk a központban vagy szállodában ülnél egy tréningen? Nem hiszem, hogy akkor esélyes lenne átszáguldani a városon a fiókba. Sőt, még csak nem is értesülsz a panaszos ügyfélről, a kollégáid megoldják valahogy. Ez egyszerűen gondolkodásbeli hiba; birtokodban volt ez a Covid előtt is, csak nem derült rá fény, mert nem volt olyan a helyzet.

Sajnos most nincs időm plusz feladatokat vállalni. 

Amikor valami új módszert tanulsz, az nem plusz feladatot ró rád. Vegyünk egy példát: nem tudtam foglalkozni a coaching szemléletű vezetéssel, mert most nincs idő a kollégák coachingjára. Egyáltalán nincs szó plusz feladatról, ugyanazt a témát kellett volna megbeszéled a kollégáddal, csak ahelyett, hogy leoltod, kipróbálhattad volna, hogyan működik a coaching. Jaaa… Hacsak úgy nem…

Miért gondoljuk, hogy ezek új dolgok lennének, amit a szitu váltott ki? Nem inkább arról van szó, hogy eddig se csináltuk jól, csak a mostani helyzet hozza felszínre vagy erősíti fel? Eszembe jut villamosmérnöki tanulmányaimból az, amikor két köztes hibás mérés véletlenül jó végeredményt adott. Sz@r volt az már előtte is, csak nem éreztük a szagát… Asszem ugyanazokat a f..ságokat csináljuk, csak szegény vírust okoljuk érte. Eszembe jutott erről egy régi vicc: a gyerek előrekurjant az apjának biciklizés közben: – Idösapám, zörög a sárhányó. – Nem hallom fiam, mert zörög a sárhányó – hangzik a válasz.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Pszichológiai biztonság földlakóknak

Korábban is írtam már arról, hogy milyen fontos lenne emberközpontú megközelítést alkalmazni a munkahelyeken. Nyilván eddig is fontos lett volna, mára azonban elkerülhetetlenné vált. A pszichológiailag biztonságos munkakörnyezet megteremtése egyik fontos alappillére annak, hogy a kollégáink elkötelezetten dolgozzanak velünk.

Bővebben »

Miért nem csinálja, ha érti? – a deklaratív és a procedurális memória rejtelmei

Nagy kerek szemeket tudnak mereszteni az emberek amiatt, hogy hiába oktattak másokat egy eszköz vagy módszer használatára, inkább az számít kivételnek, ha valaki alkalmazza. A többségen nem sok nyomot hagyott, hogy alaposan elmagyarázták neki. Bármennyire is tudják, mit kéne tenniük, akárhányszor hallották már a kívánatos gyakorlatot vagy viselkedést, mégse látszik ez meg a napi működésükön, még akkor se, ha értik, akár egyet is értenek vele, sőt, képesek visszaismételni a tudnivalókat szükség esetén.

Bővebben »

Hogyan változtassuk meg mások gondolkodását?

A viselkedéstudományból elég sok mindent megtudhattunk már az ember működésével kapcsolatban. Kezdjük azzal, hogy igénye van a szabadságra és az autonómiára. Ami már az övé, annak nagyobb értéket tulajdonít, legyen szó akár tárgyakról, akár meggyőződésekről. Ragaszkodik a fennálló helyzethez a változtatással szemben (status quo bias).

Bővebben »

A kreatív inspirációszerzés négy stratégiája

Több szempontból is fontos, hogy egy vezető képes legyen a benne rejlő kreatív erőket mozgósítani. Friss, új gondolatokra lehet szükség a felmerülő problémák megoldásához, a meglévő folyamatok fejlesztéséhez, a saját csapatuk építéséhez, a munkatársak egyéni erősségeinek és preferenciáinak figyelembe vételéhez a munkamegosztásban, valamint az innovációhoz, ami szinte minden vállalati funkció esetében versenyelőny forrása lehet (pl.: termékfejlesztés, gyártás, szolgáltatás, marketing, értékesítés, ügyfélkezelés, beszerzés, logisztika, HR, stb.).

Bővebben »

Bullshit helyett valódi értéket a munkavállalóknak

Színes-szagos, de mi is a haszna?
Gyakran jön szembe velünk LinkedInen, Facebookon, sőt konferenciákon is, amikor a vállalatok munkáltatói márkájukat hangoztatják. Többnyire arról beszélnek, hogy mi mindennel próbálják színesebbé tenni a munkahelyet, ezáltal vonzóbbnak tűnni a munkavállalók számára.

Bővebben »

Mi a baj a mikromenedzseléssel?

Röviden? Semmi.

Hosszabban? Az, ha túlzásba visszük, vagy a saját bizonytalanságunkat kompenzáljuk vele.

Milyen esetben jó a mikromenedzselés, avagy mely aspektusai tartoznak a helyesen értelmezett menedzseri működéshez?

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: