Totál megváltozott a munka… Bullshit!

Manapság minden arról szól, hogy mennyi minden változott, mennyire más lett a munka. Másképp kell ellenőrizni, másképp kell motiválni a munkatársakat, máshogy kell tekinteni a munka és a magánélet egyensúlyára. Nem hiszem, hogy erről lenne szó! Átverjük magunkat ezzel a sok változásos rögeszmével.

Sokkal inkább lehet szó arról, hogy egyszerűen csak azt kapjuk, amire figyelünk. Ha azt keressük, ami változott, akkor a változást látjuk meg, míg, ha arra fókuszálunk, ami állandó, akkor pedig azt a sok mindent, ami továbbra is ugyanolyan, szemben azzal a néhány dologgal, ami meg nem.

Szerencsére, a mostani fránya helyzet ellenére, sok lehetőségem adódott a szivárvány minden szagát is megízlelni az argumentációkból, hogy mennyire oltárira-galaktikusan más ez a helyzet, mint korábban. A poszt terjedelmét szem előtt tartva, nem írok hosszabb listát azokról, amik úgy tűnnek, hogy változtak, de mégsem, hanem csak a leggyakrabban hallott dumákat szedtem össze; azokat melyek segítségével felismerhetjük a többi gondolkodásbéli torzszülöttet.

Annyira sok volt a feladatom, hogy nem tudtam elmenni az időgazdálkodás workshopra. 

Ezek szerint korábban sokkal jobb volt a helyzet? Mikor máskor lenne aktuális az időgazdálkodás témával foglalkozni, mint amikor elfoglalt vagy? Szerintem éppen akkor kell elmenni egy workshopra, tréningre, képzésre, amikor a téma aktuális. Azért, mert akkor van a legnagyobb esélyed kipróbálni, amit tanultál. Mi haszna van raktárra tanulni valami, amit majd előhúzol egyszer, ha szükségét érzed, ha egyáltalán emlékszel még belőle részletekre, hogy vajon ebben a szituációban adekvát-e használni? Nem nagyon változott a helyzet, hiszen eddig se tudtad normálisan beosztani az idődet és a sok semmi hatására, amit beletettél, nem is lett jobb.

Bocsánat, de sietnem kell, mert rögtön kezdődik a következő online meetingem.

Nem pontosan értem, hogy mi jó van abban, hogy egyik meetinget a másik után szervezed. Meg se próbáld, nem veszem be azt a dumát, hogy nem te szervezed. Valaki küld neked egy meghívót és mivel nagyon is simogatja az egodat az, hogy a felelősségteljesség és az együttműködés lekvárjában pancsikálhatsz, elfogadod. Hogy ezért miért a környezeted a hibás, azt nem igazán értem. Nézz tükörbe, a Home Office bumm előtt másképp volt? Akkor tudtad ezt jó kezelni? Nem lehet, hogy nem másokat kellene fikázni, hanem be kellene látnod, hogy egyszerűen rossz szervezés a részedről az, ha nem hagysz szünetet a mentingek között? Ja, nem azért, mert én mondom! Hanem azért, mert előbb-utóbb pisilned kell, szomjas leszel vagy ha nem te, akkor a gyerek és akár további opciók is felmerülhetnek input és output oldalon… Azt látom, hogy ez sem volt másképp azokban az időkben, amikor fegyverszünet volt a vírussal, csak most az a percepciónk, hogy a permananens elérhetőség a menő.

Online meeting közben: ezt a telefont fel kell vennem.

Bocsi, de mi vagy te, mentős vagy tűzoltó? Mégis ki fog meghalni, ha nem intézkedsz azonnal? Mi fog történni, ha nem veszed fel? Ha te vagy az egyetlen, aki segíteni tud, akkor egy brutális működési kockáztat vagy a vállalat számára. Esetleg lemondják a holnapi meetingeidet azzal, hogy bicsi-bocsi, de tönkrement a cég? Ha így is lenne, megnyugtatlak, nem miattad, voltak ott más krónikus betegségek is. Ezt a viselkedést nem csak online meetingeken látom, átéltem megannyiszor szimpla kávézás közben is.

Workshop közben: bocsi, de ki kell szaladnom egy pillanatra, van egy ügyfél reklamáció. 

Igazából ez a kedvencem. Már miért kellene? Azt gondolod, azzal mutatod meg, hogy nélkülözhetetlen vagy, hogy látványosan púposkodva kimész fontoskodni? Elfoglaltabb lettél, mert úgy érzed ezt kell tenned? Ó, dehogy! Mi lenne akkor, ha a workshop nem online lenne, hanem mondjuk a központban vagy szállodában ülnél egy tréningen? Nem hiszem, hogy akkor esélyes lenne átszáguldani a városon a fiókba. Sőt, még csak nem is értesülsz a panaszos ügyfélről, a kollégáid megoldják valahogy. Ez egyszerűen gondolkodásbeli hiba; birtokodban volt ez a Covid előtt is, csak nem derült rá fény, mert nem volt olyan a helyzet.

Sajnos most nincs időm plusz feladatokat vállalni. 

Amikor valami új módszert tanulsz, az nem plusz feladatot ró rád. Vegyünk egy példát: nem tudtam foglalkozni a coaching szemléletű vezetéssel, mert most nincs idő a kollégák coachingjára. Egyáltalán nincs szó plusz feladatról, ugyanazt a témát kellett volna megbeszéled a kollégáddal, csak ahelyett, hogy leoltod, kipróbálhattad volna, hogyan működik a coaching. Jaaa… Hacsak úgy nem…

Miért gondoljuk, hogy ezek új dolgok lennének, amit a szitu váltott ki? Nem inkább arról van szó, hogy eddig se csináltuk jól, csak a mostani helyzet hozza felszínre vagy erősíti fel? Eszembe jut villamosmérnöki tanulmányaimból az, amikor két köztes hibás mérés véletlenül jó végeredményt adott. Sz@r volt az már előtte is, csak nem éreztük a szagát… Asszem ugyanazokat a f..ságokat csináljuk, csak szegény vírust okoljuk érte. Eszembe jutott erről egy régi vicc: a gyerek előrekurjant az apjának biciklizés közben: – Idösapám, zörög a sárhányó. – Nem hallom fiam, mert zörög a sárhányó – hangzik a válasz.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Töltsd le Dobay Róbert ebookját!

Korábbi bejegyzések

Különbség a legjobbak és a majdnem olyan jók között

Engem mindig elbűvöl és csodálattal tölt el, amikor kiváló teljesítményt látok-hallok-tapasztalok, történjen az a sportban, a művészetekben, a gasztronómiában, vagy bárhol máshol a munka világában. És az is el szokott gondolkodtatni, hogy vajon mi választja el a “kapufát”, a majdnem gólt a góltól, mi kell ahhoz, hogy rendre befelé pattanjon a labda és ne kifelé.

Tovább »

Seggfej főnök vagy?

Mindannyian viselkedünk néha úgy, mint egy seggfej. Azonban vannak olyanok, akik notórius seggfejek. Minden vezető potenciális jelölt a seggfej jelzőre, mert szinte folyamatos nyomás alatt vannak, ráadásul a cégük is bátorítja is őket abban, hogy lekezeljék a munkatársaikat. Rendszerint lealázzák a kollégákat, a munkahelyet Forma 1-es versenypályának képzelik, mindenhol vitát gerjesztenek és ráadásul meg is akarják nyerni.

Tovább »

További bejegyzések:

Különbség a legjobbak és a majdnem olyan jók között

Engem mindig elbűvöl és csodálattal tölt el, amikor kiváló teljesítményt látok-hallok-tapasztalok, történjen az a sportban, a művészetekben, a gasztronómiában, vagy bárhol máshol a munka világában. És az is el szokott gondolkodtatni, hogy vajon mi választja el a “kapufát”, a majdnem gólt a góltól, mi kell ahhoz, hogy rendre befelé pattanjon a labda és ne kifelé.

Bővebben »

Seggfej főnök vagy?

Mindannyian viselkedünk néha úgy, mint egy seggfej. Azonban vannak olyanok, akik notórius seggfejek. Minden vezető potenciális jelölt a seggfej jelzőre, mert szinte folyamatos nyomás alatt vannak, ráadásul a cégük is bátorítja is őket abban, hogy lekezeljék a munkatársaikat. Rendszerint lealázzák a kollégákat, a munkahelyet Forma 1-es versenypályának képzelik, mindenhol vitát gerjesztenek és ráadásul meg is akarják nyerni.

Bővebben »

Sikerek is vannak az élet közepén, nem csak válság

Ha mindenkit nem is, de nagyon sokakat utolér negyvenes éveinek közepe táján egyfajta munkával kapcsolatos tartós motiváció- és lendületvesztés, valamint a feszítő kérdés, hogy mi a fenét kezdjen magával a nyugdíjba menetelig még alsó hangon is közel két évtizedben.

Bővebben »

A ló túloldalán, avagy mi a gond az önkiszolgáló vállalati képzési rendszerrel?

Felütötte a fejét a közelmúltban egy tendencia a nagyobb cégek egy részénél, vélhetően a vállalati IT rendszerekhez is integrált LMS-ek (Learning Management System) térhódításával párhuzamosan, ami pont arra jó, hogy a fürdővízzel a gyereket is kiöntsék. Megígértem Filep Laci kollégámnak-barátomnak, hogy írok róla egy eszmefuttatást, miután társalogtunk egy jót a témáról a minap.

Bővebben »

Miért nem szeretünk tanulni? – 2. rész: a munkahely

A poszt első részében egy picit más szemszögből is ránéztünk arra, hogyan öli ki belőlünk az iskola a tanulás iránti vágyat, hogyan válnak a gyerekeink a branding eszközévé. Gondolhatnánk, hogy oké-oké, túl kell élni és kész. Akár lehetne, csakhogy az iskola befejeztével nincs vége a megpróbáltatásainknak.

Bővebben »

Hogyan segítheted elő, hogy a beváljon az új csapattag?

Manapság egyre több vezető érti meg, mennyire fontos a munkatársak megtartása, nemcsak azoknál, akik régebben velük dolgoznak, hanem az újonnan érkezetteknél is. Rájöttek, mekkora macera, idő és költség újrakezdeni a keresést, ha emberünk nem válik be a próbaidőben, és az is egyre jobban fáj, hogy valakinek addig is végeznie kell azt a munkát, amin az idejekorán elküldött/lepattanó kolléga ténykedett volna, vagy ha új tevékenységekről van szó, azok elkezdése még tovább fog csúszni.

Bővebben »

Hogyan konstruálja meg az agyunk az érzelmeket?

Harmadik, az érzelmek idegtudományi hátterét körbejáró cikkemet, melyet Lisa Feldman Barrett How Emotions are Made című könyve alapján írtam, valahol ott hagytam abba, hogy a világ dolgainak érzékelése és az érzelmek mögött is mentális koncepcióink állnak. A szerző a könyv következő fejezetében a téma fejlődéslélektani és biológiai hátterét fejtegeti tovább.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: