Online (gumival) jobb, mint sehogy

Miközben nagyban rettegünk itt, nehogy elkapjuk a kórságot, reménykedünk, hogy hamarabb kiszabadulunk a bezártságból, mint amikor megbolondulnánk, és próbáljuk átvészelni a munkalehetőségek és jövedelmünk elpárolgását, felütötte a fejét néhány pozitívabb hang is a közösségi médiában. Az egyik ilyen, hogy a helyzet nagyszerű megújulási és üzleti lehetőséget biztosít egyes ágazatokban, például pikk-pakk digitalizálódik a képzés-fejlesztés világa, sőt, még borkóstolókat is lehet online tartani.

Merthogy így pont ugyanolyan jók. Ráadásul a cégek és a munkavállalók is megtapasztalják, hogy milyen vonzó és reális lehetőség az otthonról dolgozás alternatívája. Számomra ez a fajta derűlátás már “a másik ló túloldala”, és inkább azt juttatja eszembe, hogy gumival sokkal jobb szerelmeskedni, mint sehogy, de azért számottevően elmarad attól, amilyen anélkül. Én nem a páratlan lehetőséget látom az online-osított képzésben, hanem azt, hogy egy jól kiválasztott technológiával (amennyiben annak nem basz keresztbe a végpontokon elérhető adatátviteli és eszközminőség), újragondolt oktatásmódszertannal elfogadható mértékű hatáscsökkenés mellett lehet azért most is tanítani. Az a képzés, ami egy laza mozdulattal áttehető a digitális térbe, az gyanúm szerint sok mindent nélkülöz, amitől igazán jó tud lenni egy fejlesztőprogram. A népek pedig már két hét száműzetésből rájöttek, hogy minden nap otthonról melózni azért az emberek többségének nem olyan nagy buli.

A hétvégén Dobay kollégához mentünk volna vacsorázni, amit már régen lefoglaltunk és kölcsönösen nagyon vártunk. Mivel nem szerettük volna elengedni a programot, a helyzetre való tekintettel megpróbáltuk videokonferencia segítségével megoldani. A Doktorúr az eredeti terveknek megfelelően gondoskodott mindkét helyszínen az általa kiválasztott borokról, és ugyanazon recept szerint főztük meg a kaját. Aztán este 6-tól 11-ig jól elbeszélgettünk, viccelődtünk, közben megvacsoráztunk és borozgattunk. Nagyjából azt tettük, amit máskor személyesen. Sokkal jobb volt, mintha nem valósítottuk volna meg az összejövetelt. Sőt, kifejezetten jó este kerekedett így a bezártságban. De abban maradtunk a végén, hogy ha végre mehetünk újra látogatóba, akkor fel se merül, hogy valaha is egy hasonló közös programot ilyen módon valósítsunk meg. Főzni akarunk a másiknak, mutogatni a kiválasztott borokat, és egymást hátba veregetni. Addig viszont jó lenne még újra szervezni ilyesmiket, ebben a körben és másokkal is.

Úgy tizenöt évvel ezelőtt, amikor még az volt a természetes, hogy irodát béreltünk az akkori cégünk számára, egy szép napon kitaláltam, hogy onnantól kezdve szerdánként otthonról dolgozom. Nagyszerű ötletnek bizonyult. Egyrészt a hétvége után hétfő-kedden volt kedvem bemenni az irodába, és a szerdai újratöltődés is sokat segített a csütörtök-péntek abszolválásában, másrészt rengeteg olyan dologgal tudtam haladni igen hatékonyan a home-officeban, amivel korábban nem nagyon. Most már több mint tíz éve nem járok irodába, hanem csak az ügyfélmunkákra, és személyes megbeszélésekre megyek el. Mikor hogy, de heti egy-két, esetenként három napot is otthonról dolgozom. Nekem ez teljesen bevált, de azért néhányszor egy héten jól esik elmenni itthonról. Nagyon érdekes, hogy pont a fiatalabb kollégák, akiket életkoruk alapján digitális bennszülött kategóriába sorolnak, igénylik leginkább, hogy legyenek személyes találkozások is rendszeresen a munkatársakkal, ne csak virtuális csapatként működjünk. Az a tapasztalatunk továbbá, hogy bizonyos megbeszélésekre abszolút jó a telefon/skype, teljesen felesleges plusz órákat utazgatni miattuk. Ilyenek például a nyomon követő megbeszélések, a gyors, egy-két témás egyeztetések, és a rövidebb 1/1-ek is. De ez utóbbiak is sokkal tartalmasabbak személyesen. A kitalálós-gondolkodós megbeszélésekre viszont érdemes összejönni. Amit ebben az időszakban talán meg lehet tanulni azoknak, akik nulla mértékben alkalmazták eddig az otthonról dolgozást és a távmegbeszéléseket, hogy milyen esetekben tudnak ezek hatékonyak lenni. Amire ugyanis általában használatosak (külföldi kollégákkal, “vagy halljuk egymást, vagy nem jelleggel”, vontatottan, mindenki közben valami mást is csinálva), annak sok teteje nincs.

Szóval összefoglalva, nekem az a meglátásom, hogy amíg nincs jobb opció, megpróbál mindenki azzal főzni, amije van, eszi a nokedlit a negyven kiló lisztből, amit felhalmozott a spájzban. De ódákat azért nem kéne zengeni a nokedli evés nagyszerűségéről, még akkor sem, ha segít előteremteni, amivel megzsírozhatjuk. Társas lények vagyunk: a kapcsolatfenntartás, a tanulás és a munkahelyi együttműködés is erőteljesen épít arra, hogy egymás szemébe nézzünk, személyes varázsunkkal másokra hatást gyakoroljunk. Ezt valamennyire meg lehet csinálni a jobb online platformokon, sőt, bizonyos feladatoknál, tevékenységeknél akár egész jó hatásfokkal is, de remélem nem leszünk erre túl sokáig kényszerítve. Addig viszont belátjuk, hogy jobb online, mint sehogy.

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

A túlzott magabiztosságról, avagy mindannyian átlag felettiek vagyunk

Legalábbis azt gondoljuk magunkról, tisztelet a kivételnek. Pedig nem kell hozzá túl komoly matematikai felkészültség, hogy belássuk: ez lehetetlen. Richard Thaler, a viselkedési közgazdaságtan egyik nagy spílere, Nudge (2008) című alapművében egy nagy kupac kutatást lapátolt össze arra vonatkozóan, hogy az emberek többsége túlértékeli esélyeit és saját magát egy csomó témában.

Bővebben »

Miért kell a vezetőknek megállni és bevárni a többieket?

Itt a nyár, jönnek sorra a biciklis elmélkedések, eszmecserék és analógiák a Tudatos Vezetés blogon. Megyünk négyen a szokásos reggeli körünkre, elöl a vezérürü, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Bélának (persze az sem lényegtelen szempont, hogy ez a neve). Igazi vezető, lendületes vállalkozó, erősen orientálja a teljesítmény, úgyhogy tolja neki rendesen.

Bővebben »

A jó tanácsadó nem azt csinálja meg, amit az ügyfele kér

“Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor. – diktál a beteg, írja a doktor.” – szól a Dr. Bubó főcímdala. Ezt idéztük fel informatikában utazó barátommal a minap, miután azt fejtegette nekem, hogy a jó tanácsadó nem azt csinálja meg, amit az ügyfél kér, hanem azt, aminek értelme van.

Bővebben »

Hogyan lövünk öngólt a fizetési igénnyel?

Több tanácsadó vállalat szakosodott arra, hogy segítsen a fizetések összehasonlításában. Hasznos információ lehet a HR számára az, hogy pl. az iparágukon belül milyenek a fizetések, hogyan állnak össze a kompenzációs csomagok. Az adatok ismeretében megnézhetik, hogy pl. egy munkakör kompenzációs csomagja hogyan viszonyul különböző iparágak hasonló pozícióihoz.

Bővebben »

Saját magunk megzabolázásának négy hatékony fegyvere

Mindennek ellen tudunk állni, csak a csábításnak és a kísértésnek nem. Vagy legalábbis nem könnyen. Ezer felől érkeznek az impulzusok, amelyek csupa olyasmire késztetnek bennünket, aminek nem kéne bedőlnünk. Egy részük alapvető fiziológiai szükségleteinkhez kapcsolódik, mint például a táplálkozás vagy a fajfenntartás, másik részük az agyunk kényelmességéből adódik, mivel spórolni akar az energiával, a harmadik kategória pedig az erős vágyakozásunk azokra a fröccsökre, amiket egyes neurotranszmitterek felszabadulása okoz, mint mondjuk a dopamin.

Bővebben »

Nem a kapcsolatépítés a vezető egyik legfontosabb feladata? Nem!

Amikor becsöppenünk egy cég életébe, felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy hogyan is néz ki a szervezet, milyen a vezetés?

Elég azt a varázsszót a HR-es fülébe búgni, hogy “organigram” és máris villámtempóban úszik be a látóterünkbe a D:\eztvillantsd könyvtárból valami ilyesmi ábra:

Bővebben »

Kulcs az eredményességhez: norma és kivétel

Akár a munkában, akár a magánéletben szeretnénk valamiféle eredményt elérni, célokat megvalósítani, megkerülhetetlen kérdés, hogy a mindennapi működésünkben mi számít normának, és mi kivételnek. Az fogja meghatározni a végkifejletet, amit nagy számban, szokásként ismétlünk, nem az, amit alkalmanként cselekszünk. Vegyünk néhány példát az önreflexióhoz!

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: