Olvasással brutálisan kiemelkedhetsz a mezőnyből

Arra gondoltam, hogy utánanézek egy kicsit a magyar könyvolvasási szokásoknak, annak örömére, hogy az elmúlt hét évben megjelent négy ingyenes e-könyvem mások és önmagunk tudatos vezetéséről elérte a 150.000 letöltést. Bár ez a szám elég lelkesítő egy ilyen niche szakmai témában, mint amivel foglalkozom, és vissza is igazolja, hogy volt értelme venni a fáradságot, izgalmasnak találtam megvizsgálni, hogy egyáltalán mekkora hányadát van esélyünk könyvekkel megcélozni a hazai népességnek. Hát bizony egy nagyon szűk szegmensről beszélünk, akik drasztikusan másként működnek ebben a tekintetben, mint a túlnyomó többség.

Kezdjük egy viszonylag friss kutatással! 2017-ben, 12 évvel a legutóbbi hasonló (egyébként 1978 óta többször megismételt) olvasási szokásfelmérés után újra megvalósult egy adatfelvétel, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár égisze alatt, pályázati támogatással. Kiemelve a számunkra itt fontos lényeget: honfitársaink fele egyáltalán nem olvas könyvet. 29%-ra jellemző, hogy évente 1-2 esetleg 3 könyvet abszolvál. A sokat/rendszeresen olvasók aránya, akik legalább havonta beszippantanak egy könyvet, kevesebb mint 10%. Nagyjából minden korosztályban hasonló a helyzet egyébként. Némileg többet olvasnak a nők, az iskolázottabbak, a szellemi foglalkozásúak és a városban élők.

Az eredmények abszolút rímelnek a KSH 2009/2010-es reprezentatív időmérlegére, ami azt vizsgálta, mivel tölti a lakosság a napi 24 óráját. Például átlagosan 8.5 órát alszik. Ha megnézzük, mennyire jellemző a könyvolvasás, a fentiekhez hasonló eredményeket kapunk. A válaszadók 8%-a végezte ezt a tevékenységet az adatfelvételre kiválasztott napon, az egy főre jutó átlag 7 perc. Viszont itt jön az izgalmas kiegészítés: akik igennel válaszolt a kérdésre, az átlagosan 2 órát olvasott aznap! Hasonló tendenciák figyelhetők meg az egyéni, otthoni önképzésnél, bár a számok még szerényebbek. Az emberek 2.5%-a tette ezt a mérés napján, az egy főre jutó átlag 3 perc. És itt is az látszik, hogy az a 2.5% viszont másfél órát fordított aznap az önálló tanulásra. Vajon csodálkozunk-e, hogy ők várhatóan más tempóban fogják szedni a lépcsőt felfelé?

Összehasonlításként néhány további érdekesség. Mondhatnánk, hogy az embereknek nincs idejük efféle úri huncutságokra, mint az olvasás vagy az önképzés. Mondhatnánk, de a tények makacs dolgok. A válaszadók 84%-ának jutott ideje a tévénézésre. Közöttük pedig átlagosan 166 perc, azaz napi közel három óra tévézés volt jellemző. De azzal is argumentálhatnánk, hogy a sok munka, igahúzás, gürcölés nem ad módot az intellektuális tevékenységre. A valóság azonban az, hogy a mérés napján mindössze a válaszadók 48%-a végzett egyáltalán keresőtevékenységet, és az aznap ténylegesen fizetett munkát végzők körében az átlagos időráfordítás 5.6 óra volt.

Vegyünk egy másik példát, a sportolást. Az olvasáshoz hasonlóan mindössze 7.5% végzett sporttevékenységet a mért napon, és az egy főre jutó átlag ugyancsak 7 perc. Ha viszont a sportos törpe minoritás átlagát nézzük, már másfél óra ezdésidő látható. Azaz aki veszi a fáradságot, az lenyom egy rendes edzést. Csak jó kevesen vannak ilyenek.

A fentiekből jól látszik, hogy lehetne másképp is beosztani az időt, például három óra tévé helyett egy órát olvasni, egy órát mozogni, és akár még egy órát tévézni is. És még ha nem is teszünk így minden nap, csak mondjuk hetente kétszer vagy háromszor, akkor is kijöhetne belőle egy év alatt vagy 100-150 óra olvasás és 100-150 alkalom sportolás. Azért annak lenne hatása, testileg-lelkileg-szellemileg egyaránt…

Ha idáig elolvastad és véletlenül kedvet kaptál a dologhoz, csatlakozz ahhoz a gyaníthatóan több tízezer emberhez, akik a négy ingyenes e-könyvemet már letöltötték! Rövidek, könnyen érthetőek és néhány óra alatt elolvasható bármelyik. További részletekért és letöltési linkekért kattints ide!

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Olvasással brutálisan kiemelkedhetsz a mezőnyből

Arra gondoltam, hogy utánanézek egy kicsit a magyar könyvolvasási szokásoknak, annak örömére, hogy az elmúlt hét évben megjelent négy ingyenes e-könyvem mások és önmagunk tudatos vezetéséről elérte a 150.000 letöltést. Bár ez a szám elég lelkesítő egy ilyen niche szakmai témában, mint amivel foglalkozom, és vissza is igazolja, hogy volt értelme venni a fáradságot, izgalmasnak találtam megvizsgálni, hogy egyáltalán mekkora hányadát van esélyünk könyvekkel megcélozni a hazai népességnek. Hát bizony egy nagyon szűk szegmensről beszélünk, akik drasztikusan másként működnek ebben a tekintetben, mint a túlnyomó többség.

Bővebben »

A mobil tanulás hatása az üzleti eredményekre

Nagy öröm látni, amikor mások is erőfeszítést tesznek arra vonatkozóan, hogy a különféle képzési kezdeményezések eredményességét adatokkal is alá tudják támasztani. Az úgy volt, hogy összefogott a Fuse nevű digitális tanulási keretrendszer fejlesztő cég (nem, nem Learning Mangement System, hanem egy másféle alternatíva), a University College London Artificial Intelligence központja, valamint ügyfelük, a 420 kiskereskedelmi üzletében 3000 alkalmazottat foglalkoztató Carpetright cég, kb. olyasmi profillal, mint itthon a Diego.

Bővebben »

Ha nincs akarat, a legprofibb segítő is kevés lesz

A napokban tekintettük meg a Katonában a Háztűznéző című előadást, amit Gogol eredetileg Kérők címen kezdett el írni, több mint 180 évvel ezelőtt. A darabnak valószínűleg több rétege van, de engem az fogott meg, hogy az író milyen jól megragadja művében a felszínességet, a tehetetlenséget, a motiválatlan tengés-lengést, a sült galamb szájba repülésének igényét, persze nem megelégedve akármilyen fűszerezéssel. A kimondhatatlan vezetéknevű orosz hivatalvezető, ránézésre negyvenes agglegény nősülni “szándékozik”, bár a kerítő asszonyság három hónap alatt nem tudta elérni nála, hogy egyetlen célszemélyt is felkeressen.

Bővebben »

Kritizálás helyett inkább gondolkodj kritikusan

Ugyanis annak több értelme van. A kritizálás leggyakrabban arról szól, hogy valaki más tevékenységének eredményében találunk kifogásolni valót, elsősorban a saját nézőpontunkból, saját tapasztalataink, meggyőződéseink, hiedelemrendszerünk, tudásunk és látókörünk alapján. A kritizálás tehát mindezeknek köszönhetően egyrészt meglehetősen gyenge alapokon áll, másrészt igen ritkán tartalmaz jól megvalósítható, kontextusba illő alternatív megoldási javaslatot. A klasszikus mondást idézve: fikázni könnyű, alkotni nehéz.

Bővebben »

Az önbizalom szerepéről, megerősítésének lehetőségeiről Nr2.

Legutóbbi írásomban bemutattam 6 „életmentő technikát”, amelyekkel nehéz helyzetekben helyrállíthatjuk önbizalmunkat és ötleteket generálhatunk, hogy sikeresen kilábaljunk egy szorított helyzetből. Mai írásomban bemutatok 6 hosszútávú gyakorlatot a stabil önbizalom/önbecsülés kiépítése érdekében. Az önbizalomkutatás egyik meghatározó személyisége Nathaniel Branden (kanadai-amerikai pszichoterapeuta), „Az önbecsülés hat pillére“ című könyvében tágabb kontextusban is bemutatja az önbecsülés és az önbizalom meglétének, kialakításának kérdéseit, alább ennek kivonatát ismertetem.

Bővebben »

A jövőállóság kulcsa: a hozzáadottérték-termelő képesség

Természetes, hogy a vállalatok, vállalkozások mérettől függetlenül folyamatosan keresik a hosszú távú fenntarthatóság és növekedés kulcsát, mivel az üzleti életben nem túl reális opció a stagnálásra gyúrni. Sokan azonban a gyakorlatban csak az orruk hegyéig látnak el a mindennapi küzdelem és darálás során, ami csak a közelebbi jövőre biztosítja a túlélést. Bár vannak, akik azt is felismerik, hogy előre kellene gondolkodni, turbulens világunkban azonban baromira nehéz évekre tervezni, három-öt éves stratégiákat gyártani, mert a fene tudja, mi minden történik még addig.

Bővebben »

Kutatási beszámoló: Áttörés a vezetőfejlesztő programrésztvevők elköteleződésében

Hurrá, végre vannak adataink! Évek óta várjuk ezt a pillanatot! De mielőtt ismertetném a mini-kutatásunk eredményeit, szeretnék megosztani néhány háttérinformációt, és kontextust adni az adatelemzésünkből levont következtetéseknek. Már több mint egy évtizede fáradhatatlanul keressük a módját annak, hogy miképpen tudnánk a vezetőket rábírni olyan people management szokások beépítésére a mindennapjaikba, amelyek egyaránt szolgálják a beosztottaik és a szervezet érdekét, valamint természetesen egyúttal a sajátjukét is.

Bővebben »

Nem a távolságtartás a tekintély fő forrása. Íme 20 másik lehetőség.

Újra meg újra felbukkan az orrom előtt az az erőteljes meggyőződés, hogy egy rendes vezető nem barátkozik össze a beosztottaival, mert akkor azzal vissza fognak élni, és nem fog tudni tőlük követelni. Mintha a vezetői tekintély elsősorban a pozícióból vagy a távolságtartásból táplálkozna. Nem vitatva persze, hogy egyes embertársaink bármiféle helyzettel képesek visszaélni, felsorolnék húsz egyéb lehetséges alkotóelemet, a teljesség igénye nélkül, amiből felépülhet a (vezetői) tekintélyünk:

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: