Olvasással brutálisan kiemelkedhetsz a mezőnyből

Arra gondoltam, hogy utánanézek egy kicsit a magyar könyvolvasási szokásoknak, annak örömére, hogy az elmúlt hét évben megjelent négy ingyenes e-könyvem mások és önmagunk tudatos vezetéséről elérte a 150.000 letöltést. Bár ez a szám elég lelkesítő egy ilyen niche szakmai témában, mint amivel foglalkozom, és vissza is igazolja, hogy volt értelme venni a fáradságot, izgalmasnak találtam megvizsgálni, hogy egyáltalán mekkora hányadát van esélyünk könyvekkel megcélozni a hazai népességnek. Hát bizony egy nagyon szűk szegmensről beszélünk, akik drasztikusan másként működnek ebben a tekintetben, mint a túlnyomó többség.

150.000 e-könyv kép

Kezdjük egy viszonylag friss kutatással! 2017-ben, 12 évvel a legutóbbi hasonló (egyébként 1978 óta többször megismételt) olvasási szokásfelmérés után újra megvalósult egy adatfelvétel, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár égisze alatt, pályázati támogatással. Kiemelve a számunkra itt fontos lényeget: honfitársaink fele egyáltalán nem olvas könyvet. 29%-ra jellemző, hogy évente 1-2 esetleg 3 könyvet abszolvál. A sokat/rendszeresen olvasók aránya, akik legalább havonta beszippantanak egy könyvet, kevesebb mint 10%. Nagyjából minden korosztályban hasonló a helyzet egyébként. Némileg többet olvasnak a nők, az iskolázottabbak, a szellemi foglalkozásúak és a városban élők.

Az eredmények abszolút rímelnek a KSH 2009/2010-es reprezentatív időmérlegére, ami azt vizsgálta, mivel tölti a lakosság a napi 24 óráját. Például átlagosan 8.5 órát alszik. Ha megnézzük, mennyire jellemző a könyvolvasás, a fentiekhez hasonló eredményeket kapunk. A válaszadók 8%-a végezte ezt a tevékenységet az adatfelvételre kiválasztott napon, az egy főre jutó átlag 7 perc. Viszont itt jön az izgalmas kiegészítés: akik igennel válaszolt a kérdésre, az átlagosan 2 órát olvasott aznap! Hasonló tendenciák figyelhetők meg az egyéni, otthoni önképzésnél, bár a számok még szerényebbek. Az emberek 2.5%-a tette ezt a mérés napján, az egy főre jutó átlag 3 perc. És itt is az látszik, hogy az a 2.5% viszont másfél órát fordított aznap az önálló tanulásra. Vajon csodálkozunk-e, hogy ők várhatóan más tempóban fogják szedni a lépcsőt felfelé?

Összehasonlításként néhány további érdekesség. Mondhatnánk, hogy az embereknek nincs idejük efféle úri huncutságokra, mint az olvasás vagy az önképzés. Mondhatnánk, de a tények makacs dolgok. A válaszadók 84%-ának jutott ideje a tévénézésre. Közöttük pedig átlagosan 166 perc, azaz napi közel három óra tévézés volt jellemző. De azzal is argumentálhatnánk, hogy a sok munka, igahúzás, gürcölés nem ad módot az intellektuális tevékenységre. A valóság azonban az, hogy a mérés napján mindössze a válaszadók 48%-a végzett egyáltalán keresőtevékenységet, és az aznap ténylegesen fizetett munkát végzők körében az átlagos időráfordítás 5.6 óra volt.

Vegyünk egy másik példát, a sportolást. Az olvasáshoz hasonlóan mindössze 7.5% végzett sporttevékenységet a mért napon, és az egy főre jutó átlag ugyancsak 7 perc. Ha viszont a sportos törpe minoritás átlagát nézzük, már másfél óra ezdésidő látható. Azaz aki veszi a fáradságot, az lenyom egy rendes edzést. Csak jó kevesen vannak ilyenek.

A fentiekből jól látszik, hogy lehetne másképp is beosztani az időt, például három óra tévé helyett egy órát olvasni, egy órát mozogni, és akár még egy órát tévézni is. És még ha nem is teszünk így minden nap, csak mondjuk hetente kétszer vagy háromszor, akkor is kijöhetne belőle egy év alatt vagy 100-150 óra olvasás és 100-150 alkalom sportolás. Azért annak lenne hatása, testileg-lelkileg-szellemileg egyaránt…

Ha idáig elolvastad és véletlenül kedvet kaptál a dologhoz, csatlakozz ahhoz a gyaníthatóan több tízezer emberhez, akik a négy ingyenes e-könyvemet már letöltötték! Rövidek, könnyen érthetőek és néhány óra alatt elolvasható bármelyik. További részletekért és letöltési linkekért kattints ide!

Szólj hozzá!

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

Kövess minket

További bejegyzések:

Megjelent! Cservenyák Tamás: Az emberi lények tanítása

“Nemrég belenéztem a tükörbe, és bevallottam magamnak, hogy tulajdonképpen tanár bácsi vagyok, mert hát az idők során bácsi is lettem, és annak ellenére, hogy két évtizede vállalkozóként is működöm, az csak egy mellékszál. Így aztán merészelhetek a tanításról is könyvet írni. Két és fél évig törtem rajta a fejem, hogy miként kéne ezt a témát megfogni. Semmiképp nem akartam észt osztani a közoktatás számára…

Bővebben »

Miért nem akarnak az emberek elöl menni?

“Menj te, én nem szeretek elöl menni.” – mondta. Én meg eltöprengtem rajta, hogy vajon miért nem vállalkoznak az emberek felvállalni a vezetői szerepet, még teljesen egyszerű, hétköznapi szituációkban sem. Először az jutott eszembe, hogy mennyivel könnyebb inkább kritikát megfogalmazni azzal kapcsolatban, hogy túl gyorsan vagy épp túl lassan haladunk.

Bővebben »

Amikor a lehetetlen lehetségessé vált, de mégsem kell temetni régi életünket

Az elmúlt hónapokban nagyon sok írás született arról, hogy mostantól aztán vége az eddigi életünknek, temethetjük az egészet úgy, ahogy van. Én speciel azok táborát erősítem, akik szerint a most megtapasztalt élmények, amikhez hasonlóra legalábbis az én életemben biztosan nem volt példa, nem fognak drasztikus változásokat hozni, inkább finomításokat.

Bővebben »

Kisiklott vezetők

Ahogyan egyre feljebb kapaszkodunk a ranglétrán, egyre inkább azt érezzük, hogy egyedül maradtunk. Végülis a vezetők viselik a felelősséget mindenért és többek jóléte is az ő kezükben van. Ha hibáznak, sok ember érdeke sérül. Kivel tudják megosztani az aggodalmaikat? Nehéz beszélni a legnagyobb problémákról, félelmekről a beosztottakkal vagy a főnökeikkel. A barátok talán nem is értik, hogy milyen kihívásokkal kell szembenézniük, és ha a kétségeiket nyíltan megosztják, elképzelhető, hogy mindenféle híresztelések kapnak szárnyra.

Bővebben »

Félreértitek, amit írok!

Az a helyzet, hogy félreértitek, amit írok, és az igazat megvallva, azt is félre szoktátok érteni, amit mondok. Na jó, ez egyáltalán nem így van, csak egy jelenségre szeretném felhívni a figyelmet ezzel a kattintásvadász címmel és kezdéssel. 🙂 Gyakran látom, hogy sikertelen kommunikációs kísérlet esetén a közlő a fogadó félre hárítja a kudarc teljes felelősségét.

Bővebben »

Nem mindegy, melyik időablakon kukkantasz ki a home-office-ból!

Múlt héten írt Dobay Robi kollégám egy felettébb izgalmas cikket arról, hogy az értelmezést és a levont konklúziókat igen nagy mértékben befolyásolja a rendelkezésre álló adatok elemzése során, hogy milyen időablakot nyitunk a vizsgálatnak, teljesen önkényesen. Azóta is kattog rajta az agyam, hogy mekkora jelentősége van ennek a gondolatnak, amikor például a teljesítményt vagy az eredményeket értékeljük.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket az alábbi oldalon tekintheted meg: