Olvasással brutálisan kiemelkedhetsz a mezőnyből

Arra gondoltam, hogy utánanézek egy kicsit a magyar könyvolvasási szokásoknak, annak örömére, hogy az elmúlt hét évben megjelent négy ingyenes e-könyvem mások és önmagunk tudatos vezetéséről elérte a 150.000 letöltést. Bár ez a szám elég lelkesítő egy ilyen niche szakmai témában, mint amivel foglalkozom, és vissza is igazolja, hogy volt értelme venni a fáradságot, izgalmasnak találtam megvizsgálni, hogy egyáltalán mekkora hányadát van esélyünk könyvekkel megcélozni a hazai népességnek. Hát bizony egy nagyon szűk szegmensről beszélünk, akik drasztikusan másként működnek ebben a tekintetben, mint a túlnyomó többség.

150.000 e-könyv kép

Kezdjük egy viszonylag friss kutatással! 2017-ben, 12 évvel a legutóbbi hasonló (egyébként 1978 óta többször megismételt) olvasási szokásfelmérés után újra megvalósult egy adatfelvétel, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár égisze alatt, pályázati támogatással. Kiemelve a számunkra itt fontos lényeget: honfitársaink fele egyáltalán nem olvas könyvet. 29%-ra jellemző, hogy évente 1-2 esetleg 3 könyvet abszolvál. A sokat/rendszeresen olvasók aránya, akik legalább havonta beszippantanak egy könyvet, kevesebb mint 10%. Nagyjából minden korosztályban hasonló a helyzet egyébként. Némileg többet olvasnak a nők, az iskolázottabbak, a szellemi foglalkozásúak és a városban élők.

Az eredmények abszolút rímelnek a KSH 2009/2010-es reprezentatív időmérlegére, ami azt vizsgálta, mivel tölti a lakosság a napi 24 óráját. Például átlagosan 8.5 órát alszik. Ha megnézzük, mennyire jellemző a könyvolvasás, a fentiekhez hasonló eredményeket kapunk. A válaszadók 8%-a végezte ezt a tevékenységet az adatfelvételre kiválasztott napon, az egy főre jutó átlag 7 perc. Viszont itt jön az izgalmas kiegészítés: akik igennel válaszolt a kérdésre, az átlagosan 2 órát olvasott aznap! Hasonló tendenciák figyelhetők meg az egyéni, otthoni önképzésnél, bár a számok még szerényebbek. Az emberek 2.5%-a tette ezt a mérés napján, az egy főre jutó átlag 3 perc. És itt is az látszik, hogy az a 2.5% viszont másfél órát fordított aznap az önálló tanulásra. Vajon csodálkozunk-e, hogy ők várhatóan más tempóban fogják szedni a lépcsőt felfelé?

Összehasonlításként néhány további érdekesség. Mondhatnánk, hogy az embereknek nincs idejük efféle úri huncutságokra, mint az olvasás vagy az önképzés. Mondhatnánk, de a tények makacs dolgok. A válaszadók 84%-ának jutott ideje a tévénézésre. Közöttük pedig átlagosan 166 perc, azaz napi közel három óra tévézés volt jellemző. De azzal is argumentálhatnánk, hogy a sok munka, igahúzás, gürcölés nem ad módot az intellektuális tevékenységre. A valóság azonban az, hogy a mérés napján mindössze a válaszadók 48%-a végzett egyáltalán keresőtevékenységet, és az aznap ténylegesen fizetett munkát végzők körében az átlagos időráfordítás 5.6 óra volt.

Vegyünk egy másik példát, a sportolást. Az olvasáshoz hasonlóan mindössze 7.5% végzett sporttevékenységet a mért napon, és az egy főre jutó átlag ugyancsak 7 perc. Ha viszont a sportos törpe minoritás átlagát nézzük, már másfél óra ezdésidő látható. Azaz aki veszi a fáradságot, az lenyom egy rendes edzést. Csak jó kevesen vannak ilyenek.

A fentiekből jól látszik, hogy lehetne másképp is beosztani az időt, például három óra tévé helyett egy órát olvasni, egy órát mozogni, és akár még egy órát tévézni is. És még ha nem is teszünk így minden nap, csak mondjuk hetente kétszer vagy háromszor, akkor is kijöhetne belőle egy év alatt vagy 100-150 óra olvasás és 100-150 alkalom sportolás. Azért annak lenne hatása, testileg-lelkileg-szellemileg egyaránt…

Ha idáig elolvastad és véletlenül kedvet kaptál a dologhoz, csatlakozz ahhoz a gyaníthatóan több tízezer emberhez, akik a négy ingyenes e-könyvemet már letöltötték! Rövidek, könnyen érthetőek és néhány óra alatt elolvasható bármelyik. További részletekért és letöltési linkekért kattints ide!

Szólj hozzá!

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

Kövess minket

További bejegyzések:

Mikor ne tarts workshop-ot?

Ismét a Derrick és Harry blog egyik térdcsapkodósan vicces írása szolgált inspirációként számomra, melyben a szerző a szarul levezetett workshop-ok minden apró hozzávalóját és konyhatechnikai eljárását számba veszi, előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel. Ahogy autókáztam reggel a munkába, azon morfondíroztam…

Bővebben »

A tudás jó árfolyamon váltható készpénzre

Pár éve átszoktam a telefonon keresztüli zenehallgatásra az autóban, ami azt a luxust biztosítja, hogy szinte bármilyen előadó vagy zeneszám azonnal elérhető. A minap beugrott egyik réges-régi kedvenc együttesem, a Foreigner, úgyhogy rá is böktem azonnal. Mintha valami időgépbe szálltam volna, nyomban visszarepültem 1993-ba…

Bővebben »

Miért bűvölnek el a számok?

Azon törtem a fejem, hogy ugyan miről kellene írni a 800. blogbejegyzésemet. Mi van akkor, ha épp a nyolcszázadik? Miért fontosak nekem ezek a számok? Mi jelentősége van annak, hogy rövidesen 10 éves lesz a Tudatos Vezetés blog, és kit érdekel, hogy hány emberhez sikerül eljutni az e-könyveknek, vagy épp hány vezetővel van alkalmam személyesen foglalkozni egyik vagy másik évben?

Bővebben »

Te naponta hány órát érsz rá dolgozni?

Pár éve átestem egy eléggé kimerítő időszakán az életemnek, ami segített helyre tenni mi mennyire fontos. Az történt, hogy felvállaltam, sőt, inkább magamra rántottam egy problémás nagyprojektet. Önbizalmam túlértékelte teljesítőképességemet, mert kiderült, hogy ezt a projektet nem, hogy én, de nagyon más sem tudta volna megmenteni. Volt ugyanis a bajoknak egy kivédhetetlen forrása a szerződésben, amit én nem ismertem.

Bővebben »

A játékok nem építenek csapatot

Alig lehet olyan munkakört találni manapság, melyben a jó eredmény csak az egyén teljesítményén múlik. Az, hogy valaki milyen produkcióval rukkol elő, nagy mértékben függ attól, hogy milyen minőségű támogatást kap a kollégáktól. Érthető hát, hogy miért tartják fontosnak a vállalatok a csapatokat, miért igyekeznek fejleszteni az együttműködést. A törekvés természetesen megsüvegelendő, a megoldások már kevésbé azok.

Bővebben »

Van-e értelme beszólni?

Nem kocsmai, nem diszkós és nem is közlekedési kontextusban szeretném vizsgálni a kérdést, de talán ez nem túl meglepő. Nagyjából két hónapja kísérletezek egy új tartalomformátummal, az egybekezdéses szösszenetekkel a LinkedIn-en, válaszul arra, hogy a blogbejegyzések terjesztését nagyon megnehezítették a közösségi média algoritmusok változásai.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket az alábbi oldalon tekintheted meg: