Olvasással brutálisan kiemelkedhetsz a mezőnyből

Arra gondoltam, hogy utánanézek egy kicsit a magyar könyvolvasási szokásoknak, annak örömére, hogy az elmúlt hét évben megjelent négy ingyenes e-könyvem mások és önmagunk tudatos vezetéséről elérte a 150.000 letöltést. Bár ez a szám elég lelkesítő egy ilyen niche szakmai témában, mint amivel foglalkozom, és vissza is igazolja, hogy volt értelme venni a fáradságot, izgalmasnak találtam megvizsgálni, hogy egyáltalán mekkora hányadát van esélyünk könyvekkel megcélozni a hazai népességnek. Hát bizony egy nagyon szűk szegmensről beszélünk, akik drasztikusan másként működnek ebben a tekintetben, mint a túlnyomó többség.

Kezdjük egy viszonylag friss kutatással! 2017-ben, 12 évvel a legutóbbi hasonló (egyébként 1978 óta többször megismételt) olvasási szokásfelmérés után újra megvalósult egy adatfelvétel, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár égisze alatt, pályázati támogatással. Kiemelve a számunkra itt fontos lényeget: honfitársaink fele egyáltalán nem olvas könyvet. 29%-ra jellemző, hogy évente 1-2 esetleg 3 könyvet abszolvál. A sokat/rendszeresen olvasók aránya, akik legalább havonta beszippantanak egy könyvet, kevesebb mint 10%. Nagyjából minden korosztályban hasonló a helyzet egyébként. Némileg többet olvasnak a nők, az iskolázottabbak, a szellemi foglalkozásúak és a városban élők.

Az eredmények abszolút rímelnek a KSH 2009/2010-es reprezentatív időmérlegére, ami azt vizsgálta, mivel tölti a lakosság a napi 24 óráját. Például átlagosan 8.5 órát alszik. Ha megnézzük, mennyire jellemző a könyvolvasás, a fentiekhez hasonló eredményeket kapunk. A válaszadók 8%-a végezte ezt a tevékenységet az adatfelvételre kiválasztott napon, az egy főre jutó átlag 7 perc. Viszont itt jön az izgalmas kiegészítés: akik igennel válaszolt a kérdésre, az átlagosan 2 órát olvasott aznap! Hasonló tendenciák figyelhetők meg az egyéni, otthoni önképzésnél, bár a számok még szerényebbek. Az emberek 2.5%-a tette ezt a mérés napján, az egy főre jutó átlag 3 perc. És itt is az látszik, hogy az a 2.5% viszont másfél órát fordított aznap az önálló tanulásra. Vajon csodálkozunk-e, hogy ők várhatóan más tempóban fogják szedni a lépcsőt felfelé?

Összehasonlításként néhány további érdekesség. Mondhatnánk, hogy az embereknek nincs idejük efféle úri huncutságokra, mint az olvasás vagy az önképzés. Mondhatnánk, de a tények makacs dolgok. A válaszadók 84%-ának jutott ideje a tévénézésre. Közöttük pedig átlagosan 166 perc, azaz napi közel három óra tévézés volt jellemző. De azzal is argumentálhatnánk, hogy a sok munka, igahúzás, gürcölés nem ad módot az intellektuális tevékenységre. A valóság azonban az, hogy a mérés napján mindössze a válaszadók 48%-a végzett egyáltalán keresőtevékenységet, és az aznap ténylegesen fizetett munkát végzők körében az átlagos időráfordítás 5.6 óra volt.

Vegyünk egy másik példát, a sportolást. Az olvasáshoz hasonlóan mindössze 7.5% végzett sporttevékenységet a mért napon, és az egy főre jutó átlag ugyancsak 7 perc. Ha viszont a sportos törpe minoritás átlagát nézzük, már másfél óra ezdésidő látható. Azaz aki veszi a fáradságot, az lenyom egy rendes edzést. Csak jó kevesen vannak ilyenek.

A fentiekből jól látszik, hogy lehetne másképp is beosztani az időt, például három óra tévé helyett egy órát olvasni, egy órát mozogni, és akár még egy órát tévézni is. És még ha nem is teszünk így minden nap, csak mondjuk hetente kétszer vagy háromszor, akkor is kijöhetne belőle egy év alatt vagy 100-150 óra olvasás és 100-150 alkalom sportolás. Azért annak lenne hatása, testileg-lelkileg-szellemileg egyaránt…

Ha idáig elolvastad és véletlenül kedvet kaptál a dologhoz, csatlakozz ahhoz a gyaníthatóan több tízezer emberhez, akik a négy ingyenes e-könyvemet már letöltötték! Rövidek, könnyen érthetőek és néhány óra alatt elolvasható bármelyik. További részletekért és letöltési linkekért kattints ide!

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Választás az autopilot és tudatos működés között

Gurulok a jól bevált útvonalamon Szentendre felé, jön egy kereszteződés, ahol kábé soha nem szoktak balról érkezni. De most mégis jön onnan egy autó, elég lendületesen. Mire mindezt felfogom, az ujjaim már rég behúzták a féket, simán meg tudtam állni.

Bővebben »

És te hogy állsz a tíz évvel ezelőtti terveiddel?

Felettébb érdekes megélésem volt a héten, amikor találkoztam egy ismerőssel, akit legutóbb több mint tíz éve láttam. Nagyon jó emlékezőtehetségéről tett tanúbizonyságot, amikor feltette nekem a kérdést: “Na, és hogy állsz a saját vezetőképző praxisoddal, amit akkortájt indítottál?” Hű, mondom, ilyen régen találkoztunk volna? Nos, azóta történt a témában egy s más…

Bővebben »

Fókusz és teljesítmény vs. a figyelempazarlás klozetja

Reggelente felkelünk, kipihentségünktől függően egy meghatározott mennyiségű fizikai és figyelmi energiával a batyunkban indulunk útnak, aztán ezzel gazdálkodhatunk a nap folyamán. A szellemi munkát végzőknél a másodiknak van igazán jelentősége, a testünk fárasztásáról tudatosan kell gondoskodnunk, hogy ne épüljünk le és tunyuljunk el teljesen.

Bővebben »

A Work/Life Balance mítosza

Az élet egyik legnagyobb kihívása, hogy a munkanapnak szinte sosincs vége. A jó hír az, hogy a munkanapnak sosincs vége. Paradoxon? Egyáltalán nem, csak szakítanod kell egy olyan mítosszal, amit igazából te se értettél soha.

Ahogyan egyre tisztábban látod a képességeidet és tudatosabban építesz az erősségeidre, egyre jobban teljesítesz a munkádban.

Bővebben »

A pillanatban táncolva, élvezettel szörfözzünk a VUCA-hullámokon!

Régen nem írtam a blogra, meg előtte is elég ritkán, valami tudatalatti erő tart vissza attól, hogy tovább rontsam a levegőt ebben a fojtogató okosságszmogban, ami az elmúlt félévben minimálisra csökkentette az emberek látótávolságát. Úgy is mondhatom, hogy önkéntesen korlátozom a kibocsátási mennyiségemet, mint aki leteszi az autóját és átül a kerékpárjára, vagy csomagolás nélkül vásárolja az élelmiszereket.

Bővebben »

Hol a határ az őszinteség és a manipuláció között?

Asszem most a céges értékek megújításának divatkorszakát éljük… Alig tudok beszélgetni egy HR-essel úgy, hogy ne kerülne szóba a corporate HR által kiköhögött új értékrend. Az egyik aktuális kedvencem az „őszinte vezetői kommunikáció”. Ez mégis mit jelent? – kérdeztem egyik alkalommal.

Bővebben »

Még mindig inkább a képzőknek jó biznisz a coaching?

Most tette közzé a PWC az International Coach Federation megbízásából immáron negyedszer, kb. négyévente végzett globális coaching kutatásának 2020-as eredményeit. A 2016-os riportról tavaly írtam egy összefoglalót, amit most nem ismételnék meg, mert olyan eszeveszett sok újdonság nincs benne.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: