Nem túl okos dolog okosnak lenni

Nyilvánvalóan jó dolog okosnak lenni. Annak látszani mindenképp. Melyik vállalat ne szeretne okos, értelmes embereket a soraiban tudni, akik előrébb tudják tolni a szekeret? Totál logikus, nem?

Nem. Pontosabban még nem.

business-idea-light-bulb-growing-tree-concept_41714-153

Egyik ismerősömmel beszélgettem a minap a munkájáról. Felidézte, hogy az állásinterjú után azt a visszajelzést kapta, hogy a széleskörű tapasztalata miatt esett rá a választás. Lelkes volt, hogy végre megmutathatja milyen sokat tud pénzügyi projektek vezetéséről. Büszkén ecsetelte, hogy a főnöke több dolgoban is kikérte a véleményét, láthatóan épített arra a tudásra, ami a fejében volt. Bátorította őt, hogy ha van jobbító javaslata, keresse nyugodtan. Legyünk őszinték, minden főnök ezt mondja az első napokban, így hát, ahogyan többen, ő is félreértelmezte a szíves invitálást.

Az ismerősöm felfigyelt pár rosszul szervezett dologra az osztályon, pl. a feladatok elosztásában és a projektcsapatok felállításában is talált olyat, amit lehetne jobban csinálni. Az instrukciónak megfelelően fel is hívta ezekre a főnöke figyelmét. Sajnos épp annak az embernek mondta ezeket, aki sok órát, hónapokat tett abba, hogy a jelenlegi helyzetet kialakítsa. Talán te sem lepődsz meg azon, hogy nem okozott fejenpörgő sikert egyik új javaslat sem. Ne gondold azt, hogy a főnöke nyíltan ellenkezett volna, sőt megköszönte az ötleteket és azt mondta, hogy beillesztik őket a projektek közé. Az ismerősöm egyszer csak azt vette észre, hogy a főnöke kevésbé elérhető számára, lemondja vagy átütemezi a témában szervezett találkozókat. Végül egyik ötletéből se lett semmi, sőt pár hónappal később egy másik csapatba tették át, ami már nem tetszett neki annyira. Nem is tudott olyan jól érvényesülni az új helyen és a negyedéves teljesítményértékelés során elég sovány értékelést kapott. Mindez egyetlen év alatt történt!

Sokan azt hiszik, hogy a szépségük mellett főleg az eszük miatt vették fel őket. Nyilván nem szeretné senki kiábrándítani a főnökét, így belead mindent az elején: kijavítja a főnökét a megbeszéléseken, javaslatokkal áll elő, hogy hogyan lehetne jobban csinálni a dolgokat, preziket gyárt az elképzelt koncepcióról, stb. Miért lenne ez rossz?

Azért, mert igen gyakran az előtt teszik ezeket, mielőtt jogot szereztek volna rá. A vállalat és a főnököd sem szeretné, hogy az előtt legyél okos, mielőtt tiszteletet mutattál volna. Bármennyire jó a szándék, akármennyire igazad van, sajnos az elején inkább a rendszer kritizálásának tűnik a jobbító javaslat és a főnököd mindezt fikázásnak vagy akár támadásnak veszi és inkább a rendszer megzavarására alkalmas egyedként tekint rád. A boldogulásod szempontjából fontos észben tartanod, hogy ki tartjta egysúlyban a karriered. Nem számít, hogy mennyire vagy okos, a sorsod szempontjából a főnököd szava perdöntő. Az ő bólintása mindenképp kelleni fog a következő lépcső megtételéhez.

Nem túl bölcs a rivaldafényt magadra terelni a főnöködről. Ha azt gondold, hogy jobban tudnád végezni a munkáját, sajnos a kognitív torzítás csapdájába estél, ugyanis ha jobban tudnád csinálni, akkor képes lettél volna megmutatni ezt anélkül, hogy áthelyezzenek (esetleg kirúgjanak) és most tied lenne az állás. Ha nem te ülsz a abban a székben, akkor nem mutattad meg. Penge logika, mi?

Azokat léptetik elő, akik arra használják a tudásukat, tehetségüket, hogy segítsék, támogassák a vezetőjüket és nem arra, hogy okosabbnak mutassák magukat. Nem a szemléyes ambíciójukat helyezik előtérbe, hanem azt, hogy miként tudják támogatni a vezetőt.

Hogyan mutasd meg magad, hogy ne fosd tele nagy lendülettel a karriered?

Akkor nyilváníts véleményt, ha kérdeznek, nem feltétlenül kell eladnod magad az már első hetekben. Ne hozz fel problémákat, ne hangoztasd azokat, amik nem működnek, valószínűleg ők is tudják. Pozitív megoldásokat javasolj, amik hozzátesznek a jelenlegi működéshez.

Ha a főnököd lekeveri a kezdeményezésed, engedd el. Majd ha te leszel a főnök, azt csinálsz amit akarsz. Mindaddig, amíg munkavállaló vagy, bölcsebb, ha úgy csinálod, ahogy kérte. Még akkor is ha tudnád jobban vagy a te megoldásod jobb lenne.

Tartsd tiszteletben a működő rendszert és a folyamatokat. Nem hülyék alaklították így, biztosan volt oka annak, hogy pont úgy működnek. Gondolj arra, hogy azt amit te sz@rnak tartasz, pont ugyanolyan okosnak tartott emberek alkották, amilyen te vagy, ugyanolyan ambíciózusan.

Több embernek többféle elképzelése is lehet arról, hogy hogyan kellene jól csinálni a dolgokat. Hogy ez ne torkolljon káoszba a cégek megbíznak egy embert, hogy hozza meg a végső döntést. Ez pedig a főnököd. Ha ez megtörtént, fogadd el és tartsd tiszteletben még akkor is, ha nem a te ötletedre esett a választás.

Ha a te kezdeményezésed valósítjátok meg, készülj fel arra, hogy a vezetők többsége magának fogja kisajátítani az ötletet. Ne foglalkozz azzal, hogy ez szimpatikus vagy sem. Hozzáteszem, ha valamit elb..sztok, akkor az is javarészt az övé lesz. Szóval nagy irigységre nincs ok. Másrészt ha meggondolod, bármilyen javalsattal is állsz elő, azt azzal a szándékkal teszed, hogy a csapat vagy a folyamat működését jobbá tedd és nem azért, hogy az égbe rajzoljanak egy genyónagy reflektorral, mint Batmant. Harmadrészt a főnökök nagy többsége tudja kitől származott az ötlet és nem felejti el.

Nem az fog előre vinni, ha lépten-nyomon az okosságot tolod. Sokkal többet segít, ha előbb bizonyítod, hogy megbízható, stabil tagja vagy a csapatnak és meglátod, ki fogják kérni a véleményed. És bármilyen meglepő, meg is fogják hallgatni és támogatni fognak.

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

Kövess minket

További bejegyzések:

Megjelent! Cservenyák Tamás: Az emberi lények tanítása

“Nemrég belenéztem a tükörbe, és bevallottam magamnak, hogy tulajdonképpen tanár bácsi vagyok, mert hát az idők során bácsi is lettem, és annak ellenére, hogy két évtizede vállalkozóként is működöm, az csak egy mellékszál. Így aztán merészelhetek a tanításról is könyvet írni. Két és fél évig törtem rajta a fejem, hogy miként kéne ezt a témát megfogni. Semmiképp nem akartam észt osztani a közoktatás számára…

Bővebben »

Miért nem akarnak az emberek elöl menni?

“Menj te, én nem szeretek elöl menni.” – mondta. Én meg eltöprengtem rajta, hogy vajon miért nem vállalkoznak az emberek felvállalni a vezetői szerepet, még teljesen egyszerű, hétköznapi szituációkban sem. Először az jutott eszembe, hogy mennyivel könnyebb inkább kritikát megfogalmazni azzal kapcsolatban, hogy túl gyorsan vagy épp túl lassan haladunk.

Bővebben »

Amikor a lehetetlen lehetségessé vált, de mégsem kell temetni régi életünket

Az elmúlt hónapokban nagyon sok írás született arról, hogy mostantól aztán vége az eddigi életünknek, temethetjük az egészet úgy, ahogy van. Én speciel azok táborát erősítem, akik szerint a most megtapasztalt élmények, amikhez hasonlóra legalábbis az én életemben biztosan nem volt példa, nem fognak drasztikus változásokat hozni, inkább finomításokat.

Bővebben »

Kisiklott vezetők

Ahogyan egyre feljebb kapaszkodunk a ranglétrán, egyre inkább azt érezzük, hogy egyedül maradtunk. Végülis a vezetők viselik a felelősséget mindenért és többek jóléte is az ő kezükben van. Ha hibáznak, sok ember érdeke sérül. Kivel tudják megosztani az aggodalmaikat? Nehéz beszélni a legnagyobb problémákról, félelmekről a beosztottakkal vagy a főnökeikkel. A barátok talán nem is értik, hogy milyen kihívásokkal kell szembenézniük, és ha a kétségeiket nyíltan megosztják, elképzelhető, hogy mindenféle híresztelések kapnak szárnyra.

Bővebben »

Félreértitek, amit írok!

Az a helyzet, hogy félreértitek, amit írok, és az igazat megvallva, azt is félre szoktátok érteni, amit mondok. Na jó, ez egyáltalán nem így van, csak egy jelenségre szeretném felhívni a figyelmet ezzel a kattintásvadász címmel és kezdéssel. 🙂 Gyakran látom, hogy sikertelen kommunikációs kísérlet esetén a közlő a fogadó félre hárítja a kudarc teljes felelősségét.

Bővebben »

Nem mindegy, melyik időablakon kukkantasz ki a home-office-ból!

Múlt héten írt Dobay Robi kollégám egy felettébb izgalmas cikket arról, hogy az értelmezést és a levont konklúziókat igen nagy mértékben befolyásolja a rendelkezésre álló adatok elemzése során, hogy milyen időablakot nyitunk a vizsgálatnak, teljesen önkényesen. Azóta is kattog rajta az agyam, hogy mekkora jelentősége van ennek a gondolatnak, amikor például a teljesítményt vagy az eredményeket értékeljük.

Bővebben »