Nem, nincs itt a digitális képzések forradalma!

Az utóbbi hetekben nem győztem kapkodni a fejem. Klasszikus tréningcégek pikk-pakk eltemették a saját iparágukat, majd a sírkert kapuján épphogy csak kifordulva büszkén számolnak be arról, hogy fénysebességgel hasítanak az online képzéseik. Ezalatt kábé azt kell érteni, persze tisztelet a kivételnek, hogy ugyanazt a PowerPoint-ot nem sok hatásfokvesztés mellett lehet a Zoom-on keresztül levetíteni a résztvevőknek, majd pedig a galéria-nézetet széles mosollyal postolni a közösségi médiában. Csak éppen ennek semmi köze a digitális tanításhoz, ami nem nagy csoda, mert korábban egy kapavágást se tettek eme szolgáltatók a témában. Mi már hat éve lelkesen baszakodunk mobiltanulási termékfejlesztéssel (beleértve a használati statisztikák és a megrendelői/felhasználói visszajelzések elemzését), ezalatt elég jól körvonalazódott, hogy milyen lehetőségekkel tudnak nagyszerűen élni az ügyfelek és a felhasználók, és az is, hogy milyen korlátai vannak a technológiai megközelítésnek. Pontosan látható továbbá, és erre már egy kisebb kutatást is végeztünk nagyvállalati környezetben adat- és nem véleményalapon, hogy az úgynevezett “blended learning” során kölcsönösen erősíti egymást a személyesen végzett képzés és a digitális eszköz. Közben jártuk is a világot, Learning and Development konferenciákon vettünk részt Szingapúrtól Amsterdamon át Párizsig, Lisszabonig és Sevilláig, szondázva, hogy hol tartanak a nemzetközi vállalatok és szolgáltatók a témában. Egy dolog nem derült ki egyáltalán számunkra: a digitalizáció hatalomátvétele a képességfejlesztő képzések terén. Bár el tudom képzelni, hogy aki két hónapja foglalkozik a témával, és néhány megtartott online oktatás után nem tanácsolta el az ügyfél, az most rettentő lelkes. (A gazdasági kényszer oldalát természetesen értem, és könnyen tudok vele empatizálni, hiszen az én összes képzési programomnál is satuféket kellett nyomni.)

forradalom

Hadd hozzak ide még néhány kijózanító adatot! Két nagynevű amerikai egyetem, a Massachusetts Institute of Technology és a Harvard University közös MOOC (Massive Open Online Courses) platformja, az edX esetében megvizsgálták 2012 és 2018 között 5.6 millió képzésrésztvevőjük több mint 12 millió elkezdett kurzusának adatait. Évenként eltérő mértékű, de mindössze 3 és 6% között volt azoknak az aránya, akik az elkezdett kurzusokat be is fejezték. Biztos sok oka van ennek, de nem úgy tűnik, hogy az emberek többsége a csak-online programokat végignyomná, ezáltal érdemlegesen tanulna belőle, kivéve azt a pár százalékot. És akkor még arról a sikamlósabb és sokkal kacifántosabban mérhető témáról nem is beszéltünk, hogy kezd-e bármit is vele.

Tapasztalataim szerint három hozzávalóra mindenképp szükség van ahhoz, hogy valóban eredményes képzések valósuljanak meg, ami a résztvevők számottevő hányadára tényleges hatást gyakorol, azaz a gyakorlatban alkalmazni kezdi a tanultakat és/vagy változik a viselkedése:

  • értelmes tanulási tartalom (ez jó pár helyen azért adott)
  • korszerű tanításmódszertan (ez viszonylag kevés helyen jellemző)
  • egy elkötelezett és felkészült, jó ember, aki személyesen foglalkozik a résztvevőkkel (itt vegyes a kép)

Természetesen, mint mindig, vannak kivételek. A tanulni vágyók néhány százaléka egy verssortól inspirálódva, vagy egy ezeroldalas szakkönyvet átbogarászva is képes fejlődni, tudásra szert tenni, változni. A többségre ez azonban nem igaz.

Ahogy fentebb írtam, “blended” programok keretei között a digitális eszközök kiválóan kiegészíthetik a személyesen végzett tanulási folyamatokat, leginkább az éles helyzetben való újbóli hozzáférés, az ismétlés, a gyakorlatba ültetés és a nyomon követés elősegítése révén. De nem úgy, hogy a személyes képzést videochat-en tartjuk, és egész nap ott ülnek a résztvevők a seggükön a számítógépre meredve. Ez egy átmeneti kényszermegoldás, jobb mint a semmi, meg lehet csinálni elfogadható szinten (átgondoltan, változatosan, breakout szobák használatával) amíg nincs mód találkozásra. Azzal viszont ne áltassa senki magát, hogy ez lenne a digitális átállás a képzések terén. Elég rápillantani a szülőknek a digitális közoktatásra, amiről a legjobb szándékkal is maximum azt állapíthatjuk meg, hogy a semminél meg az évismétlésnél mindenképp jobb.

Rövidesen megjelenő új e-könyvem, melynek címe “Az emberi lények tanítása”, a fenti felsorolásból a másodikban nyújt támpontot mindazoknak, akik mások képzésében szerepet vállalnak a munkahelyeken, témája a korszerű tanításmódszertan. Arra számítok, hogy az olvasók egy része lelkesen bólogat majd, míg másoknál várhatóan kiveri a biztosítékot.

Szólj hozzá!

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.



Email*
Keresztnév*
Vezetéknév*
Language
Newsletter

Kövess minket

További bejegyzések:

De jó lett volna gyerekként megtanulni!

Belefutottam a Big Life Journal 5-11 éves gyerekeknek szóló színezős munkafüzetébe, ami a Growth Mindset (kb. fejlődési beállítódás/szemléletmód) magocskáit próbálja elültetni ifjú olvasói fejében. Azt tapasztalom a mindennapokban, hogy felnőttként is messze túl sokat foglalkoznak az emberek olyan dolgokkal, amire nincs ráhatásuk, és egyáltalán nem eleget olyanokkal, amiket a saját vagy mások érdekében módjukban állna megtenni. Hogy mit tanít az 50 oldalas könyvecske egyik lapja erről? Lássuk! (Zárójelben az én kommentjeim.)

Bővebben »

Hogyan vált elérhetővé 5 év legjobb teljesítménye, komfortzónán belül?

Már egy korábbi bejegyzésben ekéztem azt az általánosító baromságot féligazságot, hogy alapvetően a komfortzónán kívül érhető el komolyabb teljesítmény, ott lenne elsősorban a tanulás zónája, ad absurdum ott várnának ránk a csodák. Természetesen nem állítom, hogy mondjuk a versenysportban ne lenne létjogosultsága az edzésprogramba tudatosan és rendszeresen beletervezett határon túli megfeszítéseknek, de az emberek 99 százaléka irgalmatlan messze van a versenyzők céljaitól, terhelésétől és életmódjától.

Bővebben »

6 életmentő technika az önbizalom megszerzésére

z elmúlt másfél évtizedben sok vezetővel mentorként dolgoztam. Blogjaimban a munkám során szerzett tapasztalataimat osztom meg. Ma az önbizalom kérdéskörével foglalkozom.

Annak érdekében, hogy mentoráltjaim hatásosan tudják ellátni feladatkörüket, gyakran arra van szükségük, hogy önbizalmuk megerősödjön. Az önbizalom a sikeres életvitel egyik fontos összetevője, egyik alapvető szükségletünk, de megszerzése terén gyakran tévúton járunk.

Bővebben »

Nem túl okos dolog okosnak lenni

Nyilvánvalóan jó dolog okosnak lenni. Annak látszani mindenképp. Melyik vállalat ne szeretne okos, értelmes embereket a soraiban tudni, akik előrébb tudják tolni a szekeret? Totál logikus, nem?

Nem. Pontosabban még nem.

Bővebben »

Indul a második hétéves periódusunk

Hét évvel ezelőtt, 2012-ben ismerkedtünk meg a doktor úrral, vagyis Dobay Robi kollégámmal, és mindennemű munkajellegű vagy üzleti szándék nélkül elkezdtünk először is összecimborálni. Akkortájt már évek óta magányos farkasként jártam az utamat, erős meggyőződéssel, hogy ez való nekem.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket az alábbi oldalon tekintheted meg: