Nem, nincs itt a digitális képzések forradalma!

Az utóbbi hetekben nem győztem kapkodni a fejem. Klasszikus tréningcégek pikk-pakk eltemették a saját iparágukat, majd a sírkert kapuján épphogy csak kifordulva büszkén számolnak be arról, hogy fénysebességgel hasítanak az online képzéseik. Ezalatt kábé azt kell érteni, persze tisztelet a kivételnek, hogy ugyanazt a PowerPoint-ot nem sok hatásfokvesztés mellett lehet a Zoom-on keresztül levetíteni a résztvevőknek, majd pedig a galéria-nézetet széles mosollyal postolni a közösségi médiában.

Csak éppen ennek semmi köze a digitális tanításhoz, ami nem nagy csoda, mert korábban egy kapavágást se tettek eme szolgáltatók a témában. Mi már hat éve lelkesen baszakodunk mobiltanulási termékfejlesztéssel (beleértve a használati statisztikák és a megrendelői/felhasználói visszajelzések elemzését), ezalatt elég jól körvonalazódott, hogy milyen lehetőségekkel tudnak nagyszerűen élni az ügyfelek és a felhasználók, és az is, hogy milyen korlátai vannak a technológiai megközelítésnek. Pontosan látható továbbá, és erre már egy kisebb kutatást is végeztünk nagyvállalati környezetben adat- és nem véleményalapon, hogy az úgynevezett “blended learning” során kölcsönösen erősíti egymást a személyesen végzett képzés és a digitális eszköz. Közben jártuk is a világot, Learning and Development konferenciákon vettünk részt Szingapúrtól Amsterdamon át Párizsig, Lisszabonig és Sevilláig, szondázva, hogy hol tartanak a nemzetközi vállalatok és szolgáltatók a témában. Egy dolog nem derült ki egyáltalán számunkra: a digitalizáció hatalomátvétele a képességfejlesztő képzések terén. Bár el tudom képzelni, hogy aki két hónapja foglalkozik a témával, és néhány megtartott online oktatás után nem tanácsolta el az ügyfél, az most rettentő lelkes. (A gazdasági kényszer oldalát természetesen értem, és könnyen tudok vele empatizálni, hiszen az én összes képzési programomnál is satuféket kellett nyomni.)

Hadd hozzak ide még néhány kijózanító adatot! Két nagynevű amerikai egyetem, a Massachusetts Institute of Technology és a Harvard University közös MOOC (Massive Open Online Courses) platformja, az edX esetében megvizsgálták 2012 és 2018 között 5.6 millió képzésrésztvevőjük több mint 12 millió elkezdett kurzusának adatait. Évenként eltérő mértékű, de mindössze 3 és 6% között volt azoknak az aránya, akik az elkezdett kurzusokat be is fejezték. Biztos sok oka van ennek, de nem úgy tűnik, hogy az emberek többsége a csak-online programokat végignyomná, ezáltal érdemlegesen tanulna belőle, kivéve azt a pár százalékot. És akkor még arról a sikamlósabb és sokkal kacifántosabban mérhető témáról nem is beszéltünk, hogy kezd-e bármit is vele.

Tapasztalataim szerint három hozzávalóra mindenképp szükség van ahhoz, hogy valóban eredményes képzések valósuljanak meg, ami a résztvevők számottevő hányadára tényleges hatást gyakorol, azaz a gyakorlatban alkalmazni kezdi a tanultakat és/vagy változik a viselkedése:

  • értelmes tanulási tartalom (ez jó pár helyen azért adott)
  • korszerű tanításmódszertan (ez viszonylag kevés helyen jellemző)
  • egy elkötelezett és felkészült, jó ember, aki személyesen foglalkozik a résztvevőkkel (itt vegyes a kép)

Természetesen, mint mindig, vannak kivételek. A tanulni vágyók néhány százaléka egy verssortól inspirálódva, vagy egy ezeroldalas szakkönyvet átbogarászva is képes fejlődni, tudásra szert tenni, változni. A többségre ez azonban nem igaz.

Ahogy fentebb írtam, “blended” programok keretei között a digitális eszközök kiválóan kiegészíthetik a személyesen végzett tanulási folyamatokat, leginkább az éles helyzetben való újbóli hozzáférés, az ismétlés, a gyakorlatba ültetés és a nyomon követés elősegítése révén. De nem úgy, hogy a személyes képzést videochat-en tartjuk, és egész nap ott ülnek a résztvevők a seggükön a számítógépre meredve. Ez egy átmeneti kényszermegoldás, jobb mint a semmi, meg lehet csinálni elfogadható szinten (átgondoltan, változatosan, breakout szobák használatával) amíg nincs mód találkozásra. Azzal viszont ne áltassa senki magát, hogy ez lenne a digitális átállás a képzések terén. Elég rápillantani a szülőknek a digitális közoktatásra, amiről a legjobb szándékkal is maximum azt állapíthatjuk meg, hogy a semminél meg az évismétlésnél mindenképp jobb.

Rövidesen megjelenő új e-könyvem, melynek címe “Az emberi lények tanítása”, a fenti felsorolásból a másodikban nyújt támpontot mindazoknak, akik mások képzésében szerepet vállalnak a munkahelyeken, témája a korszerű tanításmódszertan. Arra számítok, hogy az olvasók egy része lelkesen bólogat majd, míg másoknál várhatóan kiveri a biztosítékot.

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Tuti önkontroll-támogató stratégiák

Úgy tűnik, hogy ha nyár, akkor a viselkedéstudománynak van szezonja nálam, legalábbis tavaly is és az idén is erre kanyarodott az érdeklődésem 25 fok felett. A LinkedIn-en és a Tudatos Vezetés Facebook csoportban indítottam egy szösszenet-sorozatot a kognitív torzításokról (legutóbbi például a veszteségkerülésről szólt, ami lentebb fontos szerepet kap), valamint nemrég blogbejegyzést írtam saját magunk megzabolázásának négyféle módjáról, valamint a túlzott magabiztosságról, Richard Thaler viselkedési közgazdász Nudge című könyve alapján.

Bővebben »

A túlzott magabiztosságról, avagy mindannyian átlag felettiek vagyunk

Legalábbis azt gondoljuk magunkról, tisztelet a kivételnek. Pedig nem kell hozzá túl komoly matematikai felkészültség, hogy belássuk: ez lehetetlen. Richard Thaler, a viselkedési közgazdaságtan egyik nagy spílere, Nudge (2008) című alapművében egy nagy kupac kutatást lapátolt össze arra vonatkozóan, hogy az emberek többsége túlértékeli esélyeit és saját magát egy csomó témában.

Bővebben »

Miért kell a vezetőknek megállni és bevárni a többieket?

Itt a nyár, jönnek sorra a biciklis elmélkedések, eszmecserék és analógiák a Tudatos Vezetés blogon. Megyünk négyen a szokásos reggeli körünkre, elöl a vezérürü, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Bélának (persze az sem lényegtelen szempont, hogy ez a neve). Igazi vezető, lendületes vállalkozó, erősen orientálja a teljesítmény, úgyhogy tolja neki rendesen.

Bővebben »

A jó tanácsadó nem azt csinálja meg, amit az ügyfele kér

“Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor. – diktál a beteg, írja a doktor.” – szól a Dr. Bubó főcímdala. Ezt idéztük fel informatikában utazó barátommal a minap, miután azt fejtegette nekem, hogy a jó tanácsadó nem azt csinálja meg, amit az ügyfél kér, hanem azt, aminek értelme van.

Bővebben »

Hogyan lövünk öngólt a fizetési igénnyel?

Több tanácsadó vállalat szakosodott arra, hogy segítsen a fizetések összehasonlításában. Hasznos információ lehet a HR számára az, hogy pl. az iparágukon belül milyenek a fizetések, hogyan állnak össze a kompenzációs csomagok. Az adatok ismeretében megnézhetik, hogy pl. egy munkakör kompenzációs csomagja hogyan viszonyul különböző iparágak hasonló pozícióihoz.

Bővebben »

Saját magunk megzabolázásának négy hatékony fegyvere

Mindennek ellen tudunk állni, csak a csábításnak és a kísértésnek nem. Vagy legalábbis nem könnyen. Ezer felől érkeznek az impulzusok, amelyek csupa olyasmire késztetnek bennünket, aminek nem kéne bedőlnünk. Egy részük alapvető fiziológiai szükségleteinkhez kapcsolódik, mint például a táplálkozás vagy a fajfenntartás, másik részük az agyunk kényelmességéből adódik, mivel spórolni akar az energiával, a harmadik kategória pedig az erős vágyakozásunk azokra a fröccsökre, amiket egyes neurotranszmitterek felszabadulása okoz, mint mondjuk a dopamin.

Bővebben »

Nem a kapcsolatépítés a vezető egyik legfontosabb feladata? Nem!

Amikor becsöppenünk egy cég életébe, felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy hogyan is néz ki a szervezet, milyen a vezetés?

Elég azt a varázsszót a HR-es fülébe búgni, hogy “organigram” és máris villámtempóban úszik be a látóterünkbe a D:\eztvillantsd könyvtárból valami ilyesmi ábra:

Bővebben »

Kulcs az eredményességhez: norma és kivétel

Akár a munkában, akár a magánéletben szeretnénk valamiféle eredményt elérni, célokat megvalósítani, megkerülhetetlen kérdés, hogy a mindennapi működésünkben mi számít normának, és mi kivételnek. Az fogja meghatározni a végkifejletet, amit nagy számban, szokásként ismétlünk, nem az, amit alkalmanként cselekszünk. Vegyünk néhány példát az önreflexióhoz!

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: