Nem menekülhetsz el az életfeladatod elől

Olyan jó lenne úgy kezdeni, hogy világ életemben tanár szerettem volna lenni. De eszemben se volt, több okból. Először is, az iskolában végigunatkozott tizenöt év során tanáraim 95%-ától egyáltalán nem vágytam tanulni, így ez a pálya végképp nem vonzott. Másrészt szüleim, akik elkötelezett, szigorú, de mégis kedvelt közép- és főiskolai tanárok voltak, egyetlen szakmától intettek óva, a sajátjuktól. Harmadrészt, nem szerettem volna én is úgy élni, hogy számolgatni kelljen a mindennapi kiadásokat, vagy hogy tizenöt évente vehessek egy új autót, karrierem során mindösszesen kettőt. Végül mégis tanárképzőt végeztem (egy kivételesen inspiráló angol nyelvtanár, Bóta Sándor hatására), tanításmódszertani témában írtam a szakdolgozatomat, és huszonöt éve gyakorlatilag folyamatosan része az életemnek, hogy tanítok valahogy valakinek valamit.

run-dinosaur

Mindent megtettem annak érdekében is, hogy végzettségem ellenére senkinek se jusson eszébe, hogy tanárnak tituláljon. Fejvadász irodában dolgoztam kutatóként és kutatási menedzserként, majd munkatársammal tanácsadó céget alapítottunk, trénerképzőre jártam, és hát két évtizede vagyok vállalkozó. Az utóbbi öt évben pedig mobil applikáció(ka)t fejlesztettünk kollégáimmal és külső partnereinkkel, hazai és nemzetközi vállalati felhasználásra. Hiába viseltem azonban eleinte az üzletemberek öltönyét, később kicsit lazítva a stíluson a business casual gúnyát, sose éreztem magam igazán otthonosan se a bizniszlájk viseletben, se az üzletépítés feladataiban, se a szakmai networking-ben. Annak ellenére, hogy tulajdonképpen jól mentek ezek, és szép eredményeket tudtunk bennük felmutatni.

Akkor voltam elememben, amikor olyan rövid vagy hosszabb ismeretterjesztő szövegeket írtam, amiből mások tudtak tanulni, legyenek ezek cikkek, e-könyvek vagy mobil mikrotanulási tartalmak. Vagy akkor, amikor személyes fejlesztő folyamatokban láttam, miként esik le a résztvevőknél a tantusz, milyen cselekvésekre szánják el magukat, és hogyan örülnek a tudás gyakorlatba ültetése során elért eredményeiknek. Jó sokszor megélhettem ezt az elmúlt évtizedben a megbízó cégeknél, és az utóbbi néhány évben a munkatársaimnál is. Rá kellett jönnöm, hogy nem üzletember vagyok, hanem tanárbácsi, bármennyire is menekültem a megnevezés elől.

Lassan kezdem is megérteni, milyen a jó tanár, talán egyszer majd a sok bátorító pozitív visszajelzést is elhiszem, amiket jellemzően csak tisztelettel megköszönök és zsebre vágok. A jó tanár nem oktató, aki leadja, vagy inkább ráfossa az “anyagot” a passzív hallgatóságra. Nem a tutit megmondó tanácsadó. Nem is coach, aki abban bízik, hogy mindenre megvan a válasz az ügyfele fejében. Nem is vezető, aki célokat tűz ki a tanítvány helyett, és azok teljesítését bevasalja. Hanem az, aki ezekből egy megfelelő mixet képes összehozni a tanítványai számára.

Hiányzó tudás és tapasztalat esetén a leghatékonyabb módszer az ismeretátadás, de ezt emészthető kimértetekben és ütemezéssel kell adagolni. Alkalmasint, gyakorlat híján jól jön a bölcs tanács. Ha megvan a másikban a megoldás potenciálja, akkor elég csak meghallgatni, esetleg kérdésekkel terelgetni az illetőt. Igenis fel kell tenni a lécet, hogy legyen mit átugrani, ráadásul a léc magasságát dinamikusan és okosan kell állítgatni. A tanárnak meg kell adnia a visszajelzést is, ami nem egy minősítő osztályzás, mert az szart se ér, hanem leíró jellegű szembesítés a leadott teljesítménnyel. És muszáj folyamatosan nyomon követni az előrehaladást, mert a gazda szeme hizlalja a jószágot. Egyszer elismerni kell, támogatni és biztatni, máskor pedig szóvá tenni a hozzáállásbeli hiányosságokat, az elmaradást a képességek szerinti teljesítéstől.

Már tudom, hogy nekem ez az életfeladatom, és egyre kevésbé akarom kihúzni magam alóla. Vajon a tiéd mi? Jön az ünnepi lecsendesedés rövidesen, eltöprenghetsz rajta.

Szólj hozzá!

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

Kövess minket

További bejegyzések:

Gyorstalpaló tanfolyam arról, hogy nem is (volt) rossz nekünk

Az emberi lények hajlamosak a hiányokra és a kellemetlenségekre fókuszálni a mindennapokban, és nem annyira fordítanak figyelmet arra a temérdek dologra, ami az életük mérlegének pozitív serpenyőjébe tehető. Aztán jön az sors, mint analóg tanító, és rendre megmutatja nekünk, hogy normál esetben messze nem kéne ennyit morgolódni, elégedetlenkedni, panaszkodni.

Bővebben »

Gyorstalpaló valószínűség-menedzsment tanfolyam

Jelenleg egy ilyen képzésre iratkoztak be a földlakók, persze nem önszántukból. Mindenki megtanulhatja, hogy milyen jelentősége van a valószínűség csökkentésének vagy épp növelésének. Számos olyan terület van, szinte minden, ami emberi lényeket érint, ahol nem mehetünk teljesen tutira. Például ha betonozott földhöz vágunk egy tojást vagy egy boros poharat erőből, akkor elég biztosak lehetünk benne, hogy szarrá törnek.

Bővebben »

Hogyan vesztettem el a MOOC-szüzességemet?

Bár már több mint 12 éve biztosítanak nagy nevű külföldi egyetemek nyitott, ingyenes, vagy nagyon kedvező árú online kurzusokat, a formális oktatással szembeni averzióm mindeddig nem vitt rá, hogy bármelyikre is beiratkozzak. Pedig azért elég vonzó, hogy igazán nagy spílerek képzéseit lehet elvégezni, olyanokét, akiknek az ember a könyveit olvassa, olyan intézményekben, amelyekbe sosem fogok járni. Így aztán, csak most jutottam oda, hogy kipróbáljak egy MOOC kurzust (Massive Open Online Course), amire három dolog késztetett.

Bővebben »

A nők vagy a férfiak a jobb vezetők?

Nemrég részt vettem egy szakmai rendezvényen, ahol egy tapasztalt, önkritikus, nagyvállalati HR igazgató osztotta meg őszintén saját, traumaként megélt kudarcélményét, amit még viszonylag kezdő vezetőként élt át. Az élmény olyan erős hatással volt rá annak idején, hogy elbizonytalanodott benne: egyáltalán jó ötlet-e vezetőként folytatni a pályafutását.

Bővebben »

A csapatépítő nem békítő show!

Nemrég részt vettem egy szakmai rendezvényen, ahol egy tapasztalt, önkritikus, nagyvállalati HR igazgató osztotta meg őszintén saját, traumaként megélt kudarcélményét, amit még viszonylag kezdő vezetőként élt át. Az élmény olyan erős hatással volt rá annak idején, hogy elbizonytalanodott benne: egyáltalán jó ötlet-e vezetőként folytatni a pályafutását.

Bővebben »

Miféle visszajelzésnek lenne értelme a vezetők számára?

Ezt a fogós kérdést tettük fel magunknak néhány évvel ezelőtt. Könnyű lenne rávágni, hogy bármilyen visszajelzés hasznos. Ez azonban sajnos nem igaz. Nem csak adatra van ugyanis szükségünk, hanem releváns és jó minőségű adatra. Amikor az Act2Manage applikáció első verzióját megmutattuk néhány HR igazgatónak és vállalati L&D szakembernek még 2015-ben, gyakorlatilag azonnal felmerült bennük az igény arra…

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket az alábbi oldalon tekintheted meg: