Nem hiszed ha látod, hanem azt látod és érzed, amit hiszel

Folytatjuk kalandozásunkat az érzelmek keletkezésének világában, amit Lisa Feldman Barrett idegtudós How Emotions are Made című könyve alapján kezdtünk meg az előző blogbejegyzésben.

Odáig jutottunk, hogy a szerző tudományos alapossággal szétbombázta a korábbi meggyőződést, miszerint az érzelmek univerzálisak volnának és nagyjából ugyanúgy fejeződnének ki. Ehelyett magunk konstruáljuk őket, a kontextus és a meglévő tapasztalataink alapján. De mielőtt még ide eljutnánk, a könyv következő fejezete az érzések (feelings) eredetét járja körbe.

Be kell valljam, hogy kifejezetten nagy erőfeszítésembe telt, hogy nagyjából felfogjam, hogyan történik az agyunkban az érzékszerveinkből érkező külső, valamint a testünk többi alkotórészéből jövő belső impulzusok értelmezése. Mindjárt leírom az okosságot, de nekem akkor állt össze a kép, amikor eszembe jutott az év elején begyűjtött, teljesen szürreális saját élményem. Épp a műtőasztalon feküdtem, szarrá tört csuklóm bevasalására várva, nem sokkal azután, hogy az aneszteziológus a nyakam magasságában elinjekciózta a jobb karomban az ideget érzéstelenítés gyanánt. Mielőtt elbódítottak volna (tehát ekkor még teljesen tudatomnál voltam), a műtőssegéd a testem mellől áthelyezte a karomat a vágóhídra, merőlegesen a testemre. A szemem és a látókérgem mindezt érzékelte, de nem jött a lebénított karomból visszajelzés arról, hogy ténylegesen odébb került volna a kérdéses végtag. Így aztán azt “láttam”, hogy a karom még mindig mellettem van, és valaki másé várja a trancsírozást oldalra kiterítve. Ez a tapasztalat segített megérteni (ami nem valami intuitív magyarázat), miszerint az agyunk első lépésben előrejelzi (predicts) a tapasztalatok és a kontextus alapján, hogy miként értelmezi, amit lát, hall, szagol vagy érez, majd pedig ezt az előrejelzést erősítik meg vagy cáfolják az érzékszervekből (vagy akár a testen belülről érkező) ingerek. Persze ez bazi gyorsan történik, így számunkra nem feltűnő a sorrend, és nagy magabiztossággal állapítjuk meg, hogy az érzékelésünkkel reális képet kapunk a valóságról. Pedig az csak a saját valóságunk.

Az elmúlt napokat a Strand Fesztiválon töltve eszembe jutott még egy példa egy másik érzékszervünkkel, a hallással kapcsolatban. Valószínűleg te is megtapasztaltad már, hogy ha egy koncerten szar a hangosítás, és nem ismered a számokat, semmit se értesz a szövegből. Ha azonban ismered valamelyik dalt a sorban, akkor érdekes módon annál mégiscsak érted, amit énekelnek. A tudásod alapján az agyad megkonstruálja a hallás szimulációját.

Barrett onnan indít, hogy a kellemes és a kellemetlen érzések, amik már egyébként valóban születésünktől kezdve velünk vannak, egy szünet nélkül működő belső folyamatunkból erednek. A neve interocepció, ami arra vonatkozik, ahogyan az agyunk értelmezi a belső szervekből, szövetekből, a vérben lévő hormonokból és az immunrendszerből jövő érzeteket. (Hasonlóan a percepcióhoz, ami a kívülről érkező impulzusok értelmezésére vonatkozik.) Az interocepció a komplexebb érzelmek fontos alkotóeleme, de az innen érkező érzések sokkal egyszerűbbek (kellemes/kellemetlen, nyugodt/izgatott).

Az agyunk folyamatosan aktív, születésünktől a halálunkig. Az úgynevezett “intrinsic brain network” felelős a szívverés, a légzés és egyéb belső alapfunkciók irányításáért, de az álmokért, az álmodozásért, a képzeletért és az elménk kóborlásáért is, továbbá az összes érzékelési tapasztalatért, beleértve az interoceptív érzékleteket. Korábban egyszer már írtam itt a blogon az agyi hálózatokról (large scale brain networks), és említést tettem az alaphálózatról (default network) és a külső és belső kiugró történéseket monitorozó hálózatról (salience network). Na ezek mindketten az interoceptív hálózat részei.

A koponyánk sötétjébe zárt agyunk jobb híján a múltbeli tapasztalatokat használja fel arra, hogy előrejelzéseket tegyen azzal kapcsolatban, hogy mi történik a világban körülöttünk, és mit tegyen annak érdekében, hogy életben, sőt jó állapotban maradjunk. Az agy alapműködését előrejelzések millióinak nonstop előállítása jellemzi. Az előrejelzéseken keresztül konstruálja meg az agyunk azt, ahogy a világot megtapasztaljuk magunk körül. Azt gondolnánk, hogy a percepciónkat a külvilágban történő dolgok vezérlik, de a valóságban az előrejelzéseinkből indulunk ki, és az érzékszervi input csak megerősíti vagy cáfolja őket.  Az előrejelzés és a korrigálás segítségével az agyunk folyamatosan alkotja meg és finomítja a világgal kapcsolatos mentális modellünket. Ez a hatalmas, folyamatos szimuláció hozza létre mindazt, amit érzékelünk, és határozza meg a cselekedeteinket is. Amikor az előrejelzésünk nem válik be, akkor az agyunk kétféle megoldás közül választhat. Az egyik, hogy az érzékszervi input alapján változtat az előrejelzésén, a másik, hogy az érzékelést szűri meg oly módon, hogy az előrejelzéssel konzisztens legyen.

Az agy egyik legfontosabb előrejelző funkciója a testünk energiaigényének becslése. Bármilyen mozgást végzünk, a testünkben is változások történnek. Ha valami elől el kell ugranunk, megnő a pulzusszámunk, kitágulnak a vérerek, hogy gyorsan glükózt juttassanak az izmainkhoz. Az agy érzékeli és értelmezi ezeket a történéseket, mint korábban említettem, ez az interocepció. Ebből pedig létrejönnek az egyszerű érzések, mint a kellemesség, a kellemetlenség vagy az izgatottság, de adott esetben komplexebb érzelmek is keletkezhetnek. Az energiakészlet kezelése kritikus az életben maradáshoz. Ahhoz, hogy az energiafelhasználás és a töltekezés egyensúlyban legyen, az agyunknak állandóan előre kell jeleznie a test energiaszükségletét. Hogy ez miért fontos az érzelmek viszonylatában? – kérdezi Barrett. Azért, mert az összes olyan agyterület, amit az érzelmekkel összefüggésbe hoznak, az interoceptív hálózatunk része. Három dolgot végez párhuzamosan az interoceptív hálózat: kontrollálja a testünket, kezeli az energiafelhasználást, és értelmezi a belső érzékleteket.

Ami még nagyon érdekes, hogy nincs szükségünk fizikai történésekre vagy mozgásra ahhoz, hogy energiát égessünk el. Ha megpillantunk valakit, akivel kapcsolatban negatív tapasztalataink vannak, az ugyanúgy kiváltja a testünkben a fiziológiai változásokat. Sőt, még fényképek vagy filmek megtekintése is alkalmas erre. Mi több, az is elegendő, ha elképzelünk egy számunkra zavaró személyt vagy történést, a gyomrunk össze tud rándulni, a szívverésünk szaporább lesz, emelkedik a vérnyomásunk, stb. Az agyunk interoceptív hálózata pedig egyúttal létrehozza a kellemetlen érzetet.

Azt gondoljuk, hogy a mindennapokban azok a dolgok, amiket látunk vagy hallunk, befolyásolja az érzéseinket, de többnyire ez pont fordítva van. Amit érzel, az változtatja meg az érzékelés értelmezését. Feltételezzük, hogy racionális lények vagyunk, akik mérlegelik a pro és kontra érveket, és utána döntenek. Az agyunk azonban az energiamenedzsmentre figyel elsősorban, amikor a döntéseket meghozza. Barrett odáig megy, hogy az emberi agy anatómiai struktúrája miatt semmiféle döntés vagy cselekvés nem lehet független az interocepciótól és a kiváltott érzésektől, akármennyire hülyítik magukat az emberek azzal, hogy milyen racionálisak. A jelenbeli testi érzéseink befolyásolják, hogy miként fogjuk érezni magunkat és miket teszünk a jövőben.

Az interoceptív előrejelzéseink, amelyek az egyszerűbb érzéseket (kellemesség/kellemetlenség, nyugalom/izgatottság) kiváltják, meghatározzák, hogy az adott pillanatban mi érdekel bennünket és mi nem. Az agy nézőpontjából az bír jelentőséggel, ami hatással van az energiamenedzsmentre, a többi nem számít. Így aztán, attól függően, hogy milyen inputot engedünk be és mit hagyunk figyelmen kívül, alkotjuk meg a környezetünket, a világunkat, amiben élünk.

Erős megállapítások, lehet emésztgetni.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!Mene

Töltsd le Dobay Róbert ebookját!

Korábbi bejegyzések

Mi teszi a kritikát és a tanácsot hiteltelenné?

Van egy kedvenc régi történetem, jó pár alkalommal hivatkoztam már rá a kollégáimmal folytatott beszélgetésekben, és most már ők is idézgetik, amikor a helyzetet jól leírja. Egy gyerekkori barátomtól származik, aki mellesleg sok éven át dolgozott vezetőként, nem túl szofisztikált munkakörnyezetben. De ez a sztori magánéleti, nem a melóhoz kapcsolódik.

Tovább »

További bejegyzések:

10 dolog, amit megtanultunk a digitális vezetőfejlesztésről hét év alatt

Amikor Dobay Robi kollégám 2014-ben felhívott azzal kapcsolatban, hogy a Magyar Telekom szívesen venné, ha fejlesztenénk számukra egy szerethető, a napi vezetői munkát támogató mobil applikációt, válaszom nem tűrte a nyomdafestéket. A vezetők fejlesztése nem könnyű vállalkozás, majd pont a telefon fogja helyettünk megoldani – gondoltam.

Bővebben »

Mi teszi a kritikát és a tanácsot hiteltelenné?

Van egy kedvenc régi történetem, jó pár alkalommal hivatkoztam már rá a kollégáimmal folytatott beszélgetésekben, és most már ők is idézgetik, amikor a helyzetet jól leírja. Egy gyerekkori barátomtól származik, aki mellesleg sok éven át dolgozott vezetőként, nem túl szofisztikált munkakörnyezetben. De ez a sztori magánéleti, nem a melóhoz kapcsolódik.

Bővebben »

Mi a HR igazgatók Top 3 prioritása 2023-ra?

Mielőtt még bárki megijedne, hogy én is beálltam a jósok és jövendőmondók sorába, az alábbi megállapításokat egy friss Gartner kutatásból merítettem. Évente megismételt, több mint 800 HR igazgatót megkérdező felmérésükben arra voltak kíváncsiak, hogy a jelenlegi külső környezet és körülmények közepette mire kellene nekik fókuszálni a jövő évben.

Bővebben »

A fejlettebb cégkultúra haszna krízishelyzetben

Még a 2016-ban megjelent, Vezetői séta a sztratoszférában című e-könyvemben írtam Frederic Laloux elméletéről az emberek közötti együttműködés fejlődésének fázisairól, valamint az ezekre rezonáló szervezeti kultúra szintekről. Az első a farkasfalka jellegű szerveződés, ahol vezérelvként az erősebb kutya párosodik és a megbízható rokonokból-cimborákból kerülnek ki az elit tagjai.

Bővebben »

Különbség a legjobbak és a majdnem olyan jók között

Engem mindig elbűvöl és csodálattal tölt el, amikor kiváló teljesítményt látok-hallok-tapasztalok, történjen az a sportban, a művészetekben, a gasztronómiában, vagy bárhol máshol a munka világában. És az is el szokott gondolkodtatni, hogy vajon mi választja el a “kapufát”, a majdnem gólt a góltól, mi kell ahhoz, hogy rendre befelé pattanjon a labda és ne kifelé.

Bővebben »

Seggfej főnök vagy?

Mindannyian viselkedünk néha úgy, mint egy seggfej. Azonban vannak olyanok, akik notórius seggfejek. Minden vezető potenciális jelölt a seggfej jelzőre, mert szinte folyamatos nyomás alatt vannak, ráadásul a cégük is bátorítja is őket abban, hogy lekezeljék a munkatársaikat. Rendszerint lealázzák a kollégákat, a munkahelyet Forma 1-es versenypályának képzelik, mindenhol vitát gerjesztenek és ráadásul meg is akarják nyerni.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: