Nem kisebb pályások, mint az MIT kutatói Pierre Azoulay vezetésével mozdultak rá a témára, segítségül hívva az USÁ-ban elérhető nagy adattároló rendszereket (statisztikai hivatal, adóhivatal), és az 1970-es évektől 2.5 millió vállalkozóra vonatkozó adatokat elemeztek. A leggyorsabban növekvő új vállalkozások felső 0.1%-ában az alapító átlagéletkora az alapításkor 45 év volt. A top 1%-ban 43.7 év, a top 5%-ban pedig 42.1 év. Oké, de mi van a high-tech szektorban? Ott az átlagos alapítási életkor 43 év, de még a kockázati tőkével támogatott szilikon-völgyi cégek esetében is 42 év.

Számos ok van arra, hogy miért jó ötlet egy középkorú embernek vállalkozást indítani. Jó esetben van neki vagy két évtizednyi szakmai tapasztalata, számottevő tudása, az emberi működésre vonatkozó bővebb rálátása. Nyilván csak akkor, ha folyamatosan érdeklődött, tanult, szorgalmasan dolgozott. Ekkora kapcsolatrendszere is épült, még akkor is, ha ezen nem dolgozott aktívan: volt iskolatársai, kollégái szétfröcsköltek a gazdasági élet vagy a közszolgálat különféle területeire, és ha jó emlékeket ápolnak róla, továbbra is szóba fognak állni vele. Esélyes, hogy vezetői gyakorlatot is gyűjtött, megtapasztalta, hogy mi működik jól és mi nem, tehát tanulhatott mások példáiból, valamint a saját sikereiből és a ballépéseiből egyaránt.

Mi akadályozza akkor, hogy negyven felett vállalkozzanak az emberek? Erre is vannak ötleteim. Egyrészt könnyű és kényelmes dolog elhinni, hogy ez a vonat már elment. Másrészt már felépítettek egy komfortos, havi fizetésre alapozott egzisztenciát és életmódot, amiből nem akarnak leadni, pedig anélkül nem fog menni a vállalkozásindítás első három-öt éve. Harmadrészt nem feltétlenül van meg bennük a kockázatvállalási hajlandóság arra, hogy a korábban megkeresett pénzüket befektessék egy olyan vállalkozásba, ami vagy bejön vagy nem. Negyedrészt nincs olyan társuk, akivel bele mernének vágni, pedig az nagy segítség lenne. Ötödrészt azt hiszik, hogy a tuti “ötlet” valami sült galamb, ami a szájukba repül, ha mákjuk van. Biztos van még, de ezek jutottak eszembe hirtelen.

Nem az a baj tehát, hogy nincs esélyed, sőt! Az a baj, hogy nem vagy elég tökös belevágni. Bocs. De még lehetsz, ha összekapod magad! 🙂