Ha hiszed, ha nem, negyven felett érdemes vállalkozást alapítani

A közhiedelem szerint a húszas éveit taposó startupper lehet igazán sikeres, főleg a technológiai szektorban, ott vannak a példák rá Zuckerbergtől Muskon át Jobsig. Aki nem szállt fel annak idején erre a hajóra, az kimaradt, lemaradt, temethető. Az adatok azonban mást mutatnak.

Nem kisebb pályások, mint az MIT kutatói Pierre Azoulay vezetésével mozdultak rá a témára, segítségül hívva az USÁ-ban elérhető nagy adattároló rendszereket (statisztikai hivatal, adóhivatal), és az 1970-es évektől 2.5 millió vállalkozóra vonatkozó adatokat elemeztek. A leggyorsabban növekvő új vállalkozások felső 0.1%-ában az alapító átlagéletkora az alapításkor 45 év volt. A top 1%-ban 43.7 év, a top 5%-ban pedig 42.1 év. Oké, de mi van a high-tech szektorban? Ott az átlagos alapítási életkor 43 év, de még a kockázati tőkével támogatott szilikon-völgyi cégek esetében is 42 év.

tabla

Számos ok van arra, hogy miért jó ötlet egy középkorú embernek vállalkozást indítani. Jó esetben van neki vagy két évtizednyi szakmai tapasztalata, számottevő tudása, az emberi működésre vonatkozó bővebb rálátása. Nyilván csak akkor, ha folyamatosan érdeklődött, tanult, szorgalmasan dolgozott. Ekkora kapcsolatrendszere is épült, még akkor is, ha ezen nem dolgozott aktívan: volt iskolatársai, kollégái szétfröcsköltek a gazdasági élet vagy a közszolgálat különféle területeire, és ha jó emlékeket ápolnak róla, továbbra is szóba fognak állni vele. Esélyes, hogy vezetői gyakorlatot is gyűjtött, megtapasztalta, hogy mi működik jól és mi nem, tehát tanulhatott mások példáiból, valamint a saját sikereiből és a ballépéseiből egyaránt.

Mi akadályozza akkor, hogy negyven felett vállalkozzanak az emberek? Erre is vannak ötleteim. Egyrészt könnyű és kényelmes dolog elhinni, hogy ez a vonat már elment. Másrészt már felépítettek egy komfortos, havi fizetésre alapozott egzisztenciát és életmódot, amiből nem akarnak leadni, pedig anélkül nem fog menni a vállalkozásindítás első három-öt éve. Harmadrészt nem feltétlenül van meg bennük a kockázatvállalási hajlandóság arra, hogy a korábban megkeresett pénzüket befektessék egy olyan vállalkozásba, ami vagy bejön vagy nem. Negyedrészt nincs olyan társuk, akivel bele mernének vágni, pedig az nagy segítség lenne. Ötödrészt azt hiszik, hogy a tuti “ötlet” valami sült galamb, ami a szájukba repül, ha mákjuk van. Biztos van még, de ezek jutottak eszembe hirtelen.

Nem az a baj tehát, hogy nincs esélyed, sőt! Az a baj, hogy nem vagy elég tökös belevágni. Bocs. De még lehetsz, ha összekapod magad! 🙂

Szólj hozzá!

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

Kövess minket

További bejegyzések:

Amikor a lehetetlen lehetségessé vált, de mégsem kell temetni régi életünket

Az elmúlt hónapokban nagyon sok írás született arról, hogy mostantól aztán vége az eddigi életünknek, temethetjük az egészet úgy, ahogy van. Én speciel azok táborát erősítem, akik szerint a most megtapasztalt élmények, amikhez hasonlóra legalábbis az én életemben biztosan nem volt példa, nem fognak drasztikus változásokat hozni, inkább finomításokat.

Bővebben »

Kisiklott vezetők

Ahogyan egyre feljebb kapaszkodunk a ranglétrán, egyre inkább azt érezzük, hogy egyedül maradtunk. Végülis a vezetők viselik a felelősséget mindenért és többek jóléte is az ő kezükben van. Ha hibáznak, sok ember érdeke sérül. Kivel tudják megosztani az aggodalmaikat? Nehéz beszélni a legnagyobb problémákról, félelmekről a beosztottakkal vagy a főnökeikkel. A barátok talán nem is értik, hogy milyen kihívásokkal kell szembenézniük, és ha a kétségeiket nyíltan megosztják, elképzelhető, hogy mindenféle híresztelések kapnak szárnyra.

Bővebben »

Félreértitek, amit írok!

Az a helyzet, hogy félreértitek, amit írok, és az igazat megvallva, azt is félre szoktátok érteni, amit mondok. Na jó, ez egyáltalán nem így van, csak egy jelenségre szeretném felhívni a figyelmet ezzel a kattintásvadász címmel és kezdéssel. 🙂 Gyakran látom, hogy sikertelen kommunikációs kísérlet esetén a közlő a fogadó félre hárítja a kudarc teljes felelősségét.

Bővebben »

Nem mindegy, melyik időablakon kukkantasz ki a home-office-ból!

Múlt héten írt Dobay Robi kollégám egy felettébb izgalmas cikket arról, hogy az értelmezést és a levont konklúziókat igen nagy mértékben befolyásolja a rendelkezésre álló adatok elemzése során, hogy milyen időablakot nyitunk a vizsgálatnak, teljesen önkényesen. Azóta is kattog rajta az agyam, hogy mekkora jelentősége van ennek a gondolatnak, amikor például a teljesítményt vagy az eredményeket értékeljük.

Bővebben »

Nem, nincs itt a digitális képzések forradalma!

Az utóbbi hetekben nem győztem kapkodni a fejem. Klasszikus tréningcégek pikk-pakk eltemették a saját iparágukat, majd a sírkert kapuján épphogy csak kifordulva büszkén számolnak be arról, hogy fénysebességgel hasítanak az online képzéseik. Ezalatt kábé azt kell érteni, persze tisztelet a kivételnek, hogy ugyanazt a PowerPoint-ot nem sok hatásfokvesztés mellett lehet a Zoom-on keresztül levetíteni a résztvevőknek, majd pedig a galéria-nézetet széles mosollyal postolni a közösségi médiában.

Bővebben »

Divatos időtöltés lett a magabiztos spekulálás

Bármerre fordulok, fű-fa-bokor arról nyilatkozik, hogy szerinte mi és mikor fog történni. Egymást licitálják túl a különféle forgatókönyvekkel, legyen szó járványról, az élet újraindításáról, gazdasági ágazatok lejtmenetéről és kilátásairól, munkaerőpiaci trendekről, és persze mindezek várható időbeli horizontjáról. Egyesek azt is ki merik jelenteni, hogy soha nem lesz már semmi olyan, mint azelőtt, talán még a jó anyánk töltött káposztájának is más íze lesz, nem beszélve…

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket az alábbi oldalon tekintheted meg: