Legfrissebb tartalmainkat az Act2Manage weboldalunkon olvashatod

Négyféle stratégia az elmélyült munka arányának fokozásához

“Az online kommunikációs eszközök korában a tudásmunkások az elmélyült munkát egyre inkább annak felszínes alternatívájával helyettesítik.” – mutat rá Cal Newport, a Georgetown University informatika docense Deep Work (Elmélyült munka) című könyvében.

Felszínes alatt itt azt érti, hogy a nap túlnyomó részében emaileket olvasgatnak és írnak, chat-en kommunikálnak, megbeszéléseken vesznek részt,  reagálnak különféle számítógépes programok és mobilalkalmazások értesítéseire, és az egyterű irodákban kollégáik rendre félbeszakítják őket. “Gyakran tartanak szüneteket, mert kellenek a figyelemelterelő ingeradagok.” – folytatja a gondolatsort. Így aztán szép lassan egyre kevésbé képesek az elmélyült koncentrálásra, megszokják a kényelmes, alacsony szintű energia-befektetést igénylő működésmódot. Amikor pedig nem történik semmi pár percig, mondjuk várakozni kell egy kicsit, unalmukat az internet böngészésével vagy a közösségi médiában ütik el. “A nagyobb feladatok, például egy üzleti stratégia kitalálása vagy egy fontos pályázat megírása, amelynek javára válna az elmélyült gondolkodás, rövid, felszínes szakaszokra töredeznek szét, az eredmény pedig gyengébb minőség”. Hatékonyság helyett inkább elfoglaltnak tűnnek.

Newport amellett argumentál, hogy az elmélyült munka igen értékes és ritka, és a különféle technológiai és gazdasági trendeknek köszönhetően komoly versenyelőny forrása lehet az egyén számára a jelenben és a jövőben is (akár magasan képzett munkavállalóként, akár úgymond “szupersztárként”, azaz szakterületének kiemelkedő képviselőjeként). Egyrészt az elmélyülés segít gyorsan megtanulni a nehéz dolgokat, másrészt hozzájárul a kiváló teljesítmény eléréséhez. Arról nem is beszélve, hogy közben jól is érezzük magunkat, mert van esélyünk flow-ba kerülni. A számottevő szellemi teljesítmények nemigen jönnek létre nagy mennyiségű elmélyült munkavégzés nélkül. Az elemzés, a komplex problémák megoldása, a kampánystratégia-alkotás, az árazás, az üzleti tervezés, a folyamatfejlesztés, a tartalomkészítés, a termékfejlesztés, az innováció, a munkatársakkal való érdemi foglalkozás, a tanulás és a tanítás mind olyan területek, ahol az output minősége egyenesen arányos lesz a befektetett elmélyült munkával.

Az elmélyülés azonban nem könnyű, számos tényező nehezíti, kívülről és belülről egyaránt. Kezdjük azzal, hogy fárasztó, sok energiát igényel, ami ellen az agyunk nagyfogyasztóként kézzel-lábbal tiltakozik. Másrészt a vállalati munkakultúrák, értékrend és széles körben elfogadott szokások erőteljesen szembemennek vele. Azonnali reagálást várnak el, vagy legalábbis úgy érzik az emberek, hogy ezt várják tőlük. Mindig elérhetőnek lenni, gyorsan válaszolni a kérdésekre, felvenni a telefont megbeszélések közben, az összes értekezlet-meghívót elfogadni, ezáltal telefoglalni a munkanapot. Harmadrészt, ahogy említettem már, rászoktunk arra, hogy állandóan nézegetjük az egyre bővülő weboldalak és alkalmazások frissítéseit: a híreket, a facebook-ot, az instagramot, a linkedint, a chat applikációk arzenálját, és egyéb hasonlókat. Még rosszabb, ha még csipog is a telefonunk, ha odaböffent valaki valamit, ezáltal szinte percenkét szakít félbe bármiféle érdemi munkát. 

Az elmélyüléshez órákon át tartó, figyelemelterelés nélküli koncentrációra van szükség. Közben ízlés szerint lehet rövid pihenőt beiktatni, enni-inni-vécézni-friss levegőt szívni vagy kávét inni, de nem a fent felsorolt eszközök zombiszerű használatát, ahogy viselkedési automatizmusaink ezt diktálnák. Ha szeretnénk az autopilot üzemmódot kikapcsolni, ahhoz tudatos tervezés szükséges. Ahogy Newport tanácsolja, “Válasszunk saját elmélyülési filozófiát!” Csak az fog működni, ami passzol a munkánkhoz, kivitelezhető a cégünknél, és illeszthető a meglévő rutinjainkhoz. Különben hamar fel fogjuk adni. Íme négyféle megközelítés, amit természetesen muszáj még inkább testre szabni:

1. Szerzetesi filozófia – Az az életforma, ahol az ember minimalizálja a figyelemelterelő tényezőket, hogy csakis a számára leglényegesebb tevékenységgel foglalkozhasson. Ők egész biztosan nincsenek jelen a közösségi médiában, email címük sem publikus, és igen nehezen érhetők el. Ha mégis sikerül valakinek, szinte minden megkeresésre nemet mondanak. (Ettől persze a családjukra, a barátaikra, vagy a saját maguk által preferált szabadidős tevékenységekre igennel felelhetnek.) Cserében tudományos áttörésekkel vagy nagyszerű alkotásokkal gazdagítják az emberiséget. Természetesen ez a működésmód a normál állásban dolgozóknál vagy cégeknek szolgáltató vállalkozóknál nemigen opció.

2. Bimodális filozófia – Az elmélyült munka időszakok megtervezésének eme tudatos módszere azok számára nyújt lehetőséget, akik viszonylag nagy rugalmassággal oszthatják be idejüket. Különféle időablakokban lehet itt gondolkodni. Valaki néhány hónapig elvonulva alkot, amikor drasztikusan visszaszorítja a külvilág felé az interakcióit, de az év többi részében úgymond normálisan működik, emberek között mozog, tárgyal, másokkal együttműködik, szociális életet él, előad. Sok művész és tudós alkalmazza ezt a technikát. Különben nem születnének új dalok, tudományos cikkek, könyvek vagy stand-up előadások. De ennek a megközelítésnek már vannak a klasszikus munkahelyekhez és az üzleti élethez is jobban illeszthető verziói. Például egy-egy hét vagy hetente/havonta egy-két teljes nap lefoglalása elmélyült munkára. Még jobban tud működni, ha úgy időzítik ezeket, ami passzol a fluktuáló munkamennyiséghez. Kinek mikor vannak csendesebb időszakai, ahhoz igazítható, akár heti, havi vagy éves szinten nyílik erre lehetőség az adott munkakörnyezetben. De a megvalósulás kulcsa mindenképp az, hogy előre be legyen tervezve. Vagy 15 éve, amikor még volt irodánk és ez még egyáltalán nem volt divat, beiktattam a szerdákat home office napnak, azokra nem egyeztettem ügyfélmunkát. Így volt minden évben a szabi heteket leszámítva negyven valahány napnyi lehetőségem érdemi tanulásra, kutakodásra és termékfejlesztésre.

3. Ritmikus filozófia – Még reálisabb opció, szinte minden tudásmunkásnál és vezetőnél alkalmazható, hogy akár naponta, akár hetente többször néhány órát befoglal saját magának a naptárban az elmélyülést igénylő feladatokra. Ilyenkor el kell vonulni egy üres tárgyalóba, vagy ezt a tevékenységet a home office-os napokra tervezni (manapság már nem néznek érte ufónak), kikapcsolni az értesítőket az eszközökön, lehalkítani a telefont és látótávolságon kívül helyezni. Azt pedig mindenki el tudja dönteni, persze kritikusan gondolkodva, hogy milyen gyakorisággal néz rá és melyik kommunikációs csatornájára Ha mondjuk 2×1 vagy 2×1.5 órát dolgozik elmélyülten, akkor mondjuk megnézi-e az emailjét vagy a telefonját félúton. Vagy kibírja mindenki nélküle 2-3 óráig.

4. Újságírói filozófia – Ez a leglazább, de egyben a legnagyobb profizmust igénylő megközelítés. Amikor a nap során adódik rá idő, akkor a telefonnyomkodás helyett gyorsan félrevonulni, átlényegülni, és kihasználni a lehetőséget az elmélyülésre. Nekem személyes példaként az jut eszembe, amikor egy időben a gyerekek edzése alatt végig a kocsiban dekkoltam, és az az idősáv pont elég volt egy cikk megírására. De nagy volt a kísértés, hogy helyette a szellemileg kevésbé megterhelő telefonos csevegés vagy nyomkodás szokása töltse ki azt a teret, így aztán kikopott, legalábbis egy időre, a gyakorlatból.

Három kérdésem van: Akarsz-e versenyelőnyt kovácsolni saját magad számára az elmélyülés fokozásával, míg a többiek a telefonjukat basztatják és tovább építik le koncentrálóképességüket? Melyik filozófia és milyen személyre szabott stratégia működhetne nálad? Mikor próbálod ki?

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!Mene

Töltsd le Dobay Róbert ebookját!

Korábbi bejegyzések

A téglákra figyelj, ne a falra!

Mostanában rászoktam vezetés közben podcastok hallgatására. A Karizma podcastban hallottam a következő történetet Will Smith önéletrajzi könyvéből, és nagyon tudtam rezonálni rá. A színész 11 éves volt, amikor az apja úgy döntött, hogy egy új falat akar építeni a műhelye elé. A régi már mállott szét, és ez nem tetszett neki. Ahelyett, hogy kőművest hívott volna, azt gondolta, hogy jó kis projekt lesz Willnek és az öccsének. Lerombolta a falat, a gyerekeknek pedig nem sok hite volt abban, hogy ott valaha is új fal fog állni.

Tovább »

Megyünk előre, csak nem mindegy, melyik irányba!

Az elmúlt két hétben három olyan tapasztalatom is volt, amivel egy kicsit belekukkanthattam a jövő lehetséges alakulását fürkésző varázsgömbbe. Épp pár hónapja ostoroztam azokat a szakértőket és tanácsadókat, akik magabiztosan spekulálnak minimális információs bázison, sőt, nem átallanak azzal hitegetni másokat, hogy a megoldásuk egyenesen jövőbiztos. Már abban az írásomban is hozzátettem, hogy az adatelemzésnek és a trendvizsgálatnak természetesen van értelme, mint ahogy a lehetséges scenario-k és forgatókönyvek felvázolásának is.

Tovább »

További bejegyzések: