Mikor ne tarts workshop-ot?

Ismét a Derrick és Harry blog egyik térdcsapkodósan vicces írása szolgált inspirációként számomra, melyben a szerző a szarul levezetett workshop-ok minden apró hozzávalóját és konyhatechnikai eljárását számba veszi, előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel. Ahogy autókáztam reggel a munkába, azon morfondíroztam, hogy a hozzá nem értés és a tapasztalathiány mellett leginkább attól kapnak gellert az efféle összejövetelek, hogy olyasmire próbálják használni őket, amire nem valók.

workshop

A teljes csapat bevonásával tartott workshop nem fogja orvosolni az alábbiakat (a teljesség igénye nélkül):

  • egyéni motivációs problémák (valaki unja a munkáját, eleve nem erre született, nem jön ki másokkal, ki van égve, dühös a világra, sértve érzi magát, stb.)
  • alacsony motivációs szint a csapatban, ami rendszerbeli problémákból fakad (alulfizetettek az emberek, nem képviseli a vezető a terület érdekeit, alacsony színvonalú a vezetési kultúra, stb.)
  • egyes kollégák között évek óta érlelődő konfliktusok
  • klikkek szembenállása
  • a mindennapokban elhanyagolt vezetői tevékenységnek köszönhetően jelentkező anomáliák (tiszta prioritások, egyértelmű célok és rendszeres nyomon követés hiánya, a felülről jövő rángatások szerinti utolsó pillanatos kapkodás és fejetlenség következményei, személyes odafigyelés hanyagolása, stb.)
  • egyéb együttműködési és felelősségvállalási gondok a csapatban

A felsorolt problémákat a vezetőnek (önállóan vagy külső segítséggel) kell inkább kezelnie, egyrészt úgy, hogy elkezdi csinálni, ami eddig is a dolga lett volna, másrészt a kollégáival egyéni szinten foglalkozva, vagy meditátorként a közvetlenül érintett személyek kisebb csoportjait bevonva.

Workshop-ot akkor érdemes tartani, ha a csapattagok közötti viszonyok ezt már lehetővé teszik, és készen állnak arra, hogy közösen gondolkodjanak, elemezzék a jelen helyzetet, tervezzék meg a jövőt, együtt keressenek megoldást problémákra vagy fejlesztési lehetőségekre, vállaljanak részt a kivitelezésből, majd pedig utánkövető alkalmak során kölcsönösen számot adjanak egymásnak az előrehaladásról, és szükség esetén segítséget kérjenek társaiktól az elakadásoknál. Félreértés ne essék, a workshop-on nem minden rózsaszín: szenvedélyes viták vannak a témáról (személyeskedés helyett), különböző meglátásokat osztanak és hallgatnak meg a résztvevők (álláspontok szajkózása és befeszülése helyett).

Ha workshop mellett dönt a vezető, mert azt tényleg jó ötlet és időszerű, akkor nagyon nem mindegy, hogy azt ki vezeti le. A csapat vezetője nem tud egyszerre résztvevő és facilitátor lenni, ezért célszerű egy független személyt bevonni erre a feladatra, aki érkezhet házon belülről, vagy lehet külsős is. Nyilván ennek lesz költsége. Amellett, hogy független az illető, olyannak kell lennie, aki egyrészt hitelesen meg tud állni a csapat előtt, és akinek van számottevő tapasztalata ebben a tevékenységben, hogy lehetőleg ne egyék fel kiskanállal a résztvevők. Olyasvalaki, aki képes felépíteni egy menetrendet, és van vér a pucájában, hogy helyre tegye, aki akadályozza a hatékony munkát. De mindezt úgy, hogy közben ne veszítse el a résztvevők jóindulatát és együttműködési hajlandóságát az eszetlen keménykedésével. És akkor se szarja össze magát, ha az eredeti tervet módosítani szükséges, mert ez szolgálja a csapat érdekeit. Természetesen vannak még nüánszok, de így elsőre ezeket emelném ki, mint kulcstényezők.

Óriási ereje van annak, amikor egy tettre kész csapat összefog, közösen értékeli a helyzetet, majd maga határozza meg a továbblépés irányát és akciótervét. Sajnos azonban rendkívül könnyű elcsúszni a műhelymunka megvalósításával a banánhéjon, ha azt feltételezzük, hogy bárki képes filctollal flipchartra írogatni, meg post-it papírkákat szétosztani, miután szénné untatta a résztvevőket hetven darab powerpoint diával. Lehet akármilyen finom az a sajtos pogácsa, az elbaszott munkanapért senkit nem fog kielégítően kárpótolni.

Szólj hozzá!

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

Kövess minket

További bejegyzések:

6 életmentő technika az önbizalom megszerzésére

z elmúlt másfél évtizedben sok vezetővel mentorként dolgoztam. Blogjaimban a munkám során szerzett tapasztalataimat osztom meg. Ma az önbizalom kérdéskörével foglalkozom.

Annak érdekében, hogy mentoráltjaim hatásosan tudják ellátni feladatkörüket, gyakran arra van szükségük, hogy önbizalmuk megerősödjön. Az önbizalom a sikeres életvitel egyik fontos összetevője, egyik alapvető szükségletünk, de megszerzése terén gyakran tévúton járunk.

Bővebben »

Nem túl okos dolog okosnak lenni

Nyilvánvalóan jó dolog okosnak lenni. Annak látszani mindenképp. Melyik vállalat ne szeretne okos, értelmes embereket a soraiban tudni, akik előrébb tudják tolni a szekeret? Totál logikus, nem?

Nem. Pontosabban még nem.

Bővebben »

Indul a második hétéves periódusunk

Hét évvel ezelőtt, 2012-ben ismerkedtünk meg a doktor úrral, vagyis Dobay Robi kollégámmal, és mindennemű munkajellegű vagy üzleti szándék nélkül elkezdtünk először is összecimborálni. Akkortájt már évek óta magányos farkasként jártam az utamat, erős meggyőződéssel, hogy ez való nekem.

Bővebben »

Mennyire vagy termelékeny?

Tavaly pont ilyentájt, a nyár végén indított egy felmérést Bob Pozen és csapata az MIT-ről személyes termelékenység (personal productivity) témában a Harvard Business Review honlapján kitölthető kérdőív segítségével, az eredményeketpedig idén tavasszal publikálták ugyanott.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket az alábbi oldalon tekintheted meg: