Mikor ne tarts workshop-ot?

Ismét a Derrick és Harry blog egyik térdcsapkodósan vicces írása szolgált inspirációként számomra, melyben a szerző a szarul levezetett workshop-ok minden apró hozzávalóját és konyhatechnikai eljárását számba veszi, előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel. Ahogy autókáztam reggel a munkába, azon morfondíroztam, hogy a hozzá nem értés és a tapasztalathiány mellett leginkább attól kapnak gellert az efféle összejövetelek, hogy olyasmire próbálják használni őket, amire nem valók.

workshop

A teljes csapat bevonásával tartott workshop nem fogja orvosolni az alábbiakat (a teljesség igénye nélkül):

  • egyéni motivációs problémák (valaki unja a munkáját, eleve nem erre született, nem jön ki másokkal, ki van égve, dühös a világra, sértve érzi magát, stb.)
  • alacsony motivációs szint a csapatban, ami rendszerbeli problémákból fakad (alulfizetettek az emberek, nem képviseli a vezető a terület érdekeit, alacsony színvonalú a vezetési kultúra, stb.)
  • egyes kollégák között évek óta érlelődő konfliktusok
  • klikkek szembenállása
  • a mindennapokban elhanyagolt vezetői tevékenységnek köszönhetően jelentkező anomáliák (tiszta prioritások, egyértelmű célok és rendszeres nyomon követés hiánya, a felülről jövő rángatások szerinti utolsó pillanatos kapkodás és fejetlenség következményei, személyes odafigyelés hanyagolása, stb.)
  • egyéb együttműködési és felelősségvállalási gondok a csapatban

A felsorolt problémákat a vezetőnek (önállóan vagy külső segítséggel) kell inkább kezelnie, egyrészt úgy, hogy elkezdi csinálni, ami eddig is a dolga lett volna, másrészt a kollégáival egyéni szinten foglalkozva, vagy meditátorként a közvetlenül érintett személyek kisebb csoportjait bevonva.

Workshop-ot akkor érdemes tartani, ha a csapattagok közötti viszonyok ezt már lehetővé teszik, és készen állnak arra, hogy közösen gondolkodjanak, elemezzék a jelen helyzetet, tervezzék meg a jövőt, együtt keressenek megoldást problémákra vagy fejlesztési lehetőségekre, vállaljanak részt a kivitelezésből, majd pedig utánkövető alkalmak során kölcsönösen számot adjanak egymásnak az előrehaladásról, és szükség esetén segítséget kérjenek társaiktól az elakadásoknál. Félreértés ne essék, a workshop-on nem minden rózsaszín: szenvedélyes viták vannak a témáról (személyeskedés helyett), különböző meglátásokat osztanak és hallgatnak meg a résztvevők (álláspontok szajkózása és befeszülése helyett).

Ha workshop mellett dönt a vezető, mert azt tényleg jó ötlet és időszerű, akkor nagyon nem mindegy, hogy azt ki vezeti le. A csapat vezetője nem tud egyszerre résztvevő és facilitátor lenni, ezért célszerű egy független személyt bevonni erre a feladatra, aki érkezhet házon belülről, vagy lehet külsős is. Nyilván ennek lesz költsége. Amellett, hogy független az illető, olyannak kell lennie, aki egyrészt hitelesen meg tud állni a csapat előtt, és akinek van számottevő tapasztalata ebben a tevékenységben, hogy lehetőleg ne egyék fel kiskanállal a résztvevők. Olyasvalaki, aki képes felépíteni egy menetrendet, és van vér a pucájában, hogy helyre tegye, aki akadályozza a hatékony munkát. De mindezt úgy, hogy közben ne veszítse el a résztvevők jóindulatát és együttműködési hajlandóságát az eszetlen keménykedésével. És akkor se szarja össze magát, ha az eredeti tervet módosítani szükséges, mert ez szolgálja a csapat érdekeit. Természetesen vannak még nüánszok, de így elsőre ezeket emelném ki, mint kulcstényezők.

Óriási ereje van annak, amikor egy tettre kész csapat összefog, közösen értékeli a helyzetet, majd maga határozza meg a továbblépés irányát és akciótervét. Sajnos azonban rendkívül könnyű elcsúszni a műhelymunka megvalósításával a banánhéjon, ha azt feltételezzük, hogy bárki képes filctollal flipchartra írogatni, meg post-it papírkákat szétosztani, miután szénné untatta a résztvevőket hetven darab powerpoint diával. Lehet akármilyen finom az a sajtos pogácsa, az elbaszott munkanapért senkit nem fog kielégítően kárpótolni.

Szólj hozzá!

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

Kövess minket

További bejegyzések:

Itt a tavasz, és itt a vezeklés ideje is

Nézem az ébredező természetet: rügyeznek és virágoznak a fák, sárgán pompázik az aranyeső. Az emberek ezalatt, akik állítólag a teremtés “koronái” (pun intended), befalazzák magukat az otthonukba, és lefossák a bokájukat félelmükben egy szubmikroszkopikus organizmustól (joggal, velem együtt). Belegondolok, hogy ha jön ennek a kis szemétnek a későbbiekben egy még rohadékabb apró haverja…

Bővebben »

Tudatos (táv)vezetés tanácsok

Sokat törtem a fejem, hogy mivel lehetne méltó módon megemlékezni arról, hogy pont ma ünnepli 10 éves születésnapját a Tudatos Vezetés blog. Lehetett volna mindenféle szép számokat felsorolni, de azok inkább nekem érdekesek. Úgyhogy ehelyett írtam valamit, ami remélhetőleg az olvasóknak érdekes a jelen helyzetben. Összegyűjtöttem egy rakás szempontot, ami segít tudatosabban megközelíteni a távmenedzselés kérdését. Ha pedig már belecsaptál, check-listként is szolgálhat.

Bővebben »

Gyorstalpaló tanfolyam arról, hogy nem is (volt) rossz nekünk

Az emberi lények hajlamosak a hiányokra és a kellemetlenségekre fókuszálni a mindennapokban, és nem annyira fordítanak figyelmet arra a temérdek dologra, ami az életük mérlegének pozitív serpenyőjébe tehető. Aztán jön az sors, mint analóg tanító, és rendre megmutatja nekünk, hogy normál esetben messze nem kéne ennyit morgolódni, elégedetlenkedni, panaszkodni.

Bővebben »

Gyorstalpaló valószínűség-menedzsment tanfolyam

Jelenleg egy ilyen képzésre iratkoztak be a földlakók, persze nem önszántukból. Mindenki megtanulhatja, hogy milyen jelentősége van a valószínűség csökkentésének vagy épp növelésének. Számos olyan terület van, szinte minden, ami emberi lényeket érint, ahol nem mehetünk teljesen tutira. Például ha betonozott földhöz vágunk egy tojást vagy egy boros poharat erőből, akkor elég biztosak lehetünk benne, hogy szarrá törnek.

Bővebben »

Hogyan vesztettem el a MOOC-szüzességemet?

Bár már több mint 12 éve biztosítanak nagy nevű külföldi egyetemek nyitott, ingyenes, vagy nagyon kedvező árú online kurzusokat, a formális oktatással szembeni averzióm mindeddig nem vitt rá, hogy bármelyikre is beiratkozzak. Pedig azért elég vonzó, hogy igazán nagy spílerek képzéseit lehet elvégezni, olyanokét, akiknek az ember a könyveit olvassa, olyan intézményekben, amelyekbe sosem fogok járni. Így aztán, csak most jutottam oda, hogy kipróbáljak egy MOOC kurzust (Massive Open Online Course), amire három dolog késztetett.

Bővebben »

A nők vagy a férfiak a jobb vezetők?

Nemrég részt vettem egy szakmai rendezvényen, ahol egy tapasztalt, önkritikus, nagyvállalati HR igazgató osztotta meg őszintén saját, traumaként megélt kudarcélményét, amit még viszonylag kezdő vezetőként élt át. Az élmény olyan erős hatással volt rá annak idején, hogy elbizonytalanodott benne: egyáltalán jó ötlet-e vezetőként folytatni a pályafutását.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket az alábbi oldalon tekintheted meg: