Miért vegyünk fel csapatokat egyének helyett?

Egyre több cég életében jelenik meg a rugalmas, divatosabban szólva agilis munkavégzés igénye, így nem csoda, hogy rengeteg pénz és idő megy el az együttműködés fejlesztésére csapaton belül vagy épp csapatok között. A hatékony kollaboráció kialakulását nehezíti az, hogy manapság sok gondot okoz a távozók pótlása. Megfigyelhető, hogy egyre több izgalmasnak tűnő megoldás (esetleg szoftver) jelent meg a piacon azzal a céllal, hogy segítse a toborzás-kiválasztást. Amellett, hogy ezek hatékonyabb módszerek lehetnek az eddigieknél, gyakran nem többek egy struktúrált CV adatbázisnál, “hard skill” gyűjteménynél. A látszatra innovatív módszerek olyan értelemben mégiscsak hagyományosak maradtak, hogy nem igazán veszik figyelembe a “soft skilleket” vagy a csapat dinamikát. Mivel nagyon bonyolult megállapítani valakiről, hogy illeszkedik-e a szervezetünkbe, rendelkezik-e azokkal a nem szakmai készségekkel, amikre szükségünk lenne, így nem nulla a kockázata annak, hogy előről kell majd kezdenünk a keresést.

_aper._earn_20_aper

A jó csapatmunka ugyanakkor nem pusztán különféle kompetenciák gyűjteménye, nagyon fontos az, hogy a csapattagok hogyan hatnak egymásra. Ha dinamikus, összetartó csapatot szeretnénk, fontos hogy a kollégák inspirálják egymást, az erősségeik egészítsék ki másokét, tudják kezelni a  gyengeségeket, segítsék elérni az egyéni és közös célokat. Még ha sikerülne is feltérképezni ezeket a tényezőket, sajnos hosszú idő, amíg kialakulnak azok a kapcsolatok, melyek a hatékony együttműködéshez szükségesek. Ha az interperszonális kapcsolatok valóban olyan sokat számítanak, akkor a teljesítmény megítélésének a fókuszában nem az egyéneknek, hanem a csapatoknak kellene állniuk. Jóllehet, minden egyénnek van saját hozzáadott értéke a közöshöz, de azt nehéz eldönteni, hogy egy eredményhez ki és milyen mértékben járult hozzá.

Mi lenne, ha máshonnan fognánk meg a csapatok összeállítását?

A Yale Egyetem kutatói a feladattal eltöltött idő és a teljesítmény korrelációját vizsgálva azt találták, hogy a kiváló minősítéssel végzett programozók között a leggyorsabbak tized annyi idő alatt végeztek a feladatokkal, mint a leglassabbak. Jeff és JJ Sutherland szerzők (a Scrum: The Art of Doing Twice the Work in Half the Time c. könyvükben) rámutatnak arra, hogy a csapatok teljesítménye között még drámaibb a különbség. Kb. 3800, a számviteltől a programozásig terjedő projekt adatait elemezték és az jött ki, hogy a leggyorsabb, legjobban teljesítő csapatok 2000-szer (!!!) gyorsabbak voltak a lassabb egységeknél. Ez azt jelenti, hogy azt a munkát, melyet az egyik csapat egy hét alatt fejez be, a gyengébben teljesítő csapatnak 2000 hétig tart. Úgy tűnik, hogy a kiválóan teljesítő csapatokban nagyobb potenciál van, mint a kiválóan teljesítő egyénekben.

Mi van akkor, ha nem egyéneket, hanem csapatokat veszük fel a céghez és a kollégák helyett a teameket menedzseljük, mint egységet?

Persze ez az ötlet sem új, többféle próbálkozással is találkozhatunk. Több vállalat invesztált már pl. inkubátor programokba, amikor egy csapatot elkülönítenek a cég többi részétől, pl. K+F témákra. A legnagyobb gondot épp ez a szeparáció jelenti, ugyanis az innovációhoz többnyire olyan területek közötti együttműködés szükséges, melyek historikusan nem dolgoztak szorosan együtt.

Többen próbálkoznak tehetségprogramok indításával a cégen belül. Érdekes kérdés, hogy milyen információkkal bírunk a programba bekerült kollégákról. Sok esetben szakmai kompetenciák adatbázisát látjuk, de nem ismerjük az erősségeiket, az érdeklődési területüket, vagy épp azt, hogy milyen körülmények között tudják a legjobbjukat nyújtani. A legtöbb tehetséggondozó program úgy lett kitalálva, hogy a szervezet hierachikus felépítését támogassa, egyes pozíciók betöltésére alkalmas embereket képezzenek.

Láthatóan többen kísérleteznek, de a próbálkozások többségükben, a silók konzerválását és nem azok lebontását eredményezik. Éppenséggel létrehozhatnánk például különböző üzleti területekből is egy teljesen úgy csapatot. Vagy gondolkodhatnánk úgy, hogy egy team nemcsak a kollégáinkból épülhet fel, lehet benne külsős is vagy épp több külsős vagy épp egy egész külsős csapat. A Jobvite, Crossover, Upwork vagy akár a Stripe is kínál megoldást arra, hogy csapatokat egyben rekruitáljunk. Igazából nem az számít, hogy külsős vagy belsős az erőforrás, hanem az, hogy ki tud-e alakulni a kohézió.

Miért érdemes megfontolni csapatok felvételét?

  • Az együttműködés adott, elég hatékonyan tudnak együtt dolgozni, elegendő a többi csapattal történő kapcsolat kialakítására koncentrálni.
  • A cégbe integrálásuk gyorsabb, mint egy egyén esetében, mert már kialakultak az egymás támogatását szolgáló rutinok.
  • Az egyéneknek fontos, hogy mielőbb beilleszkedjenek a vállalati kultúrába, ezért nagyobb valószínűséggel törekszenek konformitásra, mint a csapatok.
  • Több képesség birtokába juthatunk egyszerre, hiszen nem egyetlen ember korlátaival kell szembesülnünk.
  • Rövidebb idő alatt nagyobb produktivitás érhető el, mert a régebb óta együtt dolgozó kollégák tudják, hogy hogyan segíthetik a másikat.
  • Ha egyszerre több pozíciót kell betölteni, egy csapat gyorsabban lefedhet több igényt.
  • A legfontosabb dolgot, a csapatmunkát, ingyen kapjuk. Az interjúk során talán ezt a képességet a legnehezebb értékelni egy egyénben. Egy csapat kevésbé kockázatos ebből a szempontból.
  • A múltbéli eredményeket könnyebb értékelni, hiszen a csapat érte el. A kiválasztás során minden résztvevőtől meghallgathatjuk ugyanazt a történetet, nemcsak egyetlen elbeszélő sztoriját. Kevésbé leszünk szubjekítvek így.
  • Ritkábban lesznek konfliktusok a csapattagok között és nem csesztetik egymást a gyengeségeik vagy a hibák miatt.
  • Az interjúk során kevésbé játszik szerepet a személyes szimpátia, mert egy csapatban több, különböző személyiségű egyén van.
  • Nem feltétlenül kell munkaviszonyban gondolkodnunk, a könnyebben leépíthetők, ha esetleg már nincs rájuk szükség.

Milyen kockázatai lehetnek annak, ha csapatokat veszünk fel?

  • Jelentősebb kieséssel számolhatunk, ha megbontjuk a csapatot. Pl. egyes tagok leépítésének nagyobb hatása lehet a morálra, mint egy ember esetében.
  • Drága lehet csapatokat felvenni, ugyanis nincs lehetőség egyenként megvásárolni a tagokat.
  • Elképzelehető, hogy lecsúszunk egy kiváló kolléga felvételéről.
  • Egy új csapat megbonthatja a szociális hierachiát, az erőviszonyokat a szervezetben.
  • A többi csapat esetleg úgy tekinthet az újra, hogy ők jobbak, kivételesek. Oda kell figyelni a többiek érzéseire, hogy ne lépjünk rá mások lábára.
  • Lehet, hogy újra kell gondolni a felvételi folyamat egy részét, hiszen a toborzók valószínűleg egyének felvételében jártasak.

Nem mindenkinek jelenthet megoldást komplett csapatok foglalkoztatása, de gyorsabb felvételi folyamatot és könnyebb intergációt tehet lehetővé. Mivel ma még nem ez a szervezetfejlesztési norma, biztosan időbe telik, amíg megtanuljuk jól csinálni. Ugyanakkor, ha beválik a modell, kevésbé kínoz majd bennünket a tehetségek hiánya.

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

Kövess minket

További bejegyzések:

Miért bűvölnek el a számok?

Azon törtem a fejem, hogy ugyan miről kellene írni a 800. blogbejegyzésemet. Mi van akkor, ha épp a nyolcszázadik? Miért fontosak nekem ezek a számok? Mi jelentősége van annak, hogy rövidesen 10 éves lesz a Tudatos Vezetés blog, és kit érdekel, hogy hány emberhez sikerül eljutni az e-könyveknek, vagy épp hány vezetővel van alkalmam személyesen foglalkozni egyik vagy másik évben?

Bővebben »

Te naponta hány órát érsz rá dolgozni?

Pár éve átestem egy eléggé kimerítő időszakán az életemnek, ami segített helyre tenni mi mennyire fontos. Az történt, hogy felvállaltam, sőt, inkább magamra rántottam egy problémás nagyprojektet. Önbizalmam túlértékelte teljesítőképességemet, mert kiderült, hogy ezt a projektet nem, hogy én, de nagyon más sem tudta volna megmenteni. Volt ugyanis a bajoknak egy kivédhetetlen forrása a szerződésben, amit én nem ismertem.

Bővebben »

A játékok nem építenek csapatot

Alig lehet olyan munkakört találni manapság, melyben a jó eredmény csak az egyén teljesítményén múlik. Az, hogy valaki milyen produkcióval rukkol elő, nagy mértékben függ attól, hogy milyen minőségű támogatást kap a kollégáktól. Érthető hát, hogy miért tartják fontosnak a vállalatok a csapatokat, miért igyekeznek fejleszteni az együttműködést. A törekvés természetesen megsüvegelendő, a megoldások már kevésbé azok.

Bővebben »

Van-e értelme beszólni?

Nem kocsmai, nem diszkós és nem is közlekedési kontextusban szeretném vizsgálni a kérdést, de talán ez nem túl meglepő. Nagyjából két hónapja kísérletezek egy új tartalomformátummal, az egybekezdéses szösszenetekkel a LinkedIn-en, válaszul arra, hogy a blogbejegyzések terjesztését nagyon megnehezítették a közösségi média algoritmusok változásai.

Bővebben »

A szakkönyvolvasás nem sokat ér

Valószínűleg a címben szereplő kijelentés elég furcsán hangzik valakitől, aki több száz szakkönyvet olvasott el, továbbadható tudományának jelentős részét nekik köszönheti, nem beszélve az elmúlt évtizedben elfogyasztott galuskák megzsírozásáról, a különféle közlekedési eszközökön megtett kilométerek szponzorálásáról, vagy a szükséges mennyiségű D-vitamin tóparti begyűjtésének lehetőségéről.

Bővebben »

Itt az ideje, hogy kiganézd az inboxod!

Öt évvel ezelőtt még pont olyan emberke voltam, mint amilyen jó eséllyel te magad is vagy: legalább öt-hatezer levéllel a beérkezett üzenetek mappában. Több tucat, vagy akár száz is belőlük olvasatlanként megjelölve, mert azokkal még kell kezdeni valamit. Dobay kollégától tanultam el a zero inbox koncepciót, amikor 2014/2015 telén írtuk az Act2Manage applikáció mikrotanulási tartalmait, és azóta is rendületlen híve vagyok a dolognak.

Bővebben »