Miért bűvölnek el a számok?

Azon törtem a fejem, hogy ugyan miről kellene írni a 800. blogbejegyzésemet. Mi van akkor, ha épp a nyolcszázadik? Miért fontosak nekem ezek a számok? Mi jelentősége van annak, hogy rövidesen 10 éves lesz a Tudatos Vezetés blog, és kit érdekel, hogy hány emberhez sikerül eljutni az e-könyveknek, vagy épp hány vezetővel van alkalmam személyesen foglalkozni egyik vagy másik évben?

nyolcszaz

Arra jutottam, hogy a számok a teljesítménynek mégiscsak valamiféle kézzelfoghatóbb indikátorai. Persze lehet sok emberhez temérdek haszontalan és értelmetlen tartalmat is eljuttatni, ócska minőségben, tehát önmagukban nem feltétlenül bizonyítják a teljesítményt. De valamire azért utalnak, lehet belőlük következtetni erre-arra. Mondjuk ha az ember egy évtizeden keresztül nyomat valamit, több száz output egységet termelve, akkor valószínűleg van benne némi kitartás, feltételezhető, hogy rendelkezik mondanivalóval, és azt is gyaníthatjuk, hogy valahonnan folyamatosan meríti a közölnivalóját, például tapasztalatokból és/vagy külső forrásokból. Ha ezt a nyolcszáz irományt kábé nyolcszázezerszer tekintették meg, akkor elmondható, hogy ezzel a niche tartalommal darabonként átlagosan ezer embert sikerült megszólítania. Mivel egy vasat se kap érte, vélhetően belső motiváció által hajtva, szenvedélyből csinálja ezt az egészet: az írást és az ismeretátadást se nagyon tudja megállni.

Könnyű manapság azt puffogtatni úton-útfélen, hogy milyen király csávók vagyunk, különösen egy nehezen megfogható iparágban. De nyilván nem mindegy, hogy valakinek pár tucat vagy több ezer óra tapasztalata van az adott tevékenységben. Mutat valamit, hogy hány megbízó rendelt már tőle szolgáltatásokat, és mennyi a visszatérő ügyfelek aránya. Lényeges szempont, hogy a szolgáltatást milyen díjazáson tudja értékesíteni (sajnos van arra példa, hogy “fizetett” coaching óraként regisztrálnak olyan alkalmakat egy akkreditációs folyamatban, ahol a fizetség a kávéra meghívás). Az is beszédes, hogy egy-egy beavatkozás, amire felkérik, pár alkalomban vagy több hónapban mérhető. Bizony a tevékenységgel eltöltött évek sem lényegtelenek: ahogy első főnököm mondta, az első évben leginkább csak tanulunk, a másodikban már csináljuk, és a harmadikban kezdünk komolyabb hozzáadott értéket generálni. Harapni lehet a különbséget aközött, hogy az adott évben ezer vagy ötezer kilométer körül bicikliztem, és az is jól jelzi az életminőségemet abban az esztendőben, hogy az őszi vagy a tavaszi hónapokban hány héten jutottam el a Balatonhoz.

Engem tehát nem csak elbűvölnek a számok, hanem megmutatják, hol tartok, milyen teljesítményt sikerült leadni (legalábbis mennyiségi értelemben), és esetleg miben nem azt az utat járom, amit szeretnék. De az speciel egyáltalán nem foglalkoztat, hogy másokkal való összehasonlításra használjam a számokat. Nem izgat, ír-e más több cikket egy évben, letöltik-e az e-könyvét nagyobb példányszámban, vagy keres-e ötször annyit a hasonló profilú cégével.

Szólj hozzá!

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

Kövess minket

További bejegyzések:

A csapatépítő nem békítő show!

Nemrég részt vettem egy szakmai rendezvényen, ahol egy tapasztalt, önkritikus, nagyvállalati HR igazgató osztotta meg őszintén saját, traumaként megélt kudarcélményét, amit még viszonylag kezdő vezetőként élt át. Az élmény olyan erős hatással volt rá annak idején, hogy elbizonytalanodott benne: egyáltalán jó ötlet-e vezetőként folytatni a pályafutását.

Bővebben »

Miféle visszajelzésnek lenne értelme a vezetők számára?

Ezt a fogós kérdést tettük fel magunknak néhány évvel ezelőtt. Könnyű lenne rávágni, hogy bármilyen visszajelzés hasznos. Ez azonban sajnos nem igaz. Nem csak adatra van ugyanis szükségünk, hanem releváns és jó minőségű adatra. Amikor az Act2Manage applikáció első verzióját megmutattuk néhány HR igazgatónak és vállalati L&D szakembernek még 2015-ben, gyakorlatilag azonnal felmerült bennük az igény arra…

Bővebben »

A féligazságok bizony veszélyesek

Az élet rövid: vedd meg azt a cipőt, edd meg azt a süteményt, fizesd be az utazást – olvasom a fészbukkon. Tényleg, milyen jól hangzik! Kapja be a prefrontális kéreg! Egyetértek, lájkolom, megosztom a képet piros tűsarkúról vagy a tengerparti naplementéről, tizenkét Celsius fokon felszolgált, rezeda és macskagyökér illatjegyekkel büszkélkedő fehérborral. Van benne igazság?

Bővebben »

Mikor ne tarts workshop-ot?

Ismét a Derrick és Harry blog egyik térdcsapkodósan vicces írása szolgált inspirációként számomra, melyben a szerző a szarul levezetett workshop-ok minden apró hozzávalóját és konyhatechnikai eljárását számba veszi, előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel. Ahogy autókáztam reggel a munkába, azon morfondíroztam…

Bővebben »

A tudás jó árfolyamon váltható készpénzre

Pár éve átszoktam a telefonon keresztüli zenehallgatásra az autóban, ami azt a luxust biztosítja, hogy szinte bármilyen előadó vagy zeneszám azonnal elérhető. A minap beugrott egyik réges-régi kedvenc együttesem, a Foreigner, úgyhogy rá is böktem azonnal. Mintha valami időgépbe szálltam volna, nyomban visszarepültem 1993-ba…

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket az alábbi oldalon tekintheted meg: