Miért bűvölnek el a számok?

Azon törtem a fejem, hogy ugyan miről kellene írni a 800. blogbejegyzésemet. Mi van akkor, ha épp a nyolcszázadik? Miért fontosak nekem ezek a számok? Mi jelentősége van annak, hogy rövidesen 10 éves lesz a Tudatos Vezetés blog, és kit érdekel, hogy hány emberhez sikerül eljutni az e-könyveknek, vagy épp hány vezetővel van alkalmam személyesen foglalkozni egyik vagy másik évben?

Arra jutottam, hogy a számok a teljesítménynek mégiscsak valamiféle kézzelfoghatóbb indikátorai. Persze lehet sok emberhez temérdek haszontalan és értelmetlen tartalmat is eljuttatni, ócska minőségben, tehát önmagukban nem feltétlenül bizonyítják a teljesítményt. De valamire azért utalnak, lehet belőlük következtetni erre-arra. Mondjuk ha az ember egy évtizeden keresztül nyomat valamit, több száz output egységet termelve, akkor valószínűleg van benne némi kitartás, feltételezhető, hogy rendelkezik mondanivalóval, és azt is gyaníthatjuk, hogy valahonnan folyamatosan meríti a közölnivalóját, például tapasztalatokból és/vagy külső forrásokból. Ha ezt a nyolcszáz irományt kábé nyolcszázezerszer tekintették meg, akkor elmondható, hogy ezzel a niche tartalommal darabonként átlagosan ezer embert sikerült megszólítania. Mivel egy vasat se kap érte, vélhetően belső motiváció által hajtva, szenvedélyből csinálja ezt az egészet: az írást és az ismeretátadást se nagyon tudja megállni.

Könnyű manapság azt puffogtatni úton-útfélen, hogy milyen király csávók vagyunk, különösen egy nehezen megfogható iparágban. De nyilván nem mindegy, hogy valakinek pár tucat vagy több ezer óra tapasztalata van az adott tevékenységben. Mutat valamit, hogy hány megbízó rendelt már tőle szolgáltatásokat, és mennyi a visszatérő ügyfelek aránya. Lényeges szempont, hogy a szolgáltatást milyen díjazáson tudja értékesíteni (sajnos van arra példa, hogy “fizetett” coaching óraként regisztrálnak olyan alkalmakat egy akkreditációs folyamatban, ahol a fizetség a kávéra meghívás). Az is beszédes, hogy egy-egy beavatkozás, amire felkérik, pár alkalomban vagy több hónapban mérhető. Bizony a tevékenységgel eltöltött évek sem lényegtelenek: ahogy első főnököm mondta, az első évben leginkább csak tanulunk, a másodikban már csináljuk, és a harmadikban kezdünk komolyabb hozzáadott értéket generálni. Harapni lehet a különbséget aközött, hogy az adott évben ezer vagy ötezer kilométer körül bicikliztem, és az is jól jelzi az életminőségemet abban az esztendőben, hogy az őszi vagy a tavaszi hónapokban hány héten jutottam el a Balatonhoz.

Engem tehát nem csak elbűvölnek a számok, hanem megmutatják, hol tartok, milyen teljesítményt sikerült leadni (legalábbis mennyiségi értelemben), és esetleg miben nem azt az utat járom, amit szeretnék. De az speciel egyáltalán nem foglalkoztat, hogy másokkal való összehasonlításra használjam a számokat. Nem izgat, ír-e más több cikket egy évben, letöltik-e az e-könyvét nagyobb példányszámban, vagy keres-e ötször annyit a hasonló profilú cégével.

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Még mindig inkább a képzőknek jó biznisz a coaching?

Most tette közzé a PWC az International Coach Federation megbízásából immáron negyedszer, kb. négyévente végzett globális coaching kutatásának 2020-as eredményeit. A 2016-os riportról tavaly írtam egy összefoglalót, amit most nem ismételnék meg, mert olyan eszeveszett sok újdonság nincs benne.

Bővebben »

A gépies vezetés is csak egy kapufára elég

Míg mi itt kis hazánkban azon törpölünk, hogy a vezetőként ténykedők egyáltalán halljanak arról, hogy miket illene csinálniuk ebben a szerepkörben, valamint azon, hogy ha már hallottak róla, elkezdjék végre a gyakorlatban is kipróbálni a tanultakat, a fejlettebb vezetési kultúrával bíró országokban más típusú kihívásokat kellene megugraniuk a vezetőknek.

Bővebben »

A szívás, mint értékteremtő tevékenység

Mivel egész életemben idegenkedtem a műszaki és a gyakorlatiasságot igénylő dolgoktól, sose mertem belevágni egy építkezésbe, vagy egy olyan jellegű felújításba, ahol mindent szétverünk és onnan a ground zero-ról rendesen megcsináljuk az újat.

Bővebben »

A Nagy Távmenedzsment Parasztvakítás

Attól, hogy a kereslet és a kínálat egymásra talál, még nem biztos, hogy érték is teremtődik. Érthető és üdvözlendő módon, számos vállalatnak eszébe jut mapapság, hogy segítenie kellene a vezetőinek abban, hogy miképp boldoguljanak a megváltozott, flexibilisebb munkavégzést előhívó környezetben.

Bővebben »

A lufifújás és a finghevítés népszerűsége töretlen

Még az 1990-es évek közepén találkoztam először azzal a jelenséggel a hanyatló nyugaton, hogy a semmit vagy a közepeset bőséges meleg levegővel hogyan kell ellenállhatatlanná tuningolni. Az alkalmazott módszertant az elmúlt évtizedekben hazánkban is sikerült tökélyre fejleszteni, valamint széles körben elterjeszteni.

Bővebben »

A te felelősséged, amit beviszel a munkahelyre

Nemrég találkoztam egy indianai egészségügyi szolgáltató ajtaján lefényképezett felirattal, ami az oda belépőket figyelmeztette (szabad fordításban): “Kérjük vállalj felelősséget az energiákért, amiket ide behozol! A szavaid számítanak. A viselkedésed számít.

Bővebben »

Lesz-e vajon hómofisz-áttörés hosszabb távon?

Amikor első gyermekünk született, akkor hallottam egy jópofa dumát, miszerint három dolgot csinál egy pici baba: eszik, alszik és hasonlít. Amikor pedig először tapasztalhattuk meg életünkben ezt a tavaszi karanténosdit, a gondolataikat publikusan megosztók egy dolgot csináltak főállásban: jóslatokba bocsátkoztak.

Bővebben »

Tuti önkontroll-támogató stratégiák

Úgy tűnik, hogy ha nyár, akkor a viselkedéstudománynak van szezonja nálam, legalábbis tavaly is és az idén is erre kanyarodott az érdeklődésem 25 fok felett. A LinkedIn-en és a Tudatos Vezetés Facebook csoportban indítottam egy szösszenet-sorozatot a kognitív torzításokról (legutóbbi például a veszteségkerülésről szólt, ami lentebb fontos szerepet kap), valamint nemrég blogbejegyzést írtam saját magunk megzabolázásának négyféle módjáról, valamint a túlzott magabiztosságról, Richard Thaler viselkedési közgazdász Nudge című könyve alapján.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: