Mentális koncepciók állnak világérzékelésünk és érzelmeink mögött

Menjünk tovább Lisa Feldman Barrett How Emotions are Made című könyvének feldolgozásával, amit néhány hete kezdtem el a blogon. Mindent, amit magunk körül érzékelünk, az agyunk mentális koncepcióként reprezentálja (macska, asztal, kávéillat, park, mosnivaló, zöld lámpa, barack a fejünkre stb.). Koncepciók nélkül a tapasztalataink csak folyamatos zajból állnának.

Bármi, amivel találkozunk, minden mástól különböző lenne, így “tapasztalati vakságtól” szenvednénk. Az agyunk felelős azért, hogy az állandóan ránk ömlő érzékszervi és belső érzékelési inputot valahogyan értelmezze. A nagy összevisszaságból gyors előrejelzéseket tegyen, hogy mivel is van dolga, és szükség esetén kipótolja a hiányzó részleteket. Találjon szabályszerűségeket ahol csak lehet, annak érdekében, hogy a környezeti ingerek ne katyvaszként, hanem például tárgyakként, emberekként, beszédként, zeneként vagy eseményekként legyenek értelmezhetők számunkra. Azt hisszük, hogy a világot érzékszerveink segítségével úgy tapasztaljuk meg, ahogy az van, de a valóságban az agyunk konstruálja az értelmezést.

A kategória (category) tárgyak, események vagy cselekedetek összességét jelenti, amelyek valamilyen szempontból ekvivalensek. A koncepció (concept) egy-egy kategória mentális reprezentációja. Egy épület átlátszó nyílászárójáról akkor is azt gondolod, hogy ablak, ha 30×30 centis, lichthofra néző példányát látod a vécében, de akkor is, ha egy irodaház üvegpalotájának egyik hatalmas paneljén át csodálod a Dunát. Pedig elég másképp néznek ki, és eltérő a használatuk is. Ahogy sétálsz a városban, rengeteg tárgyat és történést figyelsz meg. Saját magad alkotod meg a tapasztalataidat ezekből az elemekből, a meglévő koncepcióid segítségével. Az állandó előrejelző üzemmódban lévő agyunk felteszi magának a kérdést: “A koncepcióim közül melyikhez hasonlít, amit érzékelek?” A mentális koncepciók azonban nem fix definíciók az agyunkban, és nem is a leggyakoribb esetek prototípusai. Az agyunk sok példát fel tud idézni, legyen szó kutyákról, házakról, házimunkáról vagy vidámságról, és a hasonlóságaik alapján kategorizálja őket egybe, de rugalmasan, az adott szituációban érvényes céljainkhoz passzolva. Ugyanaz a tárgy több koncepciónak is lehet a része: például egy autó lehet közlekedési eszköz, de státuszszimbólum is. Ha esik az eső, akkor esernyő, ha pedig elgázolnak vele valakit vagy ittasan vezetik, akkor veszélyforrás. Az utóbbi, cél-alapú koncepciókban az az izgalmas, hogy kizárólag az elménkben léteznek. A megázás elkerülésére szolgáló eszközök kategóriájában lévő dolgoknak nem sok közük van egymáshoz (esernyő, autó, terasztető, kivágott kukazsák). Amikor az agyunk kategorizál, nem arról van szó, hogy felismeri az egyforma dolgokat a világban, hanem arról, hogy megalkotja a kategóriát a céljaink függvényében. Ha az agynak koncepcióra van szüksége, akkor kapásból képes kreálni egyet a korábbi tapasztalatokból összerakva, ami az adott szituációban a céljainkat leginkább szolgálja.

És itt kapcsolódunk vissza az érzelmekhez, mivel az érzelmekkel kapcsolatos koncepcióink cél-alapúak. A boldogság esetei nagyon szerteágazók. Lehet, hogy mosolyogsz örömödben, de olyan is van, hogy elbőgöd magad, esetleg visítasz, mint a vett malac, vagy magasba emelve rázod az öklödet, netán mozdulatlanná dermedve hitetlenkedsz, hogy milyen klassz dolog történt veled. Légzésed felgyorsul vagy lelassul, a szíved kiugrik a helyéről vagy épp földöntúli nyugalom áraszt el. A testünkön belüli változások eltérőek, és a céljaink sem egyformák az adott pillanatban. Lehet, hogy arra vágysz, hogy elfogadjanak, vagy hogy kellemes érzésed legyen, vagy elérj egy kívánt eredményt, netán valami értelmes, saját magadon túlmutató dolgot csinálj. A boldogság koncepciód abban a pillanatban a célodhoz fog kapcsolódni, belekombinálva a múltadban korábban érzett boldogságélményeket.

De honnan jönnek az érzelmi koncepcióink? – teszi fel a kérdést Barrett. Az újszülött agya képes mintázatokat megtanulni, ezt a folyamatot statisztikai tanulásnak nevezik. Ahogy megszületünk, ránk ömlik a környezet temérdek impulzusa, amihez hozzá jönnek a saját testünk üzenetei. Az agyunk elkezdi felismerni a szabályszerűségeket az érzékszervekből és az interocepcióból érkező jelek között. Lépésről lépésre, de elég gyorsan mintázatokba rendezi a látványt, a hangokat, az illatokat, az ízeket, a tapintást és az interoceptív érzékleteket, illetve ezek kombinációit. Velünk született képességünk, hogy tanuljunk a szabályszerűségekből és a valószínűségekből, amelyeket megtapasztalunk. Így alakultak ki a mentális koncepcióink, amelyeket a mindennapokban tudattalanul alkalmazunk. Számos kutatás tanúsága szerint a szavak használata is nagyban elősegíti az érzelmi koncepciók kialakulását. Amikor a felnőttek beszélnek a gyerekekkel és megnevezik az érzéseket, amiket a gyerek tapasztal az adott pillanatban, ezt a folyamatot támogatják. A későbbiekben pedig a szavakon túl más tényezők is formálják az érzelmi koncepciókat, például hogy mi előzte meg, mi volt az oka, hogyan zajlott le a történés, és mi lett a következménye.

Az érzelmeket kifejező szavak tehát nem érzelmi tényekre utalnak, és nem is statikus fájlokként tárolódnak az agyunkban. A fizikai impulzusok változatos érzelmi jelentését fejezik ki, az érzelmekkel kapcsolatos korábbi tapasztalataink és tudásunk felhasználásával.  Az érzelmek nem a világ történéseire adott reakcióink, hanem mi konstruáljuk meg a saját világunkat – állítja az idegtudós.

Korábban azt gondoltam, hogy amikor bevág elém autóval valami tahó, reflexből beletaposok a fékbe, “idegállapotba kerülök”, mint Maunika interjúalanya, elkezdek csúnyán és hangosan káromkodni, megemelkedik a pulzusszámom és a torkomban dobog a szívem. De ez fordítva történik. Bevágnak elém, a testem képessé teszi magát a gyors reakcióra (megemelkedik a pulzusszám, vércukor és oxigén szállítódik gyorsan az izmok felé, stb.), beletaposok a fékbe, érzékelem a testi változások miatt a kellemetlenséget az interocepció segítségével, majd az elmém létrehozza a dühöt, mint érzelmet, végül pedig jogosnak érzem elküldeni az illetőt a picsába fennhangon. Fontos tudnivaló tehát, hogy az érzelmeinket magunk konstruáljuk, még akkor is, ha ez tudat alatt történik. Remélem lesz még arról szó a könyvben, hogy miképpen tudjuk legalább valamennyire befolyásolni az érzelmeinket. Ha érdekel, tarts velem a folytatásban is!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!Mene

Töltsd le Dobay Róbert ebookját!

Korábbi bejegyzések

Mi teszi a kritikát és a tanácsot hiteltelenné?

Van egy kedvenc régi történetem, jó pár alkalommal hivatkoztam már rá a kollégáimmal folytatott beszélgetésekben, és most már ők is idézgetik, amikor a helyzetet jól leírja. Egy gyerekkori barátomtól származik, aki mellesleg sok éven át dolgozott vezetőként, nem túl szofisztikált munkakörnyezetben. De ez a sztori magánéleti, nem a melóhoz kapcsolódik.

Tovább »

További bejegyzések:

10 dolog, amit megtanultunk a digitális vezetőfejlesztésről hét év alatt

Amikor Dobay Robi kollégám 2014-ben felhívott azzal kapcsolatban, hogy a Magyar Telekom szívesen venné, ha fejlesztenénk számukra egy szerethető, a napi vezetői munkát támogató mobil applikációt, válaszom nem tűrte a nyomdafestéket. A vezetők fejlesztése nem könnyű vállalkozás, majd pont a telefon fogja helyettünk megoldani – gondoltam.

Bővebben »

Mi teszi a kritikát és a tanácsot hiteltelenné?

Van egy kedvenc régi történetem, jó pár alkalommal hivatkoztam már rá a kollégáimmal folytatott beszélgetésekben, és most már ők is idézgetik, amikor a helyzetet jól leírja. Egy gyerekkori barátomtól származik, aki mellesleg sok éven át dolgozott vezetőként, nem túl szofisztikált munkakörnyezetben. De ez a sztori magánéleti, nem a melóhoz kapcsolódik.

Bővebben »

Mi a HR igazgatók Top 3 prioritása 2023-ra?

Mielőtt még bárki megijedne, hogy én is beálltam a jósok és jövendőmondók sorába, az alábbi megállapításokat egy friss Gartner kutatásból merítettem. Évente megismételt, több mint 800 HR igazgatót megkérdező felmérésükben arra voltak kíváncsiak, hogy a jelenlegi külső környezet és körülmények közepette mire kellene nekik fókuszálni a jövő évben.

Bővebben »

A fejlettebb cégkultúra haszna krízishelyzetben

Még a 2016-ban megjelent, Vezetői séta a sztratoszférában című e-könyvemben írtam Frederic Laloux elméletéről az emberek közötti együttműködés fejlődésének fázisairól, valamint az ezekre rezonáló szervezeti kultúra szintekről. Az első a farkasfalka jellegű szerveződés, ahol vezérelvként az erősebb kutya párosodik és a megbízható rokonokból-cimborákból kerülnek ki az elit tagjai.

Bővebben »

Különbség a legjobbak és a majdnem olyan jók között

Engem mindig elbűvöl és csodálattal tölt el, amikor kiváló teljesítményt látok-hallok-tapasztalok, történjen az a sportban, a művészetekben, a gasztronómiában, vagy bárhol máshol a munka világában. És az is el szokott gondolkodtatni, hogy vajon mi választja el a “kapufát”, a majdnem gólt a góltól, mi kell ahhoz, hogy rendre befelé pattanjon a labda és ne kifelé.

Bővebben »

Seggfej főnök vagy?

Mindannyian viselkedünk néha úgy, mint egy seggfej. Azonban vannak olyanok, akik notórius seggfejek. Minden vezető potenciális jelölt a seggfej jelzőre, mert szinte folyamatos nyomás alatt vannak, ráadásul a cégük is bátorítja is őket abban, hogy lekezeljék a munkatársaikat. Rendszerint lealázzák a kollégákat, a munkahelyet Forma 1-es versenypályának képzelik, mindenhol vitát gerjesztenek és ráadásul meg is akarják nyerni.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: