Megpróbáltad-e már egyáltalán, és hányszor?

Munkám során folyamatosan találkozom azokkal a különféle nehézségekkel, amikkel a vezetők küzdenek a mindennapokban. Nem meglepő módon ezek a kihívások jelentős arányban kötődnek emberekhez, legyenek azok beosztottak, középvezetők, vezetőtársak, felettesek vagy épp külföldi kollégák. Gyakran tapasztalom, hogy idejekorán feladják a próbálkozást, hogy nekifeszüljenek a probléma megoldásának.

Sok esetben már a nulladik ponton elakad a dolog, amikor megindokolják, hogy mi minden miatt esélytelen. Leginkább feltételezésekbe bocsátkoznak, amelyek viszonylag gyenge lábakon állnak: a másik emberrel kapcsolatos, más szituációkban megfigyelt viselkedésekre vagy vélt személyiségjegyekre épülnek. Tehát gyakorlatilag meg se kísérlik a kérést, a nemet mondást vagy a visszajelzést. A másik tipikus jelenség, hogy egyetlen sikertelen beavatkozás után állapítják meg, hogy ők ezt már próbálták, nem működik. Pedig elég irreális azt várni, hogy egy kolléga a saját érdekeivel, meggyőződéseivel, szokásaival vagy szocializációjának eredményével szembeforduljon egy darab külső inputnak köszönhetően. Ha valakire hatást szeretnénk gyakorolni, abba bizony komoly energiát kell invesztálni, azon szisztematikusan kell dolgozni, és csak akkor feladni, ha már tényleg minden lehetőséggel kitartóan próbálkoztunk. Nyilván olyan témákra gondolunk itt, ahol számunkra az ügy is és az ember is fontos.

A hétvégén megfigyeltem egy látványos példát arra, hogy milyen az, amikor valaki, illetve valakik nem adják fel, pedig minden ellenük szól. Az idei női kézilabda Európa-bajnokságra úgy érkezett meg a szerb válogatott, hogy több kerettag játékosukat is kivonták a forgalomból pozitív teszteredménye miatt, továbbá a szobatársaiknak is karanténba kellett vonulni. Az első mérkőzésüket megelőzően egy héten keresztül egyáltalán nem is tudtak edzeni, mert a csapatot is elkülönítették. Az utolsó pillanatban derült csak ki a döntés, hogy egyáltalán játszhatnak, ráadásul a hollandok ellen, akik tavaly világbajnokságot nyertek, nagyjából ugyanezzel az összetételű csapattal. Az első félidőben már 6 góllal vezetett a holland csapat, és a szünet előtt a szerbek egyik meghatározó játékosa Achilles-szakadást szenvedett egy rossz lépés után. A második félidő elején a szakkommentátor azt mondta, hogy vélhetően ezt a meccset már el fogja engedni, az eleve hiányos, megfogyatkozott, edzés nélkül pályára lépő csapat, és majd inkább a következő mérőzésre koncentrálnak.

A szerb válogatott és a szövetségi kapitány azonban másképp gondolta. 19-re lapot húzva az úgynevezett “hét a hat ellen” játékot nyomták, azaz kapus nélkül támadtak a teljes második félidőben. Ez igen kockázatos, mert ha labdát vesztenek, könnyű az üres kapuba gyors gólokat lőni az ellenfélnek. Erre volt is néhány példa, de nem engedtek a taktikából, ami elkezdett működni. Egyértelműen sokkal esélyesebb ellenfelük pedig elbizonytalanodott. A hátrányt ledolgozták, végül pedig 4 góllal megnyerték a mérkőzést. Nem adták fel a próbálkozást, bármilyen kevés esélyük volt, akármennyire húzta még az ág is őket, és hiába voltak hátrányban. Bátran, kockáztatva, jelentős energiákat mozgósítva küzdöttek, aztán pedig a sors is jobbnak látta, ha melléjük szegődik aznap.

Érdemes tehát feltennünk a kérdést, amikor nehézségekkel, kellemetlenségekkel állunk szemben, hogy megpróbáltunk-e egyáltalán változtatni a dolgon, és ezt hányszor, milyen kitartóan tettük. Tapasztalataim szerint a komolyabb kihívásoknál hetek szisztematikus munkájára van szükség, hogy egyáltalán látni kezdjünk bármiféle elmozdulást, és hónapokra, hogy megforduljon egy-egy problémásabb kolléga vagy együttműködésben nem jeleskedő csapat, és változtasson a viselkedésén, megszokott működési gyakorlatán. Aztán magunk is elcsodálkozunk, hogy sikerült.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Miért csak a jót éri meg jól csinálni?

A napokban egy újabb ügyfelünk kezdett érdeklődni nálunk lean szemléletű vezetés támogatása iránt. Szokás szerint az elmesélés eleje a hatékonyságról szólt. “Azért van most szükség a lean vezetői szemlélet meghonosítására,…” mondta, “…mert elértük azt a költségszintet, amit már nem tudunk tovább tolerálni és finanszírozni az üzlet növekedése mentén”.

Nos, igen, lehet ilyen helyzetekben azzal foglalkozni, hogy amit csinálunk, azt csináljuk hatékonyabban és akkor a lean valószínű választás.

Bővebben »

Három hozzávaló, amivel jobb képzéseket fogsz tartani

Még mindig meg tudok lepődni rajta, milyen nagyra értékelik az emberek, amikor egy képzési programon (1) nem untatjuk őket halálra, sőt, úgy érzik, hogy gyorsan eltelt a nap, (2) folyamatosan aktivizálva vannak, és (3) tudják is használni valamire, amivel foglalkoztunk. Vélhetően az áll a háttérben, hogy ezeken a területeken jelentős kontrasztot érzékelnek korábbi tapasztalataikkal összehasonlítva.

Bővebben »

Milyen hatást gyakorolsz másokra?

Vezetőként, edzőként, tanárként leginkább abban méretünk meg, hogy milyen hatást tudunk másokra gyakorolni. Többet, magasabb szintű teljesítményt tudtak magukból kihozni (akár olyat, amit ők se gondoltak volna)? Szemléletmódjuk formálódott? Sikerült fejlődniük, tanulniuk? Kipróbálták a gyakorlatban, amit elméletben már tudtak? Megvalósítottak olyan dolgokat, amikről korábban csak beszéltek, urambocsá képtelenségként emlegettek? Átugrották a saját árnyékukat? Karrierjükben előreléptek?

Bővebben »

Mit tudott Mátyás király a „lean leadership”-ről?

Mondhatnánk erre, hogy „Kit érdekel?” Nos, ez esetben arra következtetnék, hogy a kedves olvasó sem Mátyás király legendája, sem pedig a vezetés ezen kifinomult gyakorlatrendszere iránt nem tanúsít érdeklődést…

Azért bízva abban, hogy lesz, aki egyik kategóriába sem esik, összeszedtem néhány párhuzamot.

Bővebben »

Megéri nemet mondani egy ügyfélnek?

Néhány nappal ezelőtt egyik ügyfelünk kiemelt értékesítőivel azon dolgoztunk, hogy hogyan építsenek be szűrőket az értékesítési folyamatba, annak érdekében, hogy az hatékonyabb legyen, időt és energiát spóroljanak a felesleges körök, illetve egyeztetések számának minimálisra csökkentésével. Sok lehetőség jön velünk szembe, fontos lehet mérlegelni, hogy melyik kvalifikálásába mennyi energiát érdemes beletenni.

Bővebben »

Management haiku kóstoló

Már több mint egy hónapja nem írtam semmit a blogra, aminél persze van nagyobb probléma is manapság a Föld nevű bolygón, így aztán vélhetően nem sok embernek tűnt ez fel. Tudom azért, hogy vannak rendszeres olvasók, nekik mondom, hogy különösebb oka nem volt ennek, egyszerűen hiányzott az ihlet, nem akadt olyan téma, ami ebben a formában kívánkozott volna ki belőlem. Beugrott azonban, hogy épp ma 11 éve indult útjára a blog, úgyhogy igazán megérdemli, hogy ismét szülessen rajta egy blogpost.

Bővebben »

Milyen előnyöket rejt a lustaság?

Nemrég megkerestek, hogy egy vezetőt kellene coacholni, segíteni őt vezetői képességeinek fejlesztésében. Volt is AC-n, annak rendje-módja (?) szerint és kapott visszajelzést arra vonatkozóan, hogy miben kellene fejlődnie.

Találkoztam vele, hogy átbeszéljük hogyan tudnék segíteni.

Azt mondta, hogy valóban kapott visszajelzést a főnökétől, hogy miért nem őt választották egy magasabb pozícióra és miben kellene fejlődnie. Ugyanakkor, amikor ezeket megosztotta a beosztottaival, nem értette senki, nem tudták megerősíteni a vezető visszajelzéseit.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: