Még mindig inkább a képzőknek jó biznisz a coaching?

Most tette közzé a PWC az International Coach Federation megbízásából immáron negyedszer, kb. négyévente végzett globális coaching kutatásának 2020-as eredményeit. A 2016-os riportról tavaly írtam egy összefoglalót, amit most nem ismételnék meg, mert olyan eszeveszett sok újdonság nincs benne.

Röviden annyi történt, hogy azóta is növekszik a coaching a világban. Ebben a postban inkább arról írnék, hogy mennyire tűnik reális célnak, hogy valaki szögre akassza korábbi szakmájának szerszámait, kéjes mosollyal visszaszolgáltassa belépőkártyáját, ezt követően vígan és szabadon kávézgasson délelőtt tízkor egy cukrászdában az ügyfeleivel, végül pedig vastagon fogó ceruzával töltse ki mindezért a számláit.

PWC becslése szerint jelenleg 71 ezer coach szakember sertepertél a Föld nevű bolygón, ebből 6300-an ténykednek Kelet-Európában, ahol ugyebár jó sok ország található, köztük egy marék méretesebb is, mint Magyarország. Négy évvel ezelőtthöz képest ez egyébként 40%-os növekedést jelent. Mivel a coachként ténykedők 99%-a valamiféle coach specifikus képzésben részt vett, a régiónkban ez négy év alatt plusz 1800 kiképzett embert jelent, nem számítva azt a jelentős számú képzésrésztvevőt, akik számára a cégük szponzorált egy ilyen jellegű vezetői fejlesztőprogramot. Látható tehát, hogy a képzésben mindenképp van számottevő biznisz, persze ez országonként mondjuk egy tucat vagy még több intézmény között oszlik meg. És továbbra is egyértelműen kivehető, hogy bár érzésre mindenki coach lett kis hazánkban, a ténylegesen praktizáló személyek száma inkább százakban mint ezrekben mérhető.

Fontos kérdés, hogy aki azért fizet be saját zsebből egy coach iskolára, hogy ennek segítségével karriert váltson, és innentől ebből éljen, vajon mennyire hoz ésszerű döntést. Nem árt tisztában lenni vele, hogy a kelet-európai régióban dolgozó coachok átlagosan kb. 5.7 millió forintot számláznak egy évben, és ez az összeg 2016-ban is nagyságrendileg ennyi volt. Abban szinte biztosak lehetünk, hogy a jövedelem itt sem haranggörbe szerint oszlik el, hanem ugyanúgy mint más területeken, inkább hatványfüggvény szerinti eloszlást követ. Miszerint a jövedelem nagy része a régebben a szakmában lévő, keresett szakembereknél csapódik le, a szereplők többsége pedig alig keres ebből a tevékenységből pénzt (Pareto-elv). Beszédes az az adat is, miszerint a kezdő coachok ügyfeleinek csak egynegyedénél szerepel a munkáltató mint szponzor (a tőlük elkérhető, jóval magasabb díjazással), míg a 10 évnél több tapasztalattal bíró coachoknál az arány ennek két és félszerese. Az is lényeges információ, hogy a coachinggal foglalkozó szolgáltatók 94%-a valami mással is foglalkozik emellett: 60%-uk tanácsadással, 60%-uk tréninggel. A jövedelmüknek pedig átlagosan kevesebb mint a fele érkezik kifejezetten coachingból.

A coaching tehát valóban tud jó jövedelemforrás lenni, de leginkább azok számára, akik:

  • mással is foglalkoznak, és a coaching az egyik lába a tevékenységüknek
  • vállalati megbízóknak tudják értékesíteni a szolgáltatásaikat
  • sok éves tapasztalatot gyűjtöttek már össze

A többség számára azonban a valós karrierváltás lehetősége a coachképzés elvégzésével csak illúzió. Akik nagyon eltökéltek, egyéb szolgáltatásaik is vannak, nem rettennek vissza önmaguk eladásától, és az üzletépítésbe hajlandók éveket fektetni, azoknál van esélye az új karrier építésére ilyen irányban.

A coach képzések viszont egy másik, korábban már érintőlegesen említett területen mindenképp tudnak értéket teremteni, ez pedig a téma iránt érdeklődő vállalati vezetők fejlesztése. Ha 120-150 órát invesztálnak egy efféle gyakorlatias programba, az egész biztosan üdvözítő hatást fog gyakorolni a people management tevékenységükre. Ebből pedig már nem csak a képző cégek és a résztvevők, hanem a vállalatok és a dolgozók is profitálnak.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Négy fontos mentori szerep

Sir Ken Robinson Az alkotó elem című könyvében négy fontos szerepét fogalmazza meg a mentoroknak. Mindegyikre nagyon tudok rezonálni. Jó pár éve megfigyeltem, hogy akárminek is tituláljuk az egyénekkel vagy a vezetői teamekkel való foglalkozást, abból profitálnak a legtöbbet, ha mentorként közelítek hozzájuk, és nem ragadok le egyetlen módszertannál.

Bővebben »

Ingujjat visszatűrni, magasabb fokozatba kapcsolni

Néhány hete írtam arról, hogy a vezetőknek alkalmanként fel kell tűrniük az ingujjukat, és személyesen bekapcsolódni egy-egy nehezebben induló feladatba, projektbe. Függetlenül attól, hogy általánosságban az önállóságot szeretnék fokozni és a mikromenedzsmentet elkerülni.

Bővebben »

Totál megváltozott a munka… Bullshit!

Manapság minden arról szól, hogy mennyi minden változott, mennyire más lett a munka. Másképp kell ellenőrizni, másképp kell motiválni a munkatársakat, máshogy kell tekinteni a munka és a magánélet egyensúlyára. Nem hiszem, hogy erről lenne szó! Átverjük magunkat ezzel a sok változásos rögeszmével.

Bővebben »

Miért olyan nehéz kombinálni a célra tartást és az emberi oldal kezelését?

Megfigyeléseim szerint a vezetők egy része abban nagyon jó, hogy a teljesítményt és az eredmények elérését ki tudja hozni a csapatából. Pragmatikus, kitartó és célorientált. Vannak olyanok is, akiknek az erőssége inkább abban mutatkozik meg, hogy jól rá tud hangolódni a munkatársakra, odafigyel rájuk, empatikus, így a döntések és a mindennapi működés emberi oldalát nem hagyja figyelmen kívül.

Bővebben »

A klasszikus “mindenki hülye” ciklus

Kitalálok egy nagyszerű új folyamatot vagy hatékonyságjavító intézkedést. Mivel egyedül is elég okos vagyok és teljesen egyértelmű számomra a dolog, nem kérdezek meg a témában senkit, pláne azokat nem, akik majd csinálni fogják, vagy akiket érint.

Bővebben »

Hová tegyük a fókuszunkat ingoványos mindennapjainkban?

Épp újraolvasom Daniel Goleman Fókusz című könyvét, melyben egy rövid történetet mesél a szerző egy orvosról, aki a 2010-es haiti földrengés után Port-au-Prince egyetlen kórházába érkezett segítséget nyújtani. Nem volt se víz, se áram, se élelmiszer, helyette a kórház udvarán ezerötszáz ellátásra váró ember, köztük sokan nagyon elkeserítő kondícióban.

Bővebben »

Amikor a vezetőnek fel kell tűrnie az ingujját

Hadd kezdjem egy friss, személyes élménnyel. A fiam és az egész osztálya évek óta közreműködik egy gyerekzenekarban, melynek alapítója és szíve egy kiváló, régi motoros népzenész. Már az első perctől tátott szájjal néztem, hogy válogatás nélkül mindenki benne van az együttesben, függetlenül zenei tehetségétől vagy előképzettségétől, énekesként és furulyásként.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: