Kulcs az eredményességhez: norma és kivétel

Akár a munkában, akár a magánéletben szeretnénk valamiféle eredményt elérni, célokat megvalósítani, megkerülhetetlen kérdés, hogy a mindennapi működésünkben mi számít normának, és mi kivételnek. Az fogja meghatározni a végkifejletet, amit nagy számban, szokásként ismétlünk, nem az, amit alkalmanként cselekszünk. Vegyünk néhány példát az önreflexióhoz!

Vezetőként az számít normának, hogy megtartod az 1/1-eket a csapatod tagjaival, vagy inkább az a jellemző, hogy ezek elmaradnak? Többnyire szóvá teszed, ha valami nincs rendben, vagy csak akkor csattansz fel, amikor már betelt a pohár? Ha jó teljesítményt tapasztalsz, akkor általában megmondod az illetőnek, vagy ez inkább kivételes esetnek számít? Norma vagy kivétel, hogy az általad végzett vagy irányított feladatok, projektek elkészülnek határidőre és beleférnek a büdzsébe? A nagyobb horderejű döntések esetén norma vagy kivétel, hogy alaposan mérlegeled a kérdést és/vagy konzultálsz számodra fontos személyekkel? Az ötleteidet jellemzően neki is állsz megvalósítani? Norma vagy kivétel, hogy amit kitaláltál és elindítottál, végül el is készül? Ha a tükörbe nézel: milyen magasra teszed a lécet a saját termelőtevékenységeddel kapcsolatban? A protestáns munkaetikától a mediterrán lazaságig terjedő tízes skála melyik értékére állítanád magad?

Többnyire egészséges ételeket eszel, és mondjuk heti egy-két alkalommal engedélyezel magadnak egy lángost/sütizést stb., vagy épp fordítva, csak alkalmanként fanyalodsz rá egy salátára vagy teljes őrlésű lisztből készült pékárura? Szinte minden napot alkoholfogyasztással zársz le, és néha egy-egy nap kimarad, vagy a napok többségén nem iszol, csak mondjuk a hétvégi lelazulás alkalmával? Majdnem minden héten sikerül háromszor-négyszer sportolnod, és csak nagyon indokolt esetben lesz belőle mindössze egy-két edzés, vagy épp az számít ritkaságnak, amikor egy héten összejön három alkalom? Ráveszed a gyereket a rendszeres fogmosásra reggel-este, és mondjuk csak akkor marad el, ha bealszik az autóban hazafelé, vagy unod a papagájkodást és az állandó basztatást, és csak akkor szorítod rá, amikor érzel magadban erőt a küzdelemhez?

Hosszasan lehetne még sorolni a vezetői munkából és a privát életből vett példákat. Érdemleges eredményt attól várhatunk, amit normaként végzünk, nem eseti kivételként. Nem életszerű természetesen, hogy egyáltalán ne legyenek kivételek. Akár a környezeti hatások, akár a saját belső igényeink, változó prioritásaink szükségessé tehetik őket. Ha csak az esetek legfeljebb 20%-ában fordulnak elő, akkor a többi 80% már szép sikereket fog produkálni.

Baumeisterés és Tierney Willpower című könyvében rengeteg kutatási tapasztalattal alátámasztva két lényeges alkotóelemet emeltek ki ahhoz, hogy a preferált normához tudjuk magunkat tartani, és ehhez a szükséges önkontrollt gyakoroljuk. Az egyik, hogy a megfogalmazott célok teljesíthetők legyenek, továbbá arányban álljanak a rendelkezésünkre álló motivációval. (Mellesleg pont ez a két legtrükkösebb hozzávalója a gyakran emlegetett, de tisztességesen ritkán alkalmazott SMART célkitűzésnek.) A másik pedig a rendszeres monitorozás, nyomon követés. Ez utóbbihoz kifejezetten hasznos a külső segítség, ami a nyilvánossá tétel csoportnyomásától a mentori/baráti/vezetői segítségen keresztül akár egy tekintélyszemélytől érkező elvárásig és ellenőrzésig terjedhet. (Mi több, a monitorozás még akkor is pozitív hatást gyakorol, ha nincs konkrétan megfogalmazott cél.) Amit az eredményesség érdekében elhatározunk és betartunk, annak van esélye normává alakulni, és attól várhatunk sikeres teljesülést.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvemet!

További ingyenes ebookjainkat ITT találod.

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

A kreativitás szokásáról pár gondolat

Több helyen olvastam már arról, hogy a kreativitás tulajdonképpen szokás, nem egy különleges, veleszületett tehetség megnyilvánulása néhány kiváltságos ember esetében. Mindannyian lehetünk kreatívak, amikor kitalálunk valamit, és azt meg is valósítjuk. A fiam például kapott egy pirográfot (ha esetleg valaki nem tudná, mint ahogy én se hallottam még róla egészen a közelmúltig, ez egy olyan eszköz, amivel fába lehet égetni különféle mintákat, feliratokat, tehát egy írószerszám), a téli szünetben rendszeresen kiment a kertbe, fűrészelt magának egy deszkadarabot, aztán arra rajzolgatott, írogatott.

Bővebben »

Az akaraterő csapdája

Amikor látunk másokat megvalósítani a vágyaikat, elérni a céljaikat gyakran csodáljuk a karakterüket, elszántságukat, amivel megáldotta őket a sors. Azt gondolhatjuk, hogy ha valamit igazán eltökélten akarunk, akkor az sikerülni fog. Sajnos azonban túlságosan leegyszerűsítjük a változtatások természetét, amikor azt a tanulságot vonjuk le, hogy pusztán az akaraterőn múlik, hogy elérjük-e a kitűzött célt.

Bővebben »

Ne hidd el, hogy minél több, annál jobb!

Át vagyunk itatva azzal a meggyőződéssel, hogy a több szükségszerűen jobb is. Többet akarunk keresni, nagyobb alapterületen akarunk élni, drágább cuccokkal venni körül magunkat, magasabbra törni akármiféle rangsorban vagy hierarchiában, bővebb listára szert tenni végzettségekből, gyakrabban és messzebbre utazni, szélesebb olvasóközönséghez elérni, ismertebbé válni.

Bővebben »

Miért találunk kevés jó vezetőt?

Sok szakembernek relatíve ködös elképzelése van arról, hogy mi tesz vezetővé valakit, mit is csinál egy vezető pontosan. Számtalan cikket olvasni arról, hogy mi a 21. századi vezető 3-5 legfontosabb ismérve, több előadásban karcolgatják az érthetetlen fogalmak felszínét, így hevítve a fingot a volfrám olvadáspontja fölé. Kb. ilyesmikre bukkanhatunk: brilliáns stratéga, kreatív megoldóember, tulajdonosi szemlélet, magas EQ, optimista, és más hasonló adottságok.

Bővebben »

A jóllét tudománya

A 2020-as évet egy MOOC kurzussal indítottam (ami aztán egy új e-könyv megírására is inspirált tavasszal), és egy másik MOOC képzéssel fejeztem be, a neves Yale Egyetemtől. Ez utóbbi a jóllét tudományos hátteréről szólt, ahogy a címéből is félreérthetetlenül kiderül: The Science of Well-being. Már régóta rajta volt a listámon, hogy egyszer végigmegyek rajta az akácos út helyett.

Bővebben »

Van-e értelme manapság a személyes évtervezésnek?

Annak ellenére, hogy jópár éve lelkes gyakorlója és propagálója vagyok a december végén aktuális személyes évértékelésnek és évtervezésnek, az idén felmerült bennem, hogy egy ilyen bizonytalan és nehezen kiszámítható időszakban mennyi értelme van egyáltalán ennek az egésznek. Lehet, hogy le se töltöm az aktuális doksit, lamentáltam.

Bővebben »

Ha nincs kimondott szenvedélyed, a vízhólyagokat is követheted

Érdekes kérdést feszeget Dan Cable, a London Business School szervezeti viselkedés professzora a Harvard Business Review honlapján nemrég megjelent írásában. Úgy érzi, hogy túl általános és nehezen megfogható az a tanács, hogy “kövesd a szenvedélyed”, és annak megfelelően válassz vagy módosíts karriert.

Bővebben »

Megpróbáltad-e már egyáltalán, és hányszor?

Munkám során folyamatosan találkozom azokkal a különféle nehézségekkel, amikkel a vezetők küzdenek a mindennapokban. Nem meglepő módon ezek a kihívások jelentős arányban kötődnek emberekhez, legyenek azok beosztottak, középvezetők, vezetőtársak, felettesek vagy épp külföldi kollégák. Gyakran tapasztalom, hogy idejekorán feladják a próbálkozást, hogy nekifeszüljenek a probléma megoldásának.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: