Kulcs az eredményességhez: norma és kivétel

Akár a munkában, akár a magánéletben szeretnénk valamiféle eredményt elérni, célokat megvalósítani, megkerülhetetlen kérdés, hogy a mindennapi működésünkben mi számít normának, és mi kivételnek. Az fogja meghatározni a végkifejletet, amit nagy számban, szokásként ismétlünk, nem az, amit alkalmanként cselekszünk. Vegyünk néhány példát az önreflexióhoz!

Vezetőként az számít normának, hogy megtartod az 1/1-eket a csapatod tagjaival, vagy inkább az a jellemző, hogy ezek elmaradnak? Többnyire szóvá teszed, ha valami nincs rendben, vagy csak akkor csattansz fel, amikor már betelt a pohár? Ha jó teljesítményt tapasztalsz, akkor általában megmondod az illetőnek, vagy ez inkább kivételes esetnek számít? Norma vagy kivétel, hogy az általad végzett vagy irányított feladatok, projektek elkészülnek határidőre és beleférnek a büdzsébe? A nagyobb horderejű döntések esetén norma vagy kivétel, hogy alaposan mérlegeled a kérdést és/vagy konzultálsz számodra fontos személyekkel? Az ötleteidet jellemzően neki is állsz megvalósítani? Norma vagy kivétel, hogy amit kitaláltál és elindítottál, végül el is készül? Ha a tükörbe nézel: milyen magasra teszed a lécet a saját termelőtevékenységeddel kapcsolatban? A protestáns munkaetikától a mediterrán lazaságig terjedő tízes skála melyik értékére állítanád magad?

Többnyire egészséges ételeket eszel, és mondjuk heti egy-két alkalommal engedélyezel magadnak egy lángost/sütizést stb., vagy épp fordítva, csak alkalmanként fanyalodsz rá egy salátára vagy teljes őrlésű lisztből készült pékárura? Szinte minden napot alkoholfogyasztással zársz le, és néha egy-egy nap kimarad, vagy a napok többségén nem iszol, csak mondjuk a hétvégi lelazulás alkalmával? Majdnem minden héten sikerül háromszor-négyszer sportolnod, és csak nagyon indokolt esetben lesz belőle mindössze egy-két edzés, vagy épp az számít ritkaságnak, amikor egy héten összejön három alkalom? Ráveszed a gyereket a rendszeres fogmosásra reggel-este, és mondjuk csak akkor marad el, ha bealszik az autóban hazafelé, vagy unod a papagájkodást és az állandó basztatást, és csak akkor szorítod rá, amikor érzel magadban erőt a küzdelemhez?

Hosszasan lehetne még sorolni a vezetői munkából és a privát életből vett példákat. Érdemleges eredményt attól várhatunk, amit normaként végzünk, nem eseti kivételként. Nem életszerű természetesen, hogy egyáltalán ne legyenek kivételek. Akár a környezeti hatások, akár a saját belső igényeink, változó prioritásaink szükségessé tehetik őket. Ha csak az esetek legfeljebb 20%-ában fordulnak elő, akkor a többi 80% már szép sikereket fog produkálni.

Baumeisterés és Tierney Willpower című könyvében rengeteg kutatási tapasztalattal alátámasztva két lényeges alkotóelemet emeltek ki ahhoz, hogy a preferált normához tudjuk magunkat tartani, és ehhez a szükséges önkontrollt gyakoroljuk. Az egyik, hogy a megfogalmazott célok teljesíthetők legyenek, továbbá arányban álljanak a rendelkezésünkre álló motivációval. (Mellesleg pont ez a két legtrükkösebb hozzávalója a gyakran emlegetett, de tisztességesen ritkán alkalmazott SMART célkitűzésnek.) A másik pedig a rendszeres monitorozás, nyomon követés. Ez utóbbihoz kifejezetten hasznos a külső segítség, ami a nyilvánossá tétel csoportnyomásától a mentori/baráti/vezetői segítségen keresztül akár egy tekintélyszemélytől érkező elvárásig és ellenőrzésig terjedhet. (Mi több, a monitorozás még akkor is pozitív hatást gyakorol, ha nincs konkrétan megfogalmazott cél.) Amit az eredményesség érdekében elhatározunk és betartunk, annak van esélye normává alakulni, és attól várhatunk sikeres teljesülést.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvemet!

További ingyenes ebookjainkat ITT találod.

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

A túlzott magabiztosságról, avagy mindannyian átlag felettiek vagyunk

Legalábbis azt gondoljuk magunkról, tisztelet a kivételnek. Pedig nem kell hozzá túl komoly matematikai felkészültség, hogy belássuk: ez lehetetlen. Richard Thaler, a viselkedési közgazdaságtan egyik nagy spílere, Nudge (2008) című alapművében egy nagy kupac kutatást lapátolt össze arra vonatkozóan, hogy az emberek többsége túlértékeli esélyeit és saját magát egy csomó témában.

Bővebben »

Miért kell a vezetőknek megállni és bevárni a többieket?

Itt a nyár, jönnek sorra a biciklis elmélkedések, eszmecserék és analógiák a Tudatos Vezetés blogon. Megyünk négyen a szokásos reggeli körünkre, elöl a vezérürü, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk Bélának (persze az sem lényegtelen szempont, hogy ez a neve). Igazi vezető, lendületes vállalkozó, erősen orientálja a teljesítmény, úgyhogy tolja neki rendesen.

Bővebben »

A jó tanácsadó nem azt csinálja meg, amit az ügyfele kér

“Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor. – diktál a beteg, írja a doktor.” – szól a Dr. Bubó főcímdala. Ezt idéztük fel informatikában utazó barátommal a minap, miután azt fejtegette nekem, hogy a jó tanácsadó nem azt csinálja meg, amit az ügyfél kér, hanem azt, aminek értelme van.

Bővebben »

Hogyan lövünk öngólt a fizetési igénnyel?

Több tanácsadó vállalat szakosodott arra, hogy segítsen a fizetések összehasonlításában. Hasznos információ lehet a HR számára az, hogy pl. az iparágukon belül milyenek a fizetések, hogyan állnak össze a kompenzációs csomagok. Az adatok ismeretében megnézhetik, hogy pl. egy munkakör kompenzációs csomagja hogyan viszonyul különböző iparágak hasonló pozícióihoz.

Bővebben »

Saját magunk megzabolázásának négy hatékony fegyvere

Mindennek ellen tudunk állni, csak a csábításnak és a kísértésnek nem. Vagy legalábbis nem könnyen. Ezer felől érkeznek az impulzusok, amelyek csupa olyasmire késztetnek bennünket, aminek nem kéne bedőlnünk. Egy részük alapvető fiziológiai szükségleteinkhez kapcsolódik, mint például a táplálkozás vagy a fajfenntartás, másik részük az agyunk kényelmességéből adódik, mivel spórolni akar az energiával, a harmadik kategória pedig az erős vágyakozásunk azokra a fröccsökre, amiket egyes neurotranszmitterek felszabadulása okoz, mint mondjuk a dopamin.

Bővebben »

Nem a kapcsolatépítés a vezető egyik legfontosabb feladata? Nem!

Amikor becsöppenünk egy cég életébe, felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy hogyan is néz ki a szervezet, milyen a vezetés?

Elég azt a varázsszót a HR-es fülébe búgni, hogy “organigram” és máris villámtempóban úszik be a látóterünkbe a D:\eztvillantsd könyvtárból valami ilyesmi ábra:

Bővebben »

Kulcs az eredményességhez: norma és kivétel

Akár a munkában, akár a magánéletben szeretnénk valamiféle eredményt elérni, célokat megvalósítani, megkerülhetetlen kérdés, hogy a mindennapi működésünkben mi számít normának, és mi kivételnek. Az fogja meghatározni a végkifejletet, amit nagy számban, szokásként ismétlünk, nem az, amit alkalmanként cselekszünk. Vegyünk néhány példát az önreflexióhoz!

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: