Kritizálás helyett inkább gondolkodj kritikusan

Ugyanis annak több értelme van. A kritizálás leggyakrabban arról szól, hogy valaki más tevékenységének eredményében találunk kifogásolni valót, elsősorban a saját nézőpontunkból, saját tapasztalataink, meggyőződéseink, hiedelemrendszerünk, tudásunk és látókörünk alapján. A kritizálás tehát mindezeknek köszönhetően egyrészt meglehetősen gyenge alapokon áll, másrészt igen ritkán tartalmaz jól megvalósítható, kontextusba illő alternatív megoldási javaslatot. A klasszikus mondást idézve: fikázni könnyű, alkotni nehéz.

A kritizálás egyáltalán nem azonos a kritikus gondolkodással, ami pedig a McKinsey Global Institute tanulmánya szerint 2030-ra az úgynevezett “higher cognitive skillset” egyik fontos és elvárt eleme lesz a fokozatosan növekvő mértékben automatizált munkahelyek részéről. Az OECD PISA felmérések az utóbbi időben a problémamegoldási és a kritikus gondolkodási képességeket is vizsgálják a közoktatásban résztvevő tanulók körében, és sajnos az a helyzet, hogy a hazai diákok finoman fogalmazva nincsenek az élmezőnyben. Az iskolarendszertől tehát nem sokat várhatunk e téren. Az osztályozással viszont sikerül nagyszerűen beégetni a másokról való felülről ítélkezés kultúráját…

Visszatérve a kritikus gondolkodásra, arra gondoltam, hogy összegyűjtök 10 megfontolni való kérdést, amit mindnyájan alkalmazhatunk akár a munkában, akár a magánéletben. Ehhez arra van szükség, hogy az automatizmusok helyett megálljunk egy pillanatra, és tudatosan végiggondoljuk az adott felvetést, mielőtt döntünk vagy értékelünk egy helyzetet.
 
Használjuk-e a józan paraszti eszünket?
 
Mennyire reális, hogy egy bank hosszú távon ajándékba adja nekünk a szolgáltatásait? Nem túlzottan. Ha ingyenes a számlavezetés, nem árt megnézni, hogy meddig az, és a tranzakciós költségek hogyan alakulnak. Ha alacsony a kamat, mennyi a kezelési költség, és milyen kockázatokat viselünk mi a bank helyett? Nincs ingyen ebéd, be kéne látni.
 
Kijön-e a matek?
 
Nagyszerűen hangzik, hogy mesésen meggazdagodunk, ha beszervezünk 10 embert, aki beszervez 10 embert, aki beszervez 10 embert, és így tovább. Csak ha a tömegrendezvény minden résztvevője így jár el, néhány piramis szint után elfogy a teljes magyar népesség. Vagy más példa: amennyiben újszülöttek szüleinek tervezünk szolgáltatást eladni, és megnézzük, hány gyerek születik évente, a nagyon valószínűtlen 100%-os sikerarány fedezné-e a költségeket egyáltalán? Mekkora a befektetés, és hány év alatt térülhet meg egy reálisabb piacszerzési ütem esetén?
 
Vannak-e bakugrások a logikában?
 
Érdemes feltennünk a kérdést, hogy az érvelési sor adott lépcsőfoka tényleg következik-e az azt megelőzőből. Ha jól tanul a gyerek az iskolában, akkor sokra viszi, tehát boldogabb lesz. Megáll vajon ez az érvelés?
 
Mennyire hiteles az információforrás?
 
Azt mondták a tévében, hogy az idei tél hosszú lesz és hideg. Tényleg? Ha a szakértő meteorológusokat kérdezed, akkor még a kéthetes előrejelzéseket is meglehetősen alacsony bizonyossággal teszik meg, vajon mennyire hiteles ez az állítás?
 
Mi áll érdekében a kommunikátornak?
 
A reklámban bemutatott illusztráció szerint a kis kék szemcsék a Vanish Oxy Action Crystal White mosóporban elpárologtatják a focista kisfiú mezébe beletört füvet és egyéb mocskot. Nyílván azért akarják ezt elhitetni veled, mert sokat szándékoznak belőle eladni. Lehet, hogy amúgy jó a mosópor, de a kék szemcsék úgy készültek, hogy a mosószer egynegyedéhez színezőanyagot adtak, a reklám pedig egy számítógépes animációval mutatja be az elképzelt megtisztulás folyamatát.
 
Releváns-e a példa a mi helyzetünkre?
 
Szeretünk sikertörténeteket olvasni. Kérdés viszont, hogy van-e olyan tényező, ami sokkal nagyobb hatással volt a sikerre, mint azok, amelyeket a sikertörténetek felsorolnak. Mondjuk az, hogy hol vagy hogy mikor lett eredményes egy cég. Vajon ugyanazokkal a döntésekkel és lépésekkel hasonló sikereket ért volna el egy türkmén informatikai vállalkozó?
 
Mennyire kiterjesztetők a megállapítások más csoportokra?
 
Minden kutatásnak sajnos megvan ez a limitációja. Kérdés, hogy a mérésben vagy a megfigyelésben résztvevő személyek tapasztalatai/eredményei mennyire terjeszthetők ki szélesebb populációra. Az, hogy egy amúgy tudományos igényességgel megtervezett kísérlet (fizetett) egyetemi hallgató résztvevői valahogy reagáltak, mondhatjuk-e azt, hogy az emberek általában így reagálnak hasonló helyzetben? Itt van példának okáért a Zimbardo-féle híres börtönkísérlet. Máig sok vita van arról, hogy mennyire írja le az emberi viselkedést, ami ott történt. De akár a hétköznapokban is megélhetünk olyat, hogy kevés mintavétel alapján vonunk le messzemenő következtetéseket. Például valaki egyszer ráfaragott, amikor a barátjával üzletelt. Innentől kezdve viszont mély meggyőződéssel állítja, hogy nem érdemes keverni a barátságot és a munkát. Egy darab, könnyen hozzáférhető, erős érzelmi hatást gyakorló minta alapján.
 
Van-e ok-okozati összefüggés, vagy csak korreláció?
 
Számos alkalommal megfigyeltem, hogy amikor épp nem dolgozom, vagy elutazom, akkor keresnek meg új munkákkal kapcsolatban potenciális ügyfelek. Ebből az következne, hogy kerülnöm kéne a munkát, hogy több megbízást kaphassak? Kétlem. Lehet, hogy a két dolog korrelál, még sincs ok-okozati összefüggés. Mint ahogy abban sincs, hogy hétvégenként “mindig” rosszabb az időjárás, amikor ráérnénk szabadtéri programot szervezni. Sőt, ott jó eséllyel még statisztikailag szignifikáns összefüggés sincs, nem még kauzalitás.
 
Áldozatul esünk-e a kognitív torzításaink tömkelegének?
 
Van több tucat kognitív torzítás (cognitive bias), ami az ítéletalkotásunkat befolyásolja. Ilyenek például, hogy utólag baromi okosak vagyunk, azt keressük, ami korábbi meggyőződéseinket megerősíti, a másik viselkedését hajlamosak vagyunk főleg a személyiségükre fogni, hat ránk a horgonyeffektus, a közelmúltban kapott információkat nagyobb valószínűséggel vesszük figyelembe, többre értékeljünk amink van, mint azt, amink még nincs, amire fókuszálunk, azt fontosabbnak tartjuk, és még igen hosszasan lehetne sorolni.
 
Kritikusan gondolkodunk-e a kritikus gondolkodásunkról?
 
Ahogy Hadi Laci barátom fogalmazna tréfából, “úgy emberileg, mint szakmailag”, fontos, hogy “ne essünk át a másik ló túloldalára”, azaz ne jussunk el a kritikus gondolkodásnak arra a szintjére, ami paralizál bennünket. Például amikor minden kutatást kétségbe vonunk, mert azt nem pontosan annak az országnak abban az iparágában és konkrét cégében végezték el, ahol mi a tanulságait szeretnénk alkalmazni. Egyszerre kéne kritikusan gondolkodni a megalapozatlan baromságokkal szemben, és megérezni, hogy az agyonelemzésnek és nagyítóval vizslatásnak hol nincs már értelme, és igenis neki kell fogni a cselekvésnek, a kipróbálásnak, vagy meg kell hozni egy döntést a hiányzó információk és a sok bizonytalanság ellenére.
 
Remélem találtál a fentiekben hasznosíthatót. Mi azt tapasztaljuk, hogy a kritikus gondolkodás alkalmazásával igen markánsan ki lehet tűnni a mezőnyből, akár a szervezeteken belül, akár külsős szolgáltatóként.

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

A tudás jó árfolyamon váltható készpénzre

Pár éve átszoktam a telefonon keresztüli zenehallgatásra az autóban, ami azt a luxust biztosítja, hogy szinte bármilyen előadó vagy zeneszám azonnal elérhető. A minap beugrott egyik réges-régi kedvenc együttesem, a Foreigner, úgyhogy rá is böktem azonnal. Mintha valami időgépbe szálltam volna, nyomban visszarepültem 1993-ba, ahogy este hét körül az egri Főposta előtti buszmegállóban várom a tizenkettest, fülembe üvöltetve a Walkman segítségével a lengyelpiacon újított Foreigner kazettát, mert persze ilyesmit nem lehetett kapni a hazai boltokban, legalábbis Egerben biztos nem.

Bővebben »

Miért bűvölnek el a számok?

Azon törtem a fejem, hogy ugyan miről kellene írni a 800. blogbejegyzésemet. Mi van akkor, ha épp a nyolcszázadik? Miért fontosak nekem ezek a számok? Mi jelentősége van annak, hogy rövidesen 10 éves lesz a Tudatos Vezetés blog, és kit érdekel, hogy hány emberhez sikerül eljutni az e-könyveknek, vagy épp hány vezetővel van alkalmam személyesen foglalkozni egyik vagy másik évben?

Bővebben »

Te naponta hány órát érsz rá dolgozni?

Pár éve átestem egy eléggé kimerítő időszakán az életemnek, ami segített helyre tenni mi mennyire fontos. Az történt, hogy felvállaltam, sőt, inkább magamra rántottam egy problémás nagyprojektet. Önbizalmam túlértékelte teljesítőképességemet, mert kiderült, hogy ezt a projektet nem, hogy én, de nagyon más sem tudta volna megmenteni. Volt ugyanis a bajoknak egy kivédhetetlen forrása a szerződésben, amit én nem ismertem.

Bővebben »

A játékok nem építenek csapatot

Alig lehet olyan munkakört találni manapság, melyben a jó eredmény csak az egyén teljesítményén múlik. Az, hogy valaki milyen produkcióval rukkol elő, nagy mértékben függ attól, hogy milyen minőségű támogatást kap a kollégáktól. Érthető hát, hogy miért tartják fontosnak a vállalatok a csapatokat, miért igyekeznek fejleszteni az együttműködést. A törekvés természetesen megsüvegelendő, a megoldások már kevésbé azok.

Bővebben »

Van-e értelme beszólni?

Nem kocsmai, nem diszkós és nem is közlekedési kontextusban szeretném vizsgálni a kérdést, de talán ez nem túl meglepő. Nagyjából két hónapja kísérletezek egy új tartalomformátummal, az egybekezdéses szösszenetekkel a LinkedIn-en, válaszul arra, hogy a blogbejegyzések terjesztését nagyon megnehezítették a közösségi média algoritmusok változásai.

Bővebben »

A szakkönyvolvasás nem sokat ér

Valószínűleg a címben szereplő kijelentés elég furcsán hangzik valakitől, aki több száz szakkönyvet olvasott el, továbbadható tudományának jelentős részét nekik köszönheti, nem beszélve az elmúlt évtizedben elfogyasztott galuskák megzsírozásáról, a különféle közlekedési eszközökön megtett kilométerek szponzorálásáról, vagy a szükséges mennyiségű D-vitamin tóparti begyűjtésének lehetőségéről.

Bővebben »

Itt az ideje, hogy kiganézd az inboxod!

Öt évvel ezelőtt még pont olyan emberke voltam, mint amilyen jó eséllyel te magad is vagy: legalább öt-hatezer levéllel a beérkezett üzenetek mappában. Több tucat, vagy akár száz is belőlük olvasatlanként megjelölve, mert azokkal még kell kezdeni valamit.

Bővebben »

Miért érhetné meg neked is az évértékelés-évtervezés?

Az idei lesz a hetedik alkalom, amikor a YearCompass használatával értékelem az évet, és tervezem meg a következőt. Az első alkalommal 150 ezer társam volt ebben, tavaly pedig már 1.2 millió. Azt hiszem, nincs jobb visszaigazolása annak, hogy van értelme, minthogy az ember éveken át kitart mellette, és veszi rá a fáradságot. Személyes tapasztalatom, hogy sokat segít a fókusztartásban, valamint ha havi rendszerességgel ránézünk a tervekre, pontosan látjuk, hol tartunk ehhez képest az adott pillanatban.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: