Kritizálás helyett inkább gondolkodj kritikusan

Ugyanis annak több értelme van. A kritizálás leggyakrabban arról szól, hogy valaki más tevékenységének eredményében találunk kifogásolni valót, elsősorban a saját nézőpontunkból, saját tapasztalataink, meggyőződéseink, hiedelemrendszerünk, tudásunk és látókörünk alapján. A kritizálás tehát mindezeknek köszönhetően egyrészt meglehetősen gyenge alapokon áll, másrészt igen ritkán tartalmaz jól megvalósítható, kontextusba illő alternatív megoldási javaslatot. A klasszikus mondást idézve: fikázni könnyű, alkotni nehéz. A kritizálás egyáltalán nem azonos a kritikus gondolkodással, ami pedig a McKinsey Global Institute tanulmánya szerint 2030-ra az úgynevezett “higher cognitive skillset” egyik fontos és elvárt eleme lesz a fokozatosan növekvő mértékben automatizált munkahelyek részéről. Az OECD PISA felmérések az utóbbi időben a problémamegoldási és a kritikus gondolkodási képességeket is vizsgálják a közoktatásban résztvevő tanulók körében, és sajnos az a helyzet, hogy a hazai diákok finoman fogalmazva nincsenek az élmezőnyben. Az iskolarendszertől tehát nem sokat várhatunk e téren. Az osztályozással viszont sikerül nagyszerűen beégetni a másokról való felülről ítélkezés kultúráját…

thinking face
Visszatérve a kritikus gondolkodásra, arra gondoltam, hogy összegyűjtök 10 megfontolni való kérdést, amit mindnyájan alkalmazhatunk akár a munkában, akár a magánéletben. Ehhez arra van szükség, hogy az automatizmusok helyett megálljunk egy pillanatra, és tudatosan végiggondoljuk az adott felvetést, mielőtt döntünk vagy értékelünk egy helyzetet.
 
Használjuk-e a józan paraszti eszünket?
 
Mennyire reális, hogy egy bank hosszú távon ajándékba adja nekünk a szolgáltatásait? Nem túlzottan. Ha ingyenes a számlavezetés, nem árt megnézni, hogy meddig az, és a tranzakciós költségek hogyan alakulnak. Ha alacsony a kamat, mennyi a kezelési költség, és milyen kockázatokat viselünk mi a bank helyett? Nincs ingyen ebéd, be kéne látni.
 
Kijön-e a matek?
 
Nagyszerűen hangzik, hogy mesésen meggazdagodunk, ha beszervezünk 10 embert, aki beszervez 10 embert, aki beszervez 10 embert, és így tovább. Csak ha a tömegrendezvény minden résztvevője így jár el, néhány piramis szint után elfogy a teljes magyar népesség. Vagy más példa: amennyiben újszülöttek szüleinek tervezünk szolgáltatást eladni, és megnézzük, hány gyerek születik évente, a nagyon valószínűtlen 100%-os sikerarány fedezné-e a költségeket egyáltalán? Mekkora a befektetés, és hány év alatt térülhet meg egy reálisabb piacszerzési ütem esetén?
 
Vannak-e bakugrások a logikában?
 
Érdemes feltennünk a kérdést, hogy az érvelési sor adott lépcsőfoka tényleg következik-e az azt megelőzőből. Ha jól tanul a gyerek az iskolában, akkor sokra viszi, tehát boldogabb lesz. Megáll vajon ez az érvelés?
 
Mennyire hiteles az információforrás?
 
Azt mondták a tévében, hogy az idei tél hosszú lesz és hideg. Tényleg? Ha a szakértő meteorológusokat kérdezed, akkor még a kéthetes előrejelzéseket is meglehetősen alacsony bizonyossággal teszik meg, vajon mennyire hiteles ez az állítás?
 
Mi áll érdekében a kommunikátornak?
 
A reklámban bemutatott illusztráció szerint a kis kék szemcsék a Vanish Oxy Action Crystal White mosóporban elpárologtatják a focista kisfiú mezébe beletört füvet és egyéb mocskot. Nyílván azért akarják ezt elhitetni veled, mert sokat szándékoznak belőle eladni. Lehet, hogy amúgy jó a mosópor, de a kék szemcsék úgy készültek, hogy a mosószer egynegyedéhez színezőanyagot adtak, a reklám pedig egy számítógépes animációval mutatja be az elképzelt megtisztulás folyamatát.
 
Releváns-e a példa a mi helyzetünkre?
 
Szeretünk sikertörténeteket olvasni. Kérdés viszont, hogy van-e olyan tényező, ami sokkal nagyobb hatással volt a sikerre, mint azok, amelyeket a sikertörténetek felsorolnak. Mondjuk az, hogy hol vagy hogy mikor lett eredményes egy cég. Vajon ugyanazokkal a döntésekkel és lépésekkel hasonló sikereket ért volna el egy türkmén informatikai vállalkozó?
 
Mennyire kiterjesztetők a megállapítások más csoportokra?
 
Minden kutatásnak sajnos megvan ez a limitációja. Kérdés, hogy a mérésben vagy a megfigyelésben résztvevő személyek tapasztalatai/eredményei mennyire terjeszthetők ki szélesebb populációra. Az, hogy egy amúgy tudományos igényességgel megtervezett kísérlet (fizetett) egyetemi hallgató résztvevői valahogy reagáltak, mondhatjuk-e azt, hogy az emberek általában így reagálnak hasonló helyzetben? Itt van példának okáért a Zimbardo-féle híres börtönkísérlet. Máig sok vita van arról, hogy mennyire írja le az emberi viselkedést, ami ott történt. De akár a hétköznapokban is megélhetünk olyat, hogy kevés mintavétel alapján vonunk le messzemenő következtetéseket. Például valaki egyszer ráfaragott, amikor a barátjával üzletelt. Innentől kezdve viszont mély meggyőződéssel állítja, hogy nem érdemes keverni a barátságot és a munkát. Egy darab, könnyen hozzáférhető, erős érzelmi hatást gyakorló minta alapján.
 
Van-e ok-okozati összefüggés, vagy csak korreláció?
 
Számos alkalommal megfigyeltem, hogy amikor épp nem dolgozom, vagy elutazom, akkor keresnek meg új munkákkal kapcsolatban potenciális ügyfelek. Ebből az következne, hogy kerülnöm kéne a munkát, hogy több megbízást kaphassak? Kétlem. Lehet, hogy a két dolog korrelál, még sincs ok-okozati összefüggés. Mint ahogy abban sincs, hogy hétvégenként “mindig” rosszabb az időjárás, amikor ráérnénk szabadtéri programot szervezni. Sőt, ott jó eséllyel még statisztikailag szignifikáns összefüggés sincs, nem még kauzalitás.
 
Áldozatul esünk-e a kognitív torzításaink tömkelegének?
 
Van több tucat kognitív torzítás (cognitive bias), ami az ítéletalkotásunkat befolyásolja. Ilyenek például, hogy utólag baromi okosak vagyunk, azt keressük, ami korábbi meggyőződéseinket megerősíti, a másik viselkedését hajlamosak vagyunk főleg a személyiségükre fogni, hat ránk a horgonyeffektus, a közelmúltban kapott információkat nagyobb valószínűséggel vesszük figyelembe, többre értékeljünk amink van, mint azt, amink még nincs, amire fókuszálunk, azt fontosabbnak tartjuk, és még igen hosszasan lehetne sorolni.
 
Kritikusan gondolkodunk-e a kritikus gondolkodásunkról?
 
Ahogy Hadi Laci barátom fogalmazna tréfából, “úgy emberileg, mint szakmailag”, fontos, hogy “ne essünk át a másik ló túloldalára”, azaz ne jussunk el a kritikus gondolkodásnak arra a szintjére, ami paralizál bennünket. Például amikor minden kutatást kétségbe vonunk, mert azt nem pontosan annak az országnak abban az iparágában és konkrét cégében végezték el, ahol mi a tanulságait szeretnénk alkalmazni. Egyszerre kéne kritikusan gondolkodni a megalapozatlan baromságokkal szemben, és megérezni, hogy az agyonelemzésnek és nagyítóval vizslatásnak hol nincs már értelme, és igenis neki kell fogni a cselekvésnek, a kipróbálásnak, vagy meg kell hozni egy döntést a hiányzó információk és a sok bizonytalanság ellenére.
 
Remélem találtál a fentiekben hasznosíthatót. Mi azt tapasztaljuk, hogy a kritikus gondolkodás alkalmazásával igen markánsan ki lehet tűnni a mezőnyből, akár a szervezeteken belül, akár külsős szolgáltatóként.

Szólj hozzá!

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

Kövess minket

További bejegyzések:

A mobil tanulás hatása az üzleti eredményekre

Nagy öröm látni, amikor mások is erőfeszítést tesznek arra vonatkozóan, hogy a különféle képzési kezdeményezések eredményességét adatokkal is alá tudják támasztani. Az úgy volt, hogy összefogott a Fuse nevű digitális tanulási keretrendszer fejlesztő cég (nem, nem Learning Mangement System, hanem egy másféle alternatíva), a University College London Artificial Intelligence központja, valamint ügyfelük, a 420 kiskereskedelmi üzletében 3000 alkalmazottat foglalkoztató Carpetright cég, kb. olyasmi profillal, mint itthon a Diego.

Bővebben »

Ha nincs akarat, a legprofibb segítő is kevés lesz

A napokban tekintettük meg a Katonában a Háztűznéző című előadást, amit Gogol eredetileg Kérők címen kezdett el írni, több mint 180 évvel ezelőtt. A darabnak valószínűleg több rétege van, de engem az fogott meg, hogy az író milyen jól megragadja művében a felszínességet, a tehetetlenséget, a motiválatlan tengés-lengést, a sült galamb szájba repülésének igényét, persze nem megelégedve akármilyen fűszerezéssel. A kimondhatatlan vezetéknevű orosz hivatalvezető, ránézésre negyvenes agglegény nősülni “szándékozik”, bár a kerítő asszonyság három hónap alatt nem tudta elérni nála, hogy egyetlen célszemélyt is felkeressen.

Bővebben »

Kritizálás helyett inkább gondolkodj kritikusan

Ugyanis annak több értelme van. A kritizálás leggyakrabban arról szól, hogy valaki más tevékenységének eredményében találunk kifogásolni valót, elsősorban a saját nézőpontunkból, saját tapasztalataink, meggyőződéseink, hiedelemrendszerünk, tudásunk és látókörünk alapján. A kritizálás tehát mindezeknek köszönhetően egyrészt meglehetősen gyenge alapokon áll, másrészt igen ritkán tartalmaz jól megvalósítható, kontextusba illő alternatív megoldási javaslatot. A klasszikus mondást idézve: fikázni könnyű, alkotni nehéz.

Bővebben »

Az önbizalom szerepéről, megerősítésének lehetőségeiről Nr2.

Legutóbbi írásomban bemutattam 6 „életmentő technikát”, amelyekkel nehéz helyzetekben helyrállíthatjuk önbizalmunkat és ötleteket generálhatunk, hogy sikeresen kilábaljunk egy szorított helyzetből. Mai írásomban bemutatok 6 hosszútávú gyakorlatot a stabil önbizalom/önbecsülés kiépítése érdekében. Az önbizalomkutatás egyik meghatározó személyisége Nathaniel Branden (kanadai-amerikai pszichoterapeuta), „Az önbecsülés hat pillére“ című könyvében tágabb kontextusban is bemutatja az önbecsülés és az önbizalom meglétének, kialakításának kérdéseit, alább ennek kivonatát ismertetem.

Bővebben »

A jövőállóság kulcsa: a hozzáadottérték-termelő képesség

Természetes, hogy a vállalatok, vállalkozások mérettől függetlenül folyamatosan keresik a hosszú távú fenntarthatóság és növekedés kulcsát, mivel az üzleti életben nem túl reális opció a stagnálásra gyúrni. Sokan azonban a gyakorlatban csak az orruk hegyéig látnak el a mindennapi küzdelem és darálás során, ami csak a közelebbi jövőre biztosítja a túlélést. Bár vannak, akik azt is felismerik, hogy előre kellene gondolkodni, turbulens világunkban azonban baromira nehéz évekre tervezni, három-öt éves stratégiákat gyártani, mert a fene tudja, mi minden történik még addig.

Bővebben »

Kutatási beszámoló: Áttörés a vezetőfejlesztő programrésztvevők elköteleződésében

Hurrá, végre vannak adataink! Évek óta várjuk ezt a pillanatot! De mielőtt ismertetném a mini-kutatásunk eredményeit, szeretnék megosztani néhány háttérinformációt, és kontextust adni az adatelemzésünkből levont következtetéseknek. Már több mint egy évtizede fáradhatatlanul keressük a módját annak, hogy miképpen tudnánk a vezetőket rábírni olyan people management szokások beépítésére a mindennapjaikba, amelyek egyaránt szolgálják a beosztottaik és a szervezet érdekét, valamint természetesen egyúttal a sajátjukét is.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket az alábbi oldalon tekintheted meg: