Kisiklott vezetők

Ahogyan egyre feljebb kapaszkodunk a ranglétrán, egyre inkább azt érezzük, hogy egyedül maradtunk. Végülis a vezetők viselik a felelősséget mindenért és többek jóléte is az ő kezükben van. Ha hibáznak, sok ember érdeke sérül. Kivel tudják megosztani az aggodalmaikat? Nehéz beszélni a legnagyobb problémákról, félelmekről a beosztottakkal vagy a főnökeikkel. A barátok talán nem is értik, hogy milyen kihívásokkal kell szembenézniük, és ha a kétségeiket nyíltan megosztják, elképzelhető, hogy mindenféle híresztelések kapnak szárnyra. Esetenként még a coach-ukkal vagy mentorukkal is nehéz őszintén beszélni.

vezetoertekeles

Az egyedüllét eredménye kb. az lesz, hogy elhallgattatják a belső hangokat és inkább a kívülről jövőkre kezdenek figyelni. De a kívülállók sokan vannak és sokfélét javasolnak, úgyhogy inkább csak azokra az emberekre figyelnek, akik az ő meglátásukat erősítik. A felelősség terhét átérezve félnek a hibázástól, egyre többet dolgoznak; még az is megesik, hogy elveszítik kapcsolatukat a hozzájuk legközelebb állókkal. Egy idő után a kis hibák nagyobbakká válnak és kemény munkával sem tudják kijavítani őket. Egyre mélyebb gödröt ásnak és végül nem tudják elkerülni az összeomlást.

A munkáim során több ilyen kisiklott vezetővel találkoztam. Én így láttam őket:

  • A törtetők, akik híján vannak az önismeretnek és az önértékelésnek.

A ravaszság és az agresszió ütős kombójával taposnak lefelé. Olyan “pozícióvadász predátorok”, akik frankón kifundálják mi kell az előrejutásukhoz, ügyesen feltérképezik, hogy kik az ellenlábasaik, majd egyesével kinyesszentik őket. Mivel a legnagyobb erősségük az ellenfelek csellel történő legyőzése, gyakran paranoiásak, hogy valamelyik beosztott a megbuktatásukra tör. Csekély étvágyuk van az önvizsgálatra vagy az önismeret fejlesztésére. Bizonytalanul kezelik a vezetéssel járó felelősséget, képtelenek határozottan cselekedni, így aztán csak szerényebb eredményeket tudnak felmutatni. Az őket ért kritikákat visszautasítják és elvágják magukat a visszajelzésektől, úgyhogy a beosztottaik inkább lelépnek vagy a bénult engedelmességet választják.

  • A racionalizálók, akiknek csak az eredmény, a hatékonyság számít. Kívülálló számára úgy tűnik, hogy a téma legjobb ismerője. Amikor a dolgok nem mennek jól, külső tényezőket, leggyakrabban másokat hibáztatnak, gyors és felületes választ adnak a problémákra. Ritkán állnak fel és vállalják maguk a felelősséget. Ahogy egyre nagyobb kihívásokkal találják szemben magukat, a nyomást a beosztottaikra tolják át ahelyett, hogy tompítanák azt. Amikor a számok nem jönnek, rövid távú cselekvési tervekkel igyekeznek utolérni magukat. Legtöbbször a jövőtől kölcsönöznek azért, hogy a ma számai jól nézzenek ki: pl. a következő negyedéves bevételek előre lejelentése vagy a vevők raktárainak indokolatlan mértékű feltöltése. Sajnos ez a jövőt a legtöbbször még rosszabbá teszi.
  • A dicsőséget keresők, akiket a világ tapsvihara motivál. Az elsődleges mozgatórugójuk az, hogy hangosan ünnepeljék a tetteiket. Számukra a sikert a pénz, a hírnév, a dicsőség jelenti, ezek látványos eszközeit kergetik. Gyakran úgy tűnt számomra, fontosabb nekik, hogy a legbefolyásosabb vezetők listáján szerepeljenek, mint az, hogy a kollégáikat fejlesszék és tartós értékek mentén építsék a szervezetet. Látványosan tudnak szenvedni attól, hogy mindig vannak olyanok, akiknek több pénzük van, több elismerésben részesülnek vagy nagyobb hatalmuk van, ezért aztán nincs olyan eredmény, ami elég jó lenne számukra. Egyszerűen irigyek mások sikereire, pedig látszólag mindenük megvan.
  • A maguknak valók, akik nem építenek szoros kapcsolatokat, nem keresnek mentorokat; ők azok, akik jobban tudják. Nem az introvertáltakra gondolok; a maguknak valóknak gyakran van számos, felszínes kapcsolata és követője, csak épp nem hallgatnak rájuk. Visszautasítják az őszinte visszajelzést, még azoktól is, akik pedig törődnek velük. A külső visszajelzés hiányában gyakran hibáznak nagyokat és ha kritizálják őket, megmakacsolják magukat, csakazértis meg akarják mutatni. Sokszor a célok személyes háborúvá silányulnak és a harc közben nem ismerik fel, hogy a viselkedésük az oka annak, hogy gyakran lyukra futnak.
  • Az üstökösök, akiknek nincs stabil értékrendjük. Az életük teljesen a karrierjük körül forog. Állandóan mozgásban lévő gépeknek tűnnek, mindig úton vannak, hogy előre jussanak. Csak ritkán szakítanak időt a családra, a barátokra, közösségekre vagy akár saját magukra. Ahogy egyre gyorsabban száguldanak, egyre inkább lángolnak, a stressz is folyamatosan nő bennük, aztán kiégnek a francba az égboltról. Karrierjük során, olyan gyorsan haladnak felfelé, hogy nem jut idejük a saját fejlődésükre. Egy-két év után már készen is állnak arra, hogy továbblépjenek, még mielőtt konfrontálódnának a rossz döntéseik következményeivel. Amikor szembesülnek az általuk okozott károkkal, gyorsan pozíciót váltanak. Ha a munkaadójuk nem lépteti elő őket, akkor inkább máshol “segítenek”. Egy napon a csúcson találják magukat és fogalmuk sincs, hogy minek is másztak fel.

Érzésem szerint hibás az a megközelítés, ha valakit a főhős szerep eltáncolásának lehetősége motivál a vezetésre. Nagyon nehéz kihozni a legjobb teljesítményt a csapatból, ha a vezetők a játékban elsősorban önmagukért szerepelnek. Az önzésük ugyanis távol tart másokat a jó teljesítménytől. Miért is hajtanának, amikor minden a vezető dicsőségéért történik és nem a csapat sikeréért?

Szólj hozzá!

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.



Email*
Keresztnév*
Vezetéknév*
Language
Newsletter

Kövess minket

További bejegyzések:

Kulcs az eredményességhez: norma és kivétel

Akár a munkában, akár a magánéletben szeretnénk valamiféle eredményt elérni, célokat megvalósítani, megkerülhetetlen kérdés, hogy a mindennapi működésünkben mi számít normának, és mi kivételnek. Az fogja meghatározni a végkifejletet, amit nagy számban, szokásként ismétlünk, nem az, amit alkalmanként cselekszünk. Vegyünk néhány példát az önreflexióhoz!

Bővebben »

Mire jó a magas IQ?

Biztosan már Te is töltöttél ki puszta kíváncsiságból – vagy kötelező jelleggel, pl. állásinterjú során – IQ-tesztet. Kijavították, megvolt az értékelés, és kaptál egy számot. Ha a szerencsésebbek közé tartozol, akkor átlagos vagy afeletti eredmény született. Vajon a kapott eredményből milyen következtetéseket lehet levonni az munkára és személyiségre vetítve?

Bővebben »

Érdemes-e alaposabban megkapirgálni a szakmai képességeket a kiválasztás során?

Az egyik barátommal sokat beszélgetünk a cégműködtetés ügyes-bajos dolgairól, nagyjából másfél évtizede kísérem figyelemmel a vállalkozásának alakulását. Informatikai cég, nagy szervezetek számára fejlesztenek, vezetnek be és üzemeltetnek ügyviteltámogató rendszereket, helyenként akár több ezer felhasználóval, jelentős mennyiségű adatforgalommal, itthon és a nemzetközi piacon egyaránt.

Bővebben »

A tehetségmenedzsment 5 fontos kérdése

Sok cégnél az egyik legfontosabb téma a tehetségmenedzsment. Ahány hely, annyiféleképp próbálnak közelíteni a kérdéskörhöz. Összeszedtem néhány gondolatot, hátha segítenek eligazodni az tehetség dzsungelében…

Bővebben »

Megjelent! Cservenyák Tamás: Az emberi lények tanítása

“Nemrég belenéztem a tükörbe, és bevallottam magamnak, hogy tulajdonképpen tanár bácsi vagyok, mert hát az idők során bácsi is lettem, és annak ellenére, hogy két évtizede vállalkozóként is működöm, az csak egy mellékszál. Így aztán merészelhetek a tanításról is könyvet írni. Két és fél évig törtem rajta a fejem, hogy miként kéne ezt a témát megfogni. Semmiképp nem akartam észt osztani a közoktatás számára…

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket az alábbi oldalon tekintheted meg: