Itt a tavasz, és itt a vezeklés ideje is

Nézem az ébredező természetet: rügyeznek és virágoznak a fák, sárgán pompázik az aranyeső. Az emberek ezalatt, akik állítólag a teremtés “koronái” (pun intended), befalazzák magukat az otthonukba, és lefossák a bokájukat félelmükben egy szubmikroszkopikus organizmustól (joggal, velem együtt).

Belegondolok, hogy ha jön ennek a kis szemétnek a későbbiekben egy még rohadékabb apró haverja, és esetleg lesöpri a földgolyó színéről a homo sapiens nevezetű faj összes egyedét, a következő tavasszal a fák az utcánkban ugyanúgy kivirágoznának, és az aranyeső is megmutatná a környezetében poroszkáló élőlényeknek szirmai vidám tavaszi színét. Bolygónk ökoszisztémája egyre erőteljesebb üzeneteket küld arra vonatkozóan, hogy az emberi lényeknek kicsit vissza kéne venni az arcukból és a provokálásból, mert ha nem értünk a szóból, meg fogják nekünk mutatni, ki a főnök.

Az elmúlt tíz évben majdnem megduplázódott a légiutas-forgalom, 2.2 milliárd utazásról 4.2 milliárd felé emelkedett. A diszkont légitársaságok üzleti modellje vélhetően jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy rengetegen kolbászolnak a világban ide-oda, mert hát utazni tényleg jó, hajózni pedig muszáj. Ez igencsak megkönnyíti, hogy két lábon járó vírustenyészetek egyik napról a másikra átszállítsák a betegségeket akár a tízezer kilométerre lévő másik kontinensre. A gazdaság is földkörüli hálót szőtt, és globális ellátási láncok alakultak ki, elsősorban üzleti megfontolásból. Megérte ugyanis alacsonyabb áron alkatrészeket beszerezni, gyártási és szolgáltatási kapacitást olcsóbb munkaerővel bíró országokba kiszervezni, illetve a globális üzletelés nyújtotta számos lehetőséget kihasználni. Igen ám, de ez azt eredményezte, hogy egy nagypályás csaló bróker lopási akciója meg tudja rogyasztani a nemzetközi tőkepiacokat. Vagy amikor az USÁ-ban (1) a hitelképesség feltételeként a lélegzetvétel képességet határozták meg, és (2) az így adott jelzálogkölcsönökhöz kapcsolódó, kevesek által értett áttételekkel kreált pénzügyi termékeket vonzó lehetőségként tálalták a nyerészkedni kívánó befektetők felé, az egész világgazdaságot válságba taszították. Pár hónappal azután pedig, hogy a betegeskedő galamb unalmában hanyagul rászart a háromezer kollégájával egy légtérben melózó kínai munkás udvarán tartott disznajának orrára, majd a hálátlan sertés utolsó vacsorája estéjén köszönetként beletüsszentett hizlalója képébe, gyakorlatilag egész Európa kővé merevedett, és tehetetlenül várja sorsának beteljesedését. Meghúzunk egy madzagot a glóbusz egyik pontján, aztán hasra esik pár száz millió a spárga túloldalán.

Rögtön érkezik az utólagos okoskodás: nem kell annyit utazni. Jól hangzik, de számos ország lakossága alapvetően abból él, hogy máshonnan odautaznak. Persze mondhatnánk, hogy leszarjuk mi a thaiföldieket, csak éppen hazánkban is nagyon sok ember keresi kenyerét az idegenforgalomból és a vendéglátásból. Az is kézenfekvőnek tűnik, hogy nem kéne a cégeknek olyan kapzsinak lenniük, és fel kéne hagyni az alapanyag- és alkatrészbeszerzés, valamint az összeszerelés távol-keleten történő megvalósításával. Jó ötletnek hangzik, de ennek is sokféle hatása lenne. Egyrészt az a temérdek ember elvesztené a megélhetését, akik jelenleg a gyártást végzik. Másrészt azért lehet számos termékhez kedvezőbb áron hozzájutni a világban, mert olcsó munkaerővel készülnek. Harmadrészt pedig azért tudnak jobb fizetést adni például Európában vagy az USÁ-ban a cégek, mert az alapanyagon, az alkatrészeken vagy az összeszerelésen lehet spórolni, és az ár így piacképes marad. Tehát mi többet kereshetünk, jobb áron vásárolhatunk, a fejlődő országok polgárainak meg van mit enniük. Élvezzük a globális ellátási lánc előnyeit, mindaddig, amíg nem köpnek a levesünkbe, és rá nem jövünk, milyen sérülékeny ez az egyensúly, miféle árat kell fizetni azért, hogy a fejlettebb országokban a háztartások többsége számára elérhető a nagy lapos tévé és az óvodás kortól alanyi jogon járó, pár évente cserélgetett okostelefon. Ez csak néhány aspektus természetesen, biztos van még bőségesen egyéb szempont, összefüggés.

Az egyik legnehezebb dolog a vezetésben az, hogy sikerüljön eltalálni, milyen esetekben van szükség faék egyszerűségű megoldásokra, és mik azok a szituációk, ahol a komplex dolgok leegyszerűsítése tévútra vinne, vagy csak a szomszéd portája elé söpörnénk vele át a szemetet. Nem kis kihívás lesz kitalálni, hogy a globális és a helyi gazdaság milyen kombinációjával lehetne a hálózatos világ előnyeiből a lehető legtöbbet fenntartani, a sebezhetőséget jelentősen csökkenteni, és végre felelősebben viseltetni a bolygónk iránt. Ha nem vesszük az üzeneteit, egyre nagyobb maflásokkal fog operálni.

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

A puhány megmondóember antagonisztikus ellentét?

A legtöbb vezetőt akkor tekintik kompetensnek, ha képesek megoldani problémákat, ki tudják találni, hogy mit kellene tenni egy adott helyzetben vagy épp össze tudják szedni, hogy egy feladat elvégzéséhez milyen támogatásra van szükségük. A sikereikhez hozzájárul az is, hogy ügyesen érvelnek vagy vitatkoznak olykor, így gyakorolva hatást a kollégáikra. Mondhatnánk úgy is, hogy a vállalatok vezetői ideálja egy „határozott faszagyerek”.

Bővebben »

A kreativitás szokásáról pár gondolat

Több helyen olvastam már arról, hogy a kreativitás tulajdonképpen szokás, nem egy különleges, veleszületett tehetség megnyilvánulása néhány kiváltságos ember esetében. Mindannyian lehetünk kreatívak, amikor kitalálunk valamit, és azt meg is valósítjuk. A fiam például kapott egy pirográfot (ha esetleg valaki nem tudná, mint ahogy én se hallottam még róla egészen a közelmúltig, ez egy olyan eszköz, amivel fába lehet égetni különféle mintákat, feliratokat, tehát egy írószerszám), a téli szünetben rendszeresen kiment a kertbe, fűrészelt magának egy deszkadarabot, aztán arra rajzolgatott, írogatott.

Bővebben »

Az akaraterő csapdája

Amikor látunk másokat megvalósítani a vágyaikat, elérni a céljaikat gyakran csodáljuk a karakterüket, elszántságukat, amivel megáldotta őket a sors. Azt gondolhatjuk, hogy ha valamit igazán eltökélten akarunk, akkor az sikerülni fog. Sajnos azonban túlságosan leegyszerűsítjük a változtatások természetét, amikor azt a tanulságot vonjuk le, hogy pusztán az akaraterőn múlik, hogy elérjük-e a kitűzött célt.

Bővebben »

Ne hidd el, hogy minél több, annál jobb!

Át vagyunk itatva azzal a meggyőződéssel, hogy a több szükségszerűen jobb is. Többet akarunk keresni, nagyobb alapterületen akarunk élni, drágább cuccokkal venni körül magunkat, magasabbra törni akármiféle rangsorban vagy hierarchiában, bővebb listára szert tenni végzettségekből, gyakrabban és messzebbre utazni, szélesebb olvasóközönséghez elérni, ismertebbé válni.

Bővebben »

Miért találunk kevés jó vezetőt?

Sok szakembernek relatíve ködös elképzelése van arról, hogy mi tesz vezetővé valakit, mit is csinál egy vezető pontosan. Számtalan cikket olvasni arról, hogy mi a 21. századi vezető 3-5 legfontosabb ismérve, több előadásban karcolgatják az érthetetlen fogalmak felszínét, így hevítve a fingot a volfrám olvadáspontja fölé. Kb. ilyesmikre bukkanhatunk: brilliáns stratéga, kreatív megoldóember, tulajdonosi szemlélet, magas EQ, optimista, és más hasonló adottságok.

Bővebben »

A jóllét tudománya

A 2020-as évet egy MOOC kurzussal indítottam (ami aztán egy új e-könyv megírására is inspirált tavasszal), és egy másik MOOC képzéssel fejeztem be, a neves Yale Egyetemtől. Ez utóbbi a jóllét tudományos hátteréről szólt, ahogy a címéből is félreérthetetlenül kiderül: The Science of Well-being. Már régóta rajta volt a listámon, hogy egyszer végigmegyek rajta az akácos út helyett.

Bővebben »

Van-e értelme manapság a személyes évtervezésnek?

Annak ellenére, hogy jópár éve lelkes gyakorlója és propagálója vagyok a december végén aktuális személyes évértékelésnek és évtervezésnek, az idén felmerült bennem, hogy egy ilyen bizonytalan és nehezen kiszámítható időszakban mennyi értelme van egyáltalán ennek az egésznek. Lehet, hogy le se töltöm az aktuális doksit, lamentáltam.

Bővebben »

Ha nincs kimondott szenvedélyed, a vízhólyagokat is követheted

Érdekes kérdést feszeget Dan Cable, a London Business School szervezeti viselkedés professzora a Harvard Business Review honlapján nemrég megjelent írásában. Úgy érzi, hogy túl általános és nehezen megfogható az a tanács, hogy “kövesd a szenvedélyed”, és annak megfelelően válassz vagy módosíts karriert.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: