Ingujjat visszatűrni, magasabb fokozatba kapcsolni

Néhány hete írtam arról, hogy a vezetőknek alkalmanként fel kell tűrniük az ingujjukat, és személyesen bekapcsolódni egy-egy nehezebben induló feladatba, projektbe. Függetlenül attól, hogy általánosságban az önállóságot szeretnék fokozni és a mikromenedzsmentet elkerülni.

Egyes helyzetekben ugyanis mozgásba kell lendíteni a szekeret ahhoz, hogy realitása legyen később az eredményes, önálló ténykedésnek. A témát egy saját, személyes példán keresztül exponáltam, melynek során nekem kellett nagy levegőt venni, és nekiállni segíteni a fiamnak egy somogyi népdalcsokor gitáros akkordkíséretének kihámozásában és megtanulásában.

A zenés történet azonban nem állt meg ott, ahol a blogbejegyzés véget ért: amikor képessé vált egyedül is gyakorolni a dalokat. A folytatás első lépéseként többször felmerült az igény, hogy “Gyere apa, zenéljünk!”. Evés közben megjött ugyanis az étvágy. Elgondolkodtam azon, hogy miképp tudnánk szintet ugrani egyrészt a duónk zenei teljesítményében a kényszerű hallgatóság, azaz a többi családtag érdekében, másrészt pedig a dolog élvezeti értéke terén. Rájöttem, hogy ehhez ismét rajtam a sor, de most nem az ingujjamat kell feltűrni, hanem saját magam számára, a meglévő tudásszintemhez igazítva kell feljebb tennem a lécet. Ez abban testesült meg, hogy a népdalok dallamát megtanultam szólóként eljátszani. Így ettől a pillanattól mindkettőnknek kihívást jelentett a pontos, hibátlan, együttes játék, az összteljesítmény cserében értékesebb és élvezetesebb lett. Pláne amikor leporolódott az elektromos gitár és bekapcsolásra került a torzító. Nem állítom, hogy nyoma se volt a stílusidegen jegyeknek, de mi egyre jobban szórakoztunk.

Hogy ismét visszatereljem a szót a vezetői működés világába, azt a sztorit is folytatnám, ahol a korábbi postban elengedtem. Ott tartunk tehát, hogy sikerült betolni az indulni nem akaró járgányt, pöcörog a motor, be is szállt mindenki, és kettes fokozatban abszolváljuk az egyenes vonalú egyenletes mozgást. Itt az ideje, hogy a vezető saját maga és a csapat számára is magasabbra emelje a lécet: beazonosítsa, hogy ő személyesen miként tud nagyobb hozzáadott értéket teremteni a magasabb teljesítmény eléréséhez. Ez sok mindenben testet ölthet: lehet új knowhow, folyamat, struktúra, együttműködés, technológia, szervezési forma, kapcsolat, működésmód, szokások, stb. A lényeg, hogy kezdeményezzen valamit, amivel hármas vagy négyes sebességfokozatba lehet váltani, és ehhez jó eséllyel neki is tornásznia kell majd. Kitalálni, eladni, kipróbálni, tesztelni, csiszolni, módosítani, változást kezelni, ellenállást leküzdeni, maga mellé állítani, kitartani, következetes maradni, az eredményekről kommunikálni, és így tovább. Jó esetben mindezekhez rögtön talál szövetségeseket is a csapatból, azaz nem egyedül kell még a kitalálást sem csinálni. A tankolásról viszont jellemzően neki kell majd gondoskodnia. A kezdeményezés ugyanis a nap végén a vezető felelőssége, ha ezt más nem teszi meg.

Neked milyen területen kellene saját magad számára megemelni a lécet, hogy a csapatod vagy az általad vezetett szervezet magasabb teljesítményfokozatba kapcsolhasson?

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Az akaraterő csapdája

Amikor látunk másokat megvalósítani a vágyaikat, elérni a céljaikat gyakran csodáljuk a karakterüket, elszántságukat, amivel megáldotta őket a sors. Azt gondolhatjuk, hogy ha valamit igazán eltökélten akarunk, akkor az sikerülni fog. Sajnos azonban túlságosan leegyszerűsítjük a változtatások természetét, amikor azt a tanulságot vonjuk le, hogy pusztán az akaraterőn múlik, hogy elérjük-e a kitűzött célt.

Bővebben »

Ne hidd el, hogy minél több, annál jobb!

Át vagyunk itatva azzal a meggyőződéssel, hogy a több szükségszerűen jobb is. Többet akarunk keresni, nagyobb alapterületen akarunk élni, drágább cuccokkal venni körül magunkat, magasabbra törni akármiféle rangsorban vagy hierarchiában, bővebb listára szert tenni végzettségekből, gyakrabban és messzebbre utazni, szélesebb olvasóközönséghez elérni, ismertebbé válni.

Bővebben »

Miért találunk kevés jó vezetőt?

Sok szakembernek relatíve ködös elképzelése van arról, hogy mi tesz vezetővé valakit, mit is csinál egy vezető pontosan. Számtalan cikket olvasni arról, hogy mi a 21. századi vezető 3-5 legfontosabb ismérve, több előadásban karcolgatják az érthetetlen fogalmak felszínét, így hevítve a fingot a volfrám olvadáspontja fölé. Kb. ilyesmikre bukkanhatunk: brilliáns stratéga, kreatív megoldóember, tulajdonosi szemlélet, magas EQ, optimista, és más hasonló adottságok.

Bővebben »

A jóllét tudománya

A 2020-as évet egy MOOC kurzussal indítottam (ami aztán egy új e-könyv megírására is inspirált tavasszal), és egy másik MOOC képzéssel fejeztem be, a neves Yale Egyetemtől. Ez utóbbi a jóllét tudományos hátteréről szólt, ahogy a címéből is félreérthetetlenül kiderül: The Science of Well-being. Már régóta rajta volt a listámon, hogy egyszer végigmegyek rajta az akácos út helyett.

Bővebben »

Van-e értelme manapság a személyes évtervezésnek?

Annak ellenére, hogy jópár éve lelkes gyakorlója és propagálója vagyok a december végén aktuális személyes évértékelésnek és évtervezésnek, az idén felmerült bennem, hogy egy ilyen bizonytalan és nehezen kiszámítható időszakban mennyi értelme van egyáltalán ennek az egésznek. Lehet, hogy le se töltöm az aktuális doksit, lamentáltam.

Bővebben »

Ha nincs kimondott szenvedélyed, a vízhólyagokat is követheted

Érdekes kérdést feszeget Dan Cable, a London Business School szervezeti viselkedés professzora a Harvard Business Review honlapján nemrég megjelent írásában. Úgy érzi, hogy túl általános és nehezen megfogható az a tanács, hogy “kövesd a szenvedélyed”, és annak megfelelően válassz vagy módosíts karriert.

Bővebben »

Megpróbáltad-e már egyáltalán, és hányszor?

Munkám során folyamatosan találkozom azokkal a különféle nehézségekkel, amikkel a vezetők küzdenek a mindennapokban. Nem meglepő módon ezek a kihívások jelentős arányban kötődnek emberekhez, legyenek azok beosztottak, középvezetők, vezetőtársak, felettesek vagy épp külföldi kollégák. Gyakran tapasztalom, hogy idejekorán feladják a próbálkozást, hogy nekifeszüljenek a probléma megoldásának.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: