János és Viktor kollégák egy gyártócégnél. Reggel 9:10 van és János épp a tárgyalóban feszeng, Viktorra vár, hogy megérkezzen és elkezdhessék a szokásos heti értekezletet. Nem ez az első alkalom, hogy Viktor késik és János már torkig van Viktor felelőtlen hozzáállásával. Jánosnak meggyőződése, hogy Viktor nem tiszteli az idejét és rossz példát mutat a többi kolléga számára is. Amikor Viktor 9:15-kor befut, János egy „veszek neked egy megbízhatóbb ébresztőórát” megjegyzéssel üdvözli. Viktort fárasztják János szurkálódásai, mert azt gondolja, hogy János pontossággal kapcsolatos gumicsontja mögött a kontrollmániája áll, hogy jó vezetőnek tűnjön.
Hogy lesznek értelmes emberek ellenségek?
Ahhoz, hogy választ kapjunk erre a kérdésre, egy kicsit közelebbről meg kell néznünk a sztori kialakulását. Rajzoltam is hozzá, még létrát is, hátha segít. 🙂
Amikor egy tényt, viselkedést látunk vagy hallunk, a megfigyelésünket egy videókamerához lehetne hasonlítani, ami csak a résztvevők tetteit, szavait rögzíti, az érzéseket, a feltételezéseket és döntéseket nem. A történetben a késés időpontja a közvetlenül megfigyelhető adat. A következő lépcsőben János felcímkézi az adatokat és ekkor kezd az esemény frusztrációt ébreszteni benne: „Viktor egyszerűen nem csapatjátékos, azt hiszi, nyugodtan vesztegetheti az időmet. Rossz példát mutat a cég többi dolgozójának!”
Ez persze egy nem tesztelt feltételezés, mert nem gondol bele abba, hogy más oka is lehet a késésnek. Ezen a ponton János akaratlanul is átfordítja a problémát arra, hogy maga Viktor személye a probléma és a képzeletbeli létra utolsó fokára lép, ahol eldönti mit fog tenni. Jánost elragadták az érzelmek és ez a közelgő interakcióit erősen befolyásolni fogja. Elhatározta, hogy keményebbnek kell lennie, szorosabbra fogja a gyeplőt. Ezt persze nem közli Viktorral így a döntése és gondolkodásmódja továbbra is rejtve marad.
Amikor Viktor belép a szobába, János túl ideges ahhoz, hogy észrevegye, Viktor sápadtnak és fáradtnak néz ki (megfigyelhető adat) mivel az 1 éves gyereke az este nagy részében ébren tartotta a szüleit. János egy szempillantás alatt felrohant a képzeletbeli létrán, érzelmeit egy szóbeli „gyomrossal” fejezi ki: „veszek neked egy megbízhatóbb ébresztőórát”. Nem kérdőjelezi meg a saját sztoriját Viktorról vagy a késés okairól, helyette elkönyvelte, hogy feltételezései Viktor motivációiról és viselkedéséről igazak.
Olykor olyan gyorsan haladunk felfelé létrán, hogy azt hisszük, az érzelmeink közvetlenül abból erednek, amit a másik tett vagy mondott, pedig a valóságban az általunk kreált sztori, ami az erős érzelmek többségét eredményezi. Lássuk be, könnyebb szarkasztikus megjegyzést tenni, mint azt mondani, hogy ismeretlen okokból az illető 10 perccel a megbeszélt idő után még nincs a szobában. Ha János nem tett volna szarkasztikus megjegyzést, belül akkor is forrongott, és ez a negatív energia határozta meg a viselkedését.
Viktoron a sor, hogy felszaladjon a saját létráján. A megfigyelhető adat, hogy János beszólt. Ezt Viktor a vele szemben tanúsított együttérzés hiányának tudja be és úgy érzi, hogy igazságtalanul ítélkeztek felette. Ahelyett, hogy elmagyarázná miért késett, lenéző pillantást vet Jánosra és úgy dönt (anélkül, hogy Jánossal megosztaná ezt) hogy ellenáll minden jövőbeni próbálkozásnak, amely szerinte a mikromenedzsment megnyilvánulása.
Innentől fogva János, Viktor minden viselkedését, tettét és eredményeit azon a szűrőn keresztül ítéli meg, hogy Viktor nem csapatjátékos. Gyakran ellenőrzi a munkáját, a pontos érkezést és a határidőket. A szűrő olyannyira berögzül, hogy János elmulasztja észrevenni azokat az alkalmakat, amikor Viktor nagyon is csapatjátékosra jellemző viselkedést mutat. János viselkedése, pedig bizonyítékot szolgáltat Viktornak arra, hogy a főnöke tényleg egy mikromenedzser. Néhány hónapon belül a kapcsolatuk annyira kiéleződött, hogy már az is nehezükre esett, hogy egy helyiségben tartózkodjanak. Amikor a beszélgetés végére értünk János azt mondta, hogy „ijesztő belegondolni, hogy ez az egész egy 15 perces késéssel kezdődött.”
A magunkban kitalált sztorit tényként kezeljük, úgy viselkedünk mintha igazunk lenne és minden mást úgy értelmezünk, mint a saját sztorinkat alátámasztó bizonyítékot.
Nem mindegy, hogy milyen sztori (feltételezés) jár a fejünkben, amikor valaki felbosszant bennünket, mert nagyon könnyen válik önbeteljesítő jóslattá. Azt tanácsolnám, hogy kérdezz, értsd meg a másikat, hogy valóban úgy van-e, ahogyan gondoltad. Még utána is bőven marad elegendő idő arra, hogy kiereszd a belét. :))))
—
Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!
Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!
