Hogyan tudod az áhított változtatás elérésének valószínűségét fokozni?

Amikor néhány éve azzal szórakoztam, hogy különféle okosságokat próbáltam 17 szótagban, haiku formában megfogalmazni, ezt a szösszenetet követtem el a viselkedésváltoztatással kapcsolatban: A változáshoz szokásaidat kell majd újra cserélned.

Amilyen könnyű ezt kimondani vagy leírni, olyan nehéz megvalósítani. A 21. századi viselkedéstudomány megállapítása szerint (nem, nem brit tudósok publikálták a Blikkben) ha valamire nagyon motiváltak vagyunk, akkor tűzön-vízen át megvalósítjuk, még akkor is, ha akadályokba ütközünk. Amikor rád jön a szaporafosás, nem izgat, hogy ki mit fog szólni, ha félrelököd az útból, és a mellékhelyiség színvonalával kapcsolatos averzióid is eltörpülnek. Akkor azonban, ha a motivációnk mérsékeltebb a cselekvésre, mondjuk azért, mert rövid távon sokkal vonzóbb nem csinálni semmit, vagy mást csinálni, dacára a hosszú távú előnyöknek, két másik lényeges tényezőre érdemes fókuszálni a cselekvés kiváltásához és a kezdeti, tudatos ismétlésen keresztüli szokássá alakításához.

Az egyik, hogy a lehető legjobban meg kell könnyíteni a döntést és a cselekvést (lásd ingyenes előfizetés az első hónapban, visszafordíthatóság / visszaküldési lehetőség / egyszerű lemondás, impulse vásárlást megkönnyítő termékkihelyezések a pénztárnál, egyetlen kattintással kivitelezhető cselekvés, apró kérés arra vonatkozóan, hogy hozzál magaddal még egy embert, minimális mennyiségű fekvőtámasz, a következő lépés meghatározása egy ijesztően nagy projektnél, stb.)

A másik kulcstényező a jó trigger, azaz a cselekvést begyújtó inger. Ami belülről jön, mint a biológiai késztetések, azzal most kevésbé foglalkoznék, tekintve, hogy az irányításuk bajosabb, bár az sem lehetetlen. A kívülről érkezőknek két típusa van, az egyik a kontextuális, amikor a környezetünkből érkezik a böködés a tervezett cselekvésre (digitális emlékeztető, naptárbejegyzés, más embertől érkező impulzus, push notification, email üzenet, pop-up ablak, stb.). A másik, amikor meglévő rutinhoz párosítjuk az újonnan kialakítani tervezett szokást, és ez még az előzőnél is hatékonyabb. Azt azonban nem feltétlenül könnyű eltalálni kapásból, hogy melyik fog beválni.

A fiam szeretett volna egy kicsit erősíteni az edzéseken kívül is. Arra gondoltunk, hogy kezdhetné kicsiben, fekvőtámaszokkal. A napon belül este már fáradtan nem sok esélyét láttuk rá, napközben suliban van, ezért a reggelbe gondoltuk beilleszteni, tekintve, hogy pár percről beszélünk csupán. 7:30-ra beállítottuk a telefont még december elején, hogy szóljon. El is indult a dolog valamennyire, de jött 3 hét szünet, amikor én reggelente hallgattam a csipogást, aztán mire felkelt, már rég elfelejtettük a fekvőtámaszt. Kapott viszont egy húzódzkodó rudat karácsonyra, ami ajtóra szerelhető. Feltettük a nappali és az étkező közé, és azt találtuk ki, hogy amikor elmegy alatta és van kedve, felhúzza magát egyszer-kétszer. Ez a trigger sokkal jobban bevált, néhány héttel később már 5-ös sorozatokat nyomat, naponta többször is, napszaktól függetlenül.

Nem a korlátozott mennyiségű akaraterőre érdemes építeni tehát, hanem a cselekvés megkönnyítésére és a testre szabott trigger kikísérletezésére, amikor új szokásokra gyúrunk. Ez olyan brutálisan jó technológia, látszólagos egyszerűsége ellenére, ami így elsőre talán nem is jön át. De effélékkel operálnak mindazok, akik bennünket üzleti vagy egyéb célból rendszeresen manipulálnak. Miért ne lehetne ezt a tudást a saját magunk hasznára fordítani, és a mi viselkedésváltoztatási törekvéseinket elősegíteni? Semmi gond, ha nem hisz valaki benne vagy más a “véleménye”, lehet nyugodtan tovább tolni a raklapot a földön, és hagyni a békát azokra a hülyékre, akik kifizetnek érte több százezer forintot! 🙂 

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Töltsd le Dobay Róbert ebookját!

Korábbi bejegyzések

A téglákra figyelj, ne a falra!

Mostanában rászoktam vezetés közben podcastok hallgatására. A Karizma podcastban hallottam a következő történetet Will Smith önéletrajzi könyvéből, és nagyon tudtam rezonálni rá. A színész 11 éves volt, amikor az apja úgy döntött, hogy egy új falat akar építeni a műhelye elé. A régi már mállott szét, és ez nem tetszett neki. Ahelyett, hogy kőművest hívott volna, azt gondolta, hogy jó kis projekt lesz Willnek és az öccsének. Lerombolta a falat, a gyerekeknek pedig nem sok hite volt abban, hogy ott valaha is új fal fog állni.

Tovább »

Megyünk előre, csak nem mindegy, melyik irányba!

Az elmúlt két hétben három olyan tapasztalatom is volt, amivel egy kicsit belekukkanthattam a jövő lehetséges alakulását fürkésző varázsgömbbe. Épp pár hónapja ostoroztam azokat a szakértőket és tanácsadókat, akik magabiztosan spekulálnak minimális információs bázison, sőt, nem átallanak azzal hitegetni másokat, hogy a megoldásuk egyenesen jövőbiztos. Már abban az írásomban is hozzátettem, hogy az adatelemzésnek és a trendvizsgálatnak természetesen van értelme, mint ahogy a lehetséges scenario-k és forgatókönyvek felvázolásának is.

Tovább »

További bejegyzések:

Mennyire vagy termelékeny?

Tavaly pont ilyentájt, a nyár végén indított egy felmérést Bob Pozen és csapata az MIT-ről személyes termelékenység (personal productivity) témában a Harvard Business Review honlapján kitölthető kérdőív segítségével, az eredményeketpedig idén tavasszal publikálták ugyanott.

Bővebben »

Az etikátlan vezetői működés három gyilkos hatása a szervezetre

Orwell annak idején nem tankönyvnek és nem is megvalósítandó ötletgyűjteménynek írta az 1984-et és az Állatfarmot. Ugyanígy a neves szociálpszichológus, Robert Cialdini sem e célból publikálta, egyébként épp 1984-ben, Hatás című könyvét a meggyőzés pszichológiájáról, hanem pont annak érdekében, hogy a fogyasztók számára észrevehetővé és megakadályozhatóvá tegye a nemkívánatos befolyásolási kezdeményezéseket.

Bővebben »

Konzultáció helyett inzultáció?

Pár éve egy jól prosperáló nagyvállalat tulajdonosa kért fel tanácsadónak. Dacára annak, hogy minden királyság volt náluk, nagyon szenvedett attól, hogy mennyire hiányolja a “tulajdonosi szemléletet” a vezetőitől. Láthatóan bizonytalan volt abban, hogy mit is kellene tennie.

Bővebben »

Hogyan kérjünk elnézést, ha hibáztunk?

Amikor vezetők leszünk, magunk is nagy várakozással tekintünk a jövőbe, nem beszélve a környezetünk elvárásairól.
Érthetően az első pillanattól fontos, hogy jó benyomást tegyünk, magabiztosnak tűnjünk vagy jó döntéseket hozzunk.

Bővebben »

Ha már a könyöködön jönnek ki a SMART célok…

Nincs kétség, a célok fontosak, motiválóan hatnak ránk és a csapatunkra is. A legtöbb vállalatnál különböző szinteken tűznek ki célokat, hogy segítsék a kollégákat a teljesítmény javításában. Sokan megtanulhattuk már, hogy hogy néz ki egy jó cél…

Bővebben »

Hogyan erősítsd a felelősségvállalást a kollégákban?

Akár vezetőkről, a háttérben vagy épp a frontvonalban tevékenykedő munkatársakról legyen szó, nagyon ritkán találkozom olyan kollégával, aki végsősoron ne szeretne felelősséget vállalni a munkájáért, eredményeket felmutatni és segíteni a csapatát vagy épp a vállalatot abban, hogy elérje a célkitűzéseit.

Bővebben »

Miért vegyünk fel csapatokat egyének helyett?

Egyre több cég életében jelenik meg a rugalmas, divatosabban szólva agilis munkavégzés igénye, így nem csoda, hogy rengeteg pénz és idő megy el az együttműködés fejlesztésére csapaton belül vagy épp csapatok között.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: