Hogyan lövünk öngólt a fizetési igénnyel?

Több tanácsadó vállalat szakosodott arra, hogy segítsen a fizetések összehasonlításában. Hasznos információ lehet a HR számára az, hogy pl. az iparágukon belül milyenek a fizetések, hogyan állnak össze a kompenzációs csomagok. Az adatok ismeretében megnézhetik, hogy pl. egy munkakör kompenzációs csomagja hogyan viszonyul különböző iparágak hasonló pozícióihoz.

Ha volt már szerencséd többször ilyen riportot böngészni, megfigyelhetted, hogy pl. a vezetők fizetésében tisztán kirajzolódik egy egyre emelkedő tendencia, azaz évről évre egyre többet keresnek. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon miért?

Egyrészről nyilván a pénz inflációja vagy a piaci, politikai körülmények is szerepet játszanak ebben. Előfordulhat, hogy egy iparágnak jobban megy, így ott többet tudnak fizetni vagy épp egy vezetői munkakör fontosabbá válik a vállalatok számára. A Booz-Allen-Hamilton tanácsadó vállalat rendszeresen publikál globális kutatást a témában. Ha közelebbről megfigyeljük az emelkedések mértékét, aligha magyarázhatók a növekmények pusztán a piaci, iparági körülményekkel.

Érzésem szerint másik két fontos dolog is szerepet játszik a vezetők fizetésének növekedésében. Az egyik hatás egy kicsit öngól-szagú, ugyanis magában az összehasonlítással van baj. Érthető az összehasonlítás iránti vágy, hiszen így könnyebb felmérni, hogy hol is állunk. Eddig ez rendben is lenne, de az a kérdés, hogy mihez kezdünk az információval. Ha megnézünk egy álláshirdetést mindenki versenyképes fizetést kínál, ami leggyakrabban a piaci átlag felett van valamicskével. Logikus megközelítés, hiszen az a pici pont elég ahhoz, hogy odacsábítsák a jelölteket. És így el is érkeztünk a saját gólvonalunkhoz. Gondoljuk meg, hogy mi fog történni a következő évben egy vezetői átlagfizetéssel akkor, ha a többség picivel az előző évi átlag feletti csomagot kínált? Nem bonya matek, következő évben a piaci átlag egy picivel magasabb lesz.

Másrészről olykor már szemmel is nehéz követni ahogyan a CEO-k, felsővezetők  váltogatják a munkahelyüket, a BAH riportja szerint, a legtöbb esetben nem önszántukból. Egy pillanatra helyezd magad a vezetők helyébe… Gondold meg, hogy nem kérnél-e több pénzt akkor, ha a statisztika szerint nagy valószínűséggel ki fognak rúgni 2 éven belül? Szerintem de.

Kicsit olyan 22-es csapdája ez az egész: ha sokat fizetnek egy vezetőnek, érthetően nagyobbak lesznek az elvárások vele szemben. Mivel azoknak nem tud megfelelni, így kirúgják. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a magasabb fizetések miatt több lesz a kirúgások száma, emiatt viszont a vezetők több pénzt fognak majd kérni.

Faramuci, ugye?


Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Érdemes-e alaposabban megkapirgálni a szakmai képességeket a kiválasztás során?

Az egyik barátommal sokat beszélgetünk a cégműködtetés ügyes-bajos dolgairól, nagyjából másfél évtizede kísérem figyelemmel a vállalkozásának alakulását. Informatikai cég, nagy szervezetek számára fejlesztenek, vezetnek be és üzemeltetnek ügyviteltámogató rendszereket, helyenként akár több ezer felhasználóval, jelentős mennyiségű adatforgalommal, itthon és a nemzetközi piacon egyaránt.

Bővebben »

A tehetségmenedzsment 5 fontos kérdése

Sok cégnél az egyik legfontosabb téma a tehetségmenedzsment. Ahány hely, annyiféleképp próbálnak közelíteni a kérdéskörhöz. Összeszedtem néhány gondolatot, hátha segítenek eligazodni az tehetség dzsungelében…

Bővebben »

Megjelent! Cservenyák Tamás: Az emberi lények tanítása

“Nemrég belenéztem a tükörbe, és bevallottam magamnak, hogy tulajdonképpen tanár bácsi vagyok, mert hát az idők során bácsi is lettem, és annak ellenére, hogy két évtizede vállalkozóként is működöm, az csak egy mellékszál. Így aztán merészelhetek a tanításról is könyvet írni. Két és fél évig törtem rajta a fejem, hogy miként kéne ezt a témát megfogni. Semmiképp nem akartam észt osztani a közoktatás számára…

Bővebben »

Miért nem akarnak az emberek elöl menni?

“Menj te, én nem szeretek elöl menni.” – mondta. Én meg eltöprengtem rajta, hogy vajon miért nem vállalkoznak az emberek felvállalni a vezetői szerepet, még teljesen egyszerű, hétköznapi szituációkban sem. Először az jutott eszembe, hogy mennyivel könnyebb inkább kritikát megfogalmazni azzal kapcsolatban, hogy túl gyorsan vagy épp túl lassan haladunk.

Bővebben »

Amikor a lehetetlen lehetségessé vált, de mégsem kell temetni régi életünket

Az elmúlt hónapokban nagyon sok írás született arról, hogy mostantól aztán vége az eddigi életünknek, temethetjük az egészet úgy, ahogy van. Én speciel azok táborát erősítem, akik szerint a most megtapasztalt élmények, amikhez hasonlóra legalábbis az én életemben biztosan nem volt példa, nem fognak drasztikus változásokat hozni, inkább finomításokat.

Bővebben »

Kisiklott vezetők

Ahogyan egyre feljebb kapaszkodunk a ranglétrán, egyre inkább azt érezzük, hogy egyedül maradtunk. Végülis a vezetők viselik a felelősséget mindenért és többek jóléte is az ő kezükben van. Ha hibáznak, sok ember érdeke sérül. Kivel tudják megosztani az aggodalmaikat? Nehéz beszélni a legnagyobb problémákról, félelmekről a beosztottakkal vagy a főnökeikkel. A barátok talán nem is értik, hogy milyen kihívásokkal kell szembenézniük, és ha a kétségeiket nyíltan megosztják, elképzelhető, hogy mindenféle híresztelések kapnak szárnyra.

Bővebben »

Félreértitek, amit írok!

Az a helyzet, hogy félreértitek, amit írok, és az igazat megvallva, azt is félre szoktátok érteni, amit mondok. Na jó, ez egyáltalán nem így van, csak egy jelenségre szeretném felhívni a figyelmet ezzel a kattintásvadász címmel és kezdéssel. 🙂 Gyakran látom, hogy sikertelen kommunikációs kísérlet esetén a közlő a fogadó félre hárítja a kudarc teljes felelősségét.

Bővebben »

Nem mindegy, melyik időablakon kukkantasz ki a home-office-ból!

Múlt héten írt Dobay Robi kollégám egy felettébb izgalmas cikket arról, hogy az értelmezést és a levont konklúziókat igen nagy mértékben befolyásolja a rendelkezésre álló adatok elemzése során, hogy milyen időablakot nyitunk a vizsgálatnak, teljesen önkényesen. Azóta is kattog rajta az agyam, hogy mekkora jelentősége van ennek a gondolatnak, amikor például a teljesítményt vagy az eredményeket értékeljük.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: