Hogyan lövünk öngólt a fizetési igénnyel?

Több tanácsadó vállalat szakosodott arra, hogy segítsen a fizetések összehasonlításában. Hasznos információ lehet a HR számára az, hogy pl. az iparágukon belül milyenek a fizetések, hogyan állnak össze a kompenzációs csomagok. Az adatok ismeretében megnézhetik, hogy pl. egy munkakör kompenzációs csomagja hogyan viszonyul különböző iparágak hasonló pozícióihoz.

Ha volt már szerencséd többször ilyen riportot böngészni, megfigyelhetted, hogy pl. a vezetők fizetésében tisztán kirajzolódik egy egyre emelkedő tendencia, azaz évről évre egyre többet keresnek. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon miért?

Egyrészről nyilván a pénz inflációja vagy a piaci, politikai körülmények is szerepet játszanak ebben. Előfordulhat, hogy egy iparágnak jobban megy, így ott többet tudnak fizetni vagy épp egy vezetői munkakör fontosabbá válik a vállalatok számára. A Booz-Allen-Hamilton tanácsadó vállalat rendszeresen publikál globális kutatást a témában. Ha közelebbről megfigyeljük az emelkedések mértékét, aligha magyarázhatók a növekmények pusztán a piaci, iparági körülményekkel.

Érzésem szerint másik két fontos dolog is szerepet játszik a vezetők fizetésének növekedésében. Az egyik hatás egy kicsit öngól-szagú, ugyanis magában az összehasonlítással van baj. Érthető az összehasonlítás iránti vágy, hiszen így könnyebb felmérni, hogy hol is állunk. Eddig ez rendben is lenne, de az a kérdés, hogy mihez kezdünk az információval. Ha megnézünk egy álláshirdetést mindenki versenyképes fizetést kínál, ami leggyakrabban a piaci átlag felett van valamicskével. Logikus megközelítés, hiszen az a pici pont elég ahhoz, hogy odacsábítsák a jelölteket. És így el is érkeztünk a saját gólvonalunkhoz. Gondoljuk meg, hogy mi fog történni a következő évben egy vezetői átlagfizetéssel akkor, ha a többség picivel az előző évi átlag feletti csomagot kínált? Nem bonya matek, következő évben a piaci átlag egy picivel magasabb lesz.

Másrészről olykor már szemmel is nehéz követni ahogyan a CEO-k, felsővezetők  váltogatják a munkahelyüket, a BAH riportja szerint, a legtöbb esetben nem önszántukból. Egy pillanatra helyezd magad a vezetők helyébe… Gondold meg, hogy nem kérnél-e több pénzt akkor, ha a statisztika szerint nagy valószínűséggel ki fognak rúgni 2 éven belül? Szerintem de.

Kicsit olyan 22-es csapdája ez az egész: ha sokat fizetnek egy vezetőnek, érthetően nagyobbak lesznek az elvárások vele szemben. Mivel azoknak nem tud megfelelni, így kirúgják. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a magasabb fizetések miatt több lesz a kirúgások száma, emiatt viszont a vezetők több pénzt fognak majd kérni.

Faramuci, ugye?


Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Szólj hozzá!

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.



Email*
Keresztnév*
Vezetéknév*
Language
Newsletter

Kövess minket

További bejegyzések:

A jövőállóság kulcsa: a hozzáadottérték-termelő képesség

Természetes, hogy a vállalatok, vállalkozások mérettől függetlenül folyamatosan keresik a hosszú távú fenntarthatóság és növekedés kulcsát, mivel az üzleti életben nem túl reális opció a stagnálásra gyúrni. Sokan azonban a gyakorlatban csak az orruk hegyéig látnak el a mindennapi küzdelem és darálás során, ami csak a közelebbi jövőre biztosítja a túlélést. Bár vannak, akik azt is felismerik, hogy előre kellene gondolkodni, turbulens világunkban azonban baromira nehéz évekre tervezni, három-öt éves stratégiákat gyártani, mert a fene tudja, mi minden történik még addig.

Bővebben »

Kutatási beszámoló: Áttörés a vezetőfejlesztő programrésztvevők elköteleződésében

Hurrá, végre vannak adataink! Évek óta várjuk ezt a pillanatot! De mielőtt ismertetném a mini-kutatásunk eredményeit, szeretnék megosztani néhány háttérinformációt, és kontextust adni az adatelemzésünkből levont következtetéseknek. Már több mint egy évtizede fáradhatatlanul keressük a módját annak, hogy miképpen tudnánk a vezetőket rábírni olyan people management szokások beépítésére a mindennapjaikba, amelyek egyaránt szolgálják a beosztottaik és a szervezet érdekét, valamint természetesen egyúttal a sajátjukét is.

Bővebben »

Nem a távolságtartás a tekintély fő forrása. Íme 20 másik lehetőség.

Újra meg újra felbukkan az orrom előtt az az erőteljes meggyőződés, hogy egy rendes vezető nem barátkozik össze a beosztottaival, mert akkor azzal vissza fognak élni, és nem fog tudni tőlük követelni. Mintha a vezetői tekintély elsősorban a pozícióból vagy a távolságtartásból táplálkozna. Nem vitatva persze, hogy egyes embertársaink bármiféle helyzettel képesek visszaélni, felsorolnék húsz egyéb lehetséges alkotóelemet, a teljesség igénye nélkül, amiből felépülhet a (vezetői) tekintélyünk:

Bővebben »

Miért távoznak mégis a kollégák, ha egyébként normális a főnök?

Nem csak itthon gond a munkatársak, különösen a jó emberek megtartása, hanem olyan nagy és valószínűleg vonzó munkáltatóknál is, mint a Facebook. Tavaly írt egy cikket a Harvard Business Review-ban a kapcsolódó vizsgálódásaikról és tapasztalataikról három HR-esük egy Wharton professzorral együttműködésben. Szinte már természetes egy efféle cégnél, hogy a Google-hez hasonlóan van egy olyan csapatuk, akik a munkatársakkal kapcsolatos adatokat elemzik (People Analytics Team).

Bővebben »

Jön az interjúrobot. Ez jó vagy rossz hír a toborzóknak?

A mesterséges intelligencia keze kezdi betenni a lábát a klasszikusan humán területekre is. Bizarr, nem? Nem feltétlenül. Az emberek által végzett kiválasztási tevékenységek során jelentős befolyásoló hatása van az (ismert vagy nem tudatos) előítéleteknek: az első benyomás néhány másodperce vagy perce alatt bekerül a jelölt valamelyik skatulyánkba, aztán jó eséllyel ott is fog maradni, legyen az pozitív vagy negatív előfeltételezés.Olyan tényezőkre gondolhatunk itt, mint a nem, az életkor, a származás, a megjelenés, a beszédhang, a kinézet vagy a képzettség.

Bővebben »

Lehetőségek és tévhitek az irodai környezet kialakításával kapcsolatban

Azt hiszem, azt nem sokan vitatják, hogy a fizikai környezetünk hatással van a hangulatunkra, közérzetünkre, sőt akár a motivációnkra is. Ha nap mint nap deprimáló helyen kell huzamosabb ideig tartózkodnunk, akkor az kiszívja belőlünk az életkedvet. Nem véletlenül fotózkodnak az emberek mindenféle számukra kellemes helyeken, legyen az hegytető, tengerpart, csodás kilátással rendelkező irodai tárgyaló, vagy bármi szokatlan lokáció, és osztják meg ezeket a képeket országgal-világgal (bár ennek más okai is vannak).

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket az alábbi oldalon tekintheted meg: