Hogyan fizetjük meg a multitasking árát?

Egyik kedves ismerősöm posztolt egy olyan képet, amikor egyszerre (!) három online megbeszélésen vett részt. Azt tapasztalta, hogy gond nélkül tudott figyelni mind a három témára és ezt azzal támasztotta alá, hogy konkrét részletre is emlékezett az egyik beszélgetésből. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy akkor valóban képesek vagyunk multitaskingra? Arra jutottam, hogy lehet, de inkább ne tegyük!

Ahhoz, hogy a jelenséget kontextusában is értelmezzük érdemes felidéznünk Roy F. Baumeister szociálpszichológus kutatásait, aki többek között az önkontrollal is sokat foglalkozott. Megfigyelései szerint korlátozott mennyiségű akaraterő áll rendelkezésünkre, amit folyamatosan fogyasztunk a nap folyamán. Például olyan apróságokkal, hogy bosszankodunk azon, hogy beelőztek jobbról az autópályán, ellenállunk egy frankón kinéző kakaóscsigának, alkalmazkodunk más emberek szabályaihoz vagy épp erősen fókuszálunk valamire. Baumeisterék kutatásai amiatt különösen érdekesek, mert azt találták, hogy ahogyan merül az elem, azaz csökken az akaraterőnk egy nap folyamán, úgy egyre kedvezőtlenebb döntéseket hozunk magunk számára. Pl. ez magyarázatul szolgálhat arra, hogy egy intenzívebb nap után miért burkoljuk kérdés nélkül kanállal a Nutellát az üvegből. A döntési fáradtság miatt nem csak számunkra, hanem mások számára is kedvezőtlenebb helyzeteket teremtünk vagy épp elfogadjuk a status quo-t, akkor is ha nem az lenne az érdekünk.

Hogy kapcsolódik mindez a bevezetőben említett multitaskinghoz?

Abból, ha valaki egyszerre több dolgot csinál és azok mindegyike sikerrel zárul, nem biztos, hogy azt a következtetést vonhatjuk le, hogy működik és esetleg mások számára is követendő példa lehet. Nézzünk pár kérdést:

  • Őszintén imponáló az, hogy az ismerősöm vissza tudott idézni egy szituációt egy meetingből. Vajon mind a háromból tudna? Esetleg emlékszik több fontos momentumra is mindegyikből?
  • Sikerült egyszer multitaskolnia, de többször is menne esetleg? Egyforma hatékonysággal? Függ-e a témáktól?
  • Elegendő-e egy eseményt rövid időablakban értelmezni, pár órával a meeting után? Milyen információk maradtak meg hosszabb távon?
  • Valószínűleg három témára figyelni több energiát igényel, mint egyre, azaz jobban meríti az elemünket. Nem lehet-e, hogy cserébe később a nap folyamán egy szituációt túlreagált vagy valakivel türelmetlenebb volt vagy ignorált egy kérést?
  • Tegyük fel, hogy minden rendben volt azzal nappal és még akár a következővel is. Tegyük fel, hogy vannak még páran, akik hasonlóan tudnak működni. Mennyire követendő példa az a többség számára, amit csak egy elenyésző kisebbség tud megcsinálni?

Azt gondolom, hogy érdemes a választásainkat szélesebb kontextusban, összefüggéseiben is megvizsgálni, hogy megalapozottan tudjunk véleményt formálni. A döntéseink következményét nem elegendő rövidtávon vizsgálni, mert a kedvezőtlen kihatásai lehet, hogy csak később jelentkeznek. Persze mindent lehet, lehetünk szétszórtak, lehetünk impluzívak, lehet multitaskolni, de érdemes figyelemmel lenni arra is, hogy hosszabb távon megfizetjük-e valahogyan az árát.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Töltsd le Dobay Róbert ebookját!

Korábbi bejegyzések

A téglákra figyelj, ne a falra!

Mostanában rászoktam vezetés közben podcastok hallgatására. A Karizma podcastban hallottam a következő történetet Will Smith önéletrajzi könyvéből, és nagyon tudtam rezonálni rá. A színész 11 éves volt, amikor az apja úgy döntött, hogy egy új falat akar építeni a műhelye elé. A régi már mállott szét, és ez nem tetszett neki. Ahelyett, hogy kőművest hívott volna, azt gondolta, hogy jó kis projekt lesz Willnek és az öccsének. Lerombolta a falat, a gyerekeknek pedig nem sok hite volt abban, hogy ott valaha is új fal fog állni.

Tovább »

Megyünk előre, csak nem mindegy, melyik irányba!

Az elmúlt két hétben három olyan tapasztalatom is volt, amivel egy kicsit belekukkanthattam a jövő lehetséges alakulását fürkésző varázsgömbbe. Épp pár hónapja ostoroztam azokat a szakértőket és tanácsadókat, akik magabiztosan spekulálnak minimális információs bázison, sőt, nem átallanak azzal hitegetni másokat, hogy a megoldásuk egyenesen jövőbiztos. Már abban az írásomban is hozzátettem, hogy az adatelemzésnek és a trendvizsgálatnak természetesen van értelme, mint ahogy a lehetséges scenario-k és forgatókönyvek felvázolásának is.

Tovább »

További bejegyzések:

A téglákra figyelj, ne a falra!

Mostanában rászoktam vezetés közben podcastok hallgatására. A Karizma podcastban hallottam a következő történetet Will Smith önéletrajzi könyvéből, és nagyon tudtam rezonálni rá. A színész 11 éves volt, amikor az apja úgy döntött, hogy egy új falat akar építeni a műhelye elé. A régi már mállott szét, és ez nem tetszett neki. Ahelyett, hogy kőművest hívott volna, azt gondolta, hogy jó kis projekt lesz Willnek és az öccsének. Lerombolta a falat, a gyerekeknek pedig nem sok hite volt abban, hogy ott valaha is új fal fog állni.

Bővebben »

Megyünk előre, csak nem mindegy, melyik irányba!

Az elmúlt két hétben három olyan tapasztalatom is volt, amivel egy kicsit belekukkanthattam a jövő lehetséges alakulását fürkésző varázsgömbbe. Épp pár hónapja ostoroztam azokat a szakértőket és tanácsadókat, akik magabiztosan spekulálnak minimális információs bázison, sőt, nem átallanak azzal hitegetni másokat, hogy a megoldásuk egyenesen jövőbiztos. Már abban az írásomban is hozzátettem, hogy az adatelemzésnek és a trendvizsgálatnak természetesen van értelme, mint ahogy a lehetséges scenario-k és forgatókönyvek felvázolásának is.

Bővebben »

A kollab-oké a jövő, nem egymás torkának átharapásáé

Ha a gyereket kérdeznéd, tipikus boomer vagyok, persze kicsit sántít a kategorizálás, mivel nem a “baby boomer” generációhoz tartozom, hanem az X-hez, annak is a fiatalabb harmadához, de hát egy tinédzsernek kábé egykutya. Elég annyi bizonyíték, hogy Facebook felhasználó vagyok, ami kifejezetten old school, egyenesen “mamás”, hiszen az ő nagymamája is azt nyomkodja. Az instától pedig távol tartom magam, mint ördög a tömjénfüsttől.

Bővebben »

A siker nyerő hármasához még egy kritikus hozzávaló

Ugyebár nagyon nem mindegy, mennyire hiteles forrásokból merít az ember, midőn gondolkodását formálja és cselekedeteit kiválasztja. Mi a Menedzsmentornál igyekszünk építeni a tudományra, annak minden hibájával és korlátaival együtt, hiszen még mindig azt találjuk a legértelmesebb kiindulópontnak, összehasonlítva a tudatlan magabiztossággal vagy a hasra ütés jellegű spekulálgatással. A mi szakmánkat tekintve leginkább a pszichológia, a vezetés-, a viselkedés- és az idegtudomány az, ami elég hasznos, ha ott áll a háttérben a munkáink során, némi JPE-vel, azaz Józan Paraszti Ésszel fűszerezve.

Bővebben »

Jövőbiztos??? Mikor látjuk már be, hogy fingunk sincs a jövőről?

Elég ironikus, de épp az elmúlt pár évben szaladtam sorra bele azokba a marketingüzenetekbe, ráadásul a saját szakmámban, ahol jövőbiztos cégeket, vezetőket, képességeket vagy szaktudást ígérgetnek. Most tényleg, komolyan mondja vagy hiszi el ezt bárki ezt a dumát, aki egy kicsit is elgondolkodik rajta? Szellemi vezetőm és képzeletbeli mentorom, Besenyő Pista bácsi egész biztosan feltenné a kérdést, hogy “Nooooormális???” (A fotó azon az emlékezetes előadásán készült, ahol végre megtudhattuk tőle, “mi hülyeség és mi nem az”.)

Bővebben »
coach

Jó ötlet-e nyakló nélkül képezni a kócsokat?

Mielőtt még bárki infarktust kapna, szeretném rögtön itt az elején leszögezni, hogy egyfelől nagyon jó ötlet, másfelől kevésbé. Mint ahogy sok minden más is az életben, aminek van némi komplexitása, bizonyos szempontból kifejezetten előnyös, míg eltérő perspektívából tekintve rá már kicsit színesebb a kép. De mielőtt válaszolnék a saját magam által feltett kérdésre, hadd helyezzem a dolgot kontextusba, hogy miért veszem a bátorságot a témába foganatosított beleugatásnak.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: