Hogyan fizetjük meg a multitasking árát?

Egyik kedves ismerősöm posztolt egy olyan képet, amikor egyszerre (!) három online megbeszélésen vett részt. Azt tapasztalta, hogy gond nélkül tudott figyelni mind a három témára és ezt azzal támasztotta alá, hogy konkrét részletre is emlékezett az egyik beszélgetésből. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy akkor valóban képesek vagyunk multitaskingra? Arra jutottam, hogy lehet, de inkább ne tegyük!

Ahhoz, hogy a jelenséget kontextusában is értelmezzük érdemes felidéznünk Roy F. Baumeister szociálpszichológus kutatásait, aki többek között az önkontrollal is sokat foglalkozott. Megfigyelései szerint korlátozott mennyiségű akaraterő áll rendelkezésünkre, amit folyamatosan fogyasztunk a nap folyamán. Például olyan apróságokkal, hogy bosszankodunk azon, hogy beelőztek jobbról az autópályán, ellenállunk egy frankón kinéző kakaóscsigának, alkalmazkodunk más emberek szabályaihoz vagy épp erősen fókuszálunk valamire. Baumeisterék kutatásai amiatt különösen érdekesek, mert azt találták, hogy ahogyan merül az elem, azaz csökken az akaraterőnk egy nap folyamán, úgy egyre kedvezőtlenebb döntéseket hozunk magunk számára. Pl. ez magyarázatul szolgálhat arra, hogy egy intenzívebb nap után miért burkoljuk kérdés nélkül kanállal a Nutellát az üvegből. A döntési fáradtság miatt nem csak számunkra, hanem mások számára is kedvezőtlenebb helyzeteket teremtünk vagy épp elfogadjuk a status quo-t, akkor is ha nem az lenne az érdekünk.

Hogy kapcsolódik mindez a bevezetőben említett multitaskinghoz?

Abból, ha valaki egyszerre több dolgot csinál és azok mindegyike sikerrel zárul, nem biztos, hogy azt a következtetést vonhatjuk le, hogy működik és esetleg mások számára is követendő példa lehet. Nézzünk pár kérdést:

  • Őszintén imponáló az, hogy az ismerősöm vissza tudott idézni egy szituációt egy meetingből. Vajon mind a háromból tudna? Esetleg emlékszik több fontos momentumra is mindegyikből?
  • Sikerült egyszer multitaskolnia, de többször is menne esetleg? Egyforma hatékonysággal? Függ-e a témáktól?
  • Elegendő-e egy eseményt rövid időablakban értelmezni, pár órával a meeting után? Milyen információk maradtak meg hosszabb távon?
  • Valószínűleg három témára figyelni több energiát igényel, mint egyre, azaz jobban meríti az elemünket. Nem lehet-e, hogy cserébe később a nap folyamán egy szituációt túlreagált vagy valakivel türelmetlenebb volt vagy ignorált egy kérést?
  • Tegyük fel, hogy minden rendben volt azzal nappal és még akár a következővel is. Tegyük fel, hogy vannak még páran, akik hasonlóan tudnak működni. Mennyire követendő példa az a többség számára, amit csak egy elenyésző kisebbség tud megcsinálni?

Azt gondolom, hogy érdemes a választásainkat szélesebb kontextusban, összefüggéseiben is megvizsgálni, hogy megalapozottan tudjunk véleményt formálni. A döntéseink következményét nem elegendő rövidtávon vizsgálni, mert a kedvezőtlen kihatásai lehet, hogy csak később jelentkeznek. Persze mindent lehet, lehetünk szétszórtak, lehetünk impluzívak, lehet multitaskolni, de érdemes figyelemmel lenni arra is, hogy hosszabb távon megfizetjük-e valahogyan az árát.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Az akaraterő csapdája

Amikor látunk másokat megvalósítani a vágyaikat, elérni a céljaikat gyakran csodáljuk a karakterüket, elszántságukat, amivel megáldotta őket a sors. Azt gondolhatjuk, hogy ha valamit igazán eltökélten akarunk, akkor az sikerülni fog. Sajnos azonban túlságosan leegyszerűsítjük a változtatások természetét, amikor azt a tanulságot vonjuk le, hogy pusztán az akaraterőn múlik, hogy elérjük-e a kitűzött célt.

Bővebben »

Ne hidd el, hogy minél több, annál jobb!

Át vagyunk itatva azzal a meggyőződéssel, hogy a több szükségszerűen jobb is. Többet akarunk keresni, nagyobb alapterületen akarunk élni, drágább cuccokkal venni körül magunkat, magasabbra törni akármiféle rangsorban vagy hierarchiában, bővebb listára szert tenni végzettségekből, gyakrabban és messzebbre utazni, szélesebb olvasóközönséghez elérni, ismertebbé válni.

Bővebben »

Miért találunk kevés jó vezetőt?

Sok szakembernek relatíve ködös elképzelése van arról, hogy mi tesz vezetővé valakit, mit is csinál egy vezető pontosan. Számtalan cikket olvasni arról, hogy mi a 21. századi vezető 3-5 legfontosabb ismérve, több előadásban karcolgatják az érthetetlen fogalmak felszínét, így hevítve a fingot a volfrám olvadáspontja fölé. Kb. ilyesmikre bukkanhatunk: brilliáns stratéga, kreatív megoldóember, tulajdonosi szemlélet, magas EQ, optimista, és más hasonló adottságok.

Bővebben »

A jóllét tudománya

A 2020-as évet egy MOOC kurzussal indítottam (ami aztán egy új e-könyv megírására is inspirált tavasszal), és egy másik MOOC képzéssel fejeztem be, a neves Yale Egyetemtől. Ez utóbbi a jóllét tudományos hátteréről szólt, ahogy a címéből is félreérthetetlenül kiderül: The Science of Well-being. Már régóta rajta volt a listámon, hogy egyszer végigmegyek rajta az akácos út helyett.

Bővebben »

Van-e értelme manapság a személyes évtervezésnek?

Annak ellenére, hogy jópár éve lelkes gyakorlója és propagálója vagyok a december végén aktuális személyes évértékelésnek és évtervezésnek, az idén felmerült bennem, hogy egy ilyen bizonytalan és nehezen kiszámítható időszakban mennyi értelme van egyáltalán ennek az egésznek. Lehet, hogy le se töltöm az aktuális doksit, lamentáltam.

Bővebben »

Ha nincs kimondott szenvedélyed, a vízhólyagokat is követheted

Érdekes kérdést feszeget Dan Cable, a London Business School szervezeti viselkedés professzora a Harvard Business Review honlapján nemrég megjelent írásában. Úgy érzi, hogy túl általános és nehezen megfogható az a tanács, hogy “kövesd a szenvedélyed”, és annak megfelelően válassz vagy módosíts karriert.

Bővebben »

Megpróbáltad-e már egyáltalán, és hányszor?

Munkám során folyamatosan találkozom azokkal a különféle nehézségekkel, amikkel a vezetők küzdenek a mindennapokban. Nem meglepő módon ezek a kihívások jelentős arányban kötődnek emberekhez, legyenek azok beosztottak, középvezetők, vezetőtársak, felettesek vagy épp külföldi kollégák. Gyakran tapasztalom, hogy idejekorán feladják a próbálkozást, hogy nekifeszüljenek a probléma megoldásának.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: