Ha nincs akarat, a legprofibb segítő is kevés lesz

A napokban tekintettük meg a Katonában a Háztűznéző című előadást, amit Gogol eredetileg Kérők címen kezdett el írni, több mint 180 évvel ezelőtt. A darabnak valószínűleg több rétege van, de engem az fogott meg, hogy az író milyen jól megragadja művében a felszínességet, a tehetetlenséget, a motiválatlan tengés-lengést, a sült galamb szájba repülésének igényét, persze nem megelégedve akármilyen fűszerezéssel. A kimondhatatlan vezetéknevű orosz hivatalvezető, ránézésre negyvenes agglegény nősülni “szándékozik”, bár a kerítő asszonyság három hónap alatt nem tudta elérni nála, hogy egyetlen célszemélyt is felkeressen. Persze a szolgálója intézi a frakkot a szabónál, meg minden más egyebet, ami ebben az egész dologban a legkisebb erőfeszítést és elköteleződést kívánja a derék hivatalnoktól. Munka után fetrenghet naphosszat fürdőköpenyben a dzsuvás, rendetlen lakás egyetlen kanapéján, pattogtatva a szolgát, aki mérsékelt lelkesedéssel ugyan, de végrehajtja utasításait.

háztűznéző

A házasságközvetítő már a feladás határán van, mikor is megjelenik a hivatalvezető barátja, elzavarja az asszonyt, és maga kezd neki a kiházasításnak. Az alany persze nem más, mint akit a kerítőnő hozott volna neki. A vérprofi kommunikátor, manipulátor és szarkavaró barát minden eszközt bevet, hogy a frigyet tető alá hozza. Hízeleg, motivál, lelkesít, helyretesz, leüvölti a fejét, jelenetet csinál, felrángatja a ruhát a cimborájára, ellökdösi háztűznézőbe, beszél helyette, érdeket képvisel, kényszerít, ármányok sokaságával megszabadul a konkurens kérőktől (akik mellesleg még sokkal defektesebbek, mint hősünk), és addig csűri-csavarja a szót, amíg a választásra képtelen ara végül egyetlen és legjobb opcióként a hivatalvezetőt látja. Sőt, kettesben hagyva őket tíz percre, egy teljesen tartalommentes beszélgetés után bele is szeret a menyecske a kérőbe. A barát gyorsítja az eseményeket, amennyire tudja, de nem tud elég gyors lenni: a főszereplő előbb meggyőzi magát arról, hogy micsoda nagyszerű dolog a házasság, de végül a menyasszony, a pap és a vendégsereg elől az ablakon át menekül el, visszatespedni igénytelen otthonába. Hiába a profizmus, az óriási energiabefektetés, vissza az első mezőre. Ami különösen fájó az egészben, hogy a két ember amúgy illene egymáshoz: szerények, jó szándékúak, tisztességesek, kellemes megjelenésűek, vonzónak találják egymást, tudnak viselkedni, találnak közös témát, a férfi pedig messze a legnormálisabb kérő az összes retardált közül. Mégse megy. Akarat kellett volna hozzá, legalább egy kicsi, és jöhetett volna a vélhetően hosszú, boldog házasélet.

Magunk is azt tapasztaljuk, hogy a tudatos tanulás elsődleges feltétele a szándék megléte. Természetesen véletlenül is lehet tanulni, például azt, hogy a fazék füle felforrósodik a gázon, de a tervezett tanulás akkor tud megvalósulni, ha a résztvevőben legalább egy kis akarat van erre. Ezért törekszünk mindig rá, hogy a Tudatos Vezetés programjaink önkéntesek legyenek. Ha nagyon muszáj, meg tudunk fordítani embereket, de jellemzően nagy energiabefektetéssel kis hozamot lehet elérni. Sokkal több értelme van azt az energiát és az anyagi erőforrásokat olyanok fejlesztésére fordítani, akiknél a tanulási görbe lényegesen meredekebben fog felfelé ívelni. Hasonlóan hamvába holt elképzelés, amikor egy vezető mellé coach-ot fogadnak, hogy szándéka ellenére megszerelje. A Gogol darab rendkívül látványosan mutatta be a nézők számára, hogy ennek a megközelítésnek mennyi értelme és eredménye van. 

Kép: Theater.hu

 

Szólj hozzá!

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

Kövess minket

További bejegyzések:

Nem a kapcsolatépítés a vezető egyik legfontosabb feladata? Nem!

Amikor becsöppenünk egy cég életébe, felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy hogyan is néz ki a szervezet, milyen a vezetés?

Elég azt a varázsszót a HR-es fülébe búgni, hogy “organigram” és máris villámtempóban úszik be a látóterünkbe a D:\eztvillantsd könyvtárból valami ilyesmi ábra:

Bővebben »

Kulcs az eredményességhez: norma és kivétel

Akár a munkában, akár a magánéletben szeretnénk valamiféle eredményt elérni, célokat megvalósítani, megkerülhetetlen kérdés, hogy a mindennapi működésünkben mi számít normának, és mi kivételnek. Az fogja meghatározni a végkifejletet, amit nagy számban, szokásként ismétlünk, nem az, amit alkalmanként cselekszünk. Vegyünk néhány példát az önreflexióhoz!

Bővebben »

Mire jó a magas IQ?

Biztosan már Te is töltöttél ki puszta kíváncsiságból – vagy kötelező jelleggel, pl. állásinterjú során – IQ-tesztet. Kijavították, megvolt az értékelés, és kaptál egy számot. Ha a szerencsésebbek közé tartozol, akkor átlagos vagy afeletti eredmény született. Vajon a kapott eredményből milyen következtetéseket lehet levonni az munkára és személyiségre vetítve?

Bővebben »

Érdemes-e alaposabban megkapirgálni a szakmai képességeket a kiválasztás során?

Az egyik barátommal sokat beszélgetünk a cégműködtetés ügyes-bajos dolgairól, nagyjából másfél évtizede kísérem figyelemmel a vállalkozásának alakulását. Informatikai cég, nagy szervezetek számára fejlesztenek, vezetnek be és üzemeltetnek ügyviteltámogató rendszereket, helyenként akár több ezer felhasználóval, jelentős mennyiségű adatforgalommal, itthon és a nemzetközi piacon egyaránt.

Bővebben »

A tehetségmenedzsment 5 fontos kérdése

Sok cégnél az egyik legfontosabb téma a tehetségmenedzsment. Ahány hely, annyiféleképp próbálnak közelíteni a kérdéskörhöz. Összeszedtem néhány gondolatot, hátha segítenek eligazodni az tehetség dzsungelében…

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket az alábbi oldalon tekintheted meg: