Gyorstalpaló valószínűség-menedzsment tanfolyam

Jelenleg egy ilyen képzésre iratkoztak be a földlakók, persze nem önszántukból. Mindenki megtanulhatja, hogy milyen jelentősége van a valószínűség csökkentésének vagy épp növelésének. Számos olyan terület van, szinte minden, ami emberi lényeket érint, ahol nem mehetünk teljesen tutira. Például ha betonozott földhöz vágunk egy tojást vagy egy boros poharat erőből, akkor elég biztosak lehetünk benne, hogy szarrá törnek. De ha mondjuk a képzésemen megkérem a résztvevőket, hogy valaki hozzon már nekem az automatából egy kávét, adok neki egy tízezrest, a többit megtarthatja, akkor már nem lehetek teljesen biztos benne, hogy mindenki vevő lesz az ajánlatomra. A többség nagy valószínűséggel rámozdulna, de lennének olyanok is, akik gyanakodnának, hogy mi a fene van emögött, és inkább nem élnének a lehetőséggel. Akár olyan résztvevő is akadhatna, aki sértőnek és felháborítónak találná, hogy pénzzel akarta megvenni a szolgálatait ez a bunkó. Szívességből hozott volna egy kávét nekem, de így semmiképp.

Állat iskola

Mostanában van alkalmunk tanulni a valószínűségek menedzseléséről. Ha kevesebb ember ritkábban érintkezik egymással, akkor csökken a valószínűsége egy fertőzés átadásának. Ha nem fognak kezet, helyette viszont gyakrabban megmossák a magukét, akkor kisebb eséllyel tolják az arcukba a cuccot, ha önkéntelenül megérintik a szájukat, orrukat, szemüket. Ha lassabban terjed a vírus, akkor nagyobb valószínűséggel lesz elegendő a rendelkezésre álló, korlátozott egészségügyi kapacitás. Mindezek ellenére olyanok is el fogják kapni, akik minden elővigyázatossági intézkedést szigorúan betartanak, és olyanok is megússzák, akik egyáltalán nem változtatnak a szokásaikon és az életmódjukon. Ettől függetlenül igenis van értelme a valószínűségek irányításának.

Nagyjából erről beszélek én is mindig a kívánatos vezetői gyakorlatok követése, az előnyös vezetői szokások felépítése tekintetében. Messze nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy minden munkatársunk esetében be fognak válni. Viszont az esetek nagyobb részében sejthető, hogy igen. Ha vannak is kivételek, az emberek általában értékelik, ha meghallgatják őket, ha van beleszólásuk a célokba és a végrehajtás módjába, azaz kapnak önállóságot, kíváncsi rá valaki, hogy miként haladnak, segítenek nekik az elakadásoknál, támogatják őket a fejlődésben, lehetőségük nyílik egy jó hangulatú, élő közösséghez tartozni, időben és támogató stílusban szólnak nekik, ha valami nem oké, tájékoztatják őket a miértekről, megbíznak bennük, felelősséggel ruházzák fel őket, stb. stb.

Ha szeretnénk a kollégákat hosszabb távon megtartani, akkor olyan módon érdemes velük bánni, ami ennek a valószínűségét inkább növeli mint csökkenti. Ha nem foglalkozunk velük, ha biorobotként kezelik őket, ha tapló módon kommunikálunk feléjük, ha rendszeresen méltatlan helyzetbe hozzuk őket, akkor csak a kényszer fogja őket ott tartani, ideig-óráig. Más kérdés, hogy a legjobb szándékunk és odafigyelésünk ellenére is lesznek, akik teljesen természetes módon távoznak, hiszen a saját útjuk, elvárásaik, vágyaik, motivációjuk egy ponttól kezdve nem esik egybe a munkáltató lehetőségeivel, céljaival, szándékaival. Ez is teljesen rendben van, és nem cáfolja, hogy általában milyen vezetői viselkedés teszi valószínűbbé a megtartást.

Talán jobban fogják érteni a vezetők a jelenlegi egészségügyi krízishelyzettől kapott lecke alapján, hogy mennyire fontos a valószínűségeket tudatosan menedzselni.

Szólj hozzá!

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

Kövess minket

További bejegyzések:

A nők vagy a férfiak a jobb vezetők?

Nemrég részt vettem egy szakmai rendezvényen, ahol egy tapasztalt, önkritikus, nagyvállalati HR igazgató osztotta meg őszintén saját, traumaként megélt kudarcélményét, amit még viszonylag kezdő vezetőként élt át. Az élmény olyan erős hatással volt rá annak idején, hogy elbizonytalanodott benne: egyáltalán jó ötlet-e vezetőként folytatni a pályafutását.

Bővebben »

A csapatépítő nem békítő show!

Nemrég részt vettem egy szakmai rendezvényen, ahol egy tapasztalt, önkritikus, nagyvállalati HR igazgató osztotta meg őszintén saját, traumaként megélt kudarcélményét, amit még viszonylag kezdő vezetőként élt át. Az élmény olyan erős hatással volt rá annak idején, hogy elbizonytalanodott benne: egyáltalán jó ötlet-e vezetőként folytatni a pályafutását.

Bővebben »

Miféle visszajelzésnek lenne értelme a vezetők számára?

Ezt a fogós kérdést tettük fel magunknak néhány évvel ezelőtt. Könnyű lenne rávágni, hogy bármilyen visszajelzés hasznos. Ez azonban sajnos nem igaz. Nem csak adatra van ugyanis szükségünk, hanem releváns és jó minőségű adatra. Amikor az Act2Manage applikáció első verzióját megmutattuk néhány HR igazgatónak és vállalati L&D szakembernek még 2015-ben, gyakorlatilag azonnal felmerült bennük az igény arra…

Bővebben »

A féligazságok bizony veszélyesek

Az élet rövid: vedd meg azt a cipőt, edd meg azt a süteményt, fizesd be az utazást – olvasom a fészbukkon. Tényleg, milyen jól hangzik! Kapja be a prefrontális kéreg! Egyetértek, lájkolom, megosztom a képet piros tűsarkúról vagy a tengerparti naplementéről, tizenkét Celsius fokon felszolgált, rezeda és macskagyökér illatjegyekkel büszkélkedő fehérborral. Van benne igazság?

Bővebben »

Mikor ne tarts workshop-ot?

Ismét a Derrick és Harry blog egyik térdcsapkodósan vicces írása szolgált inspirációként számomra, melyben a szerző a szarul levezetett workshop-ok minden apró hozzávalóját és konyhatechnikai eljárását számba veszi, előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel. Ahogy autókáztam reggel a munkába, azon morfondíroztam…

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket az alábbi oldalon tekintheted meg: