Fókusz és teljesítmény vs. a figyelempazarlás klozetja

Reggelente felkelünk, kipihentségünktől függően egy meghatározott mennyiségű fizikai és figyelmi energiával a batyunkban indulunk útnak, aztán ezzel gazdálkodhatunk a nap folyamán. A szellemi munkát végzőknél a másodiknak van igazán jelentősége, a testünk fárasztásáról tudatosan kell gondoskodnunk, hogy ne épüljünk le és tunyuljunk el teljesen.

Az adott napra rendelkezésünkre álló figyelmi energiánkra sok minden pályázik. Apasztja a munkavégzés, családtagok és más embertársak, az autóvezetés, az értelmes és az értelmetlen beszélgetések, a konfliktusok, a problémák, az általunk kezelt ügyek sokasága, az internetes és egyéb tartalomfogyasztás, a közösségi oldalak végtelen scrollozása, vadidegen emberek hozzászólásainak elolvasása, azokra válaszok írogatása, valamint mindazok a témák, amiknek megengedjük, hogy lefoglalják a gondolkodásunkat. Végül aztán bedőlünk az ágyba, amikor már nem maradt több figyelmünk aznap semmire. Másnap pedig indul újra a mókuskerék. Ha megvizsgálnánk, hogy az adott napra kiosztott 100 egységnyi figyelmünkből hányat fektettünk be értelmesen (értve ezalatt, hogy vagy másokat vagy saját magunkat szolgáltuk vele) és mekkora mennyiséget herdáltunk el belőle, könnyen lehet, hogy elkerekedne a szemünk.

Mostanában lépten-nyomon a fókusz kérdésébe botlok az ügyfelekkel folytatott fejlesztőmunka során, és napi szinten jut eszembe Sir John Whitmore gondolata, miszerint a korábbinál nagyobb mértékű fókuszált figyelem a korábbinál magasabb teljesítményhez vezet. (“Higher than normal focused attention leads to higher than normal performance.”) Kulcskérdés, hogy az ezerféle tennivalóból és impulzusból sikerül-e kiválasztani azt a maréknyit, amivel az adott időszakban behatóan érdemes foglalkozni, és az ott befektetett intenzív figyelem nagy áttétellel, jelentős hozzáadott értéket fog teremteni. Aztán az így előrelökött szekereken, amelyek már lendületbe kerültek, hétről hétre taszajtani egyet-egyet, majd pedig újabb témákat terítékre venni, amelyek a következő időszakokban kívánják a fókuszba kerülést. Kiderülhet, hogy egyes dolgokat elég volt csak elindítani, és a kollégák szépen szaladnak velük tovább, de az is, hogy egyes nehéz, időigényes ügyeken akár hónapokig rajta kell tartani a vezetői fókuszt. Az eredmények szoros összefüggést fognak mutatni azzal, hogy mennyire jól sikerült kiválasztani az igazán figyelmet érdemlő területeket, milyen mennyiségű energia ment beléjük, és az adott időszakban hány ilyennel sikerült előremozdulni. Ez pedig nagyban függ attól, hogy mennyi figyelmet tudtunk az érdemleges dolgokba invesztálni, mennyi porlasztódott szét alacsony hatásfokkal, és mennyit húztunk le a figyelempazarlás klozetjében.

Hiába a nagyfokú tudatosság, hiába van négy lába személyes hatékonyságom lovának, nem győztem botladozni a figyelmem értelmetlen tékozlása terén, midőn volt belőle bőven raktáron a végtelen hómofisz-tengerben. Szerencsére jött az ősz, és megpróbálta a lehetetlent: bepótoltatni velem mindent munkát, ami elmaradt az év során. Mindjárt üvölteni kezdett, mire kell fókuszálni, és minek kell azonnal mennie a levesbe. Maradtak a kontaktmunkák, a családi teendők és a sportból valamennyi. Áldozatul esett az írás, és ment a levesbe a teljes arzenálja az internetes időelbaszásnak.

Megfigyelésem szerint képesek vagyunk összekapni magunkat, és a lényegre szorítkozni, amikor az élet ránk kényszeríti ezt. Sokat profitálhatunk viszont belőle, ha akkor is sikerül jól befektetni a figyelmi energiánkat, amikor épp nem égeti a láva a talpunkat. Ne feledjük Whitmore megállapítását: ahol a több fókuszált figyelem, ott a magasabb teljesítmény!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Hogyan válsz a saját sztorid túszává?

Egy vezető megkért, hogy segítsek már neki, mert folyamatosan konfliktusai vannak az egyik beosztottjával. A történet nagyon tanulságos volt… Onnan kezdődött, hogy a medve elindult nyuszikához, hogy kölcsönkérje a fűnyíróját… Végül inkább idejekorán megb@szatta vele… 🙂

Bővebben »

Ötletek pozitív visszajelzéshez

Mások teljesítményének, viselkedésének vagy hozzáállásának elismerése nem kerül semmibe, mégis szűkmarkúan bánnak vele az emberek, tisztelet a kivételnek. A Gallup Intézet évtizedeken át tartó, milliós nagyságrendű mintán végzett kutatásának lepárlásaként rajzolódott ki az a tizenkét állítás, amivel az átlagosnál magasabb teljesítményt leadó szervezetek/szervezeti egységek munkatársai nagy mértékben egyetértenek (Q12).

Bővebben »

Az érzelmek hozzák létre a szokásokat, nem a 21 napos ismétlés

Ha a szokások kialakításával kapcsolatban olvasgatunk vagy tanácsokat kapunk, gyakran felbukkan az az elgondolás, hogy 21 napon át kell hozzá ismételni a tevékenységet. Más források a 66 napot jelölik meg ugyanehhez. Egyébként mindkét szám egy-egy megfigyelés-alapú kutatásból jön. De hiába végzek valamit véres verejtékkel 21 napig, aminek minden percét rühellem, hosszú távon fennmaradó szokás, azaz tartós viselkedésváltozás nemigen lesz belőle.

Bővebben »

Miért beszélünk 60%-ban magunkról?

Annyi mindenről lehetne társalogni, beszélgetéseink nagyobbik hányadában mégis saját magunk a téma. Adrian F. Ward, a University of Colorado kutatója a Scientific American hasábjain röviden és kevésbé tudományosan meg is mondja, miért: mert jó érzéssel tölt el az önfeltárás. Aztán persze kifejti a jelenség idegtudományi hátterét.

Bővebben »

Hogyan termel a gondolkodás és a cselekvés jobb érzéseket?

Már régóta terveztem, hogy egyszer egy kicsit közelebbről megismerkedek a kognitív viselkedésterápiával (CBT), amiről számos forrás egybehangzóan állítja, hogy az egyik leghatékonyabb pszichoterápiás eszköz. Legalábbis a legtöbb tudományos kutatási bizonyíték ennek a megközelítésnek az eredményességét támasztja alá, összehasonlítva más irányzatokkal.

Bővebben »

Már több a kérdésünk mint a válaszunk

Beszélgettem egy gyerekkori barátommal, aki egy nemzetközi vizeken is sokat próbált, hosszú évek óta sikeres cégtulajdonos. Azt mondta, hogy minden tudása és tapasztalata ellenére 48 éves korára a benne felmerülő kérdésekből jóval több van, mint válaszokból. Mivel nekem is hasonló érzésem van, nem lepődtem meg a felvetésén.

Bővebben »

Mikor vedd át az irányítást a robotpilótádtól?

“Vajon milyen mértékben irányítják tudatos ismereteink a napi tevékenységünket?” – teszi fel a kérdést David Eagleman, a houstoni Baylor Orvostudományi Egyetem idegtudomány docense Az agy (2016) című könyvében. Aztán meg is válaszolja, miszerint a tudatos “én” agyunk tevékenységének elenyésző részét jelenti.

Bővebben »

A legnagyobb hülyeség a munkavállalói elkötelezettség mérésében

Dobjon egy kommentet az, aki NEM szeretne proaktív, lelkes, a szervezet céljait szem előtt tartó munkatársakat, eredményes csapatokat és minimális fluktuációt!
Úgy tippelem, ez a poszt se lesz „széjjekommentelve”. Mindenki ezt szeretné elérni, ami totál rendben is van. Azonban, amikor a „hogyanra” kerül a sor rendszerint szétcsúsznak a dolgok.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: