Fókusz és teljesítmény vs. a figyelempazarlás klozetja

Reggelente felkelünk, kipihentségünktől függően egy meghatározott mennyiségű fizikai és figyelmi energiával a batyunkban indulunk útnak, aztán ezzel gazdálkodhatunk a nap folyamán. A szellemi munkát végzőknél a másodiknak van igazán jelentősége, a testünk fárasztásáról tudatosan kell gondoskodnunk, hogy ne épüljünk le és tunyuljunk el teljesen.

Az adott napra rendelkezésünkre álló figyelmi energiánkra sok minden pályázik. Apasztja a munkavégzés, családtagok és más embertársak, az autóvezetés, az értelmes és az értelmetlen beszélgetések, a konfliktusok, a problémák, az általunk kezelt ügyek sokasága, az internetes és egyéb tartalomfogyasztás, a közösségi oldalak végtelen scrollozása, vadidegen emberek hozzászólásainak elolvasása, azokra válaszok írogatása, valamint mindazok a témák, amiknek megengedjük, hogy lefoglalják a gondolkodásunkat. Végül aztán bedőlünk az ágyba, amikor már nem maradt több figyelmünk aznap semmire. Másnap pedig indul újra a mókuskerék. Ha megvizsgálnánk, hogy az adott napra kiosztott 100 egységnyi figyelmünkből hányat fektettünk be értelmesen (értve ezalatt, hogy vagy másokat vagy saját magunkat szolgáltuk vele) és mekkora mennyiséget herdáltunk el belőle, könnyen lehet, hogy elkerekedne a szemünk.

Mostanában lépten-nyomon a fókusz kérdésébe botlok az ügyfelekkel folytatott fejlesztőmunka során, és napi szinten jut eszembe Sir John Whitmore gondolata, miszerint a korábbinál nagyobb mértékű fókuszált figyelem a korábbinál magasabb teljesítményhez vezet. (“Higher than normal focused attention leads to higher than normal performance.”) Kulcskérdés, hogy az ezerféle tennivalóból és impulzusból sikerül-e kiválasztani azt a maréknyit, amivel az adott időszakban behatóan érdemes foglalkozni, és az ott befektetett intenzív figyelem nagy áttétellel, jelentős hozzáadott értéket fog teremteni. Aztán az így előrelökött szekereken, amelyek már lendületbe kerültek, hétről hétre taszajtani egyet-egyet, majd pedig újabb témákat terítékre venni, amelyek a következő időszakokban kívánják a fókuszba kerülést. Kiderülhet, hogy egyes dolgokat elég volt csak elindítani, és a kollégák szépen szaladnak velük tovább, de az is, hogy egyes nehéz, időigényes ügyeken akár hónapokig rajta kell tartani a vezetői fókuszt. Az eredmények szoros összefüggést fognak mutatni azzal, hogy mennyire jól sikerült kiválasztani az igazán figyelmet érdemlő területeket, milyen mennyiségű energia ment beléjük, és az adott időszakban hány ilyennel sikerült előremozdulni. Ez pedig nagyban függ attól, hogy mennyi figyelmet tudtunk az érdemleges dolgokba invesztálni, mennyi porlasztódott szét alacsony hatásfokkal, és mennyit húztunk le a figyelempazarlás klozetjében.

Hiába a nagyfokú tudatosság, hiába van négy lába személyes hatékonyságom lovának, nem győztem botladozni a figyelmem értelmetlen tékozlása terén, midőn volt belőle bőven raktáron a végtelen hómofisz-tengerben. Szerencsére jött az ősz, és megpróbálta a lehetetlent: bepótoltatni velem mindent munkát, ami elmaradt az év során. Mindjárt üvölteni kezdett, mire kell fókuszálni, és minek kell azonnal mennie a levesbe. Maradtak a kontaktmunkák, a családi teendők és a sportból valamennyi. Áldozatul esett az írás, és ment a levesbe a teljes arzenálja az internetes időelbaszásnak.

Megfigyelésem szerint képesek vagyunk összekapni magunkat, és a lényegre szorítkozni, amikor az élet ránk kényszeríti ezt. Sokat profitálhatunk viszont belőle, ha akkor is sikerül jól befektetni a figyelmi energiánkat, amikor épp nem égeti a láva a talpunkat. Ne feledjük Whitmore megállapítását: ahol a több fókuszált figyelem, ott a magasabb teljesítmény!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Töltsd le Dobay Róbert ebookját!

Korábbi bejegyzések

Mi teszi a kritikát és a tanácsot hiteltelenné?

Van egy kedvenc régi történetem, jó pár alkalommal hivatkoztam már rá a kollégáimmal folytatott beszélgetésekben, és most már ők is idézgetik, amikor a helyzetet jól leírja. Egy gyerekkori barátomtól származik, aki mellesleg sok éven át dolgozott vezetőként, nem túl szofisztikált munkakörnyezetben. De ez a sztori magánéleti, nem a melóhoz kapcsolódik.

Tovább »

További bejegyzések:

10 dolog, amit megtanultunk a digitális vezetőfejlesztésről hét év alatt

Amikor Dobay Robi kollégám 2014-ben felhívott azzal kapcsolatban, hogy a Magyar Telekom szívesen venné, ha fejlesztenénk számukra egy szerethető, a napi vezetői munkát támogató mobil applikációt, válaszom nem tűrte a nyomdafestéket. A vezetők fejlesztése nem könnyű vállalkozás, majd pont a telefon fogja helyettünk megoldani – gondoltam.

Bővebben »

Mi teszi a kritikát és a tanácsot hiteltelenné?

Van egy kedvenc régi történetem, jó pár alkalommal hivatkoztam már rá a kollégáimmal folytatott beszélgetésekben, és most már ők is idézgetik, amikor a helyzetet jól leírja. Egy gyerekkori barátomtól származik, aki mellesleg sok éven át dolgozott vezetőként, nem túl szofisztikált munkakörnyezetben. De ez a sztori magánéleti, nem a melóhoz kapcsolódik.

Bővebben »

Mi a HR igazgatók Top 3 prioritása 2023-ra?

Mielőtt még bárki megijedne, hogy én is beálltam a jósok és jövendőmondók sorába, az alábbi megállapításokat egy friss Gartner kutatásból merítettem. Évente megismételt, több mint 800 HR igazgatót megkérdező felmérésükben arra voltak kíváncsiak, hogy a jelenlegi külső környezet és körülmények közepette mire kellene nekik fókuszálni a jövő évben.

Bővebben »

A fejlettebb cégkultúra haszna krízishelyzetben

Még a 2016-ban megjelent, Vezetői séta a sztratoszférában című e-könyvemben írtam Frederic Laloux elméletéről az emberek közötti együttműködés fejlődésének fázisairól, valamint az ezekre rezonáló szervezeti kultúra szintekről. Az első a farkasfalka jellegű szerveződés, ahol vezérelvként az erősebb kutya párosodik és a megbízható rokonokból-cimborákból kerülnek ki az elit tagjai.

Bővebben »

Különbség a legjobbak és a majdnem olyan jók között

Engem mindig elbűvöl és csodálattal tölt el, amikor kiváló teljesítményt látok-hallok-tapasztalok, történjen az a sportban, a művészetekben, a gasztronómiában, vagy bárhol máshol a munka világában. És az is el szokott gondolkodtatni, hogy vajon mi választja el a “kapufát”, a majdnem gólt a góltól, mi kell ahhoz, hogy rendre befelé pattanjon a labda és ne kifelé.

Bővebben »

Seggfej főnök vagy?

Mindannyian viselkedünk néha úgy, mint egy seggfej. Azonban vannak olyanok, akik notórius seggfejek. Minden vezető potenciális jelölt a seggfej jelzőre, mert szinte folyamatos nyomás alatt vannak, ráadásul a cégük is bátorítja is őket abban, hogy lekezeljék a munkatársaikat. Rendszerint lealázzák a kollégákat, a munkahelyet Forma 1-es versenypályának képzelik, mindenhol vitát gerjesztenek és ráadásul meg is akarják nyerni.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: