És te hogy állsz a tíz évvel ezelőtti terveiddel?

Felettébb érdekes megélésem volt a héten, amikor találkoztam egy ismerőssel, akit legutóbb több mint tíz éve láttam. Nagyon jó emlékezőtehetségéről tett tanúbizonyságot, amikor feltette nekem a kérdést: “Na, és hogy állsz a saját vezetőképző praxisoddal, amit akkortájt indítottál?” Hű, mondom, ilyen régen találkoztunk volna? Nos, azóta történt a témában egy s más…

Elmerengtem, aztán sorolni kezdtem. Hát van nekünk ez a féléves Tudatos Vezetés program, abból csináltam személyesen vagy negyven csoportot, meg a kollégáim még negyvenet. Egyes ügyfeleknek már akár 8-10 éve folyamatosan dolgozom. Félig komolyan és félig humorosan azt állítják, hogy a cégüknél kultúraelemmé váltam (persze nem én, hanem a vezetőfejlesztő programunk). Bár nem kerestem, találtam tettestársakat, akiktől rengeteget tanultam, akikkel mindig számíthatunk egymásra, és akikkel közös szekeret is tolunk már hét éve. Fejlesztettünk a témában egy mobil appot, amit egy csomó cégnél használnak, itthon és külföldön is. A tíz éve indított blogra került több mint 800 cikk, és íródott 5 db e-könyv. Megvalósítottuk és publikáltunk négy kutatást együttműködő partnerekkel. Három évig részt vettem egy szakmai szervezet vezetésében, ami abban az időben szökkent szárba. Jó pár cégtulajdonost, ügyvezetőt és N-1-es vezetőt támogattam a fejlődésben vagy céljai elérésében. Készítettünk továbbá két másik átfogó fejlesztőprogramot a kollégáimmal: az egyik a csapatkohézió erősítését, a másik a tudatosabb tanítási tevékenységet szolgálja. Viszonylag régóta minden évben van legalább annyi (vagy több) munkám, mint amennyit szeretnék végezni, proaktív értékesítési erőfeszítés nélkül. Szóval így visszatekintve az elmúlt évtizedre, egész jól állok azzal a saját vezetőfejlesztő praxis dologgal, amiről legutóbb meséltem neki.

Fura volt ezt így végigdarálni, mert ezek szerint egy évtized alatt azért számottevő mennyiségű dolog történt, de leginkább azzal volt meglepő szembesülni, hogy tizenegy-két éve (kb. 35 évesen) ezekből szinte semmi sem volt még meg, és nagyjából a fele még csak eszembe se jutott, hogy én valaha ilyesmivel foglalkozzak. Csak egy irány, ami felé szerettem volna tendálni, és egy frissen fejlesztett, alig pár helyen kipróbált, az uralkodó vezetőképzési trendekkel szakító koncepció és program.

És te hogy állsz a tíz évvel ezelőtti terveiddel? Netán valósultak-e meg olyan dolgok, amikre még csak nem is gondoltál? Talán számodra is tartogat némi jó érzést, hogy mennyi mindennel előre lehet haladni ennyi idő alatt, ha tartósan nyomja bele az ember az energiát.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Hogyan válsz a saját sztorid túszává?

Egy vezető megkért, hogy segítsek már neki, mert folyamatosan konfliktusai vannak az egyik beosztottjával. A történet nagyon tanulságos volt… Onnan kezdődött, hogy a medve elindult nyuszikához, hogy kölcsönkérje a fűnyíróját… Végül inkább idejekorán megb@szatta vele… 🙂

Bővebben »

Ötletek pozitív visszajelzéshez

Mások teljesítményének, viselkedésének vagy hozzáállásának elismerése nem kerül semmibe, mégis szűkmarkúan bánnak vele az emberek, tisztelet a kivételnek. A Gallup Intézet évtizedeken át tartó, milliós nagyságrendű mintán végzett kutatásának lepárlásaként rajzolódott ki az a tizenkét állítás, amivel az átlagosnál magasabb teljesítményt leadó szervezetek/szervezeti egységek munkatársai nagy mértékben egyetértenek (Q12).

Bővebben »

Az érzelmek hozzák létre a szokásokat, nem a 21 napos ismétlés

Ha a szokások kialakításával kapcsolatban olvasgatunk vagy tanácsokat kapunk, gyakran felbukkan az az elgondolás, hogy 21 napon át kell hozzá ismételni a tevékenységet. Más források a 66 napot jelölik meg ugyanehhez. Egyébként mindkét szám egy-egy megfigyelés-alapú kutatásból jön. De hiába végzek valamit véres verejtékkel 21 napig, aminek minden percét rühellem, hosszú távon fennmaradó szokás, azaz tartós viselkedésváltozás nemigen lesz belőle.

Bővebben »

Miért beszélünk 60%-ban magunkról?

Annyi mindenről lehetne társalogni, beszélgetéseink nagyobbik hányadában mégis saját magunk a téma. Adrian F. Ward, a University of Colorado kutatója a Scientific American hasábjain röviden és kevésbé tudományosan meg is mondja, miért: mert jó érzéssel tölt el az önfeltárás. Aztán persze kifejti a jelenség idegtudományi hátterét.

Bővebben »

Hogyan termel a gondolkodás és a cselekvés jobb érzéseket?

Már régóta terveztem, hogy egyszer egy kicsit közelebbről megismerkedek a kognitív viselkedésterápiával (CBT), amiről számos forrás egybehangzóan állítja, hogy az egyik leghatékonyabb pszichoterápiás eszköz. Legalábbis a legtöbb tudományos kutatási bizonyíték ennek a megközelítésnek az eredményességét támasztja alá, összehasonlítva más irányzatokkal.

Bővebben »

Már több a kérdésünk mint a válaszunk

Beszélgettem egy gyerekkori barátommal, aki egy nemzetközi vizeken is sokat próbált, hosszú évek óta sikeres cégtulajdonos. Azt mondta, hogy minden tudása és tapasztalata ellenére 48 éves korára a benne felmerülő kérdésekből jóval több van, mint válaszokból. Mivel nekem is hasonló érzésem van, nem lepődtem meg a felvetésén.

Bővebben »

Mikor vedd át az irányítást a robotpilótádtól?

“Vajon milyen mértékben irányítják tudatos ismereteink a napi tevékenységünket?” – teszi fel a kérdést David Eagleman, a houstoni Baylor Orvostudományi Egyetem idegtudomány docense Az agy (2016) című könyvében. Aztán meg is válaszolja, miszerint a tudatos “én” agyunk tevékenységének elenyésző részét jelenti.

Bővebben »

A legnagyobb hülyeség a munkavállalói elkötelezettség mérésében

Dobjon egy kommentet az, aki NEM szeretne proaktív, lelkes, a szervezet céljait szem előtt tartó munkatársakat, eredményes csapatokat és minimális fluktuációt!
Úgy tippelem, ez a poszt se lesz „széjjekommentelve”. Mindenki ezt szeretné elérni, ami totál rendben is van. Azonban, amikor a „hogyanra” kerül a sor rendszerint szétcsúsznak a dolgok.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: