És te hogy állsz a tíz évvel ezelőtti terveiddel?

Felettébb érdekes megélésem volt a héten, amikor találkoztam egy ismerőssel, akit legutóbb több mint tíz éve láttam. Nagyon jó emlékezőtehetségéről tett tanúbizonyságot, amikor feltette nekem a kérdést: “Na, és hogy állsz a saját vezetőképző praxisoddal, amit akkortájt indítottál?” Hű, mondom, ilyen régen találkoztunk volna? Nos, azóta történt a témában egy s más…

Elmerengtem, aztán sorolni kezdtem. Hát van nekünk ez a féléves Tudatos Vezetés program, abból csináltam személyesen vagy negyven csoportot, meg a kollégáim még negyvenet. Egyes ügyfeleknek már akár 8-10 éve folyamatosan dolgozom. Félig komolyan és félig humorosan azt állítják, hogy a cégüknél kultúraelemmé váltam (persze nem én, hanem a vezetőfejlesztő programunk). Bár nem kerestem, találtam tettestársakat, akiktől rengeteget tanultam, akikkel mindig számíthatunk egymásra, és akikkel közös szekeret is tolunk már hét éve. Fejlesztettünk a témában egy mobil appot, amit egy csomó cégnél használnak, itthon és külföldön is. A tíz éve indított blogra került több mint 800 cikk, és íródott 5 db e-könyv. Megvalósítottuk és publikáltunk négy kutatást együttműködő partnerekkel. Három évig részt vettem egy szakmai szervezet vezetésében, ami abban az időben szökkent szárba. Jó pár cégtulajdonost, ügyvezetőt és N-1-es vezetőt támogattam a fejlődésben vagy céljai elérésében. Készítettünk továbbá két másik átfogó fejlesztőprogramot a kollégáimmal: az egyik a csapatkohézió erősítését, a másik a tudatosabb tanítási tevékenységet szolgálja. Viszonylag régóta minden évben van legalább annyi (vagy több) munkám, mint amennyit szeretnék végezni, proaktív értékesítési erőfeszítés nélkül. Szóval így visszatekintve az elmúlt évtizedre, egész jól állok azzal a saját vezetőfejlesztő praxis dologgal, amiről legutóbb meséltem neki.

Fura volt ezt így végigdarálni, mert ezek szerint egy évtized alatt azért számottevő mennyiségű dolog történt, de leginkább azzal volt meglepő szembesülni, hogy tizenegy-két éve (kb. 35 évesen) ezekből szinte semmi sem volt még meg, és nagyjából a fele még csak eszembe se jutott, hogy én valaha ilyesmivel foglalkozzak. Csak egy irány, ami felé szerettem volna tendálni, és egy frissen fejlesztett, alig pár helyen kipróbált, az uralkodó vezetőképzési trendekkel szakító koncepció és program.

És te hogy állsz a tíz évvel ezelőtti terveiddel? Netán valósultak-e meg olyan dolgok, amikre még csak nem is gondoltál? Talán számodra is tartogat némi jó érzést, hogy mennyi mindennel előre lehet haladni ennyi idő alatt, ha tartósan nyomja bele az ember az energiát.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Választás az autopilot és tudatos működés között

Gurulok a jól bevált útvonalamon Szentendre felé, jön egy kereszteződés, ahol kábé soha nem szoktak balról érkezni. De most mégis jön onnan egy autó, elég lendületesen. Mire mindezt felfogom, az ujjaim már rég behúzták a féket, simán meg tudtam állni.

Bővebben »

És te hogy állsz a tíz évvel ezelőtti terveiddel?

Felettébb érdekes megélésem volt a héten, amikor találkoztam egy ismerőssel, akit legutóbb több mint tíz éve láttam. Nagyon jó emlékezőtehetségéről tett tanúbizonyságot, amikor feltette nekem a kérdést: “Na, és hogy állsz a saját vezetőképző praxisoddal, amit akkortájt indítottál?” Hű, mondom, ilyen régen találkoztunk volna? Nos, azóta történt a témában egy s más…

Bővebben »

Fókusz és teljesítmény vs. a figyelempazarlás klozetja

Reggelente felkelünk, kipihentségünktől függően egy meghatározott mennyiségű fizikai és figyelmi energiával a batyunkban indulunk útnak, aztán ezzel gazdálkodhatunk a nap folyamán. A szellemi munkát végzőknél a másodiknak van igazán jelentősége, a testünk fárasztásáról tudatosan kell gondoskodnunk, hogy ne épüljünk le és tunyuljunk el teljesen.

Bővebben »

A Work/Life Balance mítosza

Az élet egyik legnagyobb kihívása, hogy a munkanapnak szinte sosincs vége. A jó hír az, hogy a munkanapnak sosincs vége. Paradoxon? Egyáltalán nem, csak szakítanod kell egy olyan mítosszal, amit igazából te se értettél soha.

Ahogyan egyre tisztábban látod a képességeidet és tudatosabban építesz az erősségeidre, egyre jobban teljesítesz a munkádban.

Bővebben »

A pillanatban táncolva, élvezettel szörfözzünk a VUCA-hullámokon!

Régen nem írtam a blogra, meg előtte is elég ritkán, valami tudatalatti erő tart vissza attól, hogy tovább rontsam a levegőt ebben a fojtogató okosságszmogban, ami az elmúlt félévben minimálisra csökkentette az emberek látótávolságát. Úgy is mondhatom, hogy önkéntesen korlátozom a kibocsátási mennyiségemet, mint aki leteszi az autóját és átül a kerékpárjára, vagy csomagolás nélkül vásárolja az élelmiszereket.

Bővebben »

Hol a határ az őszinteség és a manipuláció között?

Asszem most a céges értékek megújításának divatkorszakát éljük… Alig tudok beszélgetni egy HR-essel úgy, hogy ne kerülne szóba a corporate HR által kiköhögött új értékrend. Az egyik aktuális kedvencem az „őszinte vezetői kommunikáció”. Ez mégis mit jelent? – kérdeztem egyik alkalommal.

Bővebben »

Még mindig inkább a képzőknek jó biznisz a coaching?

Most tette közzé a PWC az International Coach Federation megbízásából immáron negyedszer, kb. négyévente végzett globális coaching kutatásának 2020-as eredményeit. A 2016-os riportról tavaly írtam egy összefoglalót, amit most nem ismételnék meg, mert olyan eszeveszett sok újdonság nincs benne.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: