Érdemes-e alaposabban megkapirgálni a szakmai képességeket a kiválasztás során?

Az egyik barátommal sokat beszélgetünk a cégműködtetés ügyes-bajos dolgairól, nagyjából másfél évtizede kísérem figyelemmel a vállalkozásának alakulását. Informatikai cég, nagy szervezetek számára fejlesztenek, vezetnek be és üzemeltetnek ügyviteltámogató rendszereket, helyenként akár több ezer felhasználóval, jelentős mennyiségű adatforgalommal, itthon és a nemzetközi piacon egyaránt. Ahogy mindenki másnak a szektorban, kihívást jelent számukra a keresleti piacon a programozók felvétele, főleg akkor, ha magasra teszik a lécet. Olyan sokszor kellett csalódniuk a CV és az interjúk alapján felvett új munkatársak tényleges szakmai képességeiben, hogy néhány évvel ezelőtt beillesztették a kiválasztási folyamatba a szakmai tesztelést. A programozás ugyanis egy olyan tevékenység, ahol ezt valamilyen szinten fel lehet mérni, vannak szakterületek persze, ahol jóval nehezebb. Rendre elmesélte nekem az évek során szerzett tapasztalatokat.

kapirgálás

A szakmai teszt három részre tagolható. Van kifejezetten könnyű feladat, amit meglátása szerint egy ügyes középiskolás is meg tudna csinálni, de egy alsóbb éves egyetemistától már mindenképp elvárható. Van olyan feladat, ami azt a tudásszintet hivatott tesztelni, amire nekik a munkában szükségük van. Végül pedig betettek egy olyan feladványt, amire maguk sem tudják a megoldást. Nem üzleti problémáról van szó, hanem egy játékhoz megírandó algoritmusról. Az alábbiakat figyelték meg:

  • Megdöbbentő, hogy akár egyetemet végzett, szakmai gyakorlattal bíró jelentkezők látványosan elhasalnak a könnyű feladaton. Így őket nem veszik fel, mert szakmailag nem rendelkeznek a számukra szükséges felkészültséggel. Sok kölcsönös bánatot spórolnak meg ezáltal.
  • Mindazok, akik a nehéz, de megoldható feladatokat sikerrel abszolválták, és meg tudtak velük állapodni, bizonyították alkalmasságukat a munkában is.
  • Nagyon hasznosnak bizonyult az utolsó feladat, amire ők maguk sem tudják a megoldást. Bár még eddig senkinek sem sikerült kitalálnia, gyönyörűen megmutatja a feladatról folytatott beszélgetés, hogy mennyire passzolna a jelentkező a csapatba (nehéz problémához való hozzáállás, gondolkodási képesség, kommunikáció a jövendőbeli kollégákkal, stb.). A kiválasztásba bevont munkatársak elég jól meg tudják ítélni az itt szerzett tapasztalatok alapján, hogy tudnának-e vele jól együtt dolgozni. Akiket ezzel az eszközzel vettek fel, mind beváltak. Akiket enélkül, azok között vegyes a kép, valaki igen, valaki nem.

Természetesen több mindenen múlik a kiválasztás, a beillesztés és a hosszú távú beválás sikeressége, nem csak egy tényezőn, mint itt például a szakmai teszt. De elég jól látszik, hogy nagyjából ugyanazok az emberek, ugyanolyan elvárásokkal a fejükben, mennyivel eredményesebben választanak ki programozókat az utóbbi években, mint ahogy tették a megelőző évek során.

Még egy szempont bekerült a közelmúltban a kiválasztási tesztek közé, ez pedig az angol nyelvtudás vizsgálata. Mivel a cég gyorsan bővülő nemzetközi B2B ügyfélköre miatt egyre fontosabb a munkavégzés angol nyelven, beillesztettek egy panelt, ami a nyelvtudást hivatott mérni. Felettébb érdekes tapasztalat, hogy a jelentkezők kb. 30%-a (akiknek egyébként a CV-ben ott a középfokú nyelvvizsga), ezen a ponton feláll, és még csak ki sem tölti a tesztet.

Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, de harminc évvel vagyunk a rendszerváltás után, azóta lehet széleskörűen tanulni és tanítani idegen nyelveket. Amikor én általános iskolába jártam Egerben, akkor az orosz volt kötelező mindenütt, 13 általános iskolából mindössze 3-ban tanítottak angolt, és ott is csak 1-1 osztályban, a tagozatosokban. Nem kérdés, hogy egy kisváros 35-40 db párhuzamos osztályának kevesebb mint 10%-ában lehetett angolul tanulni, akkor a kortársaimnak nem volt könnyű dolguk a nyelvtudás megszerzésében (igaz, utána a középiskolában már kaptak lehetőséget, és sokan éltek is vele). De ez a helyzet a rendszerváltás után drasztikusan megváltozott, három évtizeddel ezelőtt. Az utazási és a külföldi tanulási lehetőségekről nem is beszélve…

Gyanítom, hogy több sebből vérzik a történet (mind a szakmai felkészültség, mind a nyelv terén), de az egyik mindenképp a tanítás hatékonyságának és eredményességének hiányára vezethető vissza. Erről a témáról bővebben írtam frissen megjelent, ingyenesen hozzáférhető e-könyvemben, melynek címe: Az emberi lények tanítása. Kattints ide, és töltsd le izibe’!

Zárógondolatként annyit ide a végére, hogy a barátom szerint nagyszerű ötlet volt bevezetni a szakmai tesztelést a kiválasztási folyamatukba. Egy kisebb energia-befektetéssel rengeteg szívást és keserűséget tudnak elkerülni a későbbiekben.

Szólj hozzá!

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.



Email*
Keresztnév*
Vezetéknév*
Language
Newsletter

Kövess minket

További bejegyzések:

Miért nem akarnak az emberek elöl menni?

“Menj te, én nem szeretek elöl menni.” – mondta. Én meg eltöprengtem rajta, hogy vajon miért nem vállalkoznak az emberek felvállalni a vezetői szerepet, még teljesen egyszerű, hétköznapi szituációkban sem. Először az jutott eszembe, hogy mennyivel könnyebb inkább kritikát megfogalmazni azzal kapcsolatban, hogy túl gyorsan vagy épp túl lassan haladunk.

Bővebben »

Amikor a lehetetlen lehetségessé vált, de mégsem kell temetni régi életünket

Az elmúlt hónapokban nagyon sok írás született arról, hogy mostantól aztán vége az eddigi életünknek, temethetjük az egészet úgy, ahogy van. Én speciel azok táborát erősítem, akik szerint a most megtapasztalt élmények, amikhez hasonlóra legalábbis az én életemben biztosan nem volt példa, nem fognak drasztikus változásokat hozni, inkább finomításokat.

Bővebben »

Kisiklott vezetők

Ahogyan egyre feljebb kapaszkodunk a ranglétrán, egyre inkább azt érezzük, hogy egyedül maradtunk. Végülis a vezetők viselik a felelősséget mindenért és többek jóléte is az ő kezükben van. Ha hibáznak, sok ember érdeke sérül. Kivel tudják megosztani az aggodalmaikat? Nehéz beszélni a legnagyobb problémákról, félelmekről a beosztottakkal vagy a főnökeikkel. A barátok talán nem is értik, hogy milyen kihívásokkal kell szembenézniük, és ha a kétségeiket nyíltan megosztják, elképzelhető, hogy mindenféle híresztelések kapnak szárnyra.

Bővebben »

Félreértitek, amit írok!

Az a helyzet, hogy félreértitek, amit írok, és az igazat megvallva, azt is félre szoktátok érteni, amit mondok. Na jó, ez egyáltalán nem így van, csak egy jelenségre szeretném felhívni a figyelmet ezzel a kattintásvadász címmel és kezdéssel. 🙂 Gyakran látom, hogy sikertelen kommunikációs kísérlet esetén a közlő a fogadó félre hárítja a kudarc teljes felelősségét.

Bővebben »

Nem mindegy, melyik időablakon kukkantasz ki a home-office-ból!

Múlt héten írt Dobay Robi kollégám egy felettébb izgalmas cikket arról, hogy az értelmezést és a levont konklúziókat igen nagy mértékben befolyásolja a rendelkezésre álló adatok elemzése során, hogy milyen időablakot nyitunk a vizsgálatnak, teljesen önkényesen. Azóta is kattog rajta az agyam, hogy mekkora jelentősége van ennek a gondolatnak, amikor például a teljesítményt vagy az eredményeket értékeljük.

Bővebben »

Nem, nincs itt a digitális képzések forradalma!

Az utóbbi hetekben nem győztem kapkodni a fejem. Klasszikus tréningcégek pikk-pakk eltemették a saját iparágukat, majd a sírkert kapuján épphogy csak kifordulva büszkén számolnak be arról, hogy fénysebességgel hasítanak az online képzéseik. Ezalatt kábé azt kell érteni, persze tisztelet a kivételnek, hogy ugyanazt a PowerPoint-ot nem sok hatásfokvesztés mellett lehet a Zoom-on keresztül levetíteni a résztvevőknek, majd pedig a galéria-nézetet széles mosollyal postolni a közösségi médiában.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket az alábbi oldalon tekintheted meg: