Érdemes-e alaposabban megkapirgálni a szakmai képességeket a kiválasztás során?

Az egyik barátommal sokat beszélgetünk a cégműködtetés ügyes-bajos dolgairól, nagyjából másfél évtizede kísérem figyelemmel a vállalkozásának alakulását. Informatikai cég, nagy szervezetek számára fejlesztenek, vezetnek be és üzemeltetnek ügyviteltámogató rendszereket, helyenként akár több ezer felhasználóval, jelentős mennyiségű adatforgalommal, itthon és a nemzetközi piacon egyaránt.

Ahogy mindenki másnak a szektorban, kihívást jelent számukra a keresleti piacon a programozók felvétele, főleg akkor, ha magasra teszik a lécet. Olyan sokszor kellett csalódniuk a CV és az interjúk alapján felvett új munkatársak tényleges szakmai képességeiben, hogy néhány évvel ezelőtt beillesztették a kiválasztási folyamatba a szakmai tesztelést. A programozás ugyanis egy olyan tevékenység, ahol ezt valamilyen szinten fel lehet mérni, vannak szakterületek persze, ahol jóval nehezebb. Rendre elmesélte nekem az évek során szerzett tapasztalatokat.

A szakmai teszt három részre tagolható. Van kifejezetten könnyű feladat, amit meglátása szerint egy ügyes középiskolás is meg tudna csinálni, de egy alsóbb éves egyetemistától már mindenképp elvárható. Van olyan feladat, ami azt a tudásszintet hivatott tesztelni, amire nekik a munkában szükségük van. Végül pedig betettek egy olyan feladványt, amire maguk sem tudják a megoldást. Nem üzleti problémáról van szó, hanem egy játékhoz megírandó algoritmusról. Az alábbiakat figyelték meg:

  • Megdöbbentő, hogy akár egyetemet végzett, szakmai gyakorlattal bíró jelentkezők látványosan elhasalnak a könnyű feladaton. Így őket nem veszik fel, mert szakmailag nem rendelkeznek a számukra szükséges felkészültséggel. Sok kölcsönös bánatot spórolnak meg ezáltal.
  • Mindazok, akik a nehéz, de megoldható feladatokat sikerrel abszolválták, és meg tudtak velük állapodni, bizonyították alkalmasságukat a munkában is.
  • Nagyon hasznosnak bizonyult az utolsó feladat, amire ők maguk sem tudják a megoldást. Bár még eddig senkinek sem sikerült kitalálnia, gyönyörűen megmutatja a feladatról folytatott beszélgetés, hogy mennyire passzolna a jelentkező a csapatba (nehéz problémához való hozzáállás, gondolkodási képesség, kommunikáció a jövendőbeli kollégákkal, stb.). A kiválasztásba bevont munkatársak elég jól meg tudják ítélni az itt szerzett tapasztalatok alapján, hogy tudnának-e vele jól együtt dolgozni. Akiket ezzel az eszközzel vettek fel, mind beváltak. Akiket enélkül, azok között vegyes a kép, valaki igen, valaki nem.

Természetesen több mindenen múlik a kiválasztás, a beillesztés és a hosszú távú beválás sikeressége, nem csak egy tényezőn, mint itt például a szakmai teszt. De elég jól látszik, hogy nagyjából ugyanazok az emberek, ugyanolyan elvárásokkal a fejükben, mennyivel eredményesebben választanak ki programozókat az utóbbi években, mint ahogy tették a megelőző évek során.

Még egy szempont bekerült a közelmúltban a kiválasztási tesztek közé, ez pedig az angol nyelvtudás vizsgálata. Mivel a cég gyorsan bővülő nemzetközi B2B ügyfélköre miatt egyre fontosabb a munkavégzés angol nyelven, beillesztettek egy panelt, ami a nyelvtudást hivatott mérni. Felettébb érdekes tapasztalat, hogy a jelentkezők kb. 30%-a (akiknek egyébként a CV-ben ott a középfokú nyelvvizsga), ezen a ponton feláll, és még csak ki sem tölti a tesztet.

Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, de harminc évvel vagyunk a rendszerváltás után, azóta lehet széleskörűen tanulni és tanítani idegen nyelveket. Amikor én általános iskolába jártam Egerben, akkor az orosz volt kötelező mindenütt, 13 általános iskolából mindössze 3-ban tanítottak angolt, és ott is csak 1-1 osztályban, a tagozatosokban. Nem kérdés, hogy egy kisváros 35-40 db párhuzamos osztályának kevesebb mint 10%-ában lehetett angolul tanulni, akkor a kortársaimnak nem volt könnyű dolguk a nyelvtudás megszerzésében (igaz, utána a középiskolában már kaptak lehetőséget, és sokan éltek is vele). De ez a helyzet a rendszerváltás után drasztikusan megváltozott, három évtizeddel ezelőtt. Az utazási és a külföldi tanulási lehetőségekről nem is beszélve…

Gyanítom, hogy több sebből vérzik a történet (mind a szakmai felkészültség, mind a nyelv terén), de az egyik mindenképp a tanítás hatékonyságának és eredményességének hiányára vezethető vissza. Erről a témáról bővebben írtam frissen megjelent, ingyenesen hozzáférhető e-könyvemben, melynek címe: Az emberi lények tanítása. Kattints ide, és töltsd le izibe’!

Zárógondolatként annyit ide a végére, hogy a barátom szerint nagyszerű ötlet volt bevezetni a szakmai tesztelést a kiválasztási folyamatukba. Egy kisebb energia-befektetéssel rengeteg szívást és keserűséget tudnak elkerülni a későbbiekben.

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Választás az autopilot és tudatos működés között

Gurulok a jól bevált útvonalamon Szentendre felé, jön egy kereszteződés, ahol kábé soha nem szoktak balról érkezni. De most mégis jön onnan egy autó, elég lendületesen. Mire mindezt felfogom, az ujjaim már rég behúzták a féket, simán meg tudtam állni.

Bővebben »

És te hogy állsz a tíz évvel ezelőtti terveiddel?

Felettébb érdekes megélésem volt a héten, amikor találkoztam egy ismerőssel, akit legutóbb több mint tíz éve láttam. Nagyon jó emlékezőtehetségéről tett tanúbizonyságot, amikor feltette nekem a kérdést: “Na, és hogy állsz a saját vezetőképző praxisoddal, amit akkortájt indítottál?” Hű, mondom, ilyen régen találkoztunk volna? Nos, azóta történt a témában egy s más…

Bővebben »

Fókusz és teljesítmény vs. a figyelempazarlás klozetja

Reggelente felkelünk, kipihentségünktől függően egy meghatározott mennyiségű fizikai és figyelmi energiával a batyunkban indulunk útnak, aztán ezzel gazdálkodhatunk a nap folyamán. A szellemi munkát végzőknél a másodiknak van igazán jelentősége, a testünk fárasztásáról tudatosan kell gondoskodnunk, hogy ne épüljünk le és tunyuljunk el teljesen.

Bővebben »

A Work/Life Balance mítosza

Az élet egyik legnagyobb kihívása, hogy a munkanapnak szinte sosincs vége. A jó hír az, hogy a munkanapnak sosincs vége. Paradoxon? Egyáltalán nem, csak szakítanod kell egy olyan mítosszal, amit igazából te se értettél soha.

Ahogyan egyre tisztábban látod a képességeidet és tudatosabban építesz az erősségeidre, egyre jobban teljesítesz a munkádban.

Bővebben »

A pillanatban táncolva, élvezettel szörfözzünk a VUCA-hullámokon!

Régen nem írtam a blogra, meg előtte is elég ritkán, valami tudatalatti erő tart vissza attól, hogy tovább rontsam a levegőt ebben a fojtogató okosságszmogban, ami az elmúlt félévben minimálisra csökkentette az emberek látótávolságát. Úgy is mondhatom, hogy önkéntesen korlátozom a kibocsátási mennyiségemet, mint aki leteszi az autóját és átül a kerékpárjára, vagy csomagolás nélkül vásárolja az élelmiszereket.

Bővebben »

Hol a határ az őszinteség és a manipuláció között?

Asszem most a céges értékek megújításának divatkorszakát éljük… Alig tudok beszélgetni egy HR-essel úgy, hogy ne kerülne szóba a corporate HR által kiköhögött új értékrend. Az egyik aktuális kedvencem az „őszinte vezetői kommunikáció”. Ez mégis mit jelent? – kérdeztem egyik alkalommal.

Bővebben »

Még mindig inkább a képzőknek jó biznisz a coaching?

Most tette közzé a PWC az International Coach Federation megbízásából immáron negyedszer, kb. négyévente végzett globális coaching kutatásának 2020-as eredményeit. A 2016-os riportról tavaly írtam egy összefoglalót, amit most nem ismételnék meg, mert olyan eszeveszett sok újdonság nincs benne.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: