DJ-zés a kitartás-elengedés skála potméterén

Néhány hete írtam arról, hogy mit tanulunk és mit nem, ebben az ingoványos időszakában az életünknek. Érkezett egy hozzászólás korábbi munkatársamtól, mely szerint leginkább elengedni tanulunk meg mostanában.

Egyet tudtam vele érteni, de azóta is foglalkoztat a gondolat, hogy általában pont azzal tudunk előrehaladni, eredményeket elérni, javítani a minőségen, vagy folyamatosan fejlődni, ha nem engedjük el a dolgokat. Persze teljesen jogos, hogy alkalmanként épp az segíti az örvényből menekülést vagy a sebesen sodró folyóban a túlélést, ha abbahagyjuk a kapálódzást. Ezek alapján arra jutottam, hogy itt is, mint számos más területen, a potmétert kell a helyzetnek megfelelően állítgatni. Nézzük meg a szélsőértékeket, és három közbülső állapotot!

Teljes elengedés

Mikor tűnik ésszerűnek ez az opció? Például akkor, ha egyáltalán nem tudjuk kontrollálni, sőt még befolyásolni sem a dolgok alakulását. Vagy akkor, amikor akkora szembeszéllel kellene megküzdenünk, ami már számunkra nem éri meg, túl nagy ára van, indokolatlanul sok energiát kellene befektetnünk. De az is ide tartozik, amikor rájövünk, hogy mégsem olyan fontos valami nekünk, amennyire azt korábban gondoltuk, vagy épp más területekről derül ki számunkra, hogy nagyobb prioritást élveznek.

Engedés abból, hogy azonnal meglegyen a megoldás

Számos olyan szituáció vagy kihívás adódik az életünkben, ami első ránézésre megoldhatatlannak tűnik, vagy legalábbis csak a problémákat és a kérdőjeleket látjuk magunk előtt. Ha azonban nagyon fontos számunkra a téma, akkor nem igazán opció az elengedés. Ilyenkor jön jól az iteratív megközelítés: meghatározzuk, hogy a mai tudásunk szerint mi lehetne a következő lépés, amivel megpróbálkozhatnánk, és azt meg is tesszük. Aztán a tapasztalatok fényében ismét kitaláljuk, hogy merre van az előre, és azt is meglépjük. Szükség esetén pedig irányt váltunk. Szép fokozatosan így araszolunk egyre közelebb a megoldáshoz.

Félgőzzel csinálgatás

Én ezt a fokozatot csak akkor használnám, ha rá vagyunk kényszerülve, de számunkra nem igazán fontos ügyről van szó. Hosszú távon a középszar teljesítmény melegágya, ha ide beragadunk.

Engedés a tökéletesre törekvésből

Vannak helyzetek, amikor egyszerűen nem reális a százszázalékos teljesítés. Sőt, meglehetősen sok ilyen szituáció van, főleg amikor kettőn vagy többön áll a vásár. Próbálhatok én minden erőmmel segíteni valakinek, akiben nincs meg a szükséges hajtóerő a változtatásra, vagy egyszerűen csak nem a megfelelő időszakban próbálkozunk. De nekem az is ide tartozik, amikor elfogadjuk, hogy kénytelenek vagyunk online elvégezni egy személyesen jobb minőségben kivitelezhető feladatot, vagy maszkban próbáljuk belőni a másik ember érzelmi viszonyulását valamihez. A célunk ilyenkor az tud lenni, hogy a helyzetből a lehető legtöbbet kihozzuk, és beérjük 80%-kal.

Kitartás, ha addig élünk is

A csúcsteljesítmény, a jelentős eredmények végképp nem az elengedésről szólnak, sőt. Akkor, amikor más már rég feladta volna, mi nem dobjuk be a törölközőt. A több száz sikertelen és néhány tucat sikeres próbálkozás, az évek alatt meg nem érkező áttörés ellenére nyomjuk rendületlenül, gyűrjük másképp, ha kell. Vagy épp az elveinkből nem engedünk, akármit is vár tőlünk a környezet vagy a piac. Nem érdekel, hányan néznek bennünket komplett idiótának. Amiben hiszünk, azt a végsőkig képviseljük. Ha megkapargatjuk a komoly sikerek felületét, szinte mindig előbukkan egy megszállott ember, aki egy-másfél évtizedet már beleinvesztált a dologba.

Következésképp, a kitartás-elengedés tengelyen is a megfelelő disztingválás a kulcs. Nem az a lényeg, hogy megtanuljunk mindenáron kitartani vagy épp lazán gallér mögé hajítani a leszarom-tablettát, hanem az, hogy ügyesen megválasszuk, mikor melyik szolgálja inkább az érintetteket, magunkat is beleértve.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Töltsd le Dobay Róbert ebookját!

Korábbi bejegyzések

Különbség a legjobbak és a majdnem olyan jók között

Engem mindig elbűvöl és csodálattal tölt el, amikor kiváló teljesítményt látok-hallok-tapasztalok, történjen az a sportban, a művészetekben, a gasztronómiában, vagy bárhol máshol a munka világában. És az is el szokott gondolkodtatni, hogy vajon mi választja el a “kapufát”, a majdnem gólt a góltól, mi kell ahhoz, hogy rendre befelé pattanjon a labda és ne kifelé.

Tovább »

Seggfej főnök vagy?

Mindannyian viselkedünk néha úgy, mint egy seggfej. Azonban vannak olyanok, akik notórius seggfejek. Minden vezető potenciális jelölt a seggfej jelzőre, mert szinte folyamatos nyomás alatt vannak, ráadásul a cégük is bátorítja is őket abban, hogy lekezeljék a munkatársaikat. Rendszerint lealázzák a kollégákat, a munkahelyet Forma 1-es versenypályának képzelik, mindenhol vitát gerjesztenek és ráadásul meg is akarják nyerni.

Tovább »

További bejegyzések:

Különbség a legjobbak és a majdnem olyan jók között

Engem mindig elbűvöl és csodálattal tölt el, amikor kiváló teljesítményt látok-hallok-tapasztalok, történjen az a sportban, a művészetekben, a gasztronómiában, vagy bárhol máshol a munka világában. És az is el szokott gondolkodtatni, hogy vajon mi választja el a “kapufát”, a majdnem gólt a góltól, mi kell ahhoz, hogy rendre befelé pattanjon a labda és ne kifelé.

Bővebben »

Seggfej főnök vagy?

Mindannyian viselkedünk néha úgy, mint egy seggfej. Azonban vannak olyanok, akik notórius seggfejek. Minden vezető potenciális jelölt a seggfej jelzőre, mert szinte folyamatos nyomás alatt vannak, ráadásul a cégük is bátorítja is őket abban, hogy lekezeljék a munkatársaikat. Rendszerint lealázzák a kollégákat, a munkahelyet Forma 1-es versenypályának képzelik, mindenhol vitát gerjesztenek és ráadásul meg is akarják nyerni.

Bővebben »

Sikerek is vannak az élet közepén, nem csak válság

Ha mindenkit nem is, de nagyon sokakat utolér negyvenes éveinek közepe táján egyfajta munkával kapcsolatos tartós motiváció- és lendületvesztés, valamint a feszítő kérdés, hogy mi a fenét kezdjen magával a nyugdíjba menetelig még alsó hangon is közel két évtizedben.

Bővebben »

A ló túloldalán, avagy mi a gond az önkiszolgáló vállalati képzési rendszerrel?

Felütötte a fejét a közelmúltban egy tendencia a nagyobb cégek egy részénél, vélhetően a vállalati IT rendszerekhez is integrált LMS-ek (Learning Management System) térhódításával párhuzamosan, ami pont arra jó, hogy a fürdővízzel a gyereket is kiöntsék. Megígértem Filep Laci kollégámnak-barátomnak, hogy írok róla egy eszmefuttatást, miután társalogtunk egy jót a témáról a minap.

Bővebben »

Miért nem szeretünk tanulni? – 2. rész: a munkahely

A poszt első részében egy picit más szemszögből is ránéztünk arra, hogyan öli ki belőlünk az iskola a tanulás iránti vágyat, hogyan válnak a gyerekeink a branding eszközévé. Gondolhatnánk, hogy oké-oké, túl kell élni és kész. Akár lehetne, csakhogy az iskola befejeztével nincs vége a megpróbáltatásainknak.

Bővebben »

Hogyan segítheted elő, hogy a beváljon az új csapattag?

Manapság egyre több vezető érti meg, mennyire fontos a munkatársak megtartása, nemcsak azoknál, akik régebben velük dolgoznak, hanem az újonnan érkezetteknél is. Rájöttek, mekkora macera, idő és költség újrakezdeni a keresést, ha emberünk nem válik be a próbaidőben, és az is egyre jobban fáj, hogy valakinek addig is végeznie kell azt a munkát, amin az idejekorán elküldött/lepattanó kolléga ténykedett volna, vagy ha új tevékenységekről van szó, azok elkezdése még tovább fog csúszni.

Bővebben »

Hogyan konstruálja meg az agyunk az érzelmeket?

Harmadik, az érzelmek idegtudományi hátterét körbejáró cikkemet, melyet Lisa Feldman Barrett How Emotions are Made című könyve alapján írtam, valahol ott hagytam abba, hogy a világ dolgainak érzékelése és az érzelmek mögött is mentális koncepcióink állnak. A szerző a könyv következő fejezetében a téma fejlődéslélektani és biológiai hátterét fejtegeti tovább.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: