DJ-zés a kitartás-elengedés skála potméterén

Néhány hete írtam arról, hogy mit tanulunk és mit nem, ebben az ingoványos időszakában az életünknek. Érkezett egy hozzászólás korábbi munkatársamtól, mely szerint leginkább elengedni tanulunk meg mostanában.

Egyet tudtam vele érteni, de azóta is foglalkoztat a gondolat, hogy általában pont azzal tudunk előrehaladni, eredményeket elérni, javítani a minőségen, vagy folyamatosan fejlődni, ha nem engedjük el a dolgokat. Persze teljesen jogos, hogy alkalmanként épp az segíti az örvényből menekülést vagy a sebesen sodró folyóban a túlélést, ha abbahagyjuk a kapálódzást. Ezek alapján arra jutottam, hogy itt is, mint számos más területen, a potmétert kell a helyzetnek megfelelően állítgatni. Nézzük meg a szélsőértékeket, és három közbülső állapotot!

Teljes elengedés

Mikor tűnik ésszerűnek ez az opció? Például akkor, ha egyáltalán nem tudjuk kontrollálni, sőt még befolyásolni sem a dolgok alakulását. Vagy akkor, amikor akkora szembeszéllel kellene megküzdenünk, ami már számunkra nem éri meg, túl nagy ára van, indokolatlanul sok energiát kellene befektetnünk. De az is ide tartozik, amikor rájövünk, hogy mégsem olyan fontos valami nekünk, amennyire azt korábban gondoltuk, vagy épp más területekről derül ki számunkra, hogy nagyobb prioritást élveznek.

Engedés abból, hogy azonnal meglegyen a megoldás

Számos olyan szituáció vagy kihívás adódik az életünkben, ami első ránézésre megoldhatatlannak tűnik, vagy legalábbis csak a problémákat és a kérdőjeleket látjuk magunk előtt. Ha azonban nagyon fontos számunkra a téma, akkor nem igazán opció az elengedés. Ilyenkor jön jól az iteratív megközelítés: meghatározzuk, hogy a mai tudásunk szerint mi lehetne a következő lépés, amivel megpróbálkozhatnánk, és azt meg is tesszük. Aztán a tapasztalatok fényében ismét kitaláljuk, hogy merre van az előre, és azt is meglépjük. Szükség esetén pedig irányt váltunk. Szép fokozatosan így araszolunk egyre közelebb a megoldáshoz.

Félgőzzel csinálgatás

Én ezt a fokozatot csak akkor használnám, ha rá vagyunk kényszerülve, de számunkra nem igazán fontos ügyről van szó. Hosszú távon a középszar teljesítmény melegágya, ha ide beragadunk.

Engedés a tökéletesre törekvésből

Vannak helyzetek, amikor egyszerűen nem reális a százszázalékos teljesítés. Sőt, meglehetősen sok ilyen szituáció van, főleg amikor kettőn vagy többön áll a vásár. Próbálhatok én minden erőmmel segíteni valakinek, akiben nincs meg a szükséges hajtóerő a változtatásra, vagy egyszerűen csak nem a megfelelő időszakban próbálkozunk. De nekem az is ide tartozik, amikor elfogadjuk, hogy kénytelenek vagyunk online elvégezni egy személyesen jobb minőségben kivitelezhető feladatot, vagy maszkban próbáljuk belőni a másik ember érzelmi viszonyulását valamihez. A célunk ilyenkor az tud lenni, hogy a helyzetből a lehető legtöbbet kihozzuk, és beérjük 80%-kal.

Kitartás, ha addig élünk is

A csúcsteljesítmény, a jelentős eredmények végképp nem az elengedésről szólnak, sőt. Akkor, amikor más már rég feladta volna, mi nem dobjuk be a törölközőt. A több száz sikertelen és néhány tucat sikeres próbálkozás, az évek alatt meg nem érkező áttörés ellenére nyomjuk rendületlenül, gyűrjük másképp, ha kell. Vagy épp az elveinkből nem engedünk, akármit is vár tőlünk a környezet vagy a piac. Nem érdekel, hányan néznek bennünket komplett idiótának. Amiben hiszünk, azt a végsőkig képviseljük. Ha megkapargatjuk a komoly sikerek felületét, szinte mindig előbukkan egy megszállott ember, aki egy-másfél évtizedet már beleinvesztált a dologba.

Következésképp, a kitartás-elengedés tengelyen is a megfelelő disztingválás a kulcs. Nem az a lényeg, hogy megtanuljunk mindenáron kitartani vagy épp lazán gallér mögé hajítani a leszarom-tablettát, hanem az, hogy ügyesen megválasszuk, mikor melyik szolgálja inkább az érintetteket, magunkat is beleértve.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Ingujjat visszatűrni, magasabb fokozatba kapcsolni

Néhány hete írtam arról, hogy a vezetőknek alkalmanként fel kell tűrniük az ingujjukat, és személyesen bekapcsolódni egy-egy nehezebben induló feladatba, projektbe. Függetlenül attól, hogy általánosságban az önállóságot szeretnék fokozni és a mikromenedzsmentet elkerülni.

Bővebben »

Totál megváltozott a munka… Bullshit!

Manapság minden arról szól, hogy mennyi minden változott, mennyire más lett a munka. Másképp kell ellenőrizni, másképp kell motiválni a munkatársakat, máshogy kell tekinteni a munka és a magánélet egyensúlyára. Nem hiszem, hogy erről lenne szó! Átverjük magunkat ezzel a sok változásos rögeszmével.

Bővebben »

Miért olyan nehéz kombinálni a célra tartást és az emberi oldal kezelését?

Megfigyeléseim szerint a vezetők egy része abban nagyon jó, hogy a teljesítményt és az eredmények elérését ki tudja hozni a csapatából. Pragmatikus, kitartó és célorientált. Vannak olyanok is, akiknek az erőssége inkább abban mutatkozik meg, hogy jól rá tud hangolódni a munkatársakra, odafigyel rájuk, empatikus, így a döntések és a mindennapi működés emberi oldalát nem hagyja figyelmen kívül.

Bővebben »

A klasszikus “mindenki hülye” ciklus

Kitalálok egy nagyszerű új folyamatot vagy hatékonyságjavító intézkedést. Mivel egyedül is elég okos vagyok és teljesen egyértelmű számomra a dolog, nem kérdezek meg a témában senkit, pláne azokat nem, akik majd csinálni fogják, vagy akiket érint.

Bővebben »

Hová tegyük a fókuszunkat ingoványos mindennapjainkban?

Épp újraolvasom Daniel Goleman Fókusz című könyvét, melyben egy rövid történetet mesél a szerző egy orvosról, aki a 2010-es haiti földrengés után Port-au-Prince egyetlen kórházába érkezett segítséget nyújtani. Nem volt se víz, se áram, se élelmiszer, helyette a kórház udvarán ezerötszáz ellátásra váró ember, köztük sokan nagyon elkeserítő kondícióban.

Bővebben »

Amikor a vezetőnek fel kell tűrnie az ingujját

Hadd kezdjem egy friss, személyes élménnyel. A fiam és az egész osztálya évek óta közreműködik egy gyerekzenekarban, melynek alapítója és szíve egy kiváló, régi motoros népzenész. Már az első perctől tátott szájjal néztem, hogy válogatás nélkül mindenki benne van az együttesben, függetlenül zenei tehetségétől vagy előképzettségétől, énekesként és furulyásként.

Bővebben »

Továbblendülés a panaszkodás kátyújából

Létezik egy tevékenység, ami ha sportág lenne, nem okozna különösebb gondot összeállítani belőle egy ütőképes válogatottat bármely világversenyre. Már néha az az érzésem, hogy kifejezetten szeretnek az emberek verbálisan dagonyázni az őket ért kellemetlenségek mocsarában, újra és újra átélve a tehetetlenség érzésének fojtogató szorítását.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: