DJ-zés a kitartás-elengedés skála potméterén

Néhány hete írtam arról, hogy mit tanulunk és mit nem, ebben az ingoványos időszakában az életünknek. Érkezett egy hozzászólás korábbi munkatársamtól, mely szerint leginkább elengedni tanulunk meg mostanában.

Egyet tudtam vele érteni, de azóta is foglalkoztat a gondolat, hogy általában pont azzal tudunk előrehaladni, eredményeket elérni, javítani a minőségen, vagy folyamatosan fejlődni, ha nem engedjük el a dolgokat. Persze teljesen jogos, hogy alkalmanként épp az segíti az örvényből menekülést vagy a sebesen sodró folyóban a túlélést, ha abbahagyjuk a kapálódzást. Ezek alapján arra jutottam, hogy itt is, mint számos más területen, a potmétert kell a helyzetnek megfelelően állítgatni. Nézzük meg a szélsőértékeket, és három közbülső állapotot!

Teljes elengedés

Mikor tűnik ésszerűnek ez az opció? Például akkor, ha egyáltalán nem tudjuk kontrollálni, sőt még befolyásolni sem a dolgok alakulását. Vagy akkor, amikor akkora szembeszéllel kellene megküzdenünk, ami már számunkra nem éri meg, túl nagy ára van, indokolatlanul sok energiát kellene befektetnünk. De az is ide tartozik, amikor rájövünk, hogy mégsem olyan fontos valami nekünk, amennyire azt korábban gondoltuk, vagy épp más területekről derül ki számunkra, hogy nagyobb prioritást élveznek.

Engedés abból, hogy azonnal meglegyen a megoldás

Számos olyan szituáció vagy kihívás adódik az életünkben, ami első ránézésre megoldhatatlannak tűnik, vagy legalábbis csak a problémákat és a kérdőjeleket látjuk magunk előtt. Ha azonban nagyon fontos számunkra a téma, akkor nem igazán opció az elengedés. Ilyenkor jön jól az iteratív megközelítés: meghatározzuk, hogy a mai tudásunk szerint mi lehetne a következő lépés, amivel megpróbálkozhatnánk, és azt meg is tesszük. Aztán a tapasztalatok fényében ismét kitaláljuk, hogy merre van az előre, és azt is meglépjük. Szükség esetén pedig irányt váltunk. Szép fokozatosan így araszolunk egyre közelebb a megoldáshoz.

Félgőzzel csinálgatás

Én ezt a fokozatot csak akkor használnám, ha rá vagyunk kényszerülve, de számunkra nem igazán fontos ügyről van szó. Hosszú távon a középszar teljesítmény melegágya, ha ide beragadunk.

Engedés a tökéletesre törekvésből

Vannak helyzetek, amikor egyszerűen nem reális a százszázalékos teljesítés. Sőt, meglehetősen sok ilyen szituáció van, főleg amikor kettőn vagy többön áll a vásár. Próbálhatok én minden erőmmel segíteni valakinek, akiben nincs meg a szükséges hajtóerő a változtatásra, vagy egyszerűen csak nem a megfelelő időszakban próbálkozunk. De nekem az is ide tartozik, amikor elfogadjuk, hogy kénytelenek vagyunk online elvégezni egy személyesen jobb minőségben kivitelezhető feladatot, vagy maszkban próbáljuk belőni a másik ember érzelmi viszonyulását valamihez. A célunk ilyenkor az tud lenni, hogy a helyzetből a lehető legtöbbet kihozzuk, és beérjük 80%-kal.

Kitartás, ha addig élünk is

A csúcsteljesítmény, a jelentős eredmények végképp nem az elengedésről szólnak, sőt. Akkor, amikor más már rég feladta volna, mi nem dobjuk be a törölközőt. A több száz sikertelen és néhány tucat sikeres próbálkozás, az évek alatt meg nem érkező áttörés ellenére nyomjuk rendületlenül, gyűrjük másképp, ha kell. Vagy épp az elveinkből nem engedünk, akármit is vár tőlünk a környezet vagy a piac. Nem érdekel, hányan néznek bennünket komplett idiótának. Amiben hiszünk, azt a végsőkig képviseljük. Ha megkapargatjuk a komoly sikerek felületét, szinte mindig előbukkan egy megszállott ember, aki egy-másfél évtizedet már beleinvesztált a dologba.

Következésképp, a kitartás-elengedés tengelyen is a megfelelő disztingválás a kulcs. Nem az a lényeg, hogy megtanuljunk mindenáron kitartani vagy épp lazán gallér mögé hajítani a leszarom-tablettát, hanem az, hogy ügyesen megválasszuk, mikor melyik szolgálja inkább az érintetteket, magunkat is beleértve.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Hogyan válsz a saját sztorid túszává?

Egy vezető megkért, hogy segítsek már neki, mert folyamatosan konfliktusai vannak az egyik beosztottjával. A történet nagyon tanulságos volt… Onnan kezdődött, hogy a medve elindult nyuszikához, hogy kölcsönkérje a fűnyíróját… Végül inkább idejekorán megb@szatta vele… 🙂

Bővebben »

Ötletek pozitív visszajelzéshez

Mások teljesítményének, viselkedésének vagy hozzáállásának elismerése nem kerül semmibe, mégis szűkmarkúan bánnak vele az emberek, tisztelet a kivételnek. A Gallup Intézet évtizedeken át tartó, milliós nagyságrendű mintán végzett kutatásának lepárlásaként rajzolódott ki az a tizenkét állítás, amivel az átlagosnál magasabb teljesítményt leadó szervezetek/szervezeti egységek munkatársai nagy mértékben egyetértenek (Q12).

Bővebben »

Az érzelmek hozzák létre a szokásokat, nem a 21 napos ismétlés

Ha a szokások kialakításával kapcsolatban olvasgatunk vagy tanácsokat kapunk, gyakran felbukkan az az elgondolás, hogy 21 napon át kell hozzá ismételni a tevékenységet. Más források a 66 napot jelölik meg ugyanehhez. Egyébként mindkét szám egy-egy megfigyelés-alapú kutatásból jön. De hiába végzek valamit véres verejtékkel 21 napig, aminek minden percét rühellem, hosszú távon fennmaradó szokás, azaz tartós viselkedésváltozás nemigen lesz belőle.

Bővebben »

Miért beszélünk 60%-ban magunkról?

Annyi mindenről lehetne társalogni, beszélgetéseink nagyobbik hányadában mégis saját magunk a téma. Adrian F. Ward, a University of Colorado kutatója a Scientific American hasábjain röviden és kevésbé tudományosan meg is mondja, miért: mert jó érzéssel tölt el az önfeltárás. Aztán persze kifejti a jelenség idegtudományi hátterét.

Bővebben »

Hogyan termel a gondolkodás és a cselekvés jobb érzéseket?

Már régóta terveztem, hogy egyszer egy kicsit közelebbről megismerkedek a kognitív viselkedésterápiával (CBT), amiről számos forrás egybehangzóan állítja, hogy az egyik leghatékonyabb pszichoterápiás eszköz. Legalábbis a legtöbb tudományos kutatási bizonyíték ennek a megközelítésnek az eredményességét támasztja alá, összehasonlítva más irányzatokkal.

Bővebben »

Már több a kérdésünk mint a válaszunk

Beszélgettem egy gyerekkori barátommal, aki egy nemzetközi vizeken is sokat próbált, hosszú évek óta sikeres cégtulajdonos. Azt mondta, hogy minden tudása és tapasztalata ellenére 48 éves korára a benne felmerülő kérdésekből jóval több van, mint válaszokból. Mivel nekem is hasonló érzésem van, nem lepődtem meg a felvetésén.

Bővebben »

Mikor vedd át az irányítást a robotpilótádtól?

“Vajon milyen mértékben irányítják tudatos ismereteink a napi tevékenységünket?” – teszi fel a kérdést David Eagleman, a houstoni Baylor Orvostudományi Egyetem idegtudomány docense Az agy (2016) című könyvében. Aztán meg is válaszolja, miszerint a tudatos “én” agyunk tevékenységének elenyésző részét jelenti.

Bővebben »

A legnagyobb hülyeség a munkavállalói elkötelezettség mérésében

Dobjon egy kommentet az, aki NEM szeretne proaktív, lelkes, a szervezet céljait szem előtt tartó munkatársakat, eredményes csapatokat és minimális fluktuációt!
Úgy tippelem, ez a poszt se lesz „széjjekommentelve”. Mindenki ezt szeretné elérni, ami totál rendben is van. Azonban, amikor a „hogyanra” kerül a sor rendszerint szétcsúsznak a dolgok.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: