Divatos időtöltés lett a magabiztos spekulálás

Bármerre fordulok, fű-fa-bokor arról nyilatkozik, hogy szerinte mi és mikor fog történni. Egymást licitálják túl a különféle forgatókönyvekkel, legyen szó járványról, az élet újraindításáról, gazdasági ágazatok lejtmenetéről és kilátásairól, munkaerőpiaci trendekről, és persze mindezek várható időbeli horizontjáról. Egyesek azt is ki merik jelenteni, hogy soha nem lesz már semmi olyan, mint azelőtt, talán még a jó anyánk töltött káposztájának is más íze lesz, nem beszélve az eső kopogásáról a háztetőn, vagy az általa megáztatott kutya szagáról. Először azt hittem, hogy csak én vagyok olyan ostoba, hogy fingom nincs, mi fog történni, annyi változón múlik a dolgok konkrét alakulása, beleértve az országok vezetőinek döntéseit, amelyek egyik pillanatról a másikra képesek kapcsolókat átállítani. Egyik nap még nem jött a víz a csapból, a másikon már tudunk vele fürdeni, meg lehúzni a klozetot, és gyorsan elfelejtjük, milyen is volt víz nélkül kínlódni.

coin

A hétvégén aztán beszéltem két, nálam lényegesen okosabb barátommal, amiből rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok egyedül, tehát minimum hárman hasonlóan hülyék lehetünk. Egyiküket felkérték egy online szakértői interjúra, az előre átküldött kérdéseken azonban eléggé elcsodálkozott, tekintve, hogy azokat egy jósnak kellett volna feltenni inkább. Ő viszont bevallja: nem tudja megmondani, mi fog történni. A másikuk pedig épp azt fejtegette a közös elmélkedésünk során, hogy mekkora különbség van a különféle szcenáriókra való értelmes felkészülés-tervezés és a spekulálgatás között.

Persze semmi nem tiltja, hogy a minimálisan rendelkezésre álló információkból és a közvetlen környezetünkben tapasztaltakból saját ízlésünk szerint következtetéseket próbáljunk levonni (lásd az “availability bias” nevezetű kognitív torzítást), én mégis problémásnak látom ezeket a hasraütés-szerű okoskodásokat. Az a gond velük, hogy a szakértők és a véleményvezérek nyilatkozataira sokan odafigyelnek, és ezekre az iránymutatásokra alapozzák akár a saját döntéseiket is. Márpedig az efféle vélekedések leginkább arra emlékeztetnek, amikor általános iskolában a matematika feladatok lehetséges megoldási opcióiként tanultuk a találgatást.

Nyilván vannak viszonylag magától értetődő összefüggések: például ha nem mennek a népek termelőmunkát végezni, akkor abból gazdasági lassulás fog következni, és ez továbbgyűrűzik a keresletre, a jövedelmekre és a munkaerőpiacra, ehhez nem kell nagy tudósnak lenni, hogy belássuk. A részletek azonban annyi mindentől függnek, hogy az esélylatolgátás inkább szócséplés mint hasznos tájékoztatás. Igény és vállalkozó ettől függetlenül bőven van rá.

Szólj hozzá!

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

Kövess minket

További bejegyzések:

Adatok segítségével valóban jó konklúziókra jutunk?

Mit gondolnánk arról, ha azt állítanám, hogy a Covid-19 hatására csökken a daganatos megbetegedésben elhunytak száma?

Különféle médiumokat olvasgatva a neten, sok helyen azzal riogatnak, hogy koronavírus miatt mennyire megnőtt a halálesetek száma. Humán szakember lévén gyakran látom előnyét annak, hogy mérnökként végeztem a BME-n… Miért emelkedne a halálozások száma a vírus hatására?

Bővebben »

Ne higgy az alkalmi oktatások ígéreteinek!

A 21. században sem tapasztalhatunk észrevehető változás azzal a meggyőződéssel kapcsolatban, hogy ha új tudásra vagy képességekre van szükség, akkor be kell utalni az embereket egy oktatásra, ahol majd jól megokosítják őket. Az észosztó figura a rendelkezésére álló tudomány minél nagyobb hányadával nyakon önti a hallgatóságát…

Bővebben »

Konzultáció helyett inzultáció?

Pár éve egy jól prosperáló nagyvállalat tulajdonosa kért fel tanácsadónak. Dacára annak, hogy minden királyság volt náluk, nagyon szenvedett attól, hogy mennyire hiányolja a “tulajdonosi szemléletet” a vezetőitől. Láthatóan bizonytalan volt abban, hogy mit is kellene tennie. Mivel a vezérigazgató is ő volt egyben, végül azt mondtam neki, hogy te egy kiváló üzleti érzékkel megáldott géniusz vagy, de …

Bővebben »

A Nagy Komfortzóna Teszt

Már sokszor, de még messze nem elégszer ekéztem azt a gyenge lábakon álló féligazságot, hogy kifejezetten a komfortzónánkon kívül lenne megtalálható “a” tanulási zónánk. Amennyire utána tudtam nézni, honnan fúj a szél, egy Tom Senninger nevű német tanár jól kinéző és hangzó modelljét nyelik be és osztják szénné a népek kritika nélkül, ami állítólag Lev Szemjonovics Vigotszkij (1896-1934), szovjet pszichológus “legközelebbi fejlődési zóna” koncepciójának…

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket az alábbi oldalon tekintheted meg: