Konzultáció helyett inzultáció?

Pár éve egy jól prosperáló nagyvállalat tulajdonosa kért fel tanácsadónak. Dacára annak, hogy minden királyság volt náluk, nagyon szenvedett attól, hogy mennyire hiányolja a "tulajdonosi szemléletet" a vezetőitől. Láthatóan bizonytalan volt abban, hogy mit is kellene tennie.

Konzultáció helyett inzultáció?

Pár éve egy jól prosperáló nagyvállalat tulajdonosa kért fel tanácsadónak. Dacára annak, hogy minden királyság volt náluk, nagyon szenvedett attól, hogy mennyire hiányolja a “tulajdonosi szemléletet” a vezetőitől. Láthatóan bizonytalan volt abban, hogy mit is kellene tennie. Mivel a vezérigazgató is ő volt egyben, végül azt mondtam neki, hogy “te egy kiváló üzleti érzékkel megáldott géniusz vagy, de nagyon nehézzé teszed az életet magad és a céged számára is azzal, hogy két fronton is meg akarod mutatni mindezt. Szerintem azt kellene választanod, amiben igazán erősnek, tehetségesnek érzed magad. Ha ez a tulajdonosi szerep, akkor a napi vezetést másra kell hagynod.”
Akkor egyáltalán nem vette meg az ötletet, sőt tolakodónak találta a gondolatot. Furcsán hangozhatott a véleményem abban a tekintetben is, hogy épp egy jó gazdasági helyzetben lévő cég tulajdonosának mondtam mindezt. Viszont épp akkor a legsérülékenyebb egy cég, amikor a legjobban megy. Ha nehéz idők járnak a kollégák fókuszáltak, a többség igyekszik részt venni a probléma megoldásában. Ilyenkor kevésbé jelentkeznek a “jógazda szem” hiányának tünetei. Külső nyomás nélkül azonban elkényelmesedhet a szervezet. Nem akkor kell aggódni, amikor beüt a krach, a legtöbb cégnek vannak olyan tartalékai, melyek segítenek átvészelni azt.

Onnan jutott eszembe ez a történet, hogy belefutottam a Scott Cook által alapított Intuit egyik korábbi kutatásába. Két kérdést tettek fel kb. 1000 CEO-nak és a közvetlen vezetőiknek: 

  • Gyakran megvalósultak azok az ötletek, amiket kezdetben nem támogatott a CEO.
  • A CEO-nk bátorít bennünket arra, hogy megkérdőjelezzük a hiedelmeinket.

Amíg a CEO-k 90%-a igennel válaszolt az első állításra, a vezetők mindössze 60%-a tartotta igaznak azt. A 2. kérdés esetében a CEO-k 77%-a gondolta azt, hogy bátorította a kollégáit, de mindössze a vezetők 47%-a értett egyet ezzel. A válaszadók ebben az esetben CEO-k és a közvetlen beosztottaik voltak. Nem lehet, hogy a különbség még nagyobb lenne, ha a szervezeti hierarchiában lentebb lévő vezetőket is megkérdeznénk?

Mindenesetre nem csoda, hogy ilyen nagy eltérések bizonytalansággal töltik el a vezetőket és a szervezet többi szereplőjét. Nem lehet, hogy pl. emiatt se nagyon találunk olyan vállalati- vagy szervezetfejlesztési kezdeményezést, aminek a megalkotásába ne vontak volna be egy vagy több külsős tanácsadót?

Teljesen rendben van az, hogy vezetők bizonytalan helyzetekben tanácsadókhoz fordulnak. Érdemes azonban körültekintőnek lenni ezzel is, mint sokminden mással. Egy konzulenstől azt várhatjuk, hogy megmondja a főnököknek, hogy mi lenne a nagy ötlet, segít ezt validálni a saját benchmarkjai alapján. Tud hozni olyan legjobb gyakorlatokat, melyek más iparágakban, más időkben, más szereplőkkel működtek, de nem követi végig a megvalósítást. Emiatt is tapasztalható az, hogy tanácsadó cégek (egyébként jó) ötletei gyakran hasalnak el a vállalatok végrehajtási képtelenségén. Úgy tűnik, hogy a puszta konzultáció nem elegendő, a megcsinálás során sokkal több akadályba, nehézségbe ütközünk.
Mi van akkor, ha másképp közelítünk a tanácsadáshoz? Mi történne, ha konzulensek helyett, inkább inzulenseket hívunk segítségül? Nem tudom, van-e ilyen szó, de talán érzékelteti a konzultálás és az inzultálás közötti különbséget. Az inzulens arra kényszerít, hogy átgondoljuk az irányt, el tudja érni, hogy meghallgassuk az ötletét és nem riad vissza attól, hogy bárkit is inzultáljon. (A fenti példában a tulajdonos egy évvel később felvett egy vezérigazgatót a cégéhez.) A tanácsadóhoz képest kisebb dominanciával dolgozik a meglévő rendszerben, időt hagyva a szervezetnek arra, hogy meg tudja kérdőjelezni a saját feltevéseit. És a legfontosabb: ott van velünk a megvalósítás során.

_nsultant

Hogyan lehetünk jó inzulensek?

Segít, ha együttérzők vagyunk. A nézőpontunkat az általunk megszerzett tapasztalatok és információk alakítják. Másoknak esetleg más megfigyelései lehetnek, ezeket érdemes lehet számításba venni. Ahhoz, hogy mások cipőjében járjunk, először le kell vennünk a sajátunkat.
Ne támadjunk. A feltételezések megkérdőjelezése a munkánk része, a másokra való mutogatás már nem annyira az. (Ezt amúgy is megteszik egymás között, ehhez nincs szükség külsősre. :)) A kérdezgetés nagyon hasznos eszköz a kinyilatkoztatás helyett.
Ne háromszögeljünk. Ha azzal szembesülünk, hogy egy harmadik személyt épp kibeszélnek nekünk, ne vegyünk részt benne.
Egyenesen beszéljünk. Az igazi motivációnkat úgyis mindenki pontosan levágja. Az, hogy mennyire leszünk hatékonyak egy változás során, attól függ leginkább, hogy mi a motivációnk. Az öncélú viselkedés, a mások kárára történő előny szerzése hamar transzparens lesz.
Ne essünk szerelembe a megoldásainkkal. A nézőpontunk csak egy ember nézőpontja. Egy célt valószínűleg többféleképp is el lehet érni. Az a feladatunk, hogy a problémák felszínre kerüljenek, átbeszéljük annyi emberrel, amennyivel csak szükséges. A lényeg az, hogy átvilágítsuk a helyzetet, nem az, hogy mindenkit a magunk oldalára állítsunk.
Legyünk asszertívek és kitartók. Nem mindenki lesz vevő az igazságra, így egy problémát valószínűleg többször is felszínre kell hoznunk. A megvalósítás során több váratlan akadályba ütközünk majd, így fontos, hogy  a kudarcok esetén újratervezzük a munkánkat.

Halkan hozzáteszem, nem feltétlenül kellene a konzultációt kívülről megvenni, többnyire cégen belül is rendelkezésre állnak ezek az erőforrások. Meglátásom szerint gyakran amiatt nem születnek inzulensek vállalaton belül, mert a vezetők csak azokat az információkat juttaják el a kollégákhoz, amik a saját silójukban történő érvényesüléshez szükséges. Így aztán soha nem fognak érteni alap-összefüggéseket arról, hogy a cég mit is szeretne elérni.

Iratkozz fel blog értesítőnkre

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

Kövess minket

További bejegyzések:

Mi újság a coaching világában?

Az PriceWaterhouseCoopers a mostanában gyűjti az adatokat a 2019-es globális coaching kutatásához, melynek eredményeit feltételezésem szerint valamikor jövőre fogják közzétenni. Ennek örömére megnéztem a legutóbbi, 2016-ban publikált ICF-PWC kutatás Executive Summary-ját, hogy miként változott a helyzet a korábbi, 2012-es hasonló felmérés óta. Pont abban az évben voltam az International Coach Federation (ICF) Magyar Tagozatának elnöke, és volt szerencsém annak idején az adatokat személyesen prezentálni az érdeklődőknek.

Bővebben »

Nem menekülhetsz el az életfeladatod elől

Olyan jó lenne úgy kezdeni, hogy világ életemben tanár szerettem volna lenni. De eszemben se volt, több okból. Először is, az iskolában végigunatkozott tizenöt év során tanáraim 95%-ától egyáltalán nem vágytam tanulni, így ez a pálya végképp nem vonzott. Másrészt szüleim, akik elkötelezett, szigorú, de mégis kedvelt közép- és főiskolai tanárok voltak, egyetlen szakmától intettek óva, a sajátjuktól. Harmadrészt, nem szerettem volna én is úgy élni, hogy számolgatni kelljen a mindennapi kiadásokat, vagy hogy tizenöt évente vehessek egy új autót, karrierem során mindösszesen kettőt.

Bővebben »

A fejünkben se mindegy, miből főzünk

Azt hiszem, nem sokan vitatkoznának azon, hogy egy jó bográcsgulyásnál egyáltalán nem mindegy, milyen alapanyagokból főzöd. Lehetsz akármilyen gumiabroncs-csillagos séf, vagy tiszteletet parancsoló kiterjedésű, és az üstök világában emberöltőnyi tapasztalatot felhalmozó szakács néni, avas szalonnából, egy hete az ábécé hűtőpultjában szomorúan árválkodó mócsingos gulyáshúsból, vagy a tárolás során megfagyott krumpliból nem fogsz tudni értékelhető ebédet varázsolni.

Bővebben »

A közösségi média algoritmusok kinyírják a blogolást?

Sose gondoltam, hogy egyszer azon fogok töprengeni, érdemes-e folytatni a blogolást, pláne nem a Tudatos Vezetés blog közelgő tizedik születésnapja előtt pár hónappal. A Google mellett főleg a Facebook, de kisebb mértékben a LinkedIn is hosszú éveken át nagy segítségemre volt a forgalomterelésben, hálás köszönet érte. Szimbiózisban éltek a tartalomkészítők és az ingyenes közösségi média szolgáltatók, hiszen attól érdekes egy hírfolyam, hogy vannak benne értékes tartalmak.

Bővebben »

Út a hülyeségtől hülyeségig, és a magabiztosságtól magabiztosságig

Borozgattunk és beszélgettünk a hétvégén egy nagy tapasztalatú fejlesztőmérnök cimborámmal, és szóba került egyik kedvenc témám, amivel kapcsolatban Besenyő Pista bácsi alkotott anno maradandót felejthetetlen előadásában: hogy “mi hülyeség és mi nem az”. Barátom rávilágított, hogy érdemes csínján bánni a magas lóról hülyeségnek minősítéssel, hiszen könnyen lehet, hogy elég szűk vonatkoztatási rendszerhez képest tűnik valami hülyeségnek. Valóban, igen gyakran előfordul, hogy tudás-, ismeret- vagy tapasztalathiány van a háttérben, vagy egyszerűen csak a beszélő nézőpontjából nincs értelme valaminek.

Bővebben »

Mi mindent kaptam a TEDxEgertől?

Bár már sok éve nézegetek TED videókat, még csak most szombaton estem át a TED-tűzkeresztségen. Ez persze nem volt véletlen, valahogy eddig nem szántam rá magam, hogy egy egész délutánon keresztül előadásokat hallgassak, még akkor sem, ha több hazai rendezésű esemény szervezői és előadói között jó pár régi ismerősöm, kollégám is feltűnt már. Az előadásokkal ugyanis nem mondhatnám, hogy felhőtlen lenne a viszonyom. Életem során az előadásokon töltött nem kevés időm 95%-ában halálra untam magam.

Bővebben »

Iratkozz fel a blogértesítőnkre​!

Nem zaklatunk mindenféle áltudománnyal, csak akkor írunk, ha valami értelmes jut eszünkbe.

További bejegyzések:

Miért távoznak mégis a kollégák, ha egyébként normális a főnök?

Nem csak itthon gond a munkatársak, különösen a jó emberek megtartása, hanem olyan nagy és valószínűleg vonzó munkáltatóknál is, mint a Facebook. Tavaly írt egy cikket a Harvard Business Review-ban a kapcsolódó vizsgálódásaikról és tapasztalataikról három HR-esük egy Wharton professzorral együttműködésben. Szinte már természetes egy efféle cégnél, hogy a Google-hez hasonlóan van egy olyan csapatuk, akik a munkatársakkal kapcsolatos adatokat elemzik (People Analytics Team).

Bővebben »

Jön az interjúrobot. Ez jó vagy rossz hír a toborzóknak?

A mesterséges intelligencia keze kezdi betenni a lábát a klasszikusan humán területekre is. Bizarr, nem? Nem feltétlenül. Az emberek által végzett kiválasztási tevékenységek során jelentős befolyásoló hatása van az (ismert vagy nem tudatos) előítéleteknek: az első benyomás néhány másodperce vagy perce alatt bekerül a jelölt valamelyik skatulyánkba, aztán jó eséllyel ott is fog maradni, legyen az pozitív vagy negatív előfeltételezés.Olyan tényezőkre gondolhatunk itt, mint a nem, az életkor, a származás, a megjelenés, a beszédhang, a kinézet vagy a képzettség.

Bővebben »

Lehetőségek és tévhitek az irodai környezet kialakításával kapcsolatban

Azt hiszem, azt nem sokan vitatják, hogy a fizikai környezetünk hatással van a hangulatunkra, közérzetünkre, sőt akár a motivációnkra is. Ha nap mint nap deprimáló helyen kell huzamosabb ideig tartózkodnunk, akkor az kiszívja belőlünk az életkedvet. Nem véletlenül fotózkodnak az emberek mindenféle számukra kellemes helyeken, legyen az hegytető, tengerpart, csodás kilátással rendelkező irodai tárgyaló, vagy bármi szokatlan lokáció, és osztják meg ezeket a képeket országgal-világgal (bár ennek más okai is vannak).

Bővebben »

De jó lett volna gyerekként megtanulni!

Belefutottam a Big Life Journal 5-11 éves gyerekeknek szóló színezős munkafüzetébe, ami a Growth Mindset (kb. fejlődési beállítódás/szemléletmód) magocskáit próbálja elültetni ifjú olvasói fejében. Azt tapasztalom a mindennapokban, hogy felnőttként is messze túl sokat foglalkoznak az emberek olyan dolgokkal, amire nincs ráhatásuk, és egyáltalán nem eleget olyanokkal, amiket a saját vagy mások érdekében módjukban állna megtenni. Hogy mit tanít az 50 oldalas könyvecske egyik lapja erről? Lássuk! (Zárójelben az én kommentjeim.)

Bővebben »

Hogyan vált elérhetővé 5 év legjobb teljesítménye, komfortzónán belül?

Már egy korábbi bejegyzésben ekéztem azt az általánosító baromságot féligazságot, hogy alapvetően a komfortzónán kívül érhető el komolyabb teljesítmény, ott lenne elsősorban a tanulás zónája, ad absurdum ott várnának ránk a csodák. Természetesen nem állítom, hogy mondjuk a versenysportban ne lenne létjogosultsága az edzésprogramba tudatosan és rendszeresen beletervezett határon túli megfeszítéseknek, de az emberek 99 százaléka irgalmatlan messze van a versenyzők céljaitól, terhelésétől és életmódjától.

Bővebben »

6 életmentő technika az önbizalom megszerzésére

z elmúlt másfél évtizedben sok vezetővel mentorként dolgoztam. Blogjaimban a munkám során szerzett tapasztalataimat osztom meg. Ma az önbizalom kérdéskörével foglalkozom.

Annak érdekében, hogy mentoráltjaim hatásosan tudják ellátni feladatkörüket, gyakran arra van szükségük, hogy önbizalmuk megerősödjön. Az önbizalom a sikeres életvitel egyik fontos összetevője, egyik alapvető szükségletünk, de megszerzése terén gyakran tévúton járunk.

Bővebben »

Nem túl okos dolog okosnak lenni

Nyilvánvalóan jó dolog okosnak lenni. Annak látszani mindenképp. Melyik vállalat ne szeretne okos, értelmes embereket a soraiban tudni, akik előrébb tudják tolni a szekeret? Totál logikus, nem?

Nem. Pontosabban még nem.

Bővebben »

Korábbi blogbejegyzéseinket itt olvashatod: